Rengeteg mozgásos társasjátékot játszottunk, homokoztak a sószobában, trambulinoztak, egyre többször kerültek elő a csoportszobába, a szabad játék ideje alatt is a mozgásfejlesztő eszközök. Megismerkedtünk a különböző sportokkal, néhányat ki is próbálhattak a gyerekek. Sokat bicikliztek, rollereztek, kismotoroztak az udvaron. Rendeztünk táncversenyt, sorversenyt, váltóversenyeket. Sok csapatjátékot játszottunk pl.: kiütő, tűzlabda. Ugrálóváraztunk is a tornateremben. Saját készítésű mozgásos eszközökkel is játszottunk. Ugróiskolákat rajzoltunk az udvar beton placcára. Igyekeztünk változatos formákban mozogni a gyerekekkel nap mint nap, melyben a szülők is partnerek voltak.
Boldogságóra Alapprogram
Az áprilisi Boldogságórákhoz sok ötletet tudtam meríteni a kézikönyvből, munkafüzetből és az emailben megküldött javaslatokból.
A gyerekeknek folytatniuk kellett félbehagyott mondatokat. Példákkal segítettem őket ebben. „Azért haragszom, mert… Szeretek megbocsátani, mert…”
Meghallgattuk a „Ho’oponopono” című dalt és a hozzá kapcsolódó interaktív játékot is végig játszottuk. A „Jön a zombi” játék nagyon tetszett a gyerekeknek.
Készítettünk bocsánatot sugalló kártyákat. Bocsánatkérő mondókákat tanultunk, meséket hallgattunk a témához kapcsolódóan. A tankönyv által felajánlott mesét eldramatizáltuk, egyéni ötletekkel színesítve. Szüleiknek elkészítették a varázsszavakat megjelenítő színezőt különböző technikákkal: csillámtollal, filctollal, akvarell ceruzával zajlott az alkotó folyamat, miközben Bagdi Bella zenéi szóltak a háttérben. Szívecskéket festettünk szeretteinknek, ovis társainknak.
A látvány, az illatok, hangok, mint örömforrások észrevételéhez, átéléséhez sok tapasztalatszerzési lehetőséget biztosítottam örömszerző sétákkal (játszóterek, Bujtos, óvoda udvara), számukra kedves tevékenységekkel. „Mosolygós” képeket nézegettünk, rengeteg pozitív tartalmú képet hoztak otthonról is a gyerekek, gyűjtőmunka során.
Készítettünk egy örömtablót, amelybe minden gyerek rajzolhatott, ragaszthatott, olyan élményeket, amelyek örömet okoztak számukra. Ezeket csoportosítottuk is a megfelelő érzékszervhez. „Mi van a kendő alatt?” – Mindenki elhozott otthonról egy számára kedves tárgyat, kihúztunk mindig egyet a kendő alól, megpróbáltuk ki találni kié lehet, majd a tulajdonosa pár mondatban összefoglalta, hogy miért jelent neki sokat az adott tárgy. „Add tovább a mozdulatot!” – játszottunk öleléssel, mosollyal, simogatással, tánccal, puszival stb.
Teadélutánt rendeztünk a szülőkkel közös gyöngyfűzéssel, barkácsolással. Jó hangulatú délután kerekedett.
Ennél a témánál is segítségemre voltak a Jógakaland képzés során elsajátított relaxációs technikák, meditációs gyakorlatok. Akadálypályákat építettünk a gyerekekkel közösen, mandalákat színeztünk, megnéztünk egy-egy nekik való mesét, pozitív megerősítéseket tartalmazó matricákat vihettek haza. Bábozás során eljátszhatták, újra élhették különböző érzelmeiket. Megmasszíroztuk egymást. Kitartásnövelő játékokat játszottunk. Jelentős mértékben fejlődött problémamegoldó képességük.
A végén egy beszélgetőkör során együtt is találtunk ki szorongáscsökkentő, boldogságfokozó tevékenységeket. Jó hangulatban telt ez a hónap is! 🙂
A téma által egy kicsit jobban megismerhettük egymás céljait, álmait, sikerült mindenkinek megfogalmazni egyet-egyet. Készítettünk egy plakátot, amire a munkafüzetből kivágott javaslatokat vettük alapul. A nagyobbak le is rajzolhatták egyéb céljaikat, álmaikat, vagy, hogy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek. Egy interaktív játékra invitáltam őket, ahol meg kellett találniuk Boldogságvár elveszett darabjait különböző akadályok leküzdésével, gondolkodtató feladatok által. Egy térkép is járt a levél mellé, ahol ki lehetett pipálni az egyes állomásokat. Szükségük volt a játék során kooperációra, figyelemre, kitartásra, kudarctűrőképességükre. Ez a téma rendkívül inspirálta a gyerekeket, tovább élték a szabad játék során is.
A decemberünk családiasan, varázslattal teli volt. A jóságos Mikulás történetével hangolódtunk a jó cselekedetek témakörre, majd ahogy közeledtünk a karácsonyhoz, bevezettem az „angyalkázást”, azaz minden gyereknek volt egy angyalkája, akivel egy hétig minden nap valami pozitív dolgot cselekedett. Például segített neki, ha kiborított egy játékot, neki adta az utolsó szem perecét, megölelte, rajzolt neki valami szépet… stb. Meglepődtem, hogy a korukhoz képest milyen jó ötleteik támadtak, mennyire megértették az egésznek a lényegét. A szívemet melengette, ahogy a saját otthonukba is hazavitték a jó cselekedeteteket. Több visszajelzés érkezett a szülőktől, hogy a gyerekek segítettek a vacsorakészítésben, szófógadóbbak lettek, gyakrabban fejezték ki szeretetüket szüleik és testvéreik felé puszival, öleléssel. Gyógyító szíveket készítettünk és juttattunk el a beteg ovis társainknak a munkafüzet sablonját felhasználva. A hónap végén megbeszéltük kinek ki volt az angyalkája, hogy érezték magukat, melyik cselekedett esett nekik a legjobban. Angyalkákat készítettünk tojástartó felhasználásával.
Feldíszítettük a karton karácsonyfánkat, a díszekre pozitív töltetű szavakat írtam, amiket a gyerekek mondtak, mint például mosoly, ölelés, kedvesség, önzetlenség, segítőkészség, meghallgatás, békesség, megértés. A foglalkozások által a szívünkben is megérezhettük a karácsony igazi lényegét.
A novemberi Boldogságórák nagyon tartalmasak és sokrétűek voltak. A társaskapcsolatok ápolásához sok önismereti és együttműködést segítő játékot játszottunk. A foglalkozásokra történő ráhangolódásnak a tankönyv által ajánlott „Süni irigy lesz” bábjátékot alkalmaztam. Ezután könnyebb volt a gyerekeknek a beszélgetőkör során összegyűjteni azokat a tulajdonságokat, amelyeket fontosnak tartanak barátválasztás esetén. Elkészítették a gyermekek a Barátságkertüket, a virágszirmokba a kis barátok jelei kerültek, egy-egy jel több virágba is szerepelhetett. Ez a játék egy jó kiindulópont Szociometria felméréshez, segít megfigyelni, hogy melyik gyerek van jelenleg peremhelyzetben. Erre lehet építeni különböző kapcsolatteremtő játékokkal. A kis kertet az év folyamán folyamatosan bővítettük virágokkal. Készítettünk egy nagy kartonszívre barátságujjlenyomatokat, amik miután megszáradtak ki lehetett egészíteni őket rajzolással valamilyen figurává, bármivé. Ez azt jelképezte, hogy a csoportban mindannyian barátok vagyunk és összetartozunk, szeretjük egymást. Énekeltünk, táncoltunk, és a hónapban rengetek közösségépítő dramatikus játékot játszottunk a gyerekekkel, aminek meg is lett a pozitív eredménye. Csökkent a csoportban az agresszió, sokkal empatikusabbak, kedvesebbek, elfogadóbbak lettek egymással, illetve a nagyok segítőkészebbek lettek a kicsikkel szemben. Összességében harmonikusabb lett a légkör a nyuszi csoportban.
Először két alap érzelemmel a boldogság és szomorúság ellentétével foglalkoztunk. Felvidította boldog csapat a szomorút. Jógakaland képesítéssel is rendelkezem, beszereztem a webshopjáról egy érzelmekkel foglalkozó játékcsomagot, relax mesével, interaktív játékokkal, jógapózokkal, amik teljes egészében visszatükrözik az adott érzelmet. „Értékeim fája” is elkészült a gyermekekre jellemző pozitív érzelmekkel, melynek ágaira a szülők is írhattak további jó tulajdonságokat gyermekeikről. Az „utánozós”/”tükörjáték” volt a kedvencük, amelynek az volt a lényege, hogy egy kiválasztott gyerek mimikájával, testtartásával, gesztusaival eljátszott egy érzelmet, a többieknek ki kellett találni és lemásolni a mozdulatokat.
A „Pozitív gyerek vagyok” kártyacsomagot sokszor használtuk a foglalkozások során. A rajta lévő pozitív megerősítéseket gyakran ismételgettük.
Készítettünk optimista szemüvegeket. Gyakran figyelmeztették egymást, ha valaki ideges vagy rossz hangulatban volt. „Tedd fel az optimista szemüveged!”
A foglalkozások zárásaként elénekeltük a hónap dalát.
Kíváncsisággal és lelkesedéssel teli vágtam neki a Boldogságóra gyakorlatoknak, foglalkozásoknak a vegyes életkorú óvodai csoportomban. Már lehetőségem volt ismerkedni a programmal előző évben is egy kedves kolléganőm által, aki kitaposta az utat e téren óvodánkban. Ő szerezte meg először óvodánknak a „Boldog óvoda” címet. Általa inspirálva végül én is elvégeztem az online továbbképzést és elhatároztam, hogy javítani szeretnék a csoportomban lévő gyerekek magatartásán és viselkedésén a boldogságórák segítségével.
A tevékenységek megtervezésénél, a játékok összegyűjtésénél a kézikönyv és a munkafüzet is jó kiindulópont volt. Szeptemberben megismertettem a szülőkkel a Boldogságórák témaköreit, dióhéjban összefoglaltam a program lényegét. Szívesen fogadták, és beleegyeztek, hogy gyermekeik részt vehessenek az alkalmakon.
Az első foglalkozáson a hálafa történetével ismerkedtek meg a gyermekek, illetve próbáltam sokoldalúan megragadni a témát, hogy könnyebben bevésődhessen emlékezetükbe. Beszélgetőkörben szó volt arról, hogy kinek mit jelent a boldogság. Tánccal, énekléssel, relaxációs gyakorlatokkal éreztettem meg velük a hála lényegét. A munkafüzet feladataiból kivágtak és kiszíneztek olyan dolgokat, amiért hálásak lehetünk, majd Activity-n belül kitalálták őket és tovább gondolkodtunk azon, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak. Készítettünk hálabefőttet, szüleikkel hálaköveket festettek. Egy poszterre egymás jelei alá nyomdázhattak és rajzolhattak olyan dolgokat, hogy miért hálásak az adott illetőnek.
Szikszai György Református Általános Iskola
Ezen a foglalkozáson a gyerekek egymást igyekeztek bíztatni. Rájöttek, hogy nem is olyan egyszerű olyan gondolatokat mondani, amik valóban bíztatóan hatnak és nem tűnnek felszínes mondatoknak.