1. Foglalkozást kezdő relaxáció – Könyv 39.oldal – ,, Hintaszék,,
2. Foglalkozást kezdő éneklés : Bagdi Bella: Imádok élni
3. Téma feldolgozása mesével: Újra együtt! c. mese
– a mese megbeszélése, összefoglalásatése
5. Beszélgetőkör – Milyen állatokat ismersz, akik termetüknél fogva lakhatnának Pirinkó vagy éppen Góliát házában?
6. A foglalkozás lezárása: Érzékszerveink – MF 55.o. – mind az 5 érzékszervhez mindj valamit, ami örömet okoz
Az optimizmus jelének kiszínezése és felhelyezése a hetedik lépcsőfokra
7. Zárókör : Fogalmazz meg egy optimistán csengő mondatot
Boldogságóra Alapprogram
1. Foglalkozást kezdő relaxáció – Könyv 37.oldal – ,, Az én hangom,,
2. Foglalkozást kezdő éneklés : Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó!
3. A téma bevezetése: Szívmanó kártya – Hogyan érzem magamat
3. Téma feldolgozása mesével: Aranykulcs c. mese
– a mese megbeszélése, összefoglalásatése
5. Beszélgetőkör – Ha lenne 3 kívánságod, mi lenne az? Szoktál álmodni?
6. A foglalkozás lezárása: A megküzdés jelének kiszínezése és felhelyezése a hatodik
lépcsőfokra. Játék: Hajótörés
7. Zárókör: MF 48.o. feladat – Mikor érzel boldogságot, Hogy érzed most magad
1. Foglalkozást kezdő relaxáció – Könyv 38.oldal – A hangom kifújom, mint a cica nyújtózom
2. Foglalkozást kezdő éneklés : Bagdi Bella: Van nekem egy álmom
3. Téma bevezetése: MF 38.o. feladat megtekintése és megbeszélés – mit látok a képeken
4. Téma feldolgozása mesével: Boldogvár c. mese
– a mese megbeszélése, összefoglalásatése
5. Beszélgetőkör – Mit szeretnék elérni, milyen érzés, amikor sikerül valami – Szívmanó kártya
6. A foglalkozás lezárása: A célok elérésenek jelének kiszínezése és felhelyezése az ötödik
lépcsőfokra
7. Zárókör: Mi a legfontosabb célom – várépítés
A „Fenntartható boldogság” témájú foglalkozást relaxációval indítottuk. Ez alkalommal a csoport legidősebb gyermeke, Noémi vezette a ráhangolódó gyakorlatot. Nagy örömmel vállalta a feladatot, és büszkén irányította társait. Lehetőséget kapott arra, hogy saját elképzelései alapján válassza ki a gyakorlatokat, amelyeket szeretett volna megvalósítani. Noémi kreativitásáról, önállóságáról és fejlett vezetői készségeiről tett tanúbizonyságot, a relaxációt magabiztosan és ügyesen vezette le, miközben társai figyelmesen követték az utasításait.
A foglalkozás kezdetén közösen elénekeltük a „Jobb veled a világ” című dalt. A gyermekek örömmel kapcsolódtak be az éneklésbe, a dallamra szabadon mozogtak és táncoltak. A közös éneklés pozitív hangulatot teremtett, erősítette az összetartozás érzését és hozzájárult a jókedvű légkör kialakulásához.
A téma feldolgozása során a seprűtánc játékot játszottuk, amely nagy sikert aratott a gyermekek körében. Különösen szeretik azokat a játékokat, amelyekben különböző eszközök is megjelennek, hiszen ezek még izgalmasabbá és élményszerűbbé teszik a tevékenységeket. A játék során fejlődött ritmusérzékük, figyelmük és együttműködési készségük is.
Ezt követően a „Bízz bennem!” elnevezésű bizalomjáték következett. A feladatban elsősorban a nagyobb gyermekek vettek részt aktívan, akik bátrabban vállalták a társukra való ráhagyatkozást és a vezető szerepet. A kisebbek inkább megfigyelőként kapcsolódtak be, érdeklődve figyelték társaik tevékenységét. A játék lehetőséget adott a bizalom, az egymásra figyelés és a társas kapcsolatok erősítésére.
A foglalkozás lezárásaként boldogságfűzért készítettünk. A gyermekek kiszínezték és egyénileg díszítették saját nyakláncukat, amelyet elképzeléseik szerint alakíthattak. A kreatív tevékenység során mindenki szabadon kifejezhette egyéniségét és érzelmeit. A feladat különösen a lányok körében bizonyult népszerűnek, akik nagy lelkesedéssel és gondossággal készítették el alkotásaikat. A foglalkozás jó hangulatban zárult, a gyermekek örömmel vitték magukkal saját készítésű boldogságfűzérüket.
A foglalkozás során a gyermekek játékos formában tapasztalhatták meg a pozitív érzelmek, az együttműködés, a bizalom és az egymásra figyelés fontosságát. Az élményszerű tevékenységek hozzájárultak érzelmi jóllétük, önbizalmuk és közösségi kapcsolataik erősödéséhez.
A „Fenntartható boldogság” témájú foglalkozást relaxációval indítottuk. Ez alkalommal a csoport legidősebb gyermeke, Noémi vezette a ráhangolódó gyakorlatot. Nagy örömmel vállalta a feladatot, és büszkén irányította társait. Lehetőséget kapott arra, hogy saját elképzelései alapján válassza ki a gyakorlatokat, amelyeket szeretett volna megvalósítani. Noémi kreativitásáról, önállóságáról és fejlett vezetői készségeiről tett tanúbizonyságot, a relaxációt magabiztosan és ügyesen vezette le, miközben társai figyelmesen követték az utasításait.
A foglalkozás kezdetén közösen elénekeltük a „Jobb veled a világ” című dalt. A gyermekek örömmel kapcsolódtak be az éneklésbe, a dallamra szabadon mozogtak és táncoltak. A közös éneklés pozitív hangulatot teremtett, erősítette az összetartozás érzését és hozzájárult a jókedvű légkör kialakulásához.
A téma feldolgozása során a seprűtánc játékot játszottuk, amely nagy sikert aratott a gyermekek körében. Különösen szeretik azokat a játékokat, amelyekben különböző eszközök is megjelennek, hiszen ezek még izgalmasabbá és élményszerűbbé teszik a tevékenységeket. A játék során fejlődött ritmusérzékük, figyelmük és együttműködési készségük is.
Ezt követően a „Bízz bennem!” elnevezésű bizalomjáték következett. A feladatban elsősorban a nagyobb gyermekek vettek részt aktívan, akik bátrabban vállalták a társukra való ráhagyatkozást és a vezető szerepet. A kisebbek inkább megfigyelőként kapcsolódtak be, érdeklődve figyelték társaik tevékenységét. A játék lehetőséget adott a bizalom, az egymásra figyelés és a társas kapcsolatok erősítésére.
A foglalkozás lezárásaként boldogságfűzért készítettünk. A gyermekek kiszínezték és egyénileg díszítették saját nyakláncukat, amelyet elképzeléseik szerint alakíthattak. A kreatív tevékenység során mindenki szabadon kifejezhette egyéniségét és érzelmeit. A feladat különösen a lányok körében bizonyult népszerűnek, akik nagy lelkesedéssel és gondossággal készítették el alkotásaikat. A foglalkozás jó hangulatban zárult, a gyermekek örömmel vitték magukkal saját készítésű boldogságfűzérüket.
A foglalkozás során a gyermekek játékos formában tapasztalhatták meg a pozitív érzelmek, az együttműködés, a bizalom és az egymásra figyelés fontosságát. Az élményszerű tevékenységek hozzájárultak érzelmi jóllétük, önbizalmuk és közösségi kapcsolataik erősödéséhez.
A foglalkozást a megszokott módon relaxációval indítottuk. Két különböző relaxációs gyakorlat közül választhattak a gyermekek, így lehetőségük nyílt arra, hogy saját igényeiknek megfelelően hangolódjanak rá a közös tevékenységre. A ráhangolódást követően egy mondókával vezettük be a témát, amelyet a gyermekek gyorsan megjegyeztek, és örömmel ismételtek együtt.
A téma feldolgozása során tükörjátékot játszottunk. Ez bizonyult a gyermekek egyik legkedveltebb feladatának, ezért többször is megismételtük. A gyakorlat során az egyszerűbb mozdulatoktól fokozatosan haladtunk a bonyolultabb mozgássorok felé, így fejlődött a figyelmük, az utánzókészségük, a mozgáskoordinációjuk és az egymásra való odafigyelésük is. Minden gyermek lehetőséget kapott arra, hogy vezető szerepben is kipróbálja magát.
A foglalkozás lezárásaként a testmozgás jelét színeztük ki. A gyermekek szabadon választhatták meg a színeket és a díszítést, így kreativitásukat is kibontakoztathatták. A közös munka végén ismét elénekeltük a „Jól érzem magam boogie” című dalt, amely már jól ismert a csoport számára. A gyermekek felszabadultan, jókedvűen táncoltak, és örömmel vettek részt a közös mozgásban.
Az év folyamán több egészségnapot is szerveztünk, amelyek célja az egészséges életmód fontosságára való figyelemfelhívás volt. Kiemelt hangsúlyt fektettünk a rendszeres mozgásra, a szabad levegőn töltött idő növelésére és az aktív életmód kialakítására. A gyermekek számos játékos és mozgásos tevékenységen keresztül szerezhettek tapasztalatot arról, hogy az egészség megőrzésében milyen fontos szerepe van a mozgásnak és a természetben eltöltött időnek.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A júniusi hónap témája a „Fenntartható boldogság” volt. A gyermekekkel közösen fedeztük fel, hogy a boldogság nemcsak a nagy eseményekben, hanem a mindennapok apró örömeiben, a kedves szavakban, a közös játékokban és a természethez való kapcsolódásban is megtalálható. Beszélgettünk arról, mi teszi szebbé a napjainkat, és hogyan tudunk egymás jóllétéhez hozzájárulni.
A „Bogyó és Babóca” csoport kis óvodásaival vidám játékokon keresztül kerestük meg saját „boldogságnyomainkat”. Minden gyermek elmondhatta vagy lerajzolhatta azt a személyt, tevékenységet vagy pillanatot, amely örömet szerez számára. Az elkészült boldogságnyomokból közösen készítettünk egy vidám ösvényt, amely emlékeztetett bennünket arra, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban.
A hónap különleges eseménye volt, hogy a gyermekek a Nagykárolyi Deák Endre teremben megrendezett évzáró ünnepségen szerepeltek. A kis óvodások nagy lelkesedéssel adták elő a „Kis kukták” című műsort, amelyben játékos formában mutatták be az együttműködés, a segítőkészség és a közös alkotás örömét. Az előadás során megtapasztalhatták, hogy a közös munka, az egymásra figyelés és a kitartó gyakorlás milyen sikerélményt és örömöt nyújthat. A szereplés kiválóan kapcsolódott a hónap témájához, hiszen a fenntartható boldogság egyik fontos forrása a közösséghez tartozás érzése, a közösen megélt élmények és a másokkal megosztott öröm.
A hónap során kiemelt figyelmet fordítottunk az önbizalom erősítésére is. A gyermekek kedvességnyomozókká váltak, és megfigyelték egymás pozitív tulajdonságait. Mindenki kapott egy kedves megerősítést társaitól, amely segített felismerni saját értékeit és erősségeit. A gyerekek örömmel hallgatták meg egymás dicséreteit, és büszkén osztották meg sikereiket.
Az Erősség Program keretében az óvatosság, a kíváncsiság és a humor erősségeivel ismerkedtünk. Játékos feladatokkal gyakoroltuk a körültekintő viselkedést, kíváncsian tettünk fel kérdéseket a minket körülvevő világról, valamint sok vidám nevetéssel és humoros játékkal tettük még élvezetesebbé a közösen eltöltött időt.
A hónap nevezetes napjaihoz kapcsolódva beszélgettünk az összetartozásról, az óceánok védelméről, a magyar feltalálókról, az édesapák szerepéről és a nyári szünet örömeiről. A gyermekek kreatív alkotásokat készítettek, rajzoltak, építettek és meséltek saját ötleteikről, élményeikről.
A közös tevékenységek és a sikeres szereplés során megtapasztaltuk, hogy a fenntartható boldogság alapja a figyelmesség, a kedvesség, az egymásra való odafigyelés és a közösen megélt élmények. A gyermekek nyitottsága, lelkesedése és egymás iránti szeretete hozzájárult ahhoz, hogy ez a hónap sok örömteli pillanatot és maradandó élményt nyújtson valamennyiünk számára.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A júniusi hónap témája a „Fenntartható boldogság” volt. A gyermekekkel közösen fedeztük fel, hogy a boldogság nemcsak a nagy eseményekben, hanem a mindennapok apró örömeiben, a kedves szavakban, a közös játékokban és a természethez való kapcsolódásban is megtalálható. Beszélgettünk arról, mi teszi szebbé a napjainkat, és hogyan tudunk egymás jóllétéhez hozzájárulni.
A „Bogyó és Babóca” csoport kis óvodásaival vidám játékokon keresztül kerestük meg saját „boldogságnyomainkat”. Minden gyermek elmondhatta vagy lerajzolhatta azt a személyt, tevékenységet vagy pillanatot, amely örömet szerez számára. Az elkészült boldogságnyomokból közösen készítettünk egy vidám ösvényt, amely emlékeztetett bennünket arra, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban.
A hónap különleges eseménye volt, hogy a gyermekek a Nagykárolyi Deák Endre teremben megrendezett évzáró ünnepségen szerepeltek. A kis óvodások nagy lelkesedéssel adták elő a „Kis kukták” című műsort, amelyben játékos formában mutatták be az együttműködés, a segítőkészség és a közös alkotás örömét. Az előadás során megtapasztalhatták, hogy a közös munka, az egymásra figyelés és a kitartó gyakorlás milyen sikerélményt és örömöt nyújthat. A szereplés kiválóan kapcsolódott a hónap témájához, hiszen a fenntartható boldogság egyik fontos forrása a közösséghez tartozás érzése, a közösen megélt élmények és a másokkal megosztott öröm.
A hónap során kiemelt figyelmet fordítottunk az önbizalom erősítésére is. A gyermekek kedvességnyomozókká váltak, és megfigyelték egymás pozitív tulajdonságait. Mindenki kapott egy kedves megerősítést társaitól, amely segített felismerni saját értékeit és erősségeit. A gyerekek örömmel hallgatták meg egymás dicséreteit, és büszkén osztották meg sikereiket.
Az Erősség Program keretében az óvatosság, a kíváncsiság és a humor erősségeivel ismerkedtünk. Játékos feladatokkal gyakoroltuk a körültekintő viselkedést, kíváncsian tettünk fel kérdéseket a minket körülvevő világról, valamint sok vidám nevetéssel és humoros játékkal tettük még élvezetesebbé a közösen eltöltött időt.
A hónap nevezetes napjaihoz kapcsolódva beszélgettünk az összetartozásról, az óceánok védelméről, a magyar feltalálókról, az édesapák szerepéről és a nyári szünet örömeiről. A gyermekek kreatív alkotásokat készítettek, rajzoltak, építettek és meséltek saját ötleteikről, élményeikről.
A közös tevékenységek és a sikeres szereplés során megtapasztaltuk, hogy a fenntartható boldogság alapja a figyelmesség, a kedvesség, az egymásra való odafigyelés és a közösen megélt élmények. A gyermekek nyitottsága, lelkesedése és egymás iránti szeretete hozzájárult ahhoz, hogy ez a hónap sok örömteli pillanatot és maradandó élményt nyújtson valamennyiünk számára.
„TÖRTÉNJÉK BÁRMI, JOBB VELED A VILÁG!” ❤❤❤
Elérkeztünk Boldogságóránk utolsó fejezetéhez. Az egész nevelési év során végigkísérhettük a kijelölt utat, amelyen haladva számtalan élménnyel, tapasztalattal és fejlődési lehetőséggel gazdagodtunk. Megtanultuk értékelni az apró örömöket, hálásnak lenni a mindennapok szépségeiért, gyakoroltuk az optimista szemléletet, és sokat beszélgettünk arról is, hogyan ápolhatjuk és erősíthetjük társas kapcsolatainkat. A Boldogságóra program minden hónapja újabb és újabb értékes üzenetet hordozott számunkra, amelyek nemcsak a foglalkozások során, hanem a mindennapjainkban is visszaköszöntek.
Az év során minden lépcsőfokot becsülettel végigjártunk, teljesítettük a kitűzött feladatokat, és közösen dolgoztunk azért, hogy eljussunk a Boldogság várába. Az utolsó Boldogságóránk ennek az egész éves munkának és élményanyagnak az összegzése volt, amelyet az óvoda másik csoportjával a tulipán csoporttal közösen ünnepeltünk meg.
A foglalkozást beszélgetéssel kezdtük. Felidéztük az év során szerzett emlékeket, képeket nézegettünk, és felelevenítettük a legkedvesebb pillanatokat. A gyermekek örömmel meséltek arról, melyik foglalkozásra emlékeznek a legszívesebben, mi tetszett nekik a legjobban, és mely játékokat játszanák újra. Nagy kedvenc volt továbbra is a Boldog Blanka és Szomorú Szilárd játék, amely során már nagyon ügyesen tudták felismerni és kifejezni az érzelmeiket. Most ezt egy új feladattal egészítettük ki: mindenki elmondhatta, melyik Boldogságóra maradt számára a legemlékezetesebb, és azt is, hogy miért. A gyerekek szinte kivétel nélkül boldog élményekről számoltak be, így Szomorú Szilárdnak ezen a napon nem sok szerep jutott.
A beszélgetések során ismét megerősítést kaptam arról, hogy milyen mély nyomot hagyott bennük ez az egész éves program. Jó volt hallani, hogy mennyire szerették a társas kapcsolatokat erősítő játékokat, és örömmel tapasztaltam, hogy a foglalkozásokon tanultakat a hétköznapokban is alkalmazzák.
A közös visszaemlékezést követően elmeséltem nekik a Boldogerdő-Kerekerdő című mesét, majd kezdetét vette a várva várt ünneplés. Az óvoda belső udvarán a dajka néni és a pedagógiai asszisztens már előkészítették az ünnepi asztalokat. A két csoport együtt sütött finom palacsintát, amelynek illata hamar megtöltötte az udvart, és mindenkit jókedvre derített. A közös készülődés és az együtt töltött idő tovább erősítette a gyermekek közötti kapcsolatokat.
Az ünnepség legmeghatóbb része azonban még csak ezután következett. Minden kisfiút és kislányt egy-egy Boldog koronával vártunk, majd ünnepélyes keretek között Boldog királlyá és Boldog királynővé avattuk őket. A koronák mellé emléklapot is kaptak, hiszen egész éven át kitartóan, lelkiismeretesen dolgoztak azért, hogy eljussanak a Boldogság várának legfelső lépcsőfokára. Nagy öröm volt látni a büszkeséget és a boldogságot az arcukon.
Az avatást követően jó magyar szokáshoz híven következett az evés, ivás és a vidám közös mulatozás. A gyermekek önfeledten ünnepeltek, beszélgettek, játszottak, és élvezték az együtt töltött pillanatokat.
Úgy gondolom, hogy ez a foglalkozássorozat nagyon sok gyermek számára jelentett segítséget. Sokan nyitottabbá, bátrabbá, elfogadóbbá és empatikusabbá váltak. Számtalanszor tapasztaltam, hogy más tevékenységek során is előkerültek a biztató szavak, a „varázsszavak”, és gyakran fordultak társaik felé együttérzéssel, ha valakinek rossz kedve volt vagy szüksége volt egy ölelésre.
Csak pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Bár a gyermekek talán még nem érzik teljes mélységében ennek a programnak a jelentőségét, hiszem, hogy az itt szerzett élmények és értékek hosszú távon is elkísérik majd őket.
Köszönöm, hogy megismerhettem a Boldogságóra tanításait. A továbbiakban is kívánok mindenkinek sok boldogságot, kitartást, erőt, örömöt és szeretetet, hiszen tudjuk:
„TÖRTÉNJÉK BÁRMI, JOBB VELED A VILÁG!” ❤❤❤
A 2025/2026-os nevelési évben az óvodánkban idén is folyamatosan és nagy örömmel tartottuk meg a Boldogságóra foglalkozásokat. A program célja nem változott: szerettük volna a gyerekek lelki egészségét megőrizni, segíteni nekik abban, hogy vidámabban, pozitívabban lássák a világot, és megtanuljanak jobban figyelni egymásra, megérteni és kezelni a saját érzéseiket. A foglalkozások felépítése jól strukturált, az életkornak teljesen megfelelő, biztonságos és érzelmileg támogató keretet nyújtott a gyerekeknek. A bevezető beszélgetések és a játékos, mesés relaxációk nagyon sokat segítettek a ráhangolódásban, és előkészítették a terepet ahhoz, hogy a gyerekek felismerjék és ki tudják fejezni az érzéseiket. A vidám dalok, a kedves mesék és a különböző szituációs játékok segítettek fenntartani a gyerekek figyelmét, így mindenki aktívan, szívesen vett részt a csoportos feladatokban. A foglalkozások különösen nagy erőssége volt az, hogy a közösen átélt élményeket mindig valamilyen kreatív zárótevékenység követte, a „továbbadás” elemei pedig segítettek abban, hogy a megszerzett kedvességet és figyelmességet a gyerekek kivigyék a mindennapi óvodai életbe és a családi környezetbe is.
A nevelési év kezdetén a közös munka megalapozásán és az egymásra figyelésen volt a főszerep. Az első időszakban természetes módon megjelentek még apróbb bizonytalanságok, különösen a csoporthoz újonnan csatlakozó vagy visszahúzódóbb gyerekeknél. Nagyon szép pedagógiai élmény volt látni, hogy a gyerekek milyen szeretettel fordultak egymás felé: amikor például az egyik első alkalommal a tornaterembe indultunk, S.B. nagyon meg volt szeppenve, de társa, R.M. azonnal melléállt és szeretetteljesen támogatta. S.B. egyébként a későbbiekben már óriási örömmel jött a Boldogságórákra. A csoport alacsony létszáma nagyban segítette a munkát, különösen B.A. esetében, akinek a figyelme néha csapongó volt, de ebben a kis létszámú környezetben sokkal jobban tudott fókuszálni. Egy másik kisgyerek, Sz.d.G. az elején nagyon hallgatag volt, mert új volt még neki a helyzet, miközben F.L. az első perctől kezdve rendkívül lelkesen és aktívan vetette bele magát a feladatokba. Később, az év folyamán, januárban egy újabb kisgyerek is csatlakozott hozzánk, akit a csapat nagyon hamar és zökkenőmentesen befogadott.
A foglalkozások hangulata végig belsőséges, kellemes és kifejezetten vidám volt. A gyerekek nagyon szerették az olyan jól eltalált meséket és karaktereket, mint például Tódi törpe története vagy a Boldogvár meséje. Az ismert rajzfilmzenékre való közös táncolás, a ritmikus mozgások és a közös éneklések, mint Bagdi Bella Jobb veled a világ című dala, mindig nagyszerű, felszabadult alaphangulatot teremtettek. A gyerekeket az év során folyamatosan rá kellett vezetni az optimista szemléletre, mert kezdetben nehezen vették észre az élet apró szépségeit. Nagyon sokat segítettek a játékos eszközök: F.L. például, amikor először vette fel a saját maga által készített „varázsszemüveget”, még egykedvűen azt mondta, hogy semmi sem változott. Amikor azonban egy kis fantáziát szőttünk a játékba, és újra belenézett, egy téli képen megakadva már boldogan jelentette ki, milyen szép dolgot vett észre. Erre B.A. भी fellelkesedett, és vidáman újságolta, hogy ő a szemüvegen át sokkal színesebbnek látja a világot. A gyerekek a foglalkozások során megtanulták jobban észrevenni a mindennapi örömöket, szívesen osztották meg a személyes élményeiket a beszélgetőkörökben, és egymás meghallgatásában is sokkal türelmesebbé váltak.
Az elköteleződés és a kitartás témakörében a célbadobás és a malomkörzés játékok segítettek levezetni a belső feszültségeket és összpontosítani a figyelmet. Nagyon értékes tapasztalat volt, hogy a színezős, alkotós feladatok során a gyerekek már képesek voltak saját kis céljaikat önállóan megfogalmazni és lerajzolni. A megküzdési stratégiák terén a gyerekek nagyon élvezték a teremben felépített akadálypályákat. Az egyensúlyozó és ügyességi feladatok nemcsak a mozgásbiztonságukat, hanem a kitartásukat is fejlesztették. A „megküzdési jelmezbálon” rendkívül kreatívan és felszabadultan fejezték ki magukat, és igazi sikerélményként élték meg a kihívások teljesítését. Amikor a megnyugvás és az önszabályozás volt a téma, a mese és a „Ny.U.G.I.” gyakorlatok segítettek nekik lecsendesedni és befelé figyelni. A záró beszélgetéseknél már ügyesen meg tudták nevezni, hogy nekik személy szerint mi segít, ha meg kell nyugodniuk.
A barátság és az empátia fejlesztése végigkísérte az évet. A jó cselekedetek gyakorlásakor a gyerekek nagyon nyitottan és egymásra figyelve működtek együtt. A „Szívem kertje” mese és a „Jóságos manók” játék során sokat fejlődött az együttérzésük, a „Segíts a kisebbeknek!” feladat pedig segített abban, hogy ezek a jó cselekedetek a hétköznapi óvodai életben is megmaradjanak. Az örömkártyák készítésekor látszott rajtuk a valódi, tiszta szándék, hogy örömet akarnak szerezni valakinek, és nagyon büszkén mesélték, kinek fogják odaadni az ajándékot. A megbocsátás témaköre komolyabb érzelmi érettséget kívánt a csapattól. A szerepjátékok során átbeszéltük, hogy a viták, konfliktusok a mindennapi élet természetes részei. A „Bocsánatsoroló” játékban a gyerekek bátran próbálgathatták a bocsánatkérés különféle szavait, gesztusait, és egyre empatikusabban reagáltak a társaik megbántottságára. „A megbocsátás tánca” és a páros feladatok segítettek az érzéseik testi megélésében és az egymásra hangolódásban. Nagyon pozitív volt, hogy a gyerekek az év végére sokkal tudatosabban nevezték meg az érzéseiket, és örömmel készítettek bocsánatkérő szívecskéket is a társaiknak.
A tavaszi időszakban a mozgás öröme kapott nagyobb hangsúlyt. A „Bátorság Nyila” és a tükörjátékok nagyszerűen fejlesztették a gyerekek önbizalmát, koordinációját és azt, hogy elfogadóan, biztatóan forduljanak a társaik felé. A segítségnyújtással kapcsolatos akadálypályákon nagy lelkesedéssel és együttérzéssel bújtak a „mentő” szerepébe, miközben sokat beszélgettünk arról, hogyan vigyázhatunk egymásra, az egészségünkre vagy akár az állatokra. Az egészséges életmóddal kapcsolatos beszélgetések során a gyerekek egyre több tapasztalatot osztottak meg a pihenésről és a jó szokásokról, miközben a feladatok során egymást is kitartóan biztatták.
Az év utolsó szakaszában a fenntartható boldogsággal foglalkoztunk, azzal, hogy a boldogság valójában sok apró, hétköznapi pillanatból áll össze. A gyerekek elkészítették a saját „boldogságnyomaikat”, amikből kiraktuk a csoport közös „boldogságösvényét”. A „Mosolylánc” játék során a gyerekek egymás felé fordulva adtak és kaptak kedvességet, mosolyt, jó szót, vicces grimaszt, és maguk is megfogalmazták, milyen jó érzés örömet szerezni másoknak. Végül a természet és a jóllét kapcsolatát is megtapasztaltuk: a szabadban tartott relaxáció alatt a szélzúgásra, madárcsicsergésre figyeltünk, ami nagyon jó megnyugvást adott a gyerekeknek. Az udvaron gyűjtött kincsekből közösen egy gyönyörű természetes mandalát építettünk a fűben. A záró beszélgetésen a gyerekek maguktól megfogalmazták, hogy a természetre vigyáznunk kell, mert a szép és tiszta környezet minket is boldoggá tesz.
A Boldogságóra program ebben a nevelési évben is hozta a várt sikereket, és egyértelműen látszik a gyerekeken a fejlődés. A bizonytalanabb, csendesebb gyerekek szépen feloldódtak és beilleszkedtek a közösségbe. A gyerekek sokkal türelmesebbek lettek egymással, megtanulták végighallgatni a társaikat. Bátrabban, pontosabban tudják megfogalmazni az érzéseiket, és a hétköznapi konfliktusokat is ügyesebben, békésebb gesztusokkal kezelik.
Módszertani tanulságként elmondható, hogy a decemberi időszakban a sok óvodai ünnepség és egyéb program miatt végül csak egy foglalkozásra maradt időnk. Bár ez az egy alkalom rendkívül tartalmas és mély volt, a jövőben az ünnepi hónapokban még tudatosabban kell tervezni az időt, hogy több alkalom beleférjen. Emellett az olyan összetettebb, maszatolós feladatoknál, mint amilyen a szeptemberi festés is volt, egyedül nehézkes a megvalósítás, ha közben a mosdóba is kísérni kell a gyerekeket. Hogy a csoport egysége és figyelme ne bomoljon meg, a jövőben az ilyen eszközigényesebb órákra érdemes lesz plusz segítséget, dadus nénit vagy társpedagógust kérni. A program idén is tökéletesen beépült az óvodai mindennapjainkba, a gyerekek imádták a foglalkozásokat, így a következő nevelési évben is mindenképpen folytatni fogjuk a munkáit.