Október hónap boldogovi témája az optimizmus volt. A Maci csoportba két kis bábbal (Boldog Blankával és Szomorú Szilárddal) érkeztem. A szőnyegen körben ülve elsőként az optimizmus és a pozitív szavak magyarázatával kezdtem, példákkal illusztrálva, és miután a gyerekek megértették a szavak jelentését, folytathattam a boldogórát.
A terem két oldalára állva egyik csapat szomorú volt, a másiknak pedig fel kellett őket vidítania. A bábokkal mutattam, mikor kik a szomorúak és a vidámak. Amikor később megkérdeztem őket, ki szeretne szomorú csapat lenni, senki sem vállalta, úgyhogy engem kellett felvidámítaniuk, oda is szaladt mindenki ölelgetni. Nagyon megható érzés volt.
Aztán meséltem nekik Tódiról a kis törpéről, aki varázsszemüvegén át szebbnek látta a világot. Az órát Bagdi Bella: pozitív mondókájával folytattuk, melyet laptopról hallgatva együtt énekelgettünk az énekesnővel. Utána az asztaloknál elkészíthette mindenki papírból saját optimista varázsszemüvegét, melynek érdekessége az volt, hogy egy fekete papíralapot kellett kidíszíteni, hogy gyönyörű színes legyen. A tükör előtt fel is próbálták a kész szemüvegeket a gyerekek, és működött a varázslat.
Második alkalommal a pozitív jelet, papírokat, köröket vittem át a csoportba, és felajánlottam a gyerekeknek, hogy készítsék el ezt a jelet és otthon egy olyan helységbe tegyék ki, ahol mindig vidámnak kell lenni ezentúl.
Érdekességnek megemlítem, hogy egyszer, mikor alváshoz készülődtek a gyerekek, és én valamiért benéztem a Maci csoportba, az egyik óvodapedagógus éppen a két bábbal a kezében mondta: „Na gyerekek, most szomorú vagyok, mert még nem mindenki feküdt le az ágyába, mikor lehetek újra vidám?” Örültem, hogy a csoport óvodapedagógusai partnerek a boldogórákon és használják az ott elsajátított szemléletet a mindennapok során is.
Boldogságóra Alapprogram
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozást Pataki Anett: Cézár, az optimista medve című meséjével vezettük be. Megbeszéltük mit jelent optimistának lenni. Csoportmunkában gyűjtöttünk rossz dolgokat, majd szituációs játékkal megkerestük ezeknek a rossz dolgoknak a jó oldalát. Nagyon jó hangulatban telt az óra. Sokat nevettünk és minden rosszban találtunk valami jót.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Szeptemberi témánk a hála volt. Először beszélgettünk a gyerekekkel a háláról, annak jelentéséről. Mit jelent, mennyi mindenért lehetünk hálásak. Aztán elmondták, hogy ki, miért érez hálát. Nagyon aktívak voltak, rengeteg dolgot soroltak fel. Majd elkészítettük a 2.b őszi napraforgóját, melynek szirmaira írtuk fel, ki miért hálás.
OPTIMIZMUS
Az október hónap témája az optimizmus volt.
A foglalkozást A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom, domborítok mint a cica, házba bújok mint a csiga relaxációs gyakorlattal kezdtük
A témát a Szomorú Szilárd – Boldog Blanka játékkal vezettem be. Két csoportra osztva a gyerekeket, igyekeztünk az éppen aktuális szomorú csapatot megnevettetni.
Elmeséltem nekik Tódi Törpe varázsszemüvege c. mesét, majd beszélgettünk arról mit is jelent ha valaki optimista ill. pesszimista. Az optimizmus fogalma még nehezen értelmezhető volt számukra, leginkább a hála fogalmával keverték. Megfogalmazni nem igazán tudták jelentését, de a beszélgetést követő szituációs játékokban már egyértelműen meg tudták különböztetni az optimista és pesszimista szemléletet. Minden gyermek kapott egy mosolygós (optimista) és egy borulátó, szomorú arcot ábrázoló emojit. Ezek felemelésével kellett jelezniük, hogy a példamondatokban szereplő gyerekek optimisták vagy pesszimisták.
(Pl: Ha iskolás leszek, biztosan sok piros pontot fogok kapni!
Beteg vagyok, most nem mehetek oviba, de gyorsan meggyógyulok és hamarosan újra játszhatok a barátaimmal.
Holnap lesz az oviban a futóverseny, de szerintem én leszek az utolsó!
Összevesztem a barátommal, soha többé nem fog már játszani velem.)
Ezt követően mindenki választhatott egy mosolygós, optimista gyermeket ábrázoló színezőt. Ezeket kiszínezve, nagy mosolygós arc köré ragasztva, sok-sok optimista bátorító üzenettel kiegészítve elkészítettük „optimista tablónkat.” Közben meghallgattuk a Pozitív mondókát.
A foglalkozást egy mozgásos szobor játékkal zártuk le. Minden gyermek magával vitte a mosolygós/szomorú arcot ábrázoló tábláját. A zene megállításakor az egyiket magasba kellett emelniük és ennek megfelelő szoborrá kellett változniuk.
A gyerekek ez alkalommal otthonra is kaptak egy kis feladatot, egy labirintusjátékot, ahol a mosolygós arcokat követve (kiszínezve) lehet megtalálni a kijáratot. Mindig nagy örömmel viszik haza és hozzák vissza ezeket a boldogságórás kis „házi feladatokat”. Célom ezzel egy kicsit a családok szemléletfrormálása is, bízva abban, hogy ezek által otthon is szóba kerülnek ezek a témák, beszélgetnek a Boldogságórán hallottakról.
Pozitív gyerek vagyok!
A Pillangó csoportban, mint minden hónapban a Boldog óvoda program keretein belüli témánk most az Optimizmus volt. A ,, Boldog órát” relaxációs gyakorlatokkal indítottuk el. Majd következett Bagdi Bella szenzációs dala (Pozitív gyerek vagyok címmel), amely annyira népszerű lett a gyerekek körében, hogy többszöri ismétléssel is meghallgattuk a csoporttal.Nagyon -nagy élményt nyújtott ez a dal számukra, sok kisgyermek arcán öröm és boldogság sugárzott. Egy játékkal fűszereztük tovább a mi boldogságunkat. A csoportot két csapatra osztva : Szomorú Szilárd és Boldog Blanka csapata igyekezett egymást felvidítani. Az elengedhetetlen mesével folytattuk a boldogságóránkat, amit bábelőadással meséltem el a gyerekeknek:-Tódi törpe varázsszemüvege címmel. A mese történetét alapul véve, beszélgetőkörben arról beszélgettünk a gyerekekkel, mi is az -az optimizmus. Hallották-e már valahol ezt a szót és mit jelenthet?
A negatív gondolataikat együtt segítettünk leküzdeni magukban és a társaikban. Beszélgettünk arról is,hogy ők mi-mindent látnak szépnek?
Az óra végén zárásként elkészítettük a varázsszemüvegünket, melyen keresztül mindent olyan szépnek látunk. ,, Az Optimizmus egy olyan gondolkodásmód, melyben a gondolatainkat pozitívan tudjuk saját és mások számára irányítani.” Ezt a gondolkodás módot már most kell elültetnünk bennük, hogy önbizalomerőssek és boldogok lehessenek az életük folyamán.
Egy csoportos óvodaként,31 fős gyermeklétszámmal dolgozom ,éppen ezért úgy gondolom szerencsés helyzetben vagyok, mert maximálisan kitudom használni a téma adta lehetőségeimet és én bizony ki is használom. Az optimizmus témakör adta gyakorlatokat, mondanivalókat mind a kolléganőim mind pedig a gyermekek részére szerettem volna átadni. A legfőbb célom az volt hogy mindig mindenben ,minden helyzetben meglássák a szépet, a jót, tudjanak örülni az élet adta apróbb örömöknek. Éljék meg a nehezebb érzelmeiket is, de tanulják meg elfogadni megélni majd elengedni azokat. Szeretném vezetni és támogatni őket abban, hogy mindig próbáljanak meg a jelenben élni és ne a múltbéli vagy a jövőbeli történésekre figyeljenek. Nehéz dolog ez, én is folyamatosan gyakorlom. Ám úgy gondolom jó úton haladok, hiszen éppen ez a hozzáállás az optimista szemléletmód lényege.
Első alkalommal gyűjtöttünk a lakóhelyünk közelében működő sárospataki Manduláshegyi kutyaotthon lakói számára eledelt. Az akcióba nemcsak az óvodás szülőket vontuk be, hanem bárki, külsős személy is csatlakozhatott. Községünk civil lakói is csatlakoztak ,nagyon sok finom eledelt tudtunk átadni a menhely vezetőjének. Ehhez a sikerességhez kellett az optimizmus, az hogy hittünk, összefogtunk és együtt megcsináltuk. A gyermekek is nagyon büszkék voltak.
A többi tevékenységeinkbe, programjainkba is igyekeztem belevinni az optimizmust, a pozitivitást. Hiszen milyen jó érzés megölelni ,megsimogatni egy állatot(Állatok világnapja alkalmából) milyen jó érzés együtt nevetni, táncolni, a jóra koncentrálni ilyenkor minden rosszkedv elszáll. A Répa mesében is megjelent a lényeg, hogy nem adjuk fel, megtudjuk együtt közösen oldani a problémát és minden jó, ha a vége jó.
Relaxációs gyakorlatként az Irkafirka…össze-vissza… gyakorlatot alkalmaztam, ezzel motiváltam a gyerekeket a rajzasztalnál. Nagyon élvezték, huncutkodtak.
Tódi törpe varázsszemüvege mese már ismert volt a gyerekeknek, így felelevenítettük, saját szavaikkal mesélték el a mesét. A mese befejezésekor elővettük a már ábrázolás tevékenységen elkészített optimista szemüveget. Felvettük, és aki akarta, elmondta milyen rossz élménye volt és hogyan lehet azt jónak látni.
Mindenki értékes valamiben. Elkészítettük Értékeink egyre terebélyesedő fáját. Ötleteltünk, megbeszéltük mik az értékeink, az egyik kisfiú azt mondta a kincseink azok. Valóban, ezek a belső kincseink. Az iskolába készülők megrajzolták az ágak végére falevélre a tulajdonságok ábráit. Közben Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk, énekeltük. Még hosszú ideig vágtak, ragasztották, miben ügyesek, értékesek.
Relaxációs gyakorlatként az Irkafirka…össze-vissza… gyakorlatot alkalmaztam, ezzel motiváltam a gyerekeket a rajzasztalnál. Nagyon élvezték, huncutkodtak.
Tódi törpe varázsszemüvege mese már ismert volt a gyerekeknek, így felelevenítettük, saját szavaikkal mesélték el a mesét. A mese befejezésekor elővettük a már ábrázolás tevékenységen elkészített optimista szemüveget. Felvettük, és aki akarta, elmondta milyen rossz élménye volt és hogyan lehet azt jónak látni.
Mindenki értékes valamiben. Elkészítettük Értékeink egyre terebélyesedő fáját. Ötleteltünk, megbeszéltük mik az értékeink, az egyik kisfiú azt mondta a kincseink azok. Valóban, ezek a belső kincseink. Az iskolába készülők megrajzolták az ágak végére falevélre a tulajdonságok ábráit. Közben Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk, énekeltük. Még hosszú ideig vágtak, ragasztották, miben ügyesek, értékesek.
Szeptemberi témánk a HÁLA volt.
Az órát relaxációval indítottuk. A Napimádás relaxációs gyakorlat után a gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek a tornaszőnyegeken, és arra kértem őket, szemüket behunyva lazuljanak el. Miközben végigvezettem őket ezen az ellazuláson, a háttérben halkan szólt a Szép nap… c. dalt.
Ezután közösen értelmeztük a hála fogalmát, beszélgettünk a dalról és mindarról, ami ezt az érzést kiválthatja belőlünk. A gyerekek ez alkalommal – nagy örömömre- teljesen elvonatkoztattak a világ anyagias oldalától, és inkább élményeikért, családjukért, a barátaikért adtak hálát.
Ezt követően elmeséltem nekik a Mese a hálás kisegérről c. mesét. Ez a rövid kis -gyermekekhez közel álló- állatmese, nagyon jól illeszkedett témánkhoz. Majd elkészítettük a hálás süninket, melynek tüskéire faleveleket nyomdáztunk szivaccsal. Óra végén ezekre a levelekre írtuk fel, ki miért hálás.
Ezután vonatozásra hívtam őket, mondókára elindult a „hálavonat”. Első körben én voltam a mozdonyvezető, majd mindig az új utas választotta ki a következő felszállót, akinek elmondhatta miért is hálás.
A foglalkozást egy ölelős játékkal zártuk, a Világomban minden rendben van zenére. Amikor megállt a zene, meg kellett ölelniük valakit, akinek jelenlétéért, barátságáért hálásnak érzik magukat.
Október hónapban az optimizmus gyakorlásával foglalkoztunk. A munkafüzet feladatain kívül készítettünk optimista szemüveget és megrajzoltuk a az optimista, jövőben bizakodó arcképünket is.