Az áprilisi hónapunk is nagyon mozgalmasan telt. Ebben az évben is megemlékeztünk a Föld világnapjáról, énekeltünk Bagdi Bellával, és a gyermekkórussal, közben táncoltunk, a nagy ejtőernyőnkkel hintáztattuk a Föld- labdánkat.
Az ajánlásból a Morgós medve című mesét meséltem el a csoportomnak, amit aztán el is játszottunk. Nagyon szívesen bújtak bele a medve szerepébe, majd azután a méhecskét is megszemélyesítették.
Megbeszéltük, hogy miért is lehetett morgós a medve, miért volt rosszkedvű:
„Azért mérges a medve, mert nem hagyták békén, hogy jól lakjon…, az erdei állatok hangosak voltak…, mert senki nem mesélt neki, és nem született gyereke, és nem volt plüsse sem…, nem tudta, hogy a világ lehet jó is…, a többi állat hangoskodik, és nem hagyták aludni…, nem volt méze…, nem talált jó játékot…, mert senki nem barátkozott vele…..
Mit gondolt a mackó, mikor a méhecske elé penderült?
„ hogy meg akarja csípni a méhecske”
Mit gondolt a méhecske, mikor elzavarta a medve?
„hogy a mackó bántani szeretné”
Hogy végződött a mese?
„ a medve táncolt, amit a madár látott, és szólt a többi állatnak is, hogy nézzék meg. Az állatok nagyon meglepődtek, és megtapsolták, mert ilyet még nem láttak, ezért a medve mosolygott, és ő is boldog lett.”
Tapasztalatom szerint a gyerekek könnyen meg tudnak bocsátani egymásnak a vélt, vagy valós sérelmeikért, de fontosnak tartom, hogy minél több megküzdési stratégiájuk legyen, illetve eszközük a konfliktusok megoldására.