A fenntartható boldogság hónapja az év lezárásának is fontos része volt. A gyerekek elbúcsúztak ballagó társaiktól, az évzáró ünnepségeken pedig közösen idézték fel az együtt átélt élményeket, sikereket és azokat a pillanatokat, amelyek örömet, hálát és összetartozást hoztak mindennapjaikba. A programok során hangsúlyt kapott a pozitív élmények megőrzése, az egymás iránti figyelem és a nyári feltöltődésre való lelki felkészülés is. A Boldogságórán keresztül megismert módszerek hosszú távon is beépültek a viselkedésükbe és kapcsolataikba.
Boldogságóra Alapprogram
Az óra eleji bemelegítő gyakorlatok után közösen beszélgettünk arról, nehéz-e megbocsátani másoknak. Beszélgetés közben a gyerekek elmondták, kinek bocsátottak meg és miért, illetve nekik ki bocsát meg legkönnyebben, leggyakrabban.
Megnéztünk egy rövid részletet az Igazi csoda című filmből, majd beszélgettünk a látott szituációról. Megpróbálták megjósolni a gyerekek, a film főhőse megbocsátja-e barátja árulását. Közben a munkafüzet feladatával is foglalkoztunk: Mit jelent valójában a megbocsátás?
Ezek után megnéztük a filmbeli folytatást, a kibékülést.
Óra végén feladatot is kaptak, aki vállalkozott rá, írásban válaszolhatott A megbocsátás előnyei kezdetű faladatra.
Célként tűztük ki a csoportban, hogy közösen készítünk csokis kekszet, amelyről képet tűztünk ki egy jól látható helyre. A munka ezután kisebb célok megfogalmazásával folytatódott, mint például: figyelünk egymásra, segítünk, kivárjuk a sorunkat, óvatosan dolgozunk, örülünk a közös munkának. Minden gyerek kapott kisebb feladatot: lisztöntő, kavaró, díszítő stb. A közös sikerélmény a sütés végén, hogy elkészült a csokiskeksz, amelyből boldogságtálat készítettünk. Közösen megterítettünk, megcsodáltuk és elfogyasztottuk a kekszeket.
A műsor során a gyermekek átélhették a jó cselekedetek örömét és a másoknak szerzett boldogság jelentőségét. A gyerekek nemcsak az óvodában adták elő műsorukat, hanem az idősek otthonában is, ahol szeretetet, figyelmet és örömöt ajándékoztak az ott élőknek. A közös éneklés, a kedves versek és a betlehemezés meghitt pillanatokat teremtettek, amelyek mind a gyermekek, mind az idősek szívét megmelengették.
A Négy gyertya története üzenete – a béke, a hit, a szeretet és a remény fontossága – különösen szépen kapcsolódott ehhez az élményhez. A gyermekek megtapasztalhatták, hogy egy mosoly, egy kedves szó vagy egy szereplés is lehet olyan jó cselekedet, amely örömet szerez másoknak.
A karácsony igazi ajándéka a szeretet és a figyelmesség. Amikor másoknak örömet szerzünk, a mi szívünk is boldogabb lesz.
Az óvodapedagógusok által előadott mese kiváló lehetőséget adott az optimizmus témájának feldolgozására. A történet során a gyerekek megtapasztalhatták, hogy a nehézségek ellenére sem szabad feladni, mert kitartással és reménnyel jóra fordulhatnak az események. Az aranyszőrű bárány meséje megtanít bennünket arra, hogy bízzunk a jóban, merjünk kitartani, és higgyünk abban, hogy a nehézségek után öröm is érkezhet.
Az előadás megtekintése után minden gyereknek a saját csoportjukban az óvónő kérdésekkel segítette az optimista gondolkodás kialakítását: „Mit gondoltok, miért nem adta fel a szereplő?” „Volt olyan rész, amikor izgultatok, hogy sikerül-e?” „Mitől lett végül boldog a mese vége?” „Ti mit szoktatok tenni, ha valami elsőre nem sikerül?”
Az óra Hangulathőmérővel indult. Majd bevezető, ráhangoló gyakorlatként az Induljon el, aki… következett. Az elkezdett mondatok témája a család, a kedvenc ételek, programok, kisállatok, évszakok, tevékenységek voltak.
Következőleg megnéztük, megoldottuk a munkafüzet Örömforrások című gyakorlatát, összegyűjtöttük az apró örömöket a megadott kategóriák segítségével, papírra ragasztottuk ezeket.
Majd az óra nagy részét társasjátékozással töltöttük. Mindenki jól érezte magát játék közben.
A farsangi ünnepség vidám hangulatát még különlegesebbé tette, hogy az óvodapedagógusok előadták A szállást kérő róka című mesét. A dramatizált előadás sok nevetést, izgalmat és közös élményt adott a gyermekeknek, miközben ráirányította figyelmüket a mindennapi apró örömök fontosságára.
A mese humoros jelenetei, a jelmezek, a közös éneklés és a farsangi játékok mind olyan pillanatok voltak, amelyek megmutatták, hogy a boldogság sokszor egyszerű, közösen megélt élményekből fakad. A gyerekek átélhették, milyen jó együtt nevetni, tapsolni, szereplőket utánozni vagy éppen vidáman mulatozni.
Az ebben a hónapban megrendezésre kerülő mesemondó délutánon minden résztvevő gyermek kapott egy kis hála szívecskét, amit a Boldogságóra munkaközösségének tagjai készítettek. Ez a szív emlékezteti az óvodásainkat arra, hogy sok mindenért lehetünk hálásak: a szép mesékért, a bátorságért, a tapsért, a barátainkért és azért, hogy együtt lehettünk.
Légzőgyakorlattal indult az óra, a négyzetlégzést gyakoroltuk. Utána villámrelaxáció következett, megfeszítettük, majd ellazítottuk izmainkat.
A rövid bevezetőt követően a gyerekek meghallgatták A szamár történetét, majd megbeszéltük a tanulságot. Ezután a gyerekek kinyomtatva megkapták Vámos Robi 33 visszavágás, ami nem is visszavágás című gyűjteményét. Csoportokban dolgoztak, és kiválasztották a csoport számára legjobbnak tűnő lehetőségeket, visszavágásokat. Megbeszéltük a legjobbakat. Néhány szituációs játék következett.
Az óra zárásaként a Gyors és apró feszültségoldókat néztük végig a munkafüzetben.
Az óra eleji ráhangoló játék után megpróbáltuk összegyűjteni a táblánál, mi is számít jó cselekedetnek, ki mit tart boldogító cselekedetnek.
Ezután megnéztünk néhány képet paralimpiai bajnokokról, a segítségadásról. Forró székes játék is volt, egy jelentkező valamely fogyatékkal élő sportoló helyébe képzelte magát, és kérdéseket lehetett hozzá intézni. A komoly játék után elolvastuk a Pozitív üzenetkártyákat, majd a Beszéljünk róla! munkafüzeti feladat kérdéseit kapták kézhez a gyerekek.
A legizgalmasabb feladat az volt, amikor a kivágott szívecskékre üzeneteket írtak a gyerekek, többen egymásnak címezték ezeket, de volt, aki családtagjainak írt.