Frissen végzett boldogságórás pedagógusként nagy lelkesedéssel és izgalommal kezdtem hozzá a boldogórás munkához. Nem esett nehezemre a hála témakörét bevinni az ovis mindennapokba ,hiszen nagyon közel áll a személyiségemhez ,értékrendszeremhez a téma.
Először beszélgetőkör alkalmával meséltem a gyerekeknek a háláról, boldogságról. Mit is jelent a hála, mennyi mindenért lehetünk hálásak. Aztán mindennap beszélgettünk róla ki miért érez hálát. PL. Volt aki azt mondta hogy azért, mert süt a nap. Volt aki azért, mert finom volt a reggelije. Tehát úgy gondolom a lényeget megértették a gyermekek. Hálásak vagyunk ezért a szép őszért és hogy ennyi kinccsel ajándékoz meg minket őszanyó. ÉN pedig nagyon hálás voltam értük, hogy ennyi kincs jár a csoportomba, akikkel öröm együtt lenni. Két kisfiamon (3,5,. 8,5 évesek) is gyakorlok, otthon is bevezettem a témát ,gyakorlatokat. Egyik este elalvás előtt a kisebbik megölelt és csak úgy a semmiből azt mondta: Anya ,ma azért vagyok hálás, hogy te vagy nekem.
Boldogságóra Alapprogram
Alsózsolcai Herman Ottó Ált.Iskola és AMI.
Optimista és pesszimista gondolatok a mesék/rajzok és nyelvi kifejezőeszközök segítségével…
Szegeden a Rókusi Általános Iskolában is több évfolyamon, osztályban feldolgoztuk a Hála témakört.
Az 1.c és a 4.b osztályban is hálabefőtteket készítettek. A negyedikesek papírcetlikre írták, amiért hálásak és egy közös befőttbe zárták. Az elsősök közül mindenki a saját befőttjébe rajzolta azokat a dolgokat, amiért hálás.
A 2.b osztályban hálatérképek készültek.
Az órák mesehallgatással, beszélgetéssel, alkotással teltek.
A témát „Tódi törpe szemüvege” mesével vezettem be. Mivel én szemüveges vagyok szerencsére a gyerekek között nincs olyan, akinek szüksége lenne erre, az én szemüvegemen keresztül mondtam el az optimista látásmódról a történetet.
Levettem a szemüvegemet- sosem láttak így a gyerekek- ennek hangot is adtak. Volt, aki rá is kérdezett, hogy most másképp látom őket?
Minden hónapban kitűzünk valami célt magunk elé, amely összekapcsolható a boldogság témáihoz. A két bábunk segítségünkre volt ebben is. Optimisták voltunk, hogy sikerülni fog a „Tök-jó napunk” és sokan hozni fognak kifaragott tököt otthonról. Volt olyan kisgyermek, aki szomorúan gondolt arra, hogy az ő szülei nem fognak faragni. Ő Szomorú Szilárd bábunkhoz állt. Boldog Dóránál állt a többi kisgyermek. A szülőket is beavattam ebbe a történetbe és megtörtént a „csoda”, sikert aratott az optimizmus, mert az ő szülei is hoztak tököt az óvodába. Közösen kukoricát is morzsoltunk, amit eltettünk, hogy majd télen ledarálunk és eleség lesz a madaraknak.
Makk-nyakláncot is készítettünk, melyet mindenki annak adott oda, akit nagyon szeret, illetve mindennap megöleltük egymást.
Felérkeztünk a Boldogság vár második lépcsőfokára.
Boldogságóra vázlat
Korcsoport: Kiscsoport
A foglalkozás témája: Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás ideje: október hónap
Tevékenység kidolgozása
1.Szervezési feladatok: Eszközök bekészítése, szellőztettetés, megfelelő hely biztosítása.
2. Motiváció: (Játék)
Kicsi vagyok én, majd megnővök én, én leszek a legboldogabb a föld kerekén. Mondóka mondogatása közben mozgással kísérve.
3.A foglalkozás kezdő relaxáció: Napimádás
Körbe állunk, megfogjuk egymás kezét. Karunkat magasra tartva kiengedjük a levegőt, majd lent beszívjuk. Ezt ismételgetve kiengedünk minden rosszat, szomorúságot.
4. A foglalkozás kezdő ének: Bagdy Bella: Pozitív gyerek vagyok
Az ének alatt körbe megyünk, forgunk, guggolunk, ugrálunk, tapsolunk.
5. A téma bevezetése: Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
a) Jó és rossz dolgokat ábrázoló képek elhelyezése a megfelelő emoji alá, illetve ennek megbeszélése.
b) Felmutatott emojiknak megfelelő arc utánzása.
6. A téma feldolgozása: Boldog Dóra báb megjelenése és a” Kerekerdő kalandra hív…” mondókával a mese előkészítése
Tódi törpe varázsszemüvege (Bezzeg Andrea) mese előadása.
Tódi törpe Szebben látó mondókájának (változat kisebbek számára) gyakorlása
Beszélgetés a meséről, kérdések feltevése illetve megerősítése voltatok e már szomorúak, Ki vigasztalt meg benneteket, Milyen a varázs szemüvegben látott világ )
7. Feladat: Varázsszemüveg készítése
Előre kivágott forma színezése, díszítése.
8. A foglalkozás lezárása: az optimizmus jelének kiszínezése, majd felragasztása a Boldogság várának második lépcsőfokára.
9. A foglalkozás záró ének: Bagdy Bella Boldog vagyok
A gyerekek önfeledt tánca a foglalkozás végén.
A téma feldolgotása után, a gyerekek lerajzolták, hogy kinek a leghálásabbak, majd szóban is megfogalmazták, és meg is indokolták, hogy miért.
Az optimizmus gyakorlása – október
A 4. osztállyal beneveztünk a Magyar Szabadidősport Szövetség által meghirdetett Világ Gyalogló (hó)nap országos eseménysorozatára. Ennek kapcsán október 1-31 között a cél az, hogy a lehető legtöbb magyarországi településen valósuljanak meg a programhoz kapcsolódó túrák, melyekkel országosan felhívják a figyelmet a gyaloglás jótékony hatásaira.
A kirándulás Gyöngyös – Mátrafüred- Sástó-Mátrafüred körtúrával valósult meg, 12 km-es távval. A programmal a Boldogságóra október havi választható programját is teljesítettük, melyről elküldtem a fényképes beszámolót
Ezen felül egy tanítási órán beszélgettünk a helyzetekhez való optimista és pesszimista hozzáállásról, véleményalkotásról. Ezeket írásban is kifejtettük egyes szituációkban.
Elkészítettük az optimistán látó szemüvegünket, S beszélgettünk arról, milyen hatással van ránk, ha a dolgokat optimistán közelítjük meg.
Beszélgetéssel indult, hogy mit is jelent a hála?
Ki miért volt már hálás, kinek, s hogyan fejezte ki a háláját?
Ezt követően kirakták tárgyakból a hála szót, valamint a testünkkel is próbáltuk a betűket kialakítani.
A hála virág elkészítése következett, ahol a rajzolt szirmok a hála kifejezési módját szemléltetik.
Egy szivecskére leírták, hogy aznap miért hálásak, S ezt felragasztottuk egy tablóra.
Akinek volt ideje, hálakupont is készített, ami bármikor felhasználható annak, akinek szánta.
Az óra végén elkezdtük töltögetni a hálabefőttünket, amibe kupakot dobunk, S közben kimondjuk azt a dolgot, tettet, amiért hálasak vagyunk.
Ez a téma közel állt a gyerekekhez.
A reggelt a pozitív mondókával indítottuk. A beszélgető körben olyan helyzeteket soroltam fel, amelyek kellemetlenek. A gyerekeknek az volt a feladata, hogy próbáljanak ezekről valami jót mondani. Például azt mondtam, hogy sokat esik az eső. Az egyik kislány hamar megértette mi a feladat és azt mondta, hogy „az nem baj óvónéni, mert akkor legalább felvehetem a szép esőkabátomat” A gyerekeknek elmeséltem Boldog Blanka és Szomorú Szilárd történetét. Elkészítettem a szomorú és boldog emojit, melyeket lamináltam . Két részre osztottam a csoportot. A szomorúságot sok gyermeknek nem sikerült imitálnia, mivel elég harsány a csoport, de azért igyekeztek. A vidám gyerekeknek meg kellett nevettetni a szomorúakat, nem kellett sokat tenni azért, hogy a szomorú társaik nevessenek. Majd szerepet cseréltek. Csoportösszevonás miatt a másik csoportból is részt vettek gyerekek a feladatban,az a csoport is alkalmazza ezt a programot, ezért szívesen játszottak velünk.
Mikor végeztünk elővettem a varázspárnát. Az volt a feladatuk, hogy a párnába súgják bele a problémájukat, ha jól figyelnek az megsúgja a választ, ha a fülükhöz rakják. Ezt a feladatot a nagyobbakkal tudtuk megoldani, a kicsik nem tudták megfogalmazni a választ, de aki elmondta a párnának a gondját, én segítettem neki elmondani a megoldást. Számomra is meglepő volt, hogy így elmondták a vágyaikat. Egy testvérpárt a nagyszülők nevelnek, anyuka néha van jelen az életükben. A kislány azt súgta a párnának, hogy neki az a problémája, hogy az anyukájuk nincs velük. Majd a füléhez tette a párnát, rövid idő múlva azt mondta, azt súgta a párnája , hogy anya visszajön és sose megy el többet. Nagyon megható volt és egyben szomorú is, hogy egy 5 éves gyermek így megfogalmazza az érzéseit.
A harmadik feladat az őszi hangulat felelevenítése volt. Anyanyelvi játékként is alkalmas volt, hisz hangokat kellett utánozni, akár mozgással kísérve is. Három csoportra osztottam a gyerekeket, első csoport az eső kopogását utánozták az ujjaikkal, a második csoport a szél susogását utánozták, a harmadik csoport pedig zizegtek, mint a falevél. Előszőr csoportonként hajtották végre a feladatokat, majd egyszerre kellett nekik. Ez eleinte nehezen ment, mert összekavarodtak, de kis gyakorlás után, sikerült nekik. Ez a feladat nagy összpontosítást is igényelt.
Az optimizmus gyakorlása, szinte az egész hónapban téma volt. Folyamatosan foglalkoztunk vele. A középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeknek nehéz megérteni az optimizmus és a pesszimizmus szó jelentését. Az ő nyelvükre lefordítva foglalkoztunk a témával. A rossz dolgokban is meglátni a jót már egészen érthető volt számukra. A hónap dala annyira tetszett nekik, hogy minden reggel meg kellett hallgatni az ő kérésükre. Táncoltunk a zenére és megtanulták a szöveget. Az éneklés és a mozgás megalapozta a nap jó hangulatát. Felvettük az optimista napszemüvegünket és egy nap, abban túráztunk a környéken, megfigyelve az ősz szépségét. Készítettünk egy plakátot, amit kifüggesztettünk az ajtónkra, amire ráírtuk, hogy „ gyere be egy ölelésre!” Alig várták, hogy belépjen valaki az osztályba és megölelhessék. Az iskolai Halloween programot mi beépítettük a boldogságóránkba, ahol közösen megcsináltunk a töklámpás babzsákfotelünket. Ami , nálunk a negatív, pesszimista gondolatainkat űzte el ( tartotta távol). Azon ülve mindenki elmondhatta a búját, baját, sérelmeit. A végén ezeket szélnek eresztettük a Pozitív gyerek vagyok dalt énekelve. Egy nap idegenek jöttek látogatóba, megnézve az osztályt is, mert gyermeküknek kerestek iskolát. Azzal mutatkoztak be a gyerekek, hogy „ A mi osztályunk boldog osztály és nálunk mindig jó a hangulat”