„Az igaz barát az, akire a szükségben is számíthatunk.”

A társas kapcsolatok ápolása volt a november hónap témája, ami közel áll a gyerekekhez. Beszélgettünk a barátságról, az őket körülvevő emberekről. Megbeszéltük, kivel milyen a kapcsolatuk, hogyan tudják esetleg jobbá tenni ezeket a kapcsolatokat.
Meghallgatták Pajtitusz történetét, aki magányos volt, majd a történet végére barátokat szerzett. Fontos volt, hogy a gyerekek maguktól jöjjenek rá, hogy milyen a magány és mennyivel boldogabb az, akinek vannak barátai.
Játszottunk is a témához kapcsolódóan. A Szoborparkban különböző témákat kellett kifejeznie a szobroknak, pl. szeretet, harag, kibékülés…
A Sziámi ikres játékban kipróbálták, milyen érzés a másikkal együtt mozogni, és mennyi mindenre oda kell figyelniük a mozgás során. Vidám percek voltak, mert jól érezték magukat.
A társas kapcsolataik összegzésével kapcsolatban egy feladatot kaptak. A kör közepére saját magukat kellett írni, majd a velük kapcsolatban lévő emberek közül válogatva, kitöltötték a köröket. Minél közelebbi a kapcsolat azzal, akit felírtak, annál közelebb írták magukat. Jó látni, hogy minden feladathoz lelkesen állnak hozzá.
A hónap folyamán az adventre készülődve adventi naptárat készítettek annak a tanulónak, akit kihúztak. Míg készültek az alkotások, lehetőségük volt jobban megismerni a másikat, hisz érdeklődtek róla, hogy minél jobban sikerüljön az ajándék. Mindenki örült a kapott adventi naptárnak, amit december 1-jén kezdenek nyitogatni.
A barátság fontos, ahhoz, hogy boldogabbnak érezzük magunkat, hisz együtt minden könnyebb.
„Gyakran egyetlen dologra van szükséged: a Barátokra!”

A mi kis közösségünkben társas kapcsolatainkat állandóan ápoljuk. A szülők igazi minták a gyerekek számára: segítőkészek, összetartóak, önfeláldozóak, bármiről is legyen szó. Tanév elején közös összefogással és támogatással felújítottuk a tantermet, az iskola udvarát barátságossá varázsoltuk a gyerekek számára, most pedig a tetőtér felújításán dolgoznak.
Mindemellett, hogy jó a társaság, gyakorlatokkal tudatosítottuk a barátság fontosságát. Elolvastam A róka és a farkas a lakodalomban című mesét, beszélgettünk a jó és hamis barátságról.
Gondolatban elutaztunk a Barátság-szigetére. Milyen emberek lehetnek a szigetlakók? A gyerekek tudták, hogy barátságosak, segítőkészek, boldogak … és sorolták. Pont olyanok, mint mi. Barátság-hálót szőttünk, mindenkiről elhangzott egy pozitív tulajdonság. Ebben a boldog hangulatban meghallgatták ,,Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek ” című dalt, közben mozogtak, énekeltek, és megölelték egymást, mikor elhangzott a ,,szeretlek” szó.
A gyerekek írtak vagy rajzoltak legjobb barátjukról, elmondták, mi a közös bennük. Számukra néhány értékes emberről is írtak pozitív jellemzést, vagy épp bemutattak valakit. Megbeszéltük, hogy kik azok, akik közeli kapcsolatban vannak velük, mi jellemzi a kapcsolatukat, miért fontosak ezek a személyek számukra.
Az együttlét jó hangulatát, szülői segítséggel, bográcsgulyás készítésével fokoztuk.
Hálás és boldog vagyok, hogy ilyen közösség tagja lehetek.

Az osztályunk egy összetartó közösség, ahol fontos az értékes együtt töltött idő.

Bella dalának közös éneklése után a hónap témájához kapcsolódóan felolvastam és beszélgettünk a támogató kapcsolatok életminőséget javító hatásairól, az ő kapcsolataikról, és arról, hogy milyen a jó barátság. Majd meghallgattuk a társas intelligencia erősségdalát, megnéztük a társas intelligencia virágait az Erősségek kertjében című filmben. A Távíróoszlopokban történő jókívánsággal, szívvel és napocskával teli üzenetküldések után szituációs játékokkal fejeztük be a foglalkozást: köszönés/bemutatkozás/ismerkedés; veszekedés utáni kibékülés diákok közt; a tanórán rosszalkodó tanuló magatartásának kezelése tanár által; valaki megvigasztalása.
A kivetítőn látható 24 erősség alapján kiválaszthatták, melyik jellemző rájuk és milyenné szeretnének még válni. Ezek után előre elkészített lapok alapján, a szorzótáblát segítségül hívva véletlenszerű csoportalakításra került sor, ami egy kis nehézséget okozott két tanulónál, mert eddig ők választhatták meg a csapattársaikat. De közösen megbeszélve sikerült orvosolni ezt a problémát. A három csoport elkészítette a saját Erősség-fáját, úgy, hogy az ágakba a nevüket írták és a levelekbe az erősségeiket. A megbeszélés után mindenki kapott egy figurát, melybe beírhatta a saját Erősség- kívánságát.
Kívánságukra ismét meghallgattuk és megnéztük az erősségdalt és a társas intelligencia virágait.

Annyira jó, hogy minden pénteken tudok boldogságórát tartani! A javasolt feladatok közül kettőt is megcsináltunk! Mindkét ötlet nagyon tetszett. Összeszedtük a sálakat a teremben, s mindannyian mondtunk a mellettünk lévő gyermeknek egy-egy kedves gondolatot. Nem kellett sokat gondolkoznia senkinek, gyorsan jöttek a mondatok. A végén pedig együtt mutattuk meg, milyen boldogok vagyunk. Természetesen Bagdi Bella zenéjére. Következő órán elkészítettük a barátságfüzért is. Véletlenszerűen helyeztem őket egymás mellé a szekrényemre. Mikor kialakult a sor, megbeszéltük, ki-ki mellé került, s miért fogják éppen egymás kezét. Olyan jó kis történeteket hallottam, hogy meg is hatódtam egy kicsit. A többi órán , mint mindig, mondókártunk, relaxáltunk, mesét dramatizáltunk, játszottunk és mosolyogtunk, nevettünk sokat.

Először az aktuális dalra énekeltünk és táncoltunk. Ezek után beszélgettünk a társas kapcsolatainkról, azok fontosságáról. A kinyomtatott és általuk kivágott „Barátság füzér”-t saját ízlésük szerint díszítették, majd tűzőgéppel összekapcsoltuk és felraktam a falra velük szemben, hogy állandóan láthassák. Az összekapcsolódott csapatot látva elmondták, hogy milyen jó érzéssel tölti el őket az együttlét így is, beszéltek a többi osztállyal való kapcsolatukról, az odajáró barátokról, testvérekről és az emberi kapcsolatokról is. Az éves Boldogságóra konferencián tanult játékkal zártuk a foglalkozást: képzeletben meg kellett tölteniük a boldogságlufijukat az osztálytársaiknak szánt jókívánságaikkal és fel kellett tölteniük, lökniük az ég felé.
Szent Márton-napjához kapcsolódóan is beillesztettem egy foglalkozást, ahol is megbeszéltük a két legenda (Márton palástjának kettévágásáról szóló és az őt püspökké akaró nép elől a libák közé bújdokló Márton) történetét, majd ehhez kapcsolódóan színeztünk, festettünk, különböző technikákkal libatársaságot, libafűzért alkottunk.
A következő foglalkozást is Bella dalával kezdtük, de megkértem őket, hogy a kiabálásos résznél kicsit legyenek visszafogottabbak, mert megkérdezték a múlt alkalom után, hogy miért ordítozott boldogságórán az osztály. Az ehhez a témához a könyvben ajánlott A róka és a farkas a lakodalomban című mese felolvasása után a kérdéssor alapján beszélgettünk. Az úgy nevezett kutya-macska barátságról saját példákat is hoztak osztályon belül. Majd meghallgattuk a társas intelligencia erősségdalát, megnéztük a társas intelligencia virágait az Erősségek kertjében című filmben, és a kivetítőn áttekinthették a 24 erősséget tartalmazó táblázatot, amik közül néhányról részletesebben is beszélgettünk. Zárásként két csoportban boldogsághírvivőt játszottunk úgy, hogy először szóban kellett tovább adniuk a „szeretlek” szót, majd rajzolniuk kellett egy szívet az előttük álló hátára. Öleléssel fejeztük be a napot.

November hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt. Többféleképpen dolgoztuk fel a gyerekekkel ezt a témakört, mely több alkalmat igényelt. Az első alkalommal beszélgettünk arról, hogy hogyan működünk, milyen szerepet töltünk be különböző közösségekben. Családban, osztályban, tánc közösségben, focicsapatban, szakkörön stb. A különböző közösségekben való viselkedésről, beilleszkedésről, új környezet, új baráti kapcsolatok kialakításáról, illetve még önmagunk feltétel nélküli elfogadásáról is szó esett. Abban egyet értettek, hogy legfontosabb önmagunk elfogadása, hiszen így társaink felé is sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak leszünk.
A Szívhez szóló történetek című -gyógyító mesékből- olvastam fel nekik. A mesék után mindig ők fogalmazták meg a mese célját és a tanulságot, illusztrációkat is készítettek. Egy másik foglalkozás alkalmával nyakláncot, karkötőt fűztek. Párhuzamot vontunk abban, hogy milyen fontos, hogy a gyöngyszemek szépen illeszkedjenek és kövessék egymást, ahogy ők, az osztályközösségben is, hiszen ha az egyik gyöngy nem illik a sorba és húzza a többit, a nyaklánc elszakadhat, nem működik tovább egységként. Az osztályban pedig, ha valaki nem fogadja el a szabályokat, nem alkalmazkodik a többiekhez, nem figyel oda a másikra, hamar felboríthatja a rendet, ezzel a köztük lévő társas kapcsolatot rombolva. Egy bekuckózós délután alkalmával párokba rendeződtek és közösen rajzoltak. Szükség volt rá, hogy az elején pontosítsák a részleteket, kiosztották egymás között a feladatokat, kinek mi lesz a dolga, milyen eszközökkel, milyen technikával dolgoznak és a saját munkájukon kívül, a társukra is figyelniük kellett közben. Megint egy másik délutánon csapatokba rendeződtek és társasjátékoztak. Úgy játszottuk, hogy megadott idő elteltével megkevertük a csapatok tagjait, így új társaságok verbuválódtak össze, a végére mindenki játszott mindenkivel és minden társaságban figyelni kellett a csapat tagjaira, az ott lefektetett játékszabályokra is. A legutolsó alkalommal pedig már a karácsonyra hangolódva, közösen kezdtek el festeni egy mézeskalács várost. Kaptak egy barna karton papírt és fehér temperát. Közösen terveztek, rajzoltak, ötleteltek, majd festettek és alkottak. Mindenki beletette a maga ötletét, teret adtak egymásnak és segítették egymás munkáját. Az elmélyült munka közben meghallgattuk az ajánlott dalokat és boldogan zártuk le ezt a témakört.