Egy boldogságóra az optimizmus témájában óvodások számára izgalmas és tanulságos lehet, hiszen már ebben a korban is fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan találjanak pozitívumot a helyzetekben, és hogyan alakíthatják ki a pozitív gondolkodásmódot.
Boldogságóra Alapprogram
Október 10-én tartottuk a 11A osztályban a második Boldogságóránkat. Mivel ezen a csütörtökön nyílt napot rendeztünk a gimnáziumunkban, ez jó alkalom volt arra, hogy a bemutassuk a programot a leendő diákjainknak is. Az óra első néhány percében röviden elmeséltem az órát meglátogató hetedikes és nyolcadikos diákoknak, mit is jelent az, hogy Boldog Iskola vagyunk. Egy előzetes feladattal kezdtük az órát: a csoport tagjai beszámoltak arról, mit olvastak a neten a bohócdoktorokról, a nevetésterápiáról és a nevetőjógáról. Mivel október hónap témája az optimizmus, ezért digitális szófelhőt készítettünk a WordArt program segítségével az optimizmussal kapcsolatos szavakból. Ezután gyakorlatban is kipróbáltuk az optimizmus gyakorlását: a diákok szituációs játékokat játszottak német nyelven, ahol negatív mondatokra, kellemetlen helyzetekre kellett pozitív, optimista válaszokat adniuk. A legjobb, legkreatívabb, legoptimistább reakciókat összegyűjtöttük és az óra végén megbeszéltük. Remélem, az órán tanult pozitív hozzáállást a diákok a mindennapi életben is alkalmazni fogják.
2024. október,
Optimizmus hónapja
A hétfői napon a főszerepet a fényképezés adta. Kitettem a folyosóra a szokásos táblánkat, amivel feladatot adok az arra elhaladóknak, szülőknek, gyerekeknek, kollegáknak egyaránt. Kiírtam rá, hogy „Írd ide, kit szeretsz a legjobban a világon!” Reggeli után napocskákat készítettünk papírból, vágással, ragasztással, és arc megrajzolásával. Az arcocska mindenkinél mosolyog, nevet, ennek örültem. A szőnyegre ülve elővettük Dórit, aki nagy örömmel jött a gyerekek közé, és kicsit bohóckodva, vidáman megkérdezte, ki tudja mit jelent a szó, optimizmus. Rávezető kérdésekkel ez sikerült is. Elénekeltük a „Ha jó a kedved…” dalt, amihez néhány vicces mozdulatot is társítottam: csípd meg az orrod, dugd ki a nyelved, rázd meg a fejed, fogd meg a füled…stb. Elővettem az Érintsd meg a fát!..című interaktív könyvünket, amit nagyon szeretnek, hiszen a mozdulataikra a könyv életre kel, és ’mozog’. Sajnos itt közbeszólt, hogy menni kellett a fényképezésre. Aztán alvás előtt a Pumukli és Eder mestert meséltem nekik.
Kedden játékidőben elővettem a spagetti evő papírfiút, és lányt, amivel sokáig játszottak, tekerték bátran a fonalat, egy idő után kialakult az egészséges versenyzés is, amiben volt kacagás rendesen. Kanállal műanyag tojásokat kellett egyensúlyozni, ez szintén vidámságot keltett. Reggeli után nagy papírokat tettem ki az asztalokra, és óriás rendőrautót rajzoltattam a gyerekekkel, volt aki egyedül, volt aki barátokkal készítette, de három gyönyörű rendőrautó született. Múlt héten pénteken a Rendőr Palotában voltunk egész délelőtt, innen az élmény. Behoztam egy kicsit a folyosóról a táblát, és mi is írtunk rá, hogy kit szeretünk a világon a legjobban. Aki mondott valakit, egy cuki kis mosolygós napocskát is ragasztott a táblára, amitől sokkal vidámabb lett a tábla. A szőnyegen Mira kívánságát teljesítve Bálint Ágnes Mazsolájából meséltem. A könyv azért volt fontos Mirusnak, mert a nővéréé volt kiskorában, ezért ez egy emlék neki. A mese után táncoltunk a Pozitív gyerek vagyok.. dalra, és figyeltük a zene szövegét, amit elismételtünk. Leraktam két ugráló kötelet hosszában a szőnyegen, és a jógatéglát két lábbal fogva, át kellett ugrani a kötél másik oldalára. Magát a technikát megértették, csak a tégla ide-oda ritmikus elhelyezése okozott gondot.
Szerdán esős idő volt, így nem mentünk udvarra, tehát sok időnk volt ma dolgozni. Napocska színezőket raktam ki nekik, hogy vidáman induljon a napunk, tudjunk mosolyogni annak ellenére, hogy szomorkás az időjárás. Reggeli után levél lenyomatot készítettünk, meglepő módon nagyon ügyesek voltak, szép munkák születtek. A játékok elrakása után vidám játékokkal készültem. Feladtam egy gyerekre egy nagyobb méretű pulóvert, amit a szemben álló kisgyerekre, akivel szorosan kezet fog mindkét kezével, két segítővel ráhúzzuk a másik kisgyerekre a pulcsit, és azt gyorsan tovább adjuk. Volt vidámság, ahogy nagyon lógott a pulóver ujja, és ki is fordult a fonákjára. Akkor volt még karikából ki-be ugrálás jógatéglával a bokánk között, vagy sorba adogattuk a jógatéglát, és csak akkor tudtak továbblépni, ha letették maguk elé, ráléptek, és így haladtunk egy kis kört a szobában. Elmeséltem nekik Tódi, a törpe varázsszemüvegét, ami tettszett nekik. Különösen a kis süni volt megható számukra, hisz múlt héten sünit is simogathattak az állatos bemutatón.
A csütörtöki napon reggel tornázni voltunk a tornateremben, és a reggeli után német oktatás volt, amit az iskolából érkező tanárnő tart. Ezen a napon már csak arra volt időnk, hogy a varázs szemüvegét elkészítse, aki szerette volna, színezéssel, csillogó díszek ragasztásával, vágással.
Pénteken folytattuk a szemüvegek készítését, vettem elő rendőr sapkákat papírból, azt is lehetett színezni. Ma is volt német oktatás, utána egy kis játék szabadon. A legtöbben alkottak, rajzoltak, színeztek, szemüveget, sapkát készítettek a tesóknak, szülőknek is. Elpakoltunk, és mindenkinek adtam egy varázsgömböt papíron, hogy rajzolják bele titkos vágyaikat, hogy mitől lennének még boldogabbak, vidámabbak, jobb kedvűek. Alíz azt rajzolta le, hogy anyukája többet dicsérje meg, Mira unikornist szeretne, Dani pancsolni akart a Balatonban, volt aki szivárványt, többen családot, vagy anyukáját rajzolta le. Egyszerűen csak szeretem az anyukám is elhangzott.
Átismételtük, milyen hét volt a Boldogságórában? Mit jelent ez nekünk?
„Hogy mindent jónak látunk, mindent vidámnak!”
A második osztályos Vidorkák nagyon élvezték a Boldogság órákat és azok minden mozzanatát a relaxációtól kezdve a kreatív feladatokig! A hála témakör kapcsán nagyon sok téma szóba került, ami miatt hálásak lehetünk és jó volt látni egy-egy kis tekintetben a felismerést, hogy milyen jó dolguk is van a mindennapokban. A leginkább talán azon lepődtek meg, hogy nem minden gyereknek van lehetősége iskolába járni és így tulajdonképpen ezért is hálásak lehetnek. A Hála-dal különösen a kedvencük lett, ezt többször is kérték, a hála-fa leveleinek rajzolása közben is ezt hallgattuk.
Megbeszéltük, hogy van egy olyan varázsszemüvegünk, amelyet ha felveszünk, meglátjuk a rossz dolgokban is a jót! Meséltünk olyan eseteket, amikor valami rossz történt velünk. Majd feltettük a szemüveget, és elmondtuk, hogy ezen keresztül hogyan tudnánk jóra fordítani a történteket, illetve meglátni a helyzet jó oldalát.
A boldogságóránkat Bagdi Bella Pozitív gyermek vagyok c. dalának meghallgatásával kezdtük. Ezt követően Optimista szemüveget készítettünk. A feladat során a gyerekek többnyire pozitívan érezték magukat. A varázsszemüveg elkészítése vidám, játékos folyamat volt számukra, ami lehetőséget adott arra, hogy kifejezzék egyéni kreativitásukat. Amikor elmeséltem a saját példámat, sokan érdeklődőek voltak, és aktívan figyeltek. A történetem és a szemüveg viselésének játékos bemutatása segített a gyerekeknek abban, hogy megértsék a pozitív gondolkodás fontosságát, és azt, hogy nehéz helyzetekben is találhatnak valami jót. A varázsige megtanulása közben több gyermek élvezte a ritmust, amit örömmel ismételtek.
Az „Optimista Gyaloglók” feladat következett. A séta során a legtöbben örömmel fedezték fel az apró, hétköznapi dolgok szépségét, amelyeket a szemüveg viselése közben figyeltek meg.
A „Optimista ébredés” feladat végén a gyerekek megosztották tapasztalataikat és gondolataikat, amelyek alapján pozitív visszajelzések érkeztek a tevékenységről. A feladat során a gyerekek elgondolkodtak saját reggeli rutinjukon.
Összességében az óra nagyon sikeres volt, a gyerekek jól érezték magukat, és egy tanulságos, ugyanakkor szórakoztató élményt nyújtott számukra. Az optimista szemlélet játékos bevezetése lehetőséget adott a gyerekeknek arra, hogy megértsék, hogyan lehet a nehéz helyzeteket más nézőpontból is szemlélni.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
A gyermekek optimista-varázsszemüveget készítettek. Délutáni séta alkalmával feltettük a szemüveget és megkerestük a jó dolgokat a környezetünkben.
Ráhangolás: Meghallgattuk Bagdi Bella Boldog vagyok című dalát, amelyre táncoltunk is.
Téma kifejtése:
1. Hálás család: Bábok segítségével megjelenítettem Hálás Helgát és Hunort, az ők rövid párbeszéde során megmagyaráztam a hála fogalmát a gyerekeknek, illetve példákat adtam rá. Ezt követően a gyerekekkel megbeszéltük, hogy kik lehetnek még a Hálás család tagjai, neveket adtunk nekik és példákat arra, hogy ezek a családtagok miért, kinek lehetnek hálásak.
2. Köszönöm-formák: A gyerekek kiválasztották kedvenc tárgyukat a csoportszobából, amelynek sorra köszönetet mondtak, és szív alakban elhelyeztük a szőnyegen.
3. Hála-üzenet: Minden gyermek egy-egy szivecskébe lerajzolta a szüleinek, hogy miért hálás nekik, ezt az üzenetet hazavitték és átadták.
Lezárás: Bagdi Bella Szép nap, ölelj most át engem dalát hallgattuk meg, és ölelés átadásával hálát adtunk egymásért.
Nagykárolyi 1-es számú Napköziotthkon / Grădinița cu Program Prelungit nr. 1 Carei
Mivel a boldogságóra szeptember hónapi témája a „Család és testrészek” témahétre esett, ezért a gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy a legfontosabb dolog, amiért hálásak lehetünk az a családunk, illetve megbeszéltük azt is, hogy azért is hálásak lehetünk, hogy a Földön létezünk, úgy, ahogy megalkottak minket, a két szemünkkel, a szánkkal és a többi testrészünkkel. Rögzítésképpen egy levezettő, szórakoztató játékot játszottunk, ahol látatlanba fel kellett helyezzék egy kislány és egy kisfiú arcát alkotó részeket.