TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
A foglalkozást egy új relaxációs játékkal indítottuk, melynek célja a megfeszítés, ellazítás gyakorlása volt. Elképzeltük, hogy előttünk található egy tál tele félbevágott citromokkal! Megkértem a gyerekeket, hogy válasszanak és vegyenek ki egyet. Első körben jobb kézben fogtuk meg a „citromot”, és kezdődhetett a kéz ökölbeszorítása, ezzel préselve ki a gyümölcs levét. 5 másodperc után elengedtük, megpihentünk. A gyakorlatot többször egymás után elvégeztük. A jobb kéz után átvettük a citromokat a balba, így folytattuk a facsarást, majd kipróbáltuk mindkét kéz bevonásával is.
A témát egy telefonos játékkal vezettük be. „Felhívva” barátunkat érdeklődtünk egymás felől, elmondtuk hogyan érezzük magunkat, megköszönve a hívást és érdeklődést.
A téma feldolgozásához Balogh Edit: A Barátság című mesét választottam. A mesehallgatás után arról beszélgettünk, miért is olyan jó érzés az, ha vannak barátaink, amit már a gyermekek maguk is ügyesen megfogalmaztak, melyek később a barátság virágra is felkerültek.
Ezt követően megbeszéltük, hogy milyen jó is Méhecske csoportosnak lenni, mert itt barátokra lelhetünk és sosem kell magányosnak érezni magunkat. Muffinpapírból készítettük virágokat, a köré ragasztott méhecskék pedig a barátainkat jelképezték.
A foglalkozást a „Ha boldog vagy” dal közös eléneklésével, mutogatásával zártuk le.
Boldogságóra Alapprogram
OPTIMIZMUS
Az október hónap témája az optimizmus volt.
A foglalkozás elején felelevenítettük a nyugtató „Csillaglégzés” relaxációs technikát, majd a témát a Szomorú Szilárd – Boldog Blanka játékkal vezettem be. Két csoportra osztva a gyerekeket, igyekeztünk az éppen aktuális szomorú csapatot megnevettetni.
A témához kapcsolódóan egy állatmesét választottam: Mese a kitartásról és az optimizmusról címmel, melynek üzenete, hogy nem szabad hinni a kételkedőknek, hitetleneknek, mert bízva magunkban, bármire képesek lehetünk.
Ezt követően minden gyermek kapott egy mosolygós (optimista) és egy borulátó, szomorú arcot ábrázoló emojit. Ezek felemelésével kellett jelezniük, hogy a példamondatokban szereplő gyerekek optimisták vagy pesszimisták.
(Pl: Ha iskolás leszek, biztosan sok piros pontot fogok kapni!
Beteg vagyok, most nem mehetek oviba, de gyorsan meggyógyulok és hamarosan újra játszhatok a barátaimmal.
Holnap lesz az oviban a futóverseny, de szerintem én leszek az utolsó!
Összevesztem a barátommal, soha többé nem fog már játszani velem.)
Az optimizmus fogalma még nehezen értelmezhető volt számukra, de a szituációs játékokban már egyértelműen meg tudták különböztetni az optimista és pesszimista szemléletet.
Kézműves tevékenyégként mindenki kiszínezett egy arcot, mely forgatható hátlapja lehetővé tette, hogy boldog, mosolygós és szomorú arcot is kifejezhessen. Az elkészült arcokkal már maguktól is megfogalmaztak egy-egy optimista vagy pesszimista gondolatot.
A foglalkozást egy mozgásos szobor játékkal zártuk le a Pozitív mondóka dalára. Minden alkalommal dobtunk egy kockával, amely különböző érzelmeket ábrázolt. Ennek megfelelő szoborrá kellett változniuk a zene megállításakor.
Osztálykirándulás: Kint a természetben, elszabadulva. A testmozgás, a felhőtlen örömforrás.
Együtt, ahogy nagyapáink játszottak, gyermekkorunk visszatűnő játékai. Amit a mai gyerekek nem ismernek.
HÁLA
Az első alkalommal a HÁLA volt a témánk.
Az órát relaxációval indítottuk. A gyerekek lefeküdtek, kényelmesen elhelyezkedtek a szőnyegeken, majd relaxációs zenét kapcsolva elvezettem őket egy képzeletbeli virágos mezőre. Egy-két gyermek kivételével egészen jól el tudtak lazulni, át tudták élni a közös kis „utazásunkat”.
Ezután közösen értelmeztük a hála fogalmát, beszélgettünk a dalról és mindarról, ami ezt az érzést kiválthatja belőlünk. Néhányan már el tudtak vonatkoztatni a világ anyagias oldalától, és maguktól gyönyörűen megfogalmazták mi mindenért lehetnek hálásak: a családjukért, a gondoskodásért, az átélt élménykért.
Ezt követően elmeséltem nekik A vadgalamb és a méh c. magyar népmesét. Ez a rövid kis -gyermekekhez közel álló- állatmese, nagyon jól illeszkedett témánkhoz.
Ezt követően közösen megfestettük hálafánkat, amelyre felragasztott szívecskékbe írtuk bele, ki miért hálás.
Választottunk egy mozdonyvezetőt, majd mondókára elindult a „hálavonat”. Mindig az új utas választotta ki a következő felszállót, akinek elmondhatta miért is hálás.
A foglalkozást egy ölelős játékkal zártuk, a Világomban minden rendben van zenére. Amikor megállt a zene, meg kellett ölelniük valakit, akinek jelenlétéért, barátságáért hálásnak érzik magukat.
A boldogság várának első lépcsőjére felragasztottuk a jelet. Minden családnak ez alkalommal is hazaküldtük a családi hála naptárt, bízva abban, hogy otthon is tovább bontakoztatják ezt a kis magocskát, amit megpróbáltam ez alkalommal a gyerekek szívébe elültetni.
Olyan mozdulatsor kivitelezése volt a célunk, ami arra sarkalja az embert, hogy ne adja fel.
Türelemre, kitartásra, odafigyelésre. együttműködésre ösztönöz.
Olyan feladatokat valósítottunk meg a boldog óra keretében, ahol a feladat kivitelezése csak akkor lehet sikeres, ha odafigyelünk egymásra, ha összedolgozunk, koncentrálunk. A kihívás maga olyan erős, hogy egyre többen kapcsolódtak be, és próbálták meg kivitelezni a feladatot. A hangulat pedig fergeteges.
Endorfint felszabadító testmozgás a szabadban
Az alábbi linken tekinthető meg:
Közös kirándulásainkon olyan régi korombeli szabadtéri játékot is kipróbáltak a bátrabbak, amit Mi annak idején nagyon imádtunk. A hatalmas fűben gurult a csapat a lejtőn lefele.
Órákon olyan gyakorlatot végeztünk, ami csak nagy koncentrációval, egymásra való odafigyeléssel oldható meg, miközben hatalmas kacagás kíséri a számos sikertelen próbálkozást, de akihívás olyan erős, hogy előbb utóbb mindenki kedvet kap arra, hogy kipróbálja ezeket a gyakorlatokat.
Osztályommal olyan kirándulást terveztünk, ahol a testmozgás endorfinokat felszabadító hatása, a szabadban eltöltött önfeledt idő a kapcsolatépítést a boldog élmények megélését teszi lehetővé. A régi gyermekévek szabadban töltött játékaival ismerkedve.