Első boldogságóra foglalkozásunkon a HÁLA témáját ötvöztem a pozitív kapcsolatok megalapozásával és erősítésével. A boldogság és hála megértését, az átszellemülést Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át című dalával inspiráltam. Körbe ülve, átkarolva egymást,
a gyerekek kérésére, többször is meghallgattuk a dalt. Ezt követően megbeszéltük mit jelent hálásnak lenni, hogy a hála egy nagyon kellemes, pozitív érzés, amit akkor érzünk, ha valami jót kapunk vagy tapasztalunk társainktól, környezetünktől, de akár saját életünk alakulásáért is. A gyerekek igazán érett gondolatokat fogalmaztak meg ehhez kapcsolódóan.
Hálás vagyok…
– a szüleimnek, mert mindent megkapok, amire vágyom.
– az életemért.
– mert, kistestvérem született.
– mert, itt lehetek a gyerekek között.
– mert, elutaztunk a tengerhez.
– amiért a csoportban barátaim vannak.
A csoport minden tagja kifejezte háláját szavak nélkül, oly módon, hogy azonos színű tapadós szívecskék közül kellett választaniuk, melyből egyiket saját mellkasukra ragasztottak,
másikat pedig választott társuk mellkasára. Végezetül öleléssel adták egymás tudtára, érzésüket, szeretetüket.
Képzeletbeli piacunkon kevésbé szeretett tulajdonságainkat adtuk el, választott társunk
jó tulajdonságaiért. Pl.: durvaságért – kedvességet; sírásért – mosolygást; hisztiért – örömet, csúnya beszédért – szép szavakat.
Végezetül Bagdi Bella: Boldog vagyok dalára táncoltunk és szívünk teljes szeretetével örültünk ennek a jól sikerült napnak.

Szeptember 4. hetét óvodánk legkisebbjei, a Málna csoport tagjai a Hála gyakorlásával töltötték.
Beszélgetéseink, játékaink, sétáink alkalmával igyekeztünk észrevenni, mi mindent köszönhetünk, miért lehetünk hálásak.
A kezdő éneket (Bagdi Bella:Szép nap, ölelj most át engem) és a relaxációt (a szél utánzása, majd az égig érő fa vagyok,..) követően a Hálafa történetét hallgatták meg a gyerekek. Ehhez készült számukra egy kép a fáról és barátairól (akiket egy-egy levéllel eltakartam, majd mesélés közben felfedtem). A történet hallgatása közben a gyerekek fel is álltak helyükről, odamentek a fához, együttérzően megsimogatták.
A történetet megbeszéltük, sok jó gondolatot osztottak meg a gyermekek arról, miért lehet még boldog és hálás a fa és a kis állatok.
A boldogságórát a fa új leveleinek készítésével zártuk, a levelek a gyermekek tenyerének körberajzolásával készültek el. Ezek színezése közben is alkalmunk volt beszélgetni arról, miért lehetünk hálásak.
Másnap a gyerekek megismerhették a „Maci bajban van” című bábjátékot, melynek főszereplője csoportunk kis kedvence „Málna maci” volt, ezáltal még közelebb érezték a gyermekek magukat a meséhez.
A mese végén a bábokat a gyermekek körbeadogatták, megnézegették, közben beszélgettünk, melyik volt a kedvencük és miért, melyik szereplő miért lehetett hálás. A beszélgetést „öleléslánccal” zártuk, mindenki megölelt valakit a csoportban, s elmondta, mit köszönhet neki. Néhány gyermek „némán” fejezte ki háláját, nehezen fogalmazta meg az érzéseit, gondolatait. Ezután a gyerekek hálaköveket festettek (kolléganőmnek köszönöm az ehhez nyújtott segítségét), melyet haza is vittek családjuknak.
A hét zárásaként részt vettünk községünk szüreti mulatságán, melynek szervezésében intézményünk munkatársai és az óvodás és bölcsődés gyermekek családjai aktívan részt vettek. Mindannyiuknak hálásan köszönjük.
(A mesékhez és a relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), Budapest, 2017.)

Szeptember hónap a hála gyakorlása. Azzal szeretném kezdeni, hogy átkerültem egy új telephelyre, ahol kinyílik számomra egy új lehetőség, egy új tanulás, egy új helyzet ezért nagyon hálás vagyok Igazgatónőmnek.
A Mókus nagy csoportban tartom a boldogságórákat, ahol a csoport óvodapedagógusai is bekapcsolódnak a tevékenység menetébe. Ez nagy segítség nekem is és a csoportnak is.
Első tevékenységként az adás-kapás érzését próbáltam megmutatni a gyerekeknek. Az átadás kedves kísérő szavainak és a megkapás köszönetnyilvánításának gyakorlásával kezdtük a hála mint boldogságfokozó technika alakítását.
Ezután barátokat gyűjtögettünk, kinek miért vagyunk hálásak. Egy nagy szíven jelenítettük meg, szóban pedig megfogalmazhatták miért hálásak. Ez kissé nehéznek bizonyult, mert szinte minden gyerek a játékra koncentrált – azért volt hálás, mert játszott vele a barátja. Ezt ötletadással fejlesztjük majd tovább.
Majd A hálafa c. mesét adtuk elő kolléganőmmel, ezt szemléltető képekkel tettük színesebbé.
A mese utáni beszélgetésben a feltett kérdésekre kis segítséggel sikerült válaszolni – elmondták milyen érzelmek voltak a fa szívében, azt is elmondták hogy a kis állatok hogyan éreztek a fa iránt.
A tevékenység végén a smile-párosító játékot játszottuk. Minden gyerek kapott egy hálafa színezőt, ezt szabadidőben kedvükre színezhették.
A hála beépülése szókincsükbe a további napok feladata lesz.