A júniusi hónap témája ,,Fenntartható boldogság” volt. A napot a következő ének meghallgatásával kezdtük ,,Ó, mit örül szívünk, lelkünk…”
Elérkeztünk a Boldogság vár kapujához. Azt kértem a gyerekektől, hogy próbálják felidézni, hogy mi okoz örömet nekik. Melyek azok az apró dolgok, amitől boldognak érezzük magunkat.
Visszaemlékeztek azokra a tevékenységekre, amelyekre a 2023/2024- es tanévben került sor. Többek között felelevenítették az ,,Együtt érték az ünnep” elnevezésű karácsonyváró, adventi szülő- gyerek kézműves foglalkozást, a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum és az Elméleti Líceum iskolásaival tartott közös tevékenységeket.
Nagy élményt jelentett számukra a farsang időszakában tartott jelmezbál. Tetszett nekik, amikor megünnepeltük az olvasás világnapját, a nők napját, március 15, húsvét ünnepét. Elmondták, hogy tetszett nekik a ,,Zöld hét” és az ,,Iskola másként” elnevezésű alternatív tanhét.
Megemlítették még a Városi Színházban tett látogatásainkat, mely során a Brighella Bábtagozat lenyűgöző előadásait tekintettük meg. Nagy népszerűségnek örvendett a gyermeknapi tevékenység, melyet a Somos Szabadidőközpontban tartottunk.
A kis Bogyók és Babócák még jobban összekovácsolódtak az évben, amihez segítséget nyújtott a sok változatos program, amelyben kicsi és nagy egyaránt megtalálta az érdeklődési körének megfelelő tevékenységeket, melyek során öröm és boldogság járta át a szívüket.
A 2023/2024- es tanévben is sikerült megtalálnunk a gyerkőcök boldogságához vezető utat.
Júniusban elérkezett az idő, amikor 9 gyerek elballagott az oviból. A társaktól, kisebbektől, kedves óvodájuktól meghatódva búcsúztak el. Reméljük sikerült elültetni a fenntartható boldogság csíráit és szeretettel a szívükben indulnak tovább az iskola kapuja felé.
Örültünk, hogy részesei lehettünk a Boldogságóra programnak. Jövőre is folytatjuk a közös munkánkat.

A Boldogságóra program utolsó foglalkozása következett el. A gyerekek körbe ültek és választhattak, hogy kit szeretnének megsimogatni. Ezután feladatlapot oldottak meg, ami nagyon tetszett nekik. A „Boldog mackó” című feladatlap számsorait kötötték össze. Utána elkészítették a saját „boldogság füzérüket”, amit a munkafüzetben találtunk. A lányok kifejezetten kedvelik, mindig kérik a színezős feladatokat az adott témához kapcsolódva. Felidéztük az elmúlt nevelési év boldogságóráinak egy-egy emlékezetes pillanatát és visszaidéztük melyik volt a kedvenc mese, játék, színező. A legkedvesebb mesét ismétlés céljából újra elmeséltük. A gyerekek érdeklődve, csendesen hallgatták meg ismét a „Hálafa történetét”. Szívesen képzelték bele magukat egy-egy erdei állat szerepébe és a gyógyító mondókát elmondva öleléssel fejeztük ki hálánkat egymás iránt. Lezárásként a gyerekek megfogalmazták, mennyire klassz volt a mozgás öröme, mint feldolgozott téma. Az egész ovi részt vett a Kihívás napján, nagyon sok energiát, erőt adott az összetartás. A csoportunk kedvenc játéka a „székfoglaló” , illetve a „virágok tánca” amiket el is játszottunk. A kis Ficánkák még jobban összekovácsolódtak az évben, amihez segítséget nyújtott a Boldogságóra program. Júniusban elérkezett az idő és el is ballagtak az oviból. A társaktól, kisebbektől, kedves óvodájuktól meghatódva búcsúztak el. Reméljük sikerült elültetni a fenntartható boldogság csíráit és szerettel a szívükben indulnak tovább az iskola kapuja felé.
Örültünk, hogy részesei lehettünk a programnak.

A tanév utolsó boldogságfoglalkozása során abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy főiskolai óvodapedagógus hallgatónak mutathattam meg a csoportunk Boldogságóra foglalkozását, melybe ő is vidáman bekapcsolódott.
A foglalkozást egy olyan relaxációval kezdtem, ami a vidám hangulatot alapozta meg. A gyermekeknek készítettem három sík bábot, ami egy madarat, egy libát és egy medvét ábrázol. Megbeszéltük mi van a képeket, illetve minden képhez társítottunk egy utánzó mozgásformát. Egy boldogság dalt kapcsoltam a gyermekeknek, melyre szabadon sétálhattak a csoportszobában. Ha feltettem egy bábot, a hozzá rendelt mozgást kellett utánozni és így tovább haladni. Ezt követően a „Jobb veled a világ” című dalt kapcsoltam be a gyermekeknek. A feladatuk az volt, hogy egymás kezét végig kellett fogni, amíg a dal szólt, nem szabadott elengedni. Ülésből felálltunk, leültünk, ringatóztunk. Megbeszéltük, hogy együtt minden könnyebb, és ha segítségre van szükségünk, a másik ember, gyermek tud segíteni. (akinek nehezebben ment a felállás annak segített a mellette lévő társa) Ennek az etapnak köszönhetően a csoport kohézió nagyban fejlődött.
A gyermekekkel szeretet folyosót „építettünk”. Mivel a csoportom 4 és 5 éves gyermekekből tevődik össze, ezért a pozitív megerősítést tőlem hallhatták a gyermekek. Minden kis mosómaci végig sétált a szeretet folyóson, miközben a gyermekek tapsoltak egymásnak. A folyósó végén én vártam őket egy nagy öleléssel és pár kedves gondolattal. A pozitív énkép és a gyermekek önbecsülése folyamatosan fejlődik a boldogságfoglalkozásoknak köszönhetően.
A gyermekeknek felkínáltam a szabad játékválasztás lehetőségét. Kértem őket, hogy Ők válasszanak egy olyan játékot, amit a tanévben közösen játszottunk, és közben nagyon jól érzeték magukat. A székfoglalóra esett a választásuk. Megkérte egy gyermeket, hogy mondja el, hogyan is kell ezt a játékot játszani, ismertesse a játékszabályt. A gyermekek arcán láttam az önfeledt és boldog érzést. Úgy gondolom sikerült ezzel a foglalkozással is elérnek a célom. A gyermekek vidámat, boldogok és jó kedvűek voltak, aminek köszönhetően az aznapi hangulatuk is ilyen érzésekkel telve telt el.
A foglalkozás végén egy szeretetláncot indítottam, mely során egy ölelést adtak át a gyermekek a mellettük jobbról álló gyermeknek. Az öleléslánc végén felkínáltam a gyermekek számára, hogy mindenki menjen oda ahhoz, akit nagyon szeret és ölelje meg. Számomra is boldogság volt azt látni, ahogy a gyermekek átadták egymásnak az önzetlen és őszinte tiszta szeretetet. Természetesen én sem maradtam ölelés nélkül. 
A boldogságvár utolsó lépcsőfokára is felragasztottuk a hónap jelképét, mellyel szemléltettük, hogy feljutottunk a boldogságvár tetejére, ahol Boldog Dóra már várt ránk. Mindenkit megsimogatott és megpuszilt jutalmul az egész éves odaadó „munkáért”.