Az egész éves boldogságóránk lezárásaként júniusban átbeszéltük melyek azok a technikák, melyelet az év folyamán megtanultunk és gyakoroltunk, hogy necsak meglássuk a boldogságot a mindennapokban, hanem fenn is tudjuk azt tartani.
Boldogságóra Alapprogram
Beszélgettünk mit is jelent a szó: optimizmus?
Minek örülhetünk nap, mint nap. Majd elkészítettük az optimista süncsaládot.
Eljátszottuk, hogy erdei állatok vagyunk. A gyerekek bejárták a termet, és a végén összebújtak a hideg éjszakában.
Megbeszéltük, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak, majd a teremben lévő tárgyakból kirakták a gyerekek a hála szót.
Április hónapunk a megbocsájtásról szólt. Megismerték a gyermekek a Tündéri bocsánat mesén keresztül a Kerekerdő tündéreinek történetét. Megbeszéltük, hogy ki mit érezhet, ha mérges, ha úgy érzi, hogy megbántották őt, és mit érez akkor, ha bocsánatot kérnek tőle valamint ő kér bocsánatot a másiktól. Első kettőnél szinte mindenki haragot és szomorúságot érzet míg az utóbbi kettőnél örömöt és nyugalmat. Megtanulták a gyermekek a „Béke béke barátság” mondókát, amit örömmel használtak minden kibékülésnél. Mivel a gyermek közösségben gyakrabban előfordul egy-egy apró dolgon is az összeveszés emiatt fontosnak tartjuk, hogy ilyen történetekkel és konfliktus megoldási praktikákkal segítsük a gyermekek kapcsolatait.Ebben a hónapban külön felhívtuk többször is a gyermekek figyelmét arra, hogy a barátság egyik alapja a megbocsájtás. Lehetőséget adtunk arra, hogyha valaki aznap megbántott több valakit vagy legalább egy személyt akkor a boldogság óra végén bocsánatot kérjen a másiktól és egy öleléssel „gyógyítsa” azt a szomorúságot, amit okozott. A másik kedvenc játékuk volt a gyermekeknek a Hooponopono játék. Nagy kacagások közepette játszottuk ezt a játékot.
Iskolánk részt vesz az Aktív Iskola Programban, úgyhogy ennek a témának a feldolgozása is szinte egész évben jelen volt a gyerekek mindennapjaiban. A relaxáció után arról beszélgettünk, hogy miért szükséges, hogy átmozgassuk, tornáztassuk a testünket, hogyan érezzük magunkat egy jó mozgásos játék vagy futkározás után. Iskolánkban ebben a hónapban megszerveztük a Sportfesztivált mind az alsós, mind a felsős tanulók részére, mely során négy helyszínen, 15 perces váltásokkal próbálhattak ki különféle mozgásos tevékenységeket: célbadobás, akadálypálya, fűhoki, lufilebegtető. A mozgást ösztönző zenékkel együtt mindez maradandó élmény maradt a gyerekek számára.
A foglalkozás során megbeszéltük, hogy milyen kapcsolatokat ápolunk másokkal, és hogy miként lehet a másokkal való kapcsolatunkat gondozni. Összegyűjtöttük, hogy mi árthat a barátságnak, vagy mi rontja el a családi kapcsolatainkat. A hónap dalát meghallgatva arra kértem a gyerekeket, hogy mondják el, hogy kit éreznek a legjobb barátjuknak, és milyen az ő barátságuk. Végül mindegyikük lerajzolta magát és a barátját.
A kezdő relaxáció után arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mi a megbocsátás, mikor van szükség rá, van-e olyan, amikor nem vagy nehezen lehet megbocsátani valakinek. Nagyon interaktívak voltak, számos példát tudtak mondani arra is, hogy mikor, milyen helyzetekben nehéz megbocsájtani illetve hogy hogyan és mikor szüksége bocsánatot kérnünk. Ezt követően felolvastam nekik A három kismalac történetét, majd megvitattuk, hogy miként mutatkozott meg a legkisebb malac esetén az, hogy megbocsátott a testvéreinek. A manuális tevékenység során választhattak a gyerekek, hogy mit szeretnének csinálni: megrajzolják-e a legkisebb malac nagyon erős házát amibe beleírják annak a nevét, akitől bocsánatot szeretnének kérni, vagy kiszínezik a témához kapcsolódó színezőt. A foglalkozást az elkészült alkotások megtekintésével és a hónap dalának meghallgatásával zártuk.
Amikor a dolgok a végükhöz közelednek azok előhoznak bizonyos érzelmeket. Ez a Kutyus csoport életében is elkerülhetetlen volt. Három évig voltunk együtt jóban, rosszban, bánatban és természetesen BOLDOGSÁGBAN. A mi életünk most úgy alakult, hogy a három éve alakult csoportunk feloszlik. A gyerekek egy része iskolába megy szeptembertől, az oviban maradtak pedig más-más csoportokban kezdik meg utolsó óvodás évüket. A csoport pedagógusai pedig új kicsiket fogadnak az első őszi levelek megjelenésével.
Mégis mit adott nekünk ez a három év? Megtanultuk együtt, hogy miért érdemes minden hónapban foglalkoznunk a Boldogságunkkal, a különböző témák évről évre való ismétlése, kibővítése, csodás csapattá, egy kis családdá kovácsolta össze a Kutyus csoportot. A gyerekek megtanulták, hogy miként teszi őket boldogabbá a hála, miért jó megbocsátani, egymásnak segíteni, és egy-egy célunkat akár közösen is megvalósítani.
Bennem, boldogságórás pedagógusban felmerült a kérdés, hogy a leendő kiscsoportosoknak és szüleiknek miként mutassam majd be ezt a programot. Erre nagyszerű lehetőséget adott a június hónap témája. Ezzel a gyerekekkel közösen összegyűjtöttük, hogy miért is voltak jók ezek a foglalkozások, mi az, amit ők magukkal visznek az iskolába vagy a másik csoportba, illetve képessé váltak a gyerekek arra, hogy üzenjenek a piciknek. Készítettünk egy közös „könyvecskét”, amibe beleírtam a gyermekek elmondott gondolatait és üzeneteit.
– Hálát adtak a gyerekek az együtt töltött napokért, és tanácsokkal látták el a jövő picikéit.
– Optimistán várják a követező évet.
– Boldogan gondolnak az együtt töltött napokra.
– Megosztották kedvenc közös süteményreceptjeinket.
– Kívánságokat soroltak a leendő kiscsoportosoknak és elmesélték, hogy ők milyen célokat értek el, és milyen vágyaik/céljaik várnak még megvalósításra.
– Összegyűjtötték a leghasznosabb megküzdési stratégiáikat.
– Felsorolták kedvenc játékaikat, meséiket, dalaikat.
– Soha nem felejtik, hogy ajtónk mindig nyitva áll előttük, bármi is történjen velük a jövőben.
– Visszaemlékeztek a közös tornákra és kirándulásokra.
A könyvecskébe képeket is tettünk a csoportról, a boldogságórás eseményeinkről.
Azt gondolom, hogy bárki, aki elolvassa ezt a „könyvecskét” bepillantást kaphat abba, hogy mit is jelentett számunkra az elmúlt 3 év, a Boldogságórák és a csoportunk.
Természetesen a Boldogságvárunkat sem felejtettük el. Szeptemberben még üresen állt, de júniusra elértük a csúcsot. A fal tele van az élményeinkkel, a vár alig látszik a képeinktől. A közösen készített munkáink pedig az óvoda emeleti folyosóját díszítik, ezzel is betekintést engedve a Kutyus csoport boldog életébe.
A téma feldolgozásának több mozzanata volt. Egyrészt végignéztük a tanév során készült alkotásokat, mely során minden gyermek elmondhatta, hogy neki melyik téma és miért az tetszett a legjobban, másrészt az osztálykirándulás során igyekeztünk minél több elemet beépíteni: hála, hogy szép időnk van és mindenki el tudott jönni; jó cselekedet, hogy segítek a társamnak vinni a dolgait; társas kapcsolatok ápolása a közös játék során; apró örömök élvezete a fagyizással, Kajla pecsét megszerzésével; testmozgás öröme a játszótéri játékkal stb.
A foglalkozást egy képzeletbeli utazással kezdtük: megkértem a gyerekeket, hogy kényelmesen helyezkedjenek el a szőnyegen, csukják be a szemüket, és képzeljék el a világot, amiben felnőttként élni fognak. Képzeljék el azt is, hogy felnőttként mit fognak csinálni, mi lesz a foglalkozásuk, hogyan élnek majd. A fantáziautazás után mindegyikük beszámolt a saját elképzelt jövőjéről, és megbeszéltük, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy ezt a nagy tervet meg tudják valósítani. Ezt követően megkértem a gyerekeket, hogy a varázsgömbbe rajzolják le a képzeletükben megjelent jövőbeli tervüket. Zárásként kiállítást rendeztünk az elkészült képekből és meghallgattuk a hónap dalát.
