Iskolánk már több éve vesz részt a Boldogságóra programban, a boldogságórák pedig fokozatosan egyre több tanulócsoportba jutnak el. Olyan órák ezek, ahol nem a megszokott módon „tanulunk”, ahol észre sem vesszük, hogy mennyit tanulunk az emberi kapcsolatokról, az érzelmeinkről, azokról a dolgokról, amik valójában fontosak, amik jobbá teszik a mi kis világunkat. Ebben a hónapban a megbocsátás, az egymásra figyelés, az empátia, a szeretetkapcsolatok voltak figyelmünk fókuszában. Mint minden közösségben, nálunk is előfordul, hogy akarva-akaratlanul megbántjuk a másikat egy rosszul megfogalmazott mondattal vagy cselekvéssel. De mit tehetünk ilyenkor? Próbáltuk tudatosan beazonosítani és megvizsgálni azokat a helyzeteket, ami feszültséghez, rossz érzéshez és sértődéshez vezetnek. Mindkét részről, aki okozta és aki megbántódott miatta. Megfogalmaztuk, összegyűjtöttük és leírtuk az érzéseket, majd elkészítettük a Megbocsátás szótárt. Sokat foglalkoztunk a pozitív kapcsolatok fontosságával. Összegyűjtöttük, hogy miért jók és fontosak számunkra az emberi kapcsolatok, mivel gazdagítja életünket a barátság. Gondolatainkat lejegyeztük a kavicsainkra és megalkottuk a mi kis csoportszimbólumunkat.
Boldogságóra Alapprogram
Virágot ültettek a gyerekek a Föld mapja alkalmából. A megbocsájtás hónapban az áhítatok alkalmával sokat beszélgettünk a „megbocsájtás”szó jelentéséről. Boldog Dóra meséi is kapcsolódtak a témához, példát adva a gyerekeknek ha megbántunk valakit, mi a helyes viselkedés, mit tegyünk egy ilyen helyzetben.
Jármi- Papos-őr Általános Iskola
Április a megbocsátás hónapja. Ez a téma rendkívül nehezen érthető meg a gyermekek szemszögéből. Így az első boldogságórán a hónapban beszélgetést kezdeményeztem a témával kapcsolatban. A tanulóim a téma feldolgozása során megfogalmazták, hogyan próbálnak egy-egy problémán túllépni, milyen megbocsátási technikákat alkalmaznak. Nagyon eltérő javaslatok születtek a megbocsátás témájában, s a foglalkozás végén ügyesen összefoglalták a tapasztalataikat, valamint az újonnan megszerzett ismereteiket. Utolsó mozzanatként megtanultuk a hónap dalát. A következő foglalkozáson a Só című magyar népmesét dolgoztuk fel a gyerekekkel. Itt már nem a saját megbocsátási élményeiket kellett megvitatniuk a gyerekeknek, hanem valaki más életébe kellett magukat beleképzelni. A mesefeldolgozás után eljátszott szituációs gyakorlatok alapjául szolgált a megismert mese, valamint a gyermekek egy kicsit önmaguk és társaik személyiségével is ismerkedtek a feladatokon keresztül. A szituációk megoldása fejlesztette a tanulóim problémamegoldó képességét, toleranciáját és empátiáját is. Két foglakozáson pedig egy tablót készítettünk a gyerekekkel. A tablón egy „szív figura” egyik oldalán található üveges szekrénybe zártuk a negatív érzéseinket. Azért rajzoltunk üveges szekrényt, hogy az elzárt negatív élményeket külsőleg figyelve ne feledkezzünk el arról, hogy léteznek, de elzárva nem kerülhetnek, vagy csak ritkán a felszínre az életünk során. A szív másik oldalára egy lufi került, mely minden olyan pozitív érzelmet tartalmaz, melyet a mindennapjainkban előhívhatunk, hogy jobbá tegyék az életünket. A lufi szárát a mosolygós szívecske szorosan tartja, nehogy elveszítsük bizalmunkat társainkkal szemben. Úgy gondolom sokat a gyerekek sokat tanultak ebben a hónapban egymástól, valamint maradandó élményekkel gazdagodtak.
A megbocsájtás az a képesség, amely képesség megléte testi-lelki jóllétünk fő alappillére.
Csoportunkban sokszor fordul elő a gyerekek között konfliktus, ahol általában mindkét fél sértett.
Három fő szabály létezik, mely közül az egyik az, ha problémánnk van, megbeszéljük.
Oldásként pedig törekedjünk a valódi megbocsájtásra. Hogyan?
Az ehhez kapcsolódó állatos bábjátékot nagyon szerették a gyerekek. Sokan vállalkoztak a szerepekre, mely bízom benne a mindennapi életünket is megjönnyíti ezután.
A Bagdi Bella Ho’oponopono című dallal kezdeményeztem a foglalkozást. A gyermekek boldogan jöttek a szőnyegre. Nagyon tetszett nekik ez a dal. Kérték, hogy mégegyszer hallgassuk meg. Utána a relaxációs játék következett (Fújj, fújj). Ez aktuális is volt, hiszen kint is nagyon fújt a szél. Mi is széllé változtunk, nagyon élvezték a gyerekek. Majd Boldog Dóra érkezett hozzánk, köszöntötte a gyerekeket, majd elmondta a Ha valakit megbántottál… kezdetű verset. Ezután beszélgetés következett. „Te bántottál már meg valakit? Téged mikor bántottak meg? Mi történt utána?” Ezekre a kérdésekre válaszoltak. Néhányan már kerek mondatokban meg tudták fogalmazni, volt, aki elmesélte: „Anyát megbántottam, amikor rendetlenkedtem a konyhában, és kiborult a liszt. Akkor anya nagyon veszekedett velem.” kérdeztem tőle: „És mit csináltál utána?” – „Hát sírtam… de utána bocsánatot kértem. És anya boldog lett.” Ugye milyen fontosak a varázsszavak. Képeken megnéztük ezeket, megbeszéltük mit jelent, mikor mondjuk. Köszönöm, Kérlek, bocsáss meg, stb. Majd a mese következett, amelyet bábbal adtam elő, ez is nagyon tetszett a gyerekeknek, figyelemmel kísérték. A mesét a végén megbeszéltük, hogy viselkedett a sünike, és a társai, ki hogy reagált, és a végén mindenki megbocsátott. Ezt a beszélgetést a gyerekek kezdeményezték. Majd Varázsszőnyegen elutaztunk egy másik országba, közben meghallgattuk Bagdi Bella Repülj velem c. dalát. Amikor megérkeztünk, a Ho’oponopono c. játékot játszottuk el (a király köszöntötte a gyerekeket, úgy játszottuk). Először teljesen meglepődve hallgatták és nézték, ahogy a király hajlong és egymás után mondogatja a kifejezést. Nagyon vicces játék volt. Majd megbeszéltük, hogy milyen jelentéssel bír. Amikor kicsit beszélgettünk, utána visszarepültünk a varázsszőnyegen az óvodába, újra meghallgattuk a Repülj velem c. dalt. Felragasztottuk a jelet a boldogság várunkra, és aki szeretett volna, készíthetett varázskártyákat (a varázsszavak lerajzolásával, kinek mi jut eszébe ezekről a szavakról), amelyeket hazavihettek. Majdnem minden gyermek készített kártyát, örömmel láttam, hogy sokfélét gondoltak ki, például a „köszönöm” volt egy virág, a „szeretlek” egy szívecske, egy virág, a „sajnálom” egy szomorú arc.
Örülünk a tavasznak, a jó időnek, a növényeknek, állatoknak, hogy játszhatunk, szaladgáhatunk együtt a fűben.
Az ünnepnek, mely az újászületést hítdeti.
Apró örömök. Milyen érzés? Meséld el! Milyen együtt kirándulni, ünnepelni a húsvétot, együtt enni, megajándékozni a másikat? Virágot adni a lányoknak? Fantasztikus élni! (Imádok élni..)
Újra együtt! segítette ezt a témát
A megbocsátás témában elsőként arra kértem a diákokat, hogy egy kis papírra írjanak le olyan esetet, eseteket, amikor meg kellett bocsátaniuk valakinek, valamiért.
Ezzel felidézték az ezzel kapcsolatos emlékeket és érzelmeiket.
Ezután osztály szinten arról beszélgettünk, hogy kinek, milyen érzés volt a megbocsátás. Volt, aki azt mondta, először nem jó, mert nagyon megbántották. Mások szerint jó érzés volt már azonnal a megbocsátás, hiszen el tudtak engedni, le tudtak zárni vele egy problémát.
Ezután arra kértem a gyerekeket, hogy párban beszéljék meg, hogy szerintük milyen érzelmek, szavak kapcsolhatók a megbocsátáshoz.
Ezzel az volt a célom, hogy a foglalkozás végére készítsük el a saját megbocsátás pókhálóábránkat. Felírtam a táblára a megbocsátás szót és közösen körbeírtuk azokkal a kifejezésekkel, érzelmekkel, melyek számukra a megbocsátáshoz kapcsolhatók.
Az ajánlott dal mellett pedig, miközben gondolkodtak, meghallgattunk egy számukra ismerős slágert, amit szinte mindenki tudott kívülről (Kowalsky meg a Vega: Varázsszavak).
A pókhálóábrát mellékeltem a fotók között, a legfontosabb kifejezések voltak: erő, szeretet, hit, elengedés, kompromisszum, lelki erő.
A megbocsátás minden nap jelen van óvodai életünkben. A gyerekek ujjrázással szoktak egymástól bocsánatot kérni a béke, béke barátság mondókán keresztül. Öleléssel és puszival pecsételik meg a kibékülésüket, mivel még náluk a szeretet, és a megbocsátás többet ér, mint a büszkeség és a haragtartás. A szerepjátékon keresztül még inkább rögzült bennük az a tudat, hogy a barátjuk szeretete sokkal többet ér számukra, mint a haragtartás.
ÖNBIZALMUNKAT EGY HOSSZÚ KÖZÖS TÚRA MEGTÉTELE UTÁN MÉTÁN NÖVELTÜK.
BOLDOGSÁGÓRA VÁZLAT
A foglalkozás ideje: 2024. április 11.
A foglalkozás helye: Aprófalva Óvoda Vajszló Pacsirta csoport
Korcsoport: Nagycsoport
A foglalkozást vezeti: Márkus Gyöngyi
A foglalkozás témája: Megbocsátás gyakorlása- Pozitív kapcsolatok
A TEVÉKENYSÉG KIDOLGOZÁSA
1:Szervezési feladtok:
– A tevékenységhez szükséges eszközök kihelyezése jól látható és megközelíthető helyre a foglalkozás zavartalan lebonyolítása érdekében
– Friss levegő biztosítása, komfortérzetünk segítése
Előzmények:
A csoportunkba sok fiú jár/ 11 fő/ ami nagyon sok konfliktus forrása, hiszen gyakran keverednek vitába, veszekedésbe egymással, és most jó alkalom nyílott arra, hogy a Boldogságórára „hivatkozva”- amit mindenki kedvel – jobb irányba vigyük a konfliktus helyzeteket.
Minden nap akadt valami „megbocsátani való”, amire nagy hangsúlyt fektettem, hogy tisztázzák egymással a problémájukat, meg tudják beszélni azt, hogy ki miben hibázott a társával szemben.
Nagy hangsúlyt fektettünk az egymásra figyelésre és a bocsánatkérésekre.
Minden konfliktuskor bevált módszer volt, hogy elengedjük a bennünk lévő rossz érzéseket egy hatalmas sóhajjal, levegőkifújással és kisujjfogással pecsételtük meg újból a barátságunkat egy kis mondóka segítségével:
Béke, béke, barátság, összeveszni szamárság.
Többet ilyet nem teszünk, örök barátok leszünk.
A FOGLALKOZÁST KEZDŐ RELAXÁCIÓ
Bagdy Bella relaxációs gyakorlatai:
– Haragomat kifújom, mint a cica nyújtózom…
– Repül a madár, szárnyalva száll…
– Hintaszék
A FOGLALKOZÁST KEZDŐ ÉNEKLÉS
Bagdy Bella: Ho«oponopono c. dalára ölelések, simogatások, mosolyok tovább adása körben állva.
A TÉMA BEVEZETÉSE
Boldog Dóra megjelenésével jelzem, hogy most következik a mese.
Mese: Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat
A mese után kérdéseket teszek fel, hogy tudjam, megértették-e a mondanivalóját.
Kötetlen beszélgetésre is sort kerítünk, mindenkinek van lehetősége egy kis élménybeszámolóra.
Beszélgetős feladat:
Hol érzed a testedben?
Beszélgető-körben felelevenítjük, hogy ki, mikor és miért bántódott/ sértődött, haragudott meg valaki másra”. Mit éreztek olyankor a testetekben és hol- mutassátok meg egymásnak”
Mozgásos feladat:
Szeretetgombóc
Jelentkezhet az, akinek szüksége van egy kis vigaszra, szeretetre. Ő lesz töltelék. A többiek óvatosan átölelhetik, megsimogatják miközben mondogatjuk:
„ Mi vagyunk a szeretetgombóc és te vagy benne a töltelék”
Az ölelgetés addig tart, amíg a „töltelék” azt nem mondja: „köszönöm!”
Szerepjátékos feladat:
Mindenki rajzolhat a mutatóujjára egy mosolygós, a középső ujjára egy szomorú arcotAkinek kedve van, elmondhat egy rövid kis történetet is az ujjai segítségével
Tudatos megbocsátás koktél színezése
A FOGLALKOZÁS LEZÁRÁSA
– A megbocsátás jelének kihelyezése a Boldogságvárunk következő lépcsőfokára.
A FOGLALKOZÁST ZÁRÓ ÉNEKLÉS
Közös koreográfiára táncolás a csoportszobában Bagdy Bella: Jól érzem magam c. dalára
A TÉMA TOVÁBBADÁSA
Vond be a családokat
Mivel ebben a hónapban ünnepeljük a Föld napját, nálunk pedig hagyomány ilyenkor hogy virágokat ültetünk és csinosítjuk az intézmény udvarát- a szülők feladata, hogy meglepjenek bennünket egy-egy cserép virággal, amit közösen elültetünk az udvaron.
Vond be az óvodát
A Föld napi rendezvényt a mi csoportunk szervezte, ahol egy kis táncos műsorral, verssel és egy filmvetítéssel egybekötött megemlékezést tartottunk.
Azt követően mindenki levonult az udvarral ahol megkezdtük a virágok ültetését
REFLEXIÓ-ÁPRILIS
Ebben a hónapban a megbocsátás volt a fő témája a Boldogságórának.
Szinte mindenkinek volt valamilyen „megbocsátandó” dolga, hiszen nagyon elevenek a csoportunkban a gyerkőcök, hiszen beköszöntött a jó idő is.
Gyakrabban alkalmaztam beszélgető-köröket, hiszen sok tisztáznivalónk akadt a fegyelmezetlen viselkedésük miatt.
Igyekeztem mindig pozitív maradni ilyen alkalmakkor, és megoldásokat kerestünk a konfliktusok kezelésére is.
A „varázsszavakat most gyakrabban használtuk, mert szükség is volt rájuk.
A megbocsátás dalát a délutáni csendes pihenő alatt is többször meghallgattuk, de volt olyan, hogy a délelőtti relaxációs időben is ezt kérték a gyerekek.
Ismétlő játékként játszottuk az „Átkarollak”játékot, aminek a lényege, hogy gondolnunk kell valakire, akire valamiért megharagudtunk, majd megbeszéljük, hogy mi az a tulajdonság, amit szerethetünk az illetőben, milyen jó élményünk volt vele kapcsolatban.
A sétáink során sok kavicsot gyűjtöttünk, amit célba-dobó versengésekkor elhajíthattak, ezzel is jelképezve, hogy messzire hajítjuk a rossz érzéseket.
A hónap jeles napja a Föld napja, az intézményi szintű lebonyolításért a mi csoportunk volt a felelős.
2 napos programot dolgoztunk ki, ahol a megnyitón egy kis zenés, táncos műsort adtunk a többieknek, majd egy vetítéssel egybekötött filmnézés/Berta Kati: A Föld meséje/ volt a programunk mielőtt lementünk az udvarra, hogy elültessük a szülők által beküldött cserepes virágokat, másnap pedig egy környezettudatossággal kapcsolatos játszóházat tartottunk a tornateremben.
A szelektív hulladékgyűjtést, az újrahasznosítást minden csoportunk a maga ütemében és a saját idejét beosztva végezte, de többen is kimentek a faluba szemetet gyűjteni, amit mindenki nagyon élvezett.