Október az optimizmus gyakorlása a Boldogságóra programban, ennek megfelelően az októberi első osztályfőnöki óránk a pozitív gondolkodás jegyében telt.
A nyugodt, derűs légkör megteremtése érdekében ráhangolással, relaxációs mozgással kezdtük boldogságóránkat, majd a hónap dalának meghallgatása, eléneklése következett. Fogalomalkotás során világítottunk rá az optimista és a pesszimista ember közti különbségekre.
A témával kapcsolatos történet tanulságának megbeszélésével tisztáztuk az optimizmus fontosságát az ember életében.
Digitális kultúra órán Paint rajzban is megjelenítettük az optimizmust és a pesszimizmust: attól függ, hogy ki milyen „szemüvegen” át nézi a világot.
Az órát meditációval zártuk, ismét jókedvűen, optimistán várják tanulóim a következő boldogságórát.
Boldogságóra Alapprogram
„A boldogság apró pillanatokból áll. A Kerekerdő Óvodában egész évben igyekeztünk az apró kis örömöket megélni, felfedezni, meglátni a szépet, megélni a jót, segíteni a társainkat, együttműködni, nagyot nevetni.
Hiszünk abban, hogy a gyermekek is szívesen emlékeznek vissza ezekre a pillanatokra. Óvodánk 3 csoportjában működő boldogsagórák is hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek személyisége, érzelmi intelligenciája pozitív irányban haladhasson tovább. A közös alkotások, beszélgetések segítették az együttműködést az egymásra figyelés és az empátia gyakorlását.
Köszönöm hogy Anikó néni és Kata néni is velem tartott ezen az úton. ❤️”
Bezzeg Andrea
APRÓ ÖRÖMÖK
A foglalkozást egy relaxációs játékkal indítottuk. Párban egymással szemben álltak a gyerekek, és együttes mozgással jobbra-balra lendítették a karjukat. Ritmikus mozgásra törekedtünk, majd próbálkoztunk azzal is, hogy lendítésekkor a karokra helyezett kendőknek nem volt szabad leesniük. A témára mondókázással hangolódtunk. A párok egymással szemben ülve játszották el a Sűrű erdő… mondókát, simogatva, csiklandozva egymást. Nagyon élvezték ezt a játékot, párcserével több alkalommal is eljátszottuk.
A téma feldolgozásához a Szemfüles érzékszervek mesét választottam, Ezt követően arról beszélgettünk kinek mi tudja egy szomorúbb napját szebbé varázsolni, milyen örömök tehetnek boldoggá minket. A nagyobbak már sokkal inkább el tudtak vonatkoztatni a tárgyaktól, többen is említették, hogy apró öröm számukra a közös játék a barátokkal, sütikészítés anyával, horgászat apával, sőt egy ölelés is felvidíthatja szomorúbb napjaikat.
Így egy ölelős játékkal folytattuk a foglalkozást, aki úgy érezte, hogy szeretné valaki napját még szebbé tenni, megölelhette egyik társát. Szerencsére mindenki úgy érezte, hogy adni jó.
Ezt követően elkészítettük „az apró örömök kincsesládáját.” Csillogó papírból vágtuk ki a kincseket, melyekre ráírtuk a minket boldoggá tevő dolgokat, majd ezeket felragasztottuk a közös kincsesládánkba.
A foglalkozás lezárásaként ellátogattunk a Lógó orrúak városába. A gyerekek nagyon élvezték ezt a játékot, mindenki szerette volna magát jókedvre-derítőként is kipróbálni.
Csólyospálosi Általános Iskola
Az osztálykiránduláson ellátogattunk egy kalandparkba. A gyerekek többsége most volt először ilyen helyen.Csodálatos és maradandó élmény volt számukra.
A fenntartható boldogság gyakorlása
BOLDOG BÁRKALALÓK!
„Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.”
(Zsoltárok 37:39)
A Boldogságóra program utolsó témaköre, a „Fenntartható boldogság” volt.
Júniusi hónapunk tele volt sok-sok boldog pillanattal:
Gyereknap
Tanévzáró ünnepély és ballagás: „Erdei bál”
Apák napja
Együtt lenni jó!
Egy délutáni program keretén belül, a barkalakók nagy örömmel fogadták szüleiket az óvodába. A közös tevékenységek során nagy hangsúlyt fektettünk az édesapára, hiszen az édesanyák mellett, nekik is fontos szerepük van a gyerekek nevelésében. Az édesapák örömmel vettek részt a gyerekekkel való játékokban. Megható volt a pillanat, amikor a gyerekek egy mondókával köszöntötték fel az apukájukat. A szülők tiszta, fényes tekintetéből sugárzott a boldogság. A tevekénységet a „Hála megerősítések” kártyával zártuk le.
„Édesapák, nagy szüksége van ennek a világnak rátok!
Olyan apákra, akik gyönyörködnek a gyermekeikben, akik az igazságra tanítják őket, akik értékelik őket, akik bátran vállalják a harcokat, akik stabilan kitartanak egy értékrend mellett, és akik lovaggá ütik fiaikat. Jó, hogy vannak ilyen apák! Kitartás!”
(Tapolyai Emőke: „Gondolatok elvitelre”)
Hála és köszönet!
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Fenntartható boldogság
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Jobb veled a világ című dalát. Szeretetfolyosót alakítottunk ki, ahol mindenki mondhatott egy kedvenc tulajdonságot az osztálytársáról. A témát a Boldog erdő- Kerekerdő mesével dolgoztuk fel, majd beszélgettünk a fenntartható boldogságról.
Játszottunk Bízz bennem! játékot és mindenki elkészítette a saját Boldogságfüzérét.
Készítettünk közösen „Fenntartható boldogság” plakátot a munkafüzetben megoldott feladatokból. A foglalkozást közös énekléssel zártuk, meghallgattuk ismét a hónap dalát.
MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK
A foglalkozást egy feszültségoldó játékkal kezdtük, az Á,É,Ó,Ú magánhangzók hosszú hangoztatásával egy levegővétellel; kiadták az összes bennük rejlő feszültséget, és egy nyugodtabb lelkiállapotba kerültek.
A témához a Békák versenye mesét választottam, mely példát mutathat nekik a kitartásról, megküzdésről is. (Csak egy béka jutott fel a csúcsra, aki nem adta fel a küzdelmet, hiába voltak kétkedők a közönségben.) Megbeszéltük, hogy ki mit mondott volna a békának, hogyan biztatta volna a békát, hogy ne adja fel. Meséltek otthoni élményeikről is, kit hogyan bátorítanak otthon, kinek mit mondanak a szülei, ha ösztönözni szeretnék.
Ezt követően mindenki megrajzolta, kiszínezte saját arcát, melyekből elkészítettük a mi bátorító kis tablónkat.
Ezután következett egy igazi bátorságpróba. Egy akadálypályát kellett teljesíteni bekötött szemmel, először kizárólag párjukra hagyatkozva, majd a legbátrabbak önállóan, bekötött szemmel tapsolás hangját követve is próbára tehették ügyességüket. Nagyon élvezték a kihívást, büszkék voltak magukra, amiért kiállták a próbatételt.
CÉLOK KITŰZÉSE ÉS ELÉRÉSE
A foglalkozást a „Napraforgó a napra forgó” relaxációval indítottuk, mely lehetőséget nyújtott az irányok gyakorlására is.
A témát A kis búzaszem története c. mesével vezettem be, amit közös énekléssel, (Süssünk,süssünk…), mondókázással, ritmustapsolással (Gyerekek,gyerekek…) kapcsoltunk össze.
Ezt követően beszélgettünk a meséről, majd ehhez kapcsolódva saját céljaik megfogalmazására biztattam őket. „A búzaszem célja az volt,hogy kenyér szeretett volna lenni. Neked mi a célod? Mit szeretnél elérni/megtanulni mire nagy leszel?” Mivel önmaguktól ezt még nem igazán tudták megfogalmi, segítségül a munkafüzet képeiből választhattak.
Kiszínezte mindenki a saját boldogságvárát, a hozzá vezető útra pedig ráragaszthatták a kiszínezett célok képeit.
A foglalkozás lezárásaként felragasztottuk a Célok jelét a Boldogság várához vezető utunk 5. lépcsőjére.
Június a Fenntartható boldogságról szóló hónap. De mi is ez? A Csodabogyókkal összegyűjtöttük azokat a gondolatokat, amelyek számunkra ezt jelentik. A teljesség igénye nélkül fogalmazták meg a gyerekek: puszi, ölelés, család, játék, tesó, mama, apa, anya, jó szó, másnak jót teszünk, cica, kutya,… Fotók segítségével felidéztük a tanév eseményeit, az élményeket, amelyekből szerencsére volt bőven! Elindult a zsongó beszélgetés, mindenki örömmel ismerte fel magát a fotókon, felidézték egymásnak az élményeket. Ebben a hónapban is sok olyan esemény történt kis életünkben, amely örömet okozott, feltöltött bennünket. A hónap elején egy szuper kiránduláson vettünk részt a Vadnyugaton. Az aranyásáson át az állatok simogatása, a labirintuson való ( akár „vakon”,egymásban feltétlenül megbízva ) átjutás, a vadnyugati élet megismerése okoztak felejthetetlen élményeket. Ugyanolyan lelekesedéssel, odaadással készültünk az Apukák felköszöntésére kis ajándékunkkal, mint egy hónappal korábban Anyák napjára. Tettünk egy tanulmányi sétát Gyulán, megismerve a környék ökoszisztémáját, nagyítóval, távcsővel bogarásztunk. Szuper élmény volt! Csodálatos családi napot szervezett az osztály szülői közössége. A gyerekek látták, hogy milyen örömforrás lehet a kötetlen játék, a beszélgetés, a csemegézés. A szülők felszabadultan játszottak a csemetékkel, és együtt is. Fantasztikus délután volt! Van egy osztálytársunk, aki más országba költözött, de amikor itthon jár, mindig ellátogat hozzánk,. A gyerekek rettentő boldogok, feltöltődnek a találkozások alkalmával. Hiszen a barátság nem szűnik meg a távolsággal. Eljutottunk egy kedves szülő házaspár jóvoltából egy közeli településen lévő középiskolába. Hogy ebben mi volt a különleges? Hát mi nem??!! A gyerekek kitekinthettek a kis világunkból. Együtt közlekedtünk, megismertek egy más „világot”. Miközben a hazafelé tartó buszra vártunk, az átmenő forgalomnak integettek. Éljenzésben csapott át a kis csapat, amikor autókból kamionokból visszaintegettek, fénykürttel „válaszoltak”, dudáltak, visszamosolyogtak a felnőttek. Mindenki arcán mosoly volt. Mi is, a felnőttek is kiszakadtunk kicsit a mókuskerékből. A tanév utolsó napjaiban a közös játék adott örömet mindannyiunknak. Elkészült a Csodabogyók BOLDOGSÁG ABC-je is. Mindenki írt 1-2 olyan gondolatot, ami örömforrás lehet. Igazán tökéletes zárása volt ez a hónap ennek a nem mindig könnyű, de tartalmas, sok-sok élménnyel gazdagított tanévnek.
JÓ CSELEKEDETEK GYAKORLÁSA
Az órát relaxációval indítottuk. A „Hervad a virágom,éled a virágom…” relaxációt választottam ,mely jól illet a témához választott kézműves tevékenység tartalmához.
A téma feldolgozásához A szorgalmas és a rest lány c. mesét választottam. A mese után arról beszélgettük, ők milyen jót cselekedtek már, az milyen érzés volt számukra és milyen érzés volt annak, akinek ezzel segítettek. Biztattam őket, hogy otthon is minél többet segítsenek, hisz ők már ügyesek, sok mindenben segíthetnek, örömet szerezve ezzel szüleiknek. A zoknipárosító feladattal próbára is ügyességüket.
Ezt követően elkészítettük textilmozaik technikával a jóságvirágainkat, melyek szárára felkerültek a jócselekedetek is.
A foglalkozás lezárásaként a gyermekek egyik kedvenc ölelős játékát játszottuk, majd szerettük volna felragasztottuk a jócselekedetek jelét a Boldogság várához vezető utunk 4. lépcsőjére.
