Közös rajz.
Boldogságóra Alapprogram
Fenntartható boldogság
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük. „Repül a madár…”, megkértem, a gyerekeket, hogy kitárt karjukkal tegyenek olyan mozdulatokat, mint ahogy látják szállni a madarakat és tetszés szerint fejezzék ki, hogy milyen szabadon szárnyalnak.
Ezután Bagdi Bella: Jobb veled a világ című albumáról a testmozgás hónap dalát hallgattuk meg. Különböző mozgásformákat találtunk ki hozzá /közben éneklés, óvodába sétálós éneklés/.
A témát mesével dolgoztuk fel. Boldog Dóra hívta a gyerekeket a kis mondókájával mesét hallgatni. A mese hallgatásával felelevenítettük, hogy miért lehetünk hálásak?
/Felsoroltuk és a gyerekek egyéni gondolataikat is elmondhatták/. Eljátszottuk a „Szeretetfolyosó” játékot, a gyerekek két sorban álltak egymással szemben, minden gyerek áthaladt a folyosón, társai pedig elmondták az áthaladó gyerekről azokat a tulajdonságokat, amit nagyon kedvelnek benne. A foglalkozást öleléstánccal zártuk le. Körben álltak a gyerekek és mindenki megölelte a tőle balra állót.
Végezetül mindenki elkészítette a saját Boldogság Kerekét, majd elsétáltunk a „Boldogság fánkhoz” és „leolvastuk” szimbólumok segítségével, hogy milyen lépcsőfokokkal értünk fel a fa legfelső fokára.
Meghallgattuk és elénekeltük a kedvenc dalunkat „Ha jó a kedved…”
A Boldogságóra programmal 2022-ben ismerkedtem meg online képzés keretében. Akkor, a három nap folyamán teljesen új szemléletmód elsajátításához kaptam esélyt, mellyel az elmúlt két év során-képességeim és lehetőségeim szerint-igyekeztem felépíteni egy konkrét, tudatos megvalósítási tervet, melyet az idei évben a gyakorlatban is ki tudtam próbálni. A foglalkozások módszertanát és a feldolgozás módjait ajánló szakkönyv nagy segítséget jelentett munkám során. A munkafüzet játékos feladatai közelebb hozták a gyerekekhez a feldolgozott témákat, szívesen tevékenykedtünk az esztétikusan ábrázolt, óvodás korosztály számára könnyen érthető munkalapokkal.
Szeptemberi témánk az első alkalommal a hála gyakorlása volt. Fontos feladatom, a felkészülés mellett a megfelelő időpont kiválasztása volt a napirend betartásával. Mivel a csoport mindennapjainak szerves része a szabad játék után a beszélgetőkör „megtartása”, így nem volt nehéz erre az időpontra időzíteni a Boldogságóra foglalkozásokat. A gyerekek kíváncsian figyelték az előkészületeket, várták, hogy a már ismerős dalra (Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek) gyülekezhessenek a szőnyegen. A szabad játéktevékenység folyamán kipróbáltuk a relaxációhoz kapcsolható mozdulatokat, melyek közül az egyik kedvenc a „Puha, meleg felengedek” kezdetű gyakorlatsor lett, ami védettségi érzést aktivizál, így a szabad nyitással folytattuk. A gyerekek kényelmes kartávolságra álltak meg egymástól és együtt átélhettük a nyitottság szabadságát (lányok bimbóból virággá, fiúk kirándulóból felfedezővé válhattak a képzelet segítségével). A relaxáció elvégzése olyan lelkiállapotot idéz elő minden alkalommal, melyben a szorongás automatikusan kioldódik, felszabadulnak a cselekvési lehetőségek. A közös munkához optimális atmoszférát, kedvet, lendületet teremt. Ebben a hangulatban a mesepárnákon helyezkedtek el a gyerekek és várták a Hálafa történetét. A mesét eszköz nélkül mutattam be nekik, hogy képzeletük, fantáziájuk szabadon szárnyalhasson, az erdő lakóit olyannak elképzelve, amilyennek ők gondolják azokat. A mese hallgatása közben fejlődik beleérző képességük, problémamegoldásuk, bővül szókincsük. A történet meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a szereplőkről, a cselekményről, a gyerekek elmondhatták véleményüket a fáról az erdő állatairól, azok viselkedéséről. Ezek után kérdeztem őket arról, hogy ők mikor voltak hálásak és miért. Rövid gondolkodás után lelkesen sorolták az őket körülvevő „jó dolgokat”, anya pusziját, finom reggelit, barátokat, akikkel jókat lehet játszani.. stb. Ezután elkészíthették a csoport hálafáját, melyre minden gyermek rányomta kéznyomatát és elmondhatta, hogy mi az az öt dolog, amiért hálás. Aztán közösen keresték meg a hálafa helyét a csoportszobában. Későbbi időpontban készült el a Nyuszi csoport hálabefőttje, sok-sok gyermek rajzával megtöltve és a hálakertünk is.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Elérkeztünk a nevelési év utolsó boldogságórájához. A témát több területen valósítottuk meg. A katica elveszett pöttyei mesével, a közös kirándulással, a testvérosztállyal történő sportvetélkedővel, a mindennapi élményekkel. Az időjárás gyakran volt „bolondos” mostanában. Egyik pillanatban esett, a másikban sütött a nap. Szitáló esőben kint lenni az udvaron igazi élmény volt. Ha jobban esett behúzódtunk az öltözőbe, ha csak csöpögött újra kimentünk. A gyerekek táncoltak, pörögtek, szaladtak az esőben. Saját gyermekkori élményeim jöttek elő, mennyire jó volt egy nyári záporban engedni, hogy rám essen az eső. Igyekeztem felismertetni az itt és most élményét a téma feldolgozása során. Örömteli pillanatokat érezni magukban és maguk körül, a társaikkal a csoportban dolgozó felnőttekkel számomra az óvodában ez a fenntartható boldogság.
Köszönöm a lehetőséget a Boldogságórás Csapatnak! Találkozunk szeptemberben!
Boldogság érzése a hétköznapokban, beszélgetés, plakát rajzolása. Mitől vagy boldog? Mások boldogságának hatása a tanulókra.
Ez az aktivitás az iskolaudvaron valósult meg. A gyerekek nagyon élvezték, hiszen a végigült tanórákból álló tanítási napok után megfelelő levezetésként élték meg. Először kis sétával indítottunk, majd tornáztunk egy kicsit, végezetül fogócskát és bújócskát játszottunk.
Ez a banda nagyon szeret tornázni, úgyhogy a “testmozgás hónap” vidáman és energikusan telt. Összekovácsoló erő, ami nagyon fontos egy osztálynál!
Kis csapatunk mindig is izgő-mozgó volt. Sosem kellett senkit buzdítani arra, hogy adja át magát a mozgás örömének. A foglalkozást kis osztálytermi foglalkozással indítottuk. Mozogtunk, színeztünk, beszélgettünk. Majd az egészet az iskolaudvaron fejeztük be.