Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás címe: Az optimizmus gyakorlása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni az optimizmus fogalmát, szépnek látást.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Tódi törpe történetének elmesélése kesztyű bábbal.
– Szemüveg felpróbálása, amíg elmondjuk a versikét. Te mit látsz benne? Elmondom én mit látok.
– Szomorú Szilárd, Vidám Blanka játék. Két csapat mimikával, testtartással jelzi a szomorúságot, vidámságot.
– Mondóka elmondása, mozgással kísérve.
– Szépet látó szemüveg készítése

A Boldogságórára egy napszemüveggel keltettem fel az érdeklődésüket.
Amikor feltettem a rózsaszín napszemüveget, csodálkozva kérdezték, miért tettem fel ezt itt a csoportszobában?
– Gyertek ide a szőnyegre, elmesélem nektek, mit látok a szemüvegemen át.
Elmondtam, hogy egy nagyon jó, Napocska csoportot látok, akik mindig sokat játszanak egymással, meg tudnak egyezni a játékokon, vigyáznak is rá, és nagyon szeretem őket akkor is, ha huncutkodnak.
Nevetve mondták, hogy ők is szeretnének belenézni.
Persze, ismerve őket, annak adtam először, aki tudtam, hogy valami hasonlót fog mondani.
A kislány, aki megkapta, a mellette ülő barátnőjét dicsérte meg, hogy milyen szépen tud fonni.
Mindenkinek megígértem, hogy megkapja felpróbálásra, de először hallgassak meg a kismanó történetét.
Egy manó bábbal játszottam el Tódit.
Tódi törpe varázsszemüvege…
Amikor meghallgatták, már nagyon várták, hogy felvehessék a szemüveget. Mindenkin annyi ideig lehetett, amíg elmondtuk a versike két sorát.
Van nekem egy szemüvegem, ha felveszem azt,
szépnek látok mindent benne, amit megmutat.
A szemüvegről, mint szépnek látó szemüvegről beszélgettünk. Megemlítettem, hogy optimista szemüveg, de ezt a szót később nem használtam, ők még kicsik ehhez, de annyit elmondtam, hogy azért optimista, mert a szépet látja meg. Ezután, már csak, mint szépet látó szemüvegről beszéltünk.
Nagyon motiválta, őket, hogy felpróbálhassák. Két kisfiú kijelentette, hogy ez csak egy napszemüveg, ugyanúgy lát benne mindent. Őket nem sikerült elvarázsolni, de kértem őket, hogy a szívecskéjükkel lássák meg benne a szépet.
Egy héten 2x reggelente, mindig körbe ülünk és mondanak jóhíreket. 2 jóhírt, vagy 1 jóhírt és egy rosszhírt lehet mondani.
Amikor ezt elkezdtük, még nem tudták megfogalmazni, mi az a jó hír, de elmondtam, az is jó, ha reggel süt a nap, vagy várja, hogy jöhessen az óvodába, és itt tud játszani a barátjával. A kislányok jobban elmondják az érzéseiket, a fiúk inkább jóhírnek azt, hogy játszottak az X boxal, vagy kaptak legót.
Most már, hogy többször van ilyen beszélgetés, igénylik is és szeretnek olyat mondani, hogy örülnek, hogy velem tornázhatnak, mert látják azt, hogy én ennek mennyire örülök, és ilyenkor elmondom, hogy én is nagyon nagyon szeretek velük lenni. Érzik azt, hogy örömet szereznek vele nekem. Már ezt is nagy eredménynek tartom, hogy érzik és megfogalmazzák ezt az érzést.
A rosszhírt is fontosnak tartom, hogy megosszák, mert az is van, de 2 rossz hír nincs, akkor mindig keresünk valamit, ami jó lehet, mert van, hogy azt mondják, nincs jó hírük.
Ilyenkor felhívom a figyelmüket, hogy gondolkozzanak, kivel játszottak, mit játszottak, milyen érzés volt. Akkor szoktak rácsodálkozni, hogy tényleg ez egy jó hír.
A Szomorú Szilárd és Vidám Blanka játékot örömmel játszották, majd a mondókát is 3x elismételtük mozgással kísérve.
A szemüveget papírból kiszínezték, kivágták és örömmel használták. Minden megnéztek benne és inkább vidám, huncut dolgokat mondtak, amit láttak.
A szépre, jóra felhívás, egy folyamatos tanítás. Az első élményem, amikor odasúgta nekem az egyik kisfiú, hogy most ez jó cselekedet volt, hogy a másik kisfiú elrakott egy olyan játékot, amivel nem is ő játszott.
Annyira örültem, hogy ilyet észrevett, megfogalmazott, fontosnak tartotta, hogy elmondja.
Ezekért a mondatokért, visszajelzésekért megéri, hogy segítsünk mindig mindenben találni valami jót.

A gyerekek meghallgatták a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd másnap minden kisgyermek nagy örömmel és boldogsággal készítette el a saját varázsszemüvegét. A szemüvegek készítése közben beszélgettünk az optimizmuról, illetve arról, hogy miért jó a lelkünknek és a környezetünknek is, ha pozitívan, optimistán állunk hozzá a dolgokhoz, illetve a minden napokhoz.