A témát „Tódi törpe szemüvege” mesével vezettem be. Mivel én szemüveges vagyok szerencsére a gyerekek között nincs olyan, akinek szüksége lenne erre, az én szemüvegemen keresztül mondtam el az optimista látásmódról a történetet.
Levettem a szemüvegemet- sosem láttak így a gyerekek- ennek hangot is adtak. Volt, aki rá is kérdezett, hogy most másképp látom őket?
Minden hónapban kitűzünk valami célt magunk elé, amely összekapcsolható a boldogság témáihoz. A két bábunk segítségünkre volt ebben is. Optimisták voltunk, hogy sikerülni fog a „Tök-jó napunk” és sokan hozni fognak kifaragott tököt otthonról. Volt olyan kisgyermek, aki szomorúan gondolt arra, hogy az ő szülei nem fognak faragni. Ő Szomorú Szilárd bábunkhoz állt. Boldog Dóránál állt a többi kisgyermek. A szülőket is beavattam ebbe a történetbe és megtörtént a „csoda”, sikert aratott az optimizmus, mert az ő szülei is hoztak tököt az óvodába. Közösen kukoricát is morzsoltunk, amit eltettünk, hogy majd télen ledarálunk és eleség lesz a madaraknak.
Makk-nyakláncot is készítettünk, melyet mindenki annak adott oda, akit nagyon szeret, illetve mindennap megöleltük egymást.
Felérkeztünk a Boldogság vár második lépcsőfokára.

Boldogságóra vázlat
Korcsoport: Kiscsoport
A foglalkozás témája: Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás ideje: október hónap
Tevékenység kidolgozása
1.Szervezési feladatok: Eszközök bekészítése, szellőztettetés, megfelelő hely biztosítása.
2. Motiváció: (Játék)
Kicsi vagyok én, majd megnővök én, én leszek a legboldogabb a föld kerekén. Mondóka mondogatása közben mozgással kísérve.
3.A foglalkozás kezdő relaxáció: Napimádás
Körbe állunk, megfogjuk egymás kezét. Karunkat magasra tartva kiengedjük a levegőt, majd lent beszívjuk. Ezt ismételgetve kiengedünk minden rosszat, szomorúságot.
4. A foglalkozás kezdő ének: Bagdy Bella: Pozitív gyerek vagyok
Az ének alatt körbe megyünk, forgunk, guggolunk, ugrálunk, tapsolunk.
5. A téma bevezetése: Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
a) Jó és rossz dolgokat ábrázoló képek elhelyezése a megfelelő emoji alá, illetve ennek megbeszélése.
b) Felmutatott emojiknak megfelelő arc utánzása.
6. A téma feldolgozása: Boldog Dóra báb megjelenése és a” Kerekerdő kalandra hív…” mondókával a mese előkészítése
 Tódi törpe varázsszemüvege (Bezzeg Andrea) mese előadása.
 Tódi törpe Szebben látó mondókájának (változat kisebbek számára) gyakorlása
 Beszélgetés a meséről, kérdések feltevése illetve megerősítése voltatok e már szomorúak, Ki vigasztalt meg benneteket, Milyen a varázs szemüvegben látott világ )
7. Feladat: Varázsszemüveg készítése
Előre kivágott forma színezése, díszítése.
8. A foglalkozás lezárása: az optimizmus jelének kiszínezése, majd felragasztása a Boldogság várának második lépcsőfokára.
9. A foglalkozás záró ének: Bagdy Bella Boldog vagyok
A gyerekek önfeledt tánca a foglalkozás végén.

A reggelt a pozitív mondókával indítottuk. A beszélgető körben olyan helyzeteket soroltam fel, amelyek kellemetlenek. A gyerekeknek az volt a feladata, hogy próbáljanak ezekről valami jót mondani. Például azt mondtam, hogy sokat esik az eső. Az egyik kislány hamar megértette mi a feladat és azt mondta, hogy „az nem baj óvónéni, mert akkor legalább felvehetem a szép esőkabátomat” A gyerekeknek elmeséltem Boldog Blanka és Szomorú Szilárd történetét. Elkészítettem a szomorú és boldog emojit, melyeket lamináltam . Két részre osztottam a csoportot. A szomorúságot sok gyermeknek nem sikerült imitálnia, mivel elég harsány a csoport, de azért igyekeztek. A vidám gyerekeknek meg kellett nevettetni a szomorúakat, nem kellett sokat tenni azért, hogy a szomorú társaik nevessenek. Majd szerepet cseréltek. Csoportösszevonás miatt a másik csoportból is részt vettek gyerekek a feladatban,az a csoport is alkalmazza ezt a programot, ezért szívesen játszottak velünk.
Mikor végeztünk elővettem a varázspárnát. Az volt a feladatuk, hogy a párnába súgják bele a problémájukat, ha jól figyelnek az megsúgja a választ, ha a fülükhöz rakják. Ezt a feladatot a nagyobbakkal tudtuk megoldani, a kicsik nem tudták megfogalmazni a választ, de aki elmondta a párnának a gondját, én segítettem neki elmondani a megoldást. Számomra is meglepő volt, hogy így elmondták a vágyaikat. Egy testvérpárt a nagyszülők nevelnek, anyuka néha van jelen az életükben. A kislány azt súgta a párnának, hogy neki az a problémája, hogy az anyukájuk nincs velük. Majd a füléhez tette a párnát, rövid idő múlva azt mondta, azt súgta a párnája , hogy anya visszajön és sose megy el többet. Nagyon megható volt és egyben szomorú is, hogy egy 5 éves gyermek így megfogalmazza az érzéseit.
A harmadik feladat az őszi hangulat felelevenítése volt. Anyanyelvi játékként is alkalmas volt, hisz hangokat kellett utánozni, akár mozgással kísérve is. Három csoportra osztottam a gyerekeket, első csoport az eső kopogását utánozták az ujjaikkal, a második csoport a szél susogását utánozták, a harmadik csoport pedig zizegtek, mint a falevél. Előszőr csoportonként hajtották végre a feladatokat, majd egyszerre kellett nekik. Ez eleinte nehezen ment, mert összekavarodtak, de kis gyakorlás után, sikerült nekik. Ez a feladat nagy összpontosítást is igényelt.