Fenntartható boldogság
A reggelt napindító mozgással, zumbával kezdtük. A katica elveszett pöttyei című mese elmondása után beszélgettünk arról, hogy egymás segítése, támogatása miért fontos, kitől várnak olykor segítséget és miért Tőle. A családtagok után a barátok szerepe jelentősen megmutatkozott a válaszokban. Kipróbáltunk egy, a mesén alapuló segítségnyújtást. Egy vállalkozó “bajbajutott” kislány egy kis szőnyegre feküdt, Őt egy kis társa kezdte vonszolni a terem egyik végéhez (mint ahogyan Nagykaticát cipelte Kiskatica). Megállapítottuk, hogy egyedül ez nehéz feladat. Kértem, hogy hívjon valakit a csoportból segítségül. Legkedvesebb barátnőjét hívta a kislány, aki jött is és már ketten húzták a bajbajutott társukat. Megfogalmaztam, hogy milyen érdekes, hogy egy vékony kislányt hívott segítségül, nem pedig a csoport legerősebb tagját. Elmondták, hogy így már könnyebb a társ vonszolása. A két lányt újra megkértem, hogy hívjanak egy-egy újabb segítőt magukhoz. Már-már megemelkedett a kislánnyal a szőnyeg, ahogy minden segítő együttdolgozott. Ekkor újabb kérésre mindenki még egy segítőt hívott és szinte már repülő szőnyegen suhantak a bajba jutott kis társukkal. Hamar meg tudták fogalmazni, hogy az összefogás, az egymás segítése hatalmas erővel bír. A szőnyegen “bajban lévő” szerepet szinte mondenki ki szerette volna próbálni, hogy megérezzék társaik összefogását értük. Elmagyaráztam, hogy ami egynek nehéz, az soknak könnyebb. Mindannyiunk fontos valakinek, valamiért, ezért jó, hogy mi vagyunk, létezünk!
Körbe álltunk és minden gyermekhez fordulva, szemébe nézve azt mondtam: “Jobb veled a világ!” Ezután többszöri hallgatásra megtanultuk a Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalát és közben táncoltunk rá. A dal végén minden gyerek a barátját megölelte és azt monda Neki: „Jobb Veled a világ!” Ezt szemmel láthatóan teljesen őszintén, tiszta szívből mondták!
A boldogság fenntartásához szükséges egymás támogatása is. Ennek mottóján megkértem a gyerekeket, hogy ezen a héten 5 otthoni tevékenységben segítsenek valamely családtagjuknak. Kértem a Szülők segítségét zárt facebook csoportunkban, hogy a Fenntartható boldogság témánkhoz kapcsolódóan írják le és küldjék el az otthoni teljesítéseket. Már a meghirdetés estéjén jöttek a szülői jelzések: „Köszönjük, xy rég volt ilyen lelkes!”, „….ez nálunk mindennapos, de aranyos volt az extra lelkesedés😊”.
Volt olyan gyermek, aki kérte az édesanyját, hogy írja le nyomtatott betűkkel a teljesült vállalást és Ő lemásolja, hogy saját írásával hozza azt be. Egy kisfiú megbetegedett a héten, ezért otthon maradt. A határidőt betartva azonban saját kézírásával leírta a teljesüléseket (Ő már tud írni önállóan ) és befotózva elküldette az édesanyjával messengeren. Egy édesanya pedig nem volt rest szerkeszteni egy kis füzetet, amibe beleírta kislánya feladatvállalásait. Minden feljegyzést szülők által aláírva kaptam vissza és 1-2 hétvégére átcsúszott gyermekkel, de mindenki lelkesen teljesítette a feladatát. A megbeszéltek szerint tették mindezt azért, hogy szüleiknek, testvérüknek segítsenek! Természetesen egy matrica is járt a feladathoz. Összefoglalóan statisztikát készítettem a vállalásokból, hogy tudjam, milyen típusú feladatokból vették ki gyermekeink a részüket. Tapasztalatomat megosztottam zárt facebook csoportunkban a szülőkkel és a gyerekekkel a csoportban. Megbeszéltük, hogy ebből egy heti rutint szeretnénk kialakítani, egy nap- egy segítség címmel. Extra lelkesedésükről kérdezve a gyerekeket elmondták, hogy jó érzés volt segíteni, „olyan boldog érzés volt” és büszkék magukra, amikor segítettek egy szerettüknek. Elmondhatom, hogy ennek a témának minden pillanata melengette a szívemet!

Az év utolsó témájaként a Fenntartható boldogságot próbáltuk értelmezni, felsorolni hogyan tudjuk fenntartani a boldogságot. A gyerekek több gondolatot is említettek pl.: ha próbálunk boldog lenni, ha segítünk egymásnak, ha szeretjük egymást, ha szépen beszélünk egymással, ha szépen kérünk egymástól, ha odaajuk a játékot egymásnak, ha nem veszekszünk, ha bocsánatot kérünk. Azt gondolom ha ezeket meg tudták fogalmazni nem volt hiábavaló csoportunkban a Boldogságprogram. Beszélgetés során visszacsatoltunk az előző Boldogságórákon elhangzott témákra, mely nagyon sok emléket idézett fel. Kedvenc meséjük a Boldogító jó cselekedetek témából a Szívem kertje c. mese, ezt kérték hogy meséljem el.

Június- az oktatási év utolsó hónap – témája a Fenntartható boldogság.
Első foglalkozásunkat a „Repül a madár…” és a „Dagasztás” relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd felelevenítettük Bagdi Bella: Jobb veled a világ kezdetű dalát. A közös éneklés után a szőnyegre telepedve meséltem el Hermann Marika „A katica elveszett pöttyei” című mesét, majd beszélgető körben arról beszélgettünk, milyen egy jó barát, hogyan lehetünk társunk jó barátja. Melyek a kívánatos és nem kívánatos tulajdonságok egy baráti kapcsolatban, kinek milyen személyes tapasztalatai vannak. A téma feldolgozását az udvaron folytattuk, hiszen a reggeli harmat elmúltával az udvaron töltöttük napjaink jelentős részét. Mindenki kedvére választhatott a színező sablonok közül – persze a tündér volt a legnépszerűbb meseszereplő. A mese annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy a hónap során többször újra kellett mesélni. A délelőttöt Bagdi Bella dalával zártuk, melyre változatos mozgásformákat végeztünk.
Táncokkal, versekkel, dalos játékokkal készültünk az óvodai évzáró ünnepélyre és ballagásra, ahol 11 nagycsoportos, iskolába induló kisgyermektől köszöntünk el. Többen talán az ünnepség során értették meg, hogy itt valami tényleg lassan véget ér és hamarosan valami új fog elkezdődni. Nap-nap után – szépen sorban – szeptembertől kezdve a Boldogságóra felületére feltöltött képek segítségével felidéztük a különböző témákat, témaköröket, játékokat, vicces pillanatokat, pozitív érzelmeket, kedves emlékeket. Közben izgatottan fedezték fel, ki miben változott az év során, ki-kivel játszott egy-egy játékban, hogyan változott a haja hosszúsága, vagy éppen a fogainak száma!
Apák napjára minden kisgyermek ajándékot készített édesapjának, nagypapájának. Óvodai kirándulásunkat egy városkörnyéki családi gazdaságba szerveztük, melyet nagy izgalommal vártak a gyerekek. Bár mindenki családi házban lakik közülük, néhány kutyán és macskán kívül egyiküknél sincsenek háziállatok. A farmon mindenki simogathatott tyúkokat, galambokat, nyulat, kecskét, tehenet, lovat, pónit csikójával, a kukoricát és almát ropogtató kölyök vizslát. Panka – aki végigsírta az utat a buszmegállótól a farmig a házak kerítései mellett ugató házőrzők hangjától megrémülve -, a látogatás végére már bátran simogatta Bözsi kutyát, a fehér kis pulit; és aki a hátizsákja cipzárját nem jól húzta be, így mire ebédre került a sor, meglepődve tapasztalta, hogy a zsák tartalmát felfalta a szabadon kószáló póni-papa, aki egy kis szőrkefélés és vakargatásért cserébe mindenkit meglovagoltatott. Majd Viki néni segítségével sajtot is készítettünk, amit jóízűen el is fogyasztottunk. A gyerekek képet kaphattak a felelős állattartásról: az állatokról való gondoskodás, a megfelelő élettért biztosítása, az etikus magatartás, szocializáció és foglalkoztatás, valamint az állatok iránti tisztelet és felelősségvállalás alapvető fontosságáról.
Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodva aztán másnap mindenki elkészíthette kedvenc állatát ábrázoló képeslapját, majd át is adhatta barátjának a „Támogató állatok” feladat keretében.
Igyekeztünk a még hátra lévő néhány közös napot tartalmasan, szeretetben, jó hangulatban megélni. Remélem, hogy most búcsúzó nagycsoportos gyermekeknek az elmúlt két-három év folyamán a közösen megélt élethelyzetek során sikerült néhány boldogságfokozó stratégiát beépíteni a szokásrendszerébe és ezek segítségével optimistábbak, boldogabbak, magabiztosabbak, kitartóbbak lesznek iskolás éveik alatt is.