Áprilisban a megbocsátással és a pozitív kapcsolatokkal foglalkoztunk. Többféle Föld napi Landart alkotást készítettünk, valamint mindannyian zöldben mentünk iskolába. A hétköznapokban munka közben gyakran hallgattuk Vivaldi Tavasz című művét. A költészet napja alkalmából József Attila Mama című versét dolgoztuk fel többedjére, mert az osztály egyik kedvenc verse és a megbocsátás is megjelenik benne. A párban rajzolás és „plédes játék” során kirajzolódtak a gyerekek egyes személyiségjegyei. Több tevékenységet terveztem, melyek nem valósultak meg, mert egy-egy feladat kapcsán mélyebb beszélgetések alakultak ki, és inkább a gyermekek lelki rezdüléseinek kibeszélésére helyeztem a hangsúlyt. Összességében hasznos volt számunkra a téma havi feldolgozása.
Boldogságóra Alapprogram
A Föld napja alkalmából megvalósítottuk javaslatotokat, és a diákok természetes anyagokból állatokat formáztak az udvarunk sajnos, kevés kertes részén, ahol volt szabad földes terület. Ebbe az alkotó munkába bevontam két másik kolleganő csoportjának azon tagjait is, akik szívesen bekapcsolódtak. A hűvös idő ellenére akadtak jelentkezők.
A foglalkozás befejező részében beszélgettünk a megbocsátásról, és az este előkészítéseként az elengedésről.
Estefelé azután kimentünk újra az udvarra, és gyertyát gyújtva meghallgattuk a Föld dalát, és elengedtük a készített alkotásokat. Fújt a szél, így ez nem is volt olyan könnyű feladat, mégis sikerült a természet szeretetét, a fenntarthatóságot, és a megbocsátás lényegét átadni nekik. Néhányuk még azon is gondolkodott, hogy a gyertyagyújtással nem szennyezzük-e a levegőt. Megbeszéltük, a jelképes cselekedetek értelmét az életünkben, és ehhez képest mennyi környezetszennyezést okozhat a néhány perc gyertyaégetés.
Egész hónapban többször is foglalkoztunk a megbocsátással. Sokszor vannak konfliktusok a gyerekek között, így ez gyakran válik szükségessé. A hónap dala nagy kedvencem, így néhány alkalommal lejátszottam. A Föld napja alkalmából az egész napunkat e köré építettük. Interneten filmet néztük, beszélgettünk, olvastunk, játszottunk, szelektíven szemetet válogattunk, kézműveskedtünk. Délután az iskola udvarán virágot is ültettünk.
Áprilisi boldogságóránk középpontjában a megbocsátás került. Lazító relaxációval indítottuk az órát, majd megismerkedtünk Aranyosi Ervin idézetével.
” Aki eddig bántott, annak megbocsájtok, kerülje el őt is a bánat, az átok!
Nem is őmiatta, magam miatt teszem, mert ha rá haragszom, magamat mérgezem!”
Ezek után nyelvtörőkben kerestük, hogy kinek van szüksége a megbocsátás gyakorlására. Keresztrejtvény segítségével kerestük a megbocsátás szavait. „Megbocsátok” kártyákat készítettünk, amelyek segítségével a gyerekek megbocsátottak egymásnak.
A hónapban a megbocsátás témaköréhez csoportosítottuk tevékenységeinket.
Bagdi Bella dalát hallgatva inspirálódtunk,és próbáltunk megoldást keresni.
A gyerekek a témához kapcsolódva kerestek megoldási lehetôsêgeket.
Sajnálatos módon, pont egy reggeli osztályon belüli probléma igazán aktuálissá tette a témát. Így ezzel is indítottuk az óra elejét. Miután megbeszéltük, hogy mi és miért történt, minden tanuló kapott 2 db papírból készült szívet. Azt kértem tőlük, hogy gondolják végig, volt-e olyan, hogy úgy érzik megbántottak valakit az osztályból ebben a tanévben. Kaptak egy kis gondolkodási időt. Egy-két gyerkőc volt, aki mert jelentkezni, de utána mindenki felbátorodott. Elmondták, hogy mivel bántották meg társukat, és sajnálják, hogy megtörtént. A megbántott gyermeknek a szívecske odaadásával jelképezték bocsánat kérésüket, a szívecske elfogadása pedig azt jelentette, hogy megbocsátott a sérelemért a másik gyerkőc.
Az óra végén egy kisfiú odajött hozzám, és ezt mondta: ” Rita néni, én nem tudom mi történt most, de olyan letisztultnak érzem magam.”
Nagyon büszke vagyok rá, hogy így, felnőtt módjára meg tudta fogalmazni az érzését, s büszke vagyok az osztályra is, hogy képesek voltak felülkerekedni a múlt sérelmein.
Április végén ünnepeljük a méhek világnapját. E nap köré szerveztük az április havi boldogság óránkat a harmadik osztályosokkal. Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen hasznos állatok. Különböző méretű és kinézetű méhecskéket rajzoltak a gyerekek, melyeket kivágtak és mindenki odaragasztotta a saját kis kaptárjába, melyet előtte készítettünk el. Közben többször is meghallgattuk a hónap dalát.
Április havi téma a megbocsátás gyakorlása volt.A „Villámlazítás”című relaxációs gyakorlatot választottam kezdésnek.Ezután elmeséltem Bezzeg Andrea:Tündéri bocsánat című meséjét,majd átbeszéltük a kérdéseket.A mesén keresztül nagyon jól megérthették,hogy mit jelent a megbocsátás.Néhány példát hoztak fel arra,hogy ki és mivel bántotta meg őket,mit éreztek akkor,esetleg ők kit bántottak meg és azt hogyan próbálták helyrehozni.A megbocsátás nem könnyű,de a saját egészségük és nyugalmuk miatt szükséges és „felszabadító”.Zárásként meghallgattuk és mozgással kísértük Bagdi Bella:Ha boldog vagy…című dalát.
Az április nagy része iskolánkban és azon belül a kis osztályunkban a Föld napjához kapcsolódott.
Ebben a témakörben csoportmunkáztunk többször is, törekedtünk a kis környezetünkben az újrahasznosításra, szelektív gyűjtésre, műanyag flakon helyett kulacsot használtunk, sőt szemetet is szedtünk az iskolánkhoz közel levő játszótére.
Az itt levő feladatok közül a landart készítést választottuk, amit természetes anyagokból amit a gyerekek hoztak csináltunk meg. Ehhez segítségül hívtuk a nagyon ügyes kezű kolleganőmet és az ő nagyobb kézműves szakköröseit, akik megmutatták nekünk hogyan is készülnek a csodálatos munkáik és közösen alkottak a kicsikkel együtt.
Április a megbocsátás hónapja. Ennek jegyében tartottuk az e havi boldogságóránkat.
Mint minden alkalommal, most is a hónap dalának, Bagdi Bella: Ho,oponopono című szerzeményének meghallgatásával kezdtük a foglalkozást ráhangolódásként. Első benyomásukat a gyerekek a dal hangulatával kapcsolatosan fogalmazták meg. Ezzel összefüggésben a táblára felírt alábbi idézetről beszélgettünk a feladat bevezetéseképpen.
„A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett.” (Gary Chapman)
A bevezető beszélgetést követően a gyerekek egy-egy megbocsátásról szóló idézetet tartalmazó cédulát húztak. Kaptak időt, hogy értelmezzék, gondolják át magukban, hogy számukra mit sugallnak a mondatok. Majd egyenként, önkéntes sorrendben elmondták, hogy mi is jutott eszükbe a témához kapcsolódó mondatokról. Saját otthoni, iskolai életükből hozták a példákat. Az egy-egy eset az osztálytársakban is felidézett hasonlót, vagy ahhoz kapcsolhatót, így meghallgattuk mindenki gondolatát, történetét. S ezzel, szinte észrevétlenül, el is szaladt az idő! Épp annyi maradt, hogy (a tervezett történet-feldolgozást és dramatizálást kihagyva) a dalt újra meghallgassuk, s a benne felmerülő szavak így, az egyéni történetek után már többlettartalommal telítődtek mindenki számára.