A gyermekek életkori sajátosságaiból kiindulva a testmozgás igazán közel áll az óvodás korosztályhoz. A mindennapok során is kiemelt figyelmet fordítunk a gyermekek mozgásigényének kielégítésére, a szabad levegőn való mozgás biztosítására-mindemellett az egészséges életmód szokásainak alakítására, tudatosítására. A téma megközelítése , bevezetése az első pillanattól kezdve nagy érdeklődést mutatott. Boldogságóránk kezdő gyakorlatának a gyermekek kedvencévé vált Szivárvány-légzés mindfulness gyakorlatot választottam, majd Boldog Blanka hívta őket egy közös – gondolatébresztő játékra : „Mi jut eszedbe, ha azt mondom mozgás/testmozgás?” A játék során a gyermekek figyeltek egymásra, türelmesen hallgatták végig társaikat . Beszélgetésünk során arra is kitértünk , miért is okozhat nekünk örömet, boldogságot a testmozgás ( egészségesek leszünk, együtt vagyunk a családunkkal, barátainkkal, együtt focizhatunk a csapattársakkal …)
Ezt követte a „Találd ki” játékunk , mely során ábrákról, szimbólumokról kellett kitalálni , megnevezni sportágakat, mozgásformákat. Ez a játék is nagyon tetszett a gyermekeknek. A közös játékunk után Lukács Elvira : Az erdei tornaverseny című mozgós meséjét választottam élőszavas bemutatással . A kis történet mindamellett, hogy maximálisan kapcsolódott a boldogságóránk témájához, ráerősített a társas kapcsolataink fontosságára, az apró örömök élvezetére és nem utolsó sorban a jó cselekedetek gyakorlására is. A mesehallgatás után mozgással jelenítettük meg az erdei tornaverseny versenyszámait: volt futás, ugrabugrálás és természetesen kapaszkodás Lusta Lajhár módra 🙂
Befejezésként örömtáncot jártunk Bagdi Bella : Jól érzem magam boogie című számára.
Impulzív, vidám , örömteli perceket töltöttünk együtt.

A tevékenység tervezését megelőzte, hogy megismerkedtem az „Okosító torna” vezetőjével, Ircsi nénivel, aki az Áchim András Utcai Óvodában tart mozgásfejlesztő foglalkozásokat. Vele egyeztetve, beleegyezett a közös projektbe, hogy az integrációs lehetőségeket kihasználjuk.
A megbeszélésünk alatt elmondtam neki, hogy az én csoportom gyerekeit és az ő „Okosító Torná”-ra járó gyerekeit közösen foglalkoztassuk, előbb én bemutatok nekik egy relaxációs gyakorlatot, aztán elmondok egy népmesét és aztán ő vezesse tovább a mozgás tevékenységet. A gyerekeim közül ketten is járnak erre a fejlesztő foglalkozásra, ezért nekik nem okozott semmilyen félelmet vagy riadalmat. Ők könnyen fogadták, hogy mind a ketten jelen vagyunk a foglalkozáson. A többieket pedig még a csoportszobában felkészítettem erre a találkozóra, hogy ne érje őket váratlanul, sőt lelkileg is fel tudjanak készülni erre az eseményre. Először is a csoportom tagjainak bemutattam az „Okosító torna” vezetőjét, és elmondtam nekik, hogy a mozgásos tevékenységet ma Ircsi néni fogja tartani. A gyerekek szépen elfogadták őt és figyeltek rá.
Először egy relaxációs gyakorlattal kezdtem, az „A haragom kifújom…” kezdetűvel, ami a gyerekekben levő félelmet és feszültséget már azonnal oldotta is. Utána a padokra leültettem őket és élőszavas meséléssel elmondtam „A vajaspánkó” mesét. A testmozgáshoz nem volt könnyű 3 – 4 éves korosztálynak mesét találni, de úgy gondolom, hogy a guruló pánkó mozgása is kapcsolható ehhez a témához. Főleg, ha a gyerekek is kipróbálhatták a mesét követően a pánkó guruló mozgását.
A mozgásgyakorlatsort Ircsi a meséhez és a 3 – 4 éves korosztályhoz igazította, ahogy összeállította a feladatokat. A csúszást, a gurulást a pánkó is kipróbálta, amikor megszökött az otthonából. Az ugrások a sánta róka és a nyusziugrások a szereplők mozgását utánozták. A célbadobás pedig egy kicsit a rókát is szemléltette, ahogyan elkapta a pánkót.
A gyerekeknek nagyon tetszett a mese és kérték, hogy még egyszer meséljem el. Én megígértem, hogy máskor is el fogom mondani, most próbáljuk ki a mozgást. A szervezés során a játékosságra törekedtünk, a cselekvésbe ágyazott ismeretszerzésre, ami a mese irodalmi élményének és a mese mozgás élményének átélésével is megvalósult. A gyerekek mindegyike nagyon aktív volt a mozgások kivitelezésében. A mozgás során felszabaduló öröm tükröződött az arcukon. Az volt a célom, hogy a gyerekek fedezzék fel a mozgás örömét, ami segítette az érzelmi viszony kialakítását a tanulási folyamatban. Ez a foglalkozás nagy mértékben segítette a közösségünk formálódását, mert semmilyen konfliktus nem alakult ki a gyerekek között, csak a játékra, a feladatokra, a mozgásra figyeltek. A választott eszközök, munkaformák illeszkedtek a foglalkozás menetébe. A két gyerekcsoport viselkedése megfelelő volt a tevékenység alatt, ezért tudott a könnyed, oldott hangulat végig jelen lenni. A tevékenység során is pozitívan értékeltük egyénileg is a gyermekeket és a végén közösen a gyerekcsoportot, hogy azzal egy reális és egészséges énkép kialakulását támogassuk.