Március hónapban az Alsósok kategória a „Tortetok4a” csoportban megtartottuk a Boldogságórát. A téma: Apró örömök élvezete volt. A relaxációs gyakorlatok és az éneklést követően a tanulók „Örömkockát” készítettek. A kocka mind a hat oldalát kiszínezték és ráírták azokat az örömöket, amelyekre szívesen emlékeztek. Majd megosztották társaikkal.
A produktum készítése alatt zenei aláfestésként Boldogságról szóló dalokat hallgattunk.
Ezt követően közösen feldolgoztuk „A tizenkét hónap” (görög népmesét).
Hasznos, tartalmas órát töltöttünk együtt jó hangulatban.
Csengeriné Fekete Ibolya
Boldogságóra Alapprogram
A megbocsátást rendszeresen gyakoroljuk, hiszen a gyermekközösségben napi szinten előfordulnak kisebb konfliktusok, s ezeket csak úgy tudjuk megoldani, ha a haragot/ rossz érzést feloldjuk.
Bábjátékkal vezettük be a témát, ezt követően pedig beszélgettünk a gyerekekkel. Többen is szívesen elmondták, hogy milyen konkrét esetekben éreztek haragot, milyen érzés amikor megbántottak valakit…..stb.
Játékokon keresztül gyakoroltuk a varázsszavakat és a dalokat hallgatva közösen táncoltunk.
A morgós medve ès a szorgos mèhecske
Áprilisi hónapunk témája a Megbocsátás. Leültünk körbe a szőnyegre ès megbeszèltük kinek mit jelent a Megbocsátás. Nagyon ügyes, frappáns dolgokat mondtak a gyerekek. Megbeszèltük, hogy kínosan ügyeljünk arra, hogy ne bántsuk meg a másikat, akár szóval (te kicsi vagy, èn bezzeg már nagy), tettél (ellököm a másikat, mert erősebbnek èrzem magam), ha úgy èrezzük mègis nem jót szóltunk vagy cselekedtünk, bátran merjünk oda menni bocsánatot kèrni. Ezzel magunknak is ès a másiknak is megkönnyebbülèst, örömöt szerzünk. Ha valakit szomorúnak, elkeseredettnek látunk kèrdezzük meg mi bánt, tudunk segíteni, beszèlsz róla, meghallgatunk. Arra ösztönözzük a gyerekeket, hogy tudjanak bocsánatot kèrni, ès ami mèg nagyon fontos megbocsátani. Fontos ez testnek, szívnek, lèleknek!
A Boldogságóra Program márciusi témája az Apró örömök élvezete. Március 26-án a 2. a osztály, osztályfőnökükkel Héninger Ildikóval, a Pétfürdői Közösségi Házba mentek, hogy az ott dolgozóknak megköszönjék azt a sok programot, melyekkel egész évben készülnek a településen élőknek. Ők azok, akik idejüket és energiájukat nem kímélve gondosnak arról, hogy gyermek és felnőtt egyaránt hasznosan és értékesen tölthesse el szabadidejét. A játékos vetélkedőkkel, a kézműves foglalkozásokkal, a mesés és zenés délutánokkal feledhetetlen élményt nyújtanak a részt vevőknek. Ezen a napon a másodikosok kis csapata egy aprócska ajándékkal csalt mosolyt a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár dolgozóinak arcára.
Felnőttként olykor nehéz meglátni az apró örömöket a mindennapi rohanó hétköznapokban. Viszont a gyerekekkel való „munkának” köszönhetően napi szinten felhívják a gyerekek a figyelmemet egy-egy apró csodára, örömre, és ilyenkor próbálom az ő szemüvegükön keresztül szemlélni a világot. Úgy gondolom, hogy számukra a szépet, a jót meglátni a dolgokban még lényük természetes velejárója. Tettünk sétát az ovódához közeli helyeken, ahol felfedeztünk hidakat, megbeszéltük mire is használjuk őket, miért építenek az emberek hidakat? Az emberek közötti láthatatlan, élő híd pedig nem más, mint a szeretet, aminek az a feladata, hogy összekössön minket.
A hónap folyamán párt alkotva végeztünk relaxációs gyakorlatokat, és sokat beszélgettünk arról, hogy az adott nap folyamán kinek mi okoz örömet?
Az önbizalom program keretein belül a kitartásra és a fejlődésre helyeztük a hangsúlyt. Építettünk tornyot, megpróbáltuk minél magasabbra, ami nem mindig sikerült, ám a sokadik alkalommal elkészült a hatalmas tornyunk. Igyekeztünk minél nehezebb, ám kivitelezhető testhelyzeteket felvenni, megkértem őket koncentráljanak a légzésükre, és próbáljanak minél tovább a nehéz testhelyzetben maradni. Nem voltak túl lelkesek, amikor viszonylag korán kiestek a helyzetből, ám a sokadik kör után már ügyesebben meg tudták valósítani az általam mutatott testhelyzeteket, és ez büszkeséggel töltötte el őket.
Megtanultuk,hogy megbocsátani talán nem is olyan egyszerű,viszon rettentő jó érzés. Mindenki lerajzolta,hogyan néz ki,amikor mérges az arca. Meglepődve tapasztaltuk,hogy bizony van olyan társunk,aki ilyenkor megijed tőlünk. Pici sziveinkbe beirogattuk,milyen jó érzés, amikor végre megszabalunk a mérgünktől.
Színes,tavaszi alkotást készítettünk az iskola kertjében virágokból és a Tündérkertünkben talált kincsekből.
A márciusi boldogságóra témája az apró örömök élvezete volt az 1/9.D osztályban. Első feladatként megbeszéltük, hogy milyen apró örömök vesznek körül bennünket (az iskolában, otthon, stb.). A diákokkal egy héten át örömnaplót vezettünk. Néhányan elég lelkesen vezették. Zárófeladatként kipróbáltuk az érzelemkereket.