A novemberi boldogságóra fő témája a társas kapcsolatok ápolása volt. A gyerekekkel való beszélgetés során megállapítottuk, hogy a barátság az egyik legnagyobb ajándék az életben, hiszen a jó barátok mindig ott vannak, hogy támogassanak minket. Boldogsággal tölt el, ha van valaki, akiben megbízhatunk, mert tudjuk, hogy számíthatunk rá a nehéz pillanatokban is. Egy barát meghallgat, megért, és megoszthatjuk vele az örömünket, bánatunkat egyaránt. A napköziben az elsősökkel arról is beszélgettünk, hogy milyen fontos, hogy figyeljünk egymásra és kedvesek legyünk a társainkkal. Készítettünk barátságkarkötőket, hogy emlékeztessenek minket arra, mennyire különleges az, ha valaki mellettünk áll. A barátság örömet, biztonságot és melegséget hoz az életünkbe, ezért érdemes vigyázni rá.
Boldogságóra Alapprogram
Novemberben Szent Márton legendáját választottam, mert több szempontból is illik az aktuális témánkhoz.
Az első napon bábokkal mutattam be a gyerekeknek a legendát. A történet ismerős volt nekik, de néhány kifejezést pontosítani kellett: püspök, koldus, didereg, szerénység.
Következő napon drámajátékokat játszottunk. Érzelmeket, érzéseket (sajnálat, együttérzés, hála) jelenítettünk meg, majd a történethez ragaszkodva, de a szöveget spontán alakítva játszották el a gyerekek a legendát. Az egész délelőtti játékidőt kitöltötte ez a játék a folyamatos szerepcserékkel, így következő napra maradt a beszélgetés, ami valóban nagy élmény volt.
Arról beszélgettünk, hogy milyen tulajdonságai voltak Mártonnak, ami miatt nagyon szerették az emberek. (segítőkészség, figyelem, együttérzés, kedvesség, szerénység) Szóba került, hogy vajon a koldus mit érzett, amikor megkapta a félköpenyt (hála, boldogság, már nem fázott,)
Kérdésre, hogy a gyerekek hol, miben, kinek tudnak segíteni, visszaköszöntek azok a válaszok, amiket szeptemberben a hála témakörénél szóba kerültek. Érdekes, hogy nehezen jött felszínre, hogy egymásnak hogyan tudnak segíteni a gyerekek az óvodában, végül sikerült: megkeresni az elveszett macit, segíteni felhúzni a kabát zipzárját, felvenni az elhagyott kesztyűt. Jó volt látni, hogy a gyakorlatban is megjeletek ezek a segítségek.
A novemberi téma feldolgozásának következő lépcsőjénél, a gyerekek által kivágott szivecskék fontos szerepet kaptak. Azt kértem a gyerekektől, hogy akkor, amikor valamelyik társuk segít nekik, válasszanak egy szívet, tegyék fel a táblára, és mondják el, ki mit segített nekik. Természetesen én is bekapcsolódtam a játékba, így gyorsabban érthetővé és vonzóbbá vált a „játék”. Körülbelül egy héten keresztük folyamatosan gyűltek a szívek a táblán, majd a számuk stagnált. A segítségek azonban nem csökkentek, a gyerekek gyakran mondták el, hogy ki mit segített nekik.
A téma zárásaként arra voltam kíváncsi, hogy a gyerekek közötti kapcsolatok hogyan alakultak. Ezért egy színezőt választottam, amin három különböző manó-ház volt. Arra kértem a gyerekeket, hogy válasszák ki azt a házat, amiben szívesen laknának, majd két barátjukat is „költöztessék” be egy-egy házba. A gyerekek jeleit a tetők fölé rajzoltam, majd színezés után értékeltem a szociometriát.
A Boldogságórás témákkal hosszú időn keresztül szoktunk foglalkozni, akár egész hónapon át. Így történt az optimizmus kérdéseivel is.
A hónap elején Mesekártyákkal (Czirják Erika kék kártyái) ismerkedtek a gyerekek. Egyszerű szabályokat alkottunk, a bőség zavara ellen. Egyszerre csak 3-3 lapot vizsgáltunk meg.
Beszélgettünk a szereplőkről a képek alapján.:
Mit látsz a képen? Ki ő? Mit gondolsz, milyen tulajdonságai lehetnek – ezt miből gondolod? Ez a szereplő vajon segít vagy akadályoz a mesében- hogyan? Viselkedhet-e másképp? Milyen jó tulajdonságai lehetnek?
Beszélgettünk a mesei varázseszközökről:
Mi lehet ez? Hogyan működik? Máshogyan is működhet? Mire való? Válaszd ki, melyik segíthet! Kinek segít ez az eszköz?
Nagyon érdekes volt hallgatni a gyerekek beszélgetését. Nagyon sok részletet megfigyeltek a kártyalapokon, eldöntötték, hogy számukra szimpatikus-e, és bizony előfordult, hogy ugyanarról a képről mást gondoltak, és azt remekül indokolták is.
Következő alkalommal mesét mondtam a gyerekeknek néhány kártya alapján, majd ők következtek. Kártyalapokat választottak, és saját történetük szerint az asztalra tették a következő kártyát. Jól használták a varázseszközöket, ügyesen határozták meg a működését is.
A mese történetének önálló alakítása nagy szellemi igénybevételt jelent, 4 gyerek meséje után el is fáradtak.
A mesét illetően semmiféle megkötésem nem volt, a gyerekek szabadon szőtték a történetüket. Abban mindegyik mese megegyezett, hogy
– valami nehézség miatt változásra volt szüksége a főszereplőnek,
– találkozott valakivel, aki segített neki jótanáccsal vagy varázseszközzel,
– a főszereplő megküzdött az akadállyal,
– és végül győzött.
*
Néhány nap „pihenés” után a hétköznapi életünk apró dolgaival foglalkoztunk varázsszemüvegen keresztül.
Elmeséltem a gyerekeknek, hogy a saját varázsszemüvegemen keresztül mi mindent láttam az elmúlt napokban. Először pozitív példákat említettem: Őszi reggel láttam a gyönyörű színes falevelek hogyan peregnek a fáról; Szétnéztem a szobámban, és rengeteg könyvet láttam különböző történetekkel; A parkban sétáló emberek vidámak voltak, a kutyusok boldogan szaladgáltak; stb.
A beszélgetés után majdnem mindenki varázsszemüveget készített magának. Varázsigét mondtunk rá, hogy valóban legyen varázsereje.
Záró beszélgetésünkben újra felvettük a szemüveget. Most olyan példákat hoztam, melyeket nem mondhatunk egyértelműen pozitívnak. Esik az eső – lehet, hogy nekünk rossz, mert nem tudunk kimenni az udvarra játszani, de a növényeknek fontos; Várakozni kell valahol – ezalatt lehet beszélgetni vagy új embereket megismerni.
Arra kértem a gyerekeket, hogy járjanak nyitott szemmel, és a következő találkozásunkkor beszélgessünk arról, mit mutatott nekik a varázsszemüveg.
A hónap témáját több alkalommal dolgoztuk fel. Vegyes csoport vagyunk, vannak már kialakult barátságok, és alakulóban levők. Dóri és Vili elhozták nekünk a történetüket, hogyan játszanak együtt a barátaikkal, és milyen érzés, ha összevesznek, és nincs, akivel megoszthatják a bánatukat, vagy örömüket. Van néhány nagycsoportos gyermek, akik már harmadik éve részesei a Boldogságóráknak, így értik, érzik a témák lényegét. Megbeszéltük, mi a jelentése a „Minden bánat felesőzik, ha megosztjuk másokkal, minden öröm megkétszereződik, ha megosztjuk másokkal.” A miért jó, ha vannak társaink, társas kapcsolataink: hogy ne legyünk egyedül, ha szomorúak vagyunk, segíthet a barátunk megvigasztalni…
A hónap dalát többször is eltáncoltuk, a gyerekek kérték, hogy máskor is táncoljuk, már szinte meg is tanultuk.
Az egyik heti témánk a Téli madáretetés, madárvédelem volt, amire készítettem egy játékot, kétféle madárral. Nagy körbe álltunk, minden gyermek hátratette a kezét, abba beletettem egy madarat, egyszerre vették elő, majd az ellentétes madár párjukat megkeresték, és párba álltak. Volt, aki a barátját találta meg, lettek esetleges párok is. itt is megfigyeltem, hogy először a barátjuk madarát nézték meg, hogy lehetnek- e párok.
A csoportba elhozta Dóri és Vili a Barát-sálat, mi is összekapaszkodtunk, és próbáltuk megfogalmazni, milyen kedveset tudunk mondani a mellettünk álló társunkról. Többször elhangzott az, hogy szeretlek, ez örömteli számomra, hogy nem a külső tulajdonságok kerültek megfogalmazásra. Ez egy olyan visszajelzés számomra, hogy érdemes a témákkal foglalkozni.
A hónapban a nevelőtestülettel tartottunk belső továbbképzést, ahol bemutattam a Boldogság Integrált Programot a kolléganőknek, akik nagy érdeklődést mutattak , ki is próbáltuk a Boldog-sál játékot, a relaxációs játékok közül néhányat.
A hónap témáját több alkalommal dolgoztuk fel. Vegyes csoport vagyunk, vannak már kialakult barátságok, és alakulóban levők. Dóri és Vili elhozták nekünk a történetüket, hogyan játszanak együtt a barátaikkal, és milyen érzés, ha összevesznek, és nincs, akivel megoszthatják a bánatukat, vagy örömüket. Van néhány nagycsoportos gyermek, akik már harmadik éve részesei a Boldogságóráknak, így értik, érzik a témák lényegét. Megbeszéltük, mi a jelentése a „Minden bánat felesőzik, ha megosztjuk másokkal, minden öröm megkétszereződik, ha megosztjuk másokkal.” A miért jó, ha vannak társaink, társas kapcsolataink: hogy ne legyünk egyedül, ha szomorúak vagyunk, segíthet a barátunk megvigasztalni…
A hónap dalát többször is eltáncoltuk, a gyerekek kérték, hogy máskor is táncoljuk, már szinte meg is tanultuk.
Az egyik heti témánk a Téli madáretetés, madárvédelem volt, amire készítettem egy játékot, kétféle madárral. Nagy körbe álltunk, minden gyermek hátratette a kezét, abba beletettem egy madarat, egyszerre vették elő, majd az ellentétes madár párjukat megkeresték, és párba álltak. Volt, aki a barátját találta meg, lettek esetleges párok is. itt is megfigyeltem, hogy először a barátjuk madarát nézték meg, hogy lehetnek- e párok.
A csoportba elhozta Dóri és Vili a Barát-sálat, mi is összekapaszkodtunk, és próbáltuk megfogalmazni, milyen kedveset tudunk mondani a mellettünk álló társunkról. Többször elhangzott az, hogy szeretlek, ez örömteli számomra, hogy nem a külső tulajdonságok kerültek megfogalmazásra. Ez egy olyan visszajelzés számomra, hogy érdemes a témákkal foglalkozni.
A hónapban a nevelőtestülettel tartottunk belső továbbképzést, ahol bemutattam a Boldogság Integrált Programot a kolléganőknek, akik nagy érdeklődést mutattak , ki is próbáltuk a Boldog-sál játékot, a relaxációs játékok közül néhányat.
Beszélgettünk a gyerekekkel a barátságról, arról, hogy mi a fontos egy barátságban, milyen az igaz barát, kik a barátok az osztályban, ezután barátságfüzért készítettünk.
November: A társas kapcsolatok ápolása
I. Beszélgetőkör: „A megosztott öröm dupla öröm, a megosztott bánat fél bánat.” (svéd közmondás)
Saját élmények megosztása
II. „Kapcsolódás” c. feladat: A csoportok olyan képeket kaptak, amelyeken telefonok is szerepeltek. A képek áttanulmányozása után a következő kérdésekre feleltek a gyerekek:
– Támogatja vagy akadályozza a telefon a szereplők kapcsolódását? Miért?
– Ki melyik szereplő lenne a képen, és miért?
– Mit üzen a kép?
– Milyen címet adnál a fotónak?
A csoportok írásait összegezve született meg a mellékelt kis fogalmazás.
III. Filmelemzés: „A kő” című – kamaszokról szóló – kisfilm közös megtekintése, feldolgozása
https://www.faludifilmedia.hu/article/a-ko-oktatasi-segedanyag
1. Tartalmi elemzés:
– családi háttér
– csoportnyomás, megfelelés másoknak
– döntési helyzetek, – kényszer
– felelősségvállalás
– lelkiismeret
– megbirkózás a nehézségekkel
– segítségkérés – támogató kapcsolatok
– a csúnya beszéd hatása
2. A képi világ elemzése:
– fekete-fehér
– sínek
– alagút
– sötétség-fény
– rohanás, bolyongás
IV. A hónapban a közös színházlátogatás és a karácsonyi műsorra való közös készülés is hozzájárult csoportunk társas kapcsolatainak erősítéséhez.
Eddig ez a téma fogta meg a gyerekeket a legjobban.
Rövid ráhangolódás után, táncoltunk Bagdi Bella „Ha boldog vagy” című dalára, majd amikor megállt a zene, mindenki a párjának a következő mondókát mondta: Szervusz pajtás kukorica hajtás, Aki fogja kezemet, öleljen meg engemet!
Beszélgettünk a barátságról és elmeséltem az Irigy sün történetét plüss figurákkal.
A foglalkozás végén elkészült a barátságláncunk is.
Meixner Ildikó EGYMI Mohács Oldi Tagintézmény
Ebben a hónapban kicsi csoportomban az együtt játszást, az egymással való foglalkozást gyakoroltuk. Kicsi értelmileg akadályozott gyermekek még nem játszanak együtt, legtöbbjük csak az önálló játékra képes. Sálforgató gyakorlattal próbáltunk közelebb kerülni a feladatunk megoldásához
Novemberi boldogság óráinkat érzelmeink tisztázásával kezdtük. Sokszor vettük elő az érzelem párosító kocka játékunkat, színeztünk különféle érzelmeket megmutató arcokat, videón is követtünk gyerekeket, akik más-más arcot vágtak és megtanultuk az ilyen az arcom dalt is.
Megtanultuk a hónap erősségmondókáját is.
Az egyik legszebb érzelmet, a baráti szeretetet meg is „gépesítettük”. Készítettünk egy barátságokat összekötő gépet. Mindenki nevét felírtuk egy papírcsíkra, majd beletettük egy zacskóba. Ezt a gép egy-egy rekeszébe betéve egy hosszú kartoncsík segítségével véletlenszerűen kinyomhattuk. Akit kihúztunk azzal kellett egész nap lennünk és még jobban megismernie.
Barátságok megerősítését szolgálta a barátságfüzérek elkészítése. Kisebb baráti csoportok fűzték össze így is iskolai életük mostani részét.
A hangunkkal is kifejeztünk érzelmeket. Játszottunk az amilyen az „adjonisten” játékban, majd később a helló napon.
A köszönés másik formáját, a napindító terem előtti üdvözlést, szeptember óta minden nap eljátszuk.
Osztálykalendáriumot is készítettünk és kitettük a faliújságunkra. Először 8-án a dominó-napon készítettünk óriás dominókat. Majd 11-én Márton napoztunk. Levelet írtunk a Mikulásnak, ellátogattak hozzánk a volt óvó nénijeink. Közösen vettünk részt az országos rajzfilmünnepen. Nov. 25-én közös focival ünnepeltük a Magyar Labdarúgás Napját. 26-án a városi Generációs Táncház keretén belül adtuk elő néptánc koreográfiánkat. Hatalmas ajándékkosarakat és a legjobban előadott koreográfia díjával ajándékoztak meg bennünket. Osztályunk két tanulója egy városi rajzpályázaton lett díjazott.. Az ő sikerüknek is nagyon tudtunk örülni. A hónapot egy tea délutánnal zártuk, ahol a ne vásárolj semmit jelszóval megunt játékainkat cseréltük el egymás között. A tánc mellett játszottuk a székes játékot és a szigeteset is.
