A tevékenységet két csapat kialakításával kezdtük, ami már önmagában is erősítette a közösségi élményt és az együttműködést. A gyermekek számára motiváló volt, hogy egy konkrét célt jelölhettek ki, amelyre labdával vagy babzsákkal dobva próbálhattak meg eltalálni.
A kezdeti próbálkozások során a gyermekek nagy lelkesedéssel vettek részt a játékban. Jól megfigyelhető volt, hogy számukra már az is örömöt jelentett, ha közel kerültek a célhoz, a sikerélmény pedig különösen nagy hatással volt rájuk. A tevékenység során az éppen nem játszó gyermekek drukkoltak a másik két csapatnak. A szurkolás hatalmas erőt és önbizalmat adott a gyermekeknek. Jó volt, látni, hogy egymás motiválása mennyi mosolyt csal a gyermekek arcára.
A közös beszélgetés során a gyermekek meglepően nyitottan és őszintén fogalmazták meg saját céljaikat. Az életkoruknak megfelelő, konkrét és számukra fontos célok jelentek meg, mint például a cipőkötés megtanulása, a kétkerekű biciklizés elsajátítása vagy a gyorsabb futás.
A második körben, amikor a gyermekek már saját céljuk kimondásával együtt dobtak célba, a feladat új jelentéstartalommal gazdagodott. A cél kimondása erősítette az elköteleződést, és látható volt, hogy a gyermekek komolyabban, tudatosabban végezték a feladatot. A csapatok felváltva történő dobása türelemre és egymásra figyelésre nevelte őket.