2024. November
Társas kapcsolatok hónapja
A mai napra kutyaterápiás foglalkozást vártunk, de sajnos betegség miatt a kutyus nem jött. Ezért már reggel kislány, és kisfiú térbeli színezőket lehetett színezni, kivágni, és megringatni. Mondtam, hogy „Színezzétek ki vagy a barátodat, vagy a barátodnak!” a végén kiállítást készítettünk belőle. A szőnyegre leülve kinyitottuk a kincses dobozunkat, illetve kinyitottuk volna, de mindig becsukódott. Kiderítettük, hogy Boldog Dóri, Nóri, és Dani összevesztek, nem tudták eldönteni, hogy ki, melyik színű pokrócra fekszik. Amikor megoldottuk a problémát (szivárvány színű pokróc), kibékültek Dóriék egymással, meg is hallgattuk a Hahó együttes Barátság dalát, közben ringatóztunk ülve, megfogták egymás kezét, és így együtt mosolyogtak. Most már tudjuk, hogyan kell kibékülni, meg is beszéltük, miért jó, ha van barátod. A házi feladatuk az lett, hogy gondolkodjanak, ki az a barátaikon kívül, akire mindig számíthatnak, és szintén a legjobb barátaik. Evvel holnap foglalkozunk majd. Meghallgattuk Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…c. dalát. Persze lehetett rá táncolni. Annyira cukik voltak, hogy teljesen maguktól kört alakítottak, és behúzódtak középre, azután vissza. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy Zsombi végre barátnői unszolására beállt a táncba, és végig nevetve táncolt is.
Kedden egy óvodai projekt miatt márciusi képet készítettünk, ezért virágokat, kis lepkéket lehetett, kellett színezni, díszíteni. Pakolás után a szőnyegen ülve zenét hallgattunk, a Diótörőből a Hópihék keringőjét. Kértem csukják be a szemüket, és mit gondolnak, mit lehet erre a zenére csinálni. Nem gondoltam, hogy kitalálják, az Operaház táncosai táncolnak erre. Azt is kitalálták, hogy balerinák, és még azt is tudta Zsombi, hogy ez a Diótörő. Utána még egyszer lejátszottam, és táncolhattak rá a barátaikkal. Átbeszéltük a tegnapi házi feladatot, miszerint azon kellett gondolkodniuk, kik azok, akikre mindig számíthatnak, és akik mindig a barátaik maradnak. Megmutattuk a kezünkkel, hogy mennyire nagyon szereti mindenki az apukáját, anyukáját. Meghallgattuk azokat a Gryllus Vilmos karácsonyi dalokat, amiket meg is tanulunk.
Szerdán reggel kiraktam a folyosóra a szokásos kisasztalt, rajta kislány, kisfiú színező, ceruza, ragasztó, előtte a tábla, szívecskével a közepén, és kiírtam, hogy „Színezd ki a barátod, és ragaszd fel!” A szalagra a folyosó felett, meg a Barátság-hidat napocskák díszítik, amire szintén a barátokat lehet kirakni. A szobában több fajta fiú, lány színezőből lehetett választani, illetve a fiúk barkácsolásba fogtak, adtam hozzá matricákat, hát ez nagyon tetszett sok kisgyereknek. Azt figyeltem meg ma a játékuk során, hogy mindenki csapatban játszott, még az is, aki eddig soha nem kapcsolódott be sehova, és volt olyan is, aki beengedett a játékába másokat, ami eddig nem volt lehetséges a makacssága miatt. Annyira jól kooperáltak egymással a toronyépítésnél, a barkácsolásnál, és a babszobai babázásnál, hogy most éreztem igazán, érdemes volt „dolgoznom”! A reggeli után a feladat az volt, hogy mindenki rajzolja le a saját kezét, ez lesz a SZERETET-FA! „Rajzoljátok bele az ujjaitokba, akiket a legjobban szerettek a világon. A tenyeretekbe is lehet, mondjuk a családotokat, vagy bárkit, aki eszetekbe jut”. Nagyon szép munkák születtek, külön öröm volt, hogy én is bekerültem négy tenyérbe is. A mese Varga Katalin: Kesztyű című meséje volt. Bella dalára táncoltunk, már ismerik jól a mozdulatokat. A tánc után ’Ki van a takaró alatt?’ játékot játszottunk, de most egyszerre két gyereket takartam le. A takaró alatt jókat pusmoghattak, ráadásul kitalálni is nehezebb volt, kit rejt a takaró, és persze, mint általában, a barátok egymás mellett ültek. A takaró arra is jó volt, hogy mindenkiből csináltam palacsintát, betekertem őket, nekik meg ki kellett tekeredni. Még egy zene volt, tánccal, már nagyon ügyesen irányítják egymásnak a lépéseket, formációkat. Új versikét is mondtunk:
Öröm tölti be szívemet,
Mert jó barátom vagy Nekem!
Öröm járja át lelkemet,
Mert mindig itt vagytok Velem!
Csütörtökön tornával kezdtünk, azt találtam ki játéknak, hogy az apró gumilabdáinkat szétszórtam, és össze kellett szedni. Észre sem vették, hogy a sok hajolgatástól mennyire elfáradtak, mert végig nevettek. Ma a mese Szabó Zsolt: Barátaim az óvodában című könyvéből volt. Jó, hogy hétköznapi eseményekből írt olyan mesét, ami nagyon érdekli a gyerekeket. Szerepel benne az óvónéni is, aki nagyon figyelmesen oldja meg a problémákat.
Pénteken a barátait színezhette ki, aki szerette volna, és ki is ragaszthatták a folyosóra kitett nagy szívbe, vagy napocskára. Amikor leültünk a szőnyegre, akkor Pásztohy Panka könyvét meséltem el, Pitypang Nagyiéknál, mert ezt hozta Blanka, és megígértem. Legalább beszéltünk a nagyszülőkről is egy kicsit, hiszen ők is a jó barátaink. Barátság kört alakítottunk kézfogással, és aki mellettünk állt, annak belenéztünk a szemébe, és elmondtuk, hogy „Azért vagy a barátom, mert….” A legcukibb az volt, amikor azt mondták: „mert szeretlek!” A meglepetést most vettem elő, de tudták, hogy lesz, mert amikor pakoltak már próbáltam jelezni, hogy valaki van a dobozban: „ de hát zárva van a doboz! már azt hittem kibújt belőle valaki, és szétdobálta a játékokat, hogy ilyen sok játék nincs még a helyén.” Szóval kivettük Pumuklit a dobozból, akit óvatosan meg lehetett simogatni, ölelgetni, de vigyázni kellett rá, hiszen kézműves termék, nem biztos, hogy bírná a dögönyözést. Nagyon jót nevettek. Beszélgettünk egy kicsit arról, hogy miért jó Eder mesternek, hogy van a Pumuklija, milyen lenne nélküle, miért szereti ennyire mégis, hogy rosszalkodik folyton. Nagyon ügyesen megértették, hogy gondoskodni másokról, örömet szerezni jó dolog.

Barátsághetet tartottunk. Ezt a témakört nagyon szeretjük, mert közel áll a gyerekekhez, a kisebbek is könnyen megértik.
Reggeli körünket simogatás körbeküldésével kezdtük, aztán oldalra fordulva megmasszíroztuk az előttünk ülő hátát a ” Mit csinál a kis kezem” kezdetű versikére. Egy mágnestáblára színes szíveket ragasztottam, minden színből kettőt, arról lehetett választani. Az egyik szívet magára ragasztotta, aki kiment, a másikat a barátjára. Közben elmondta: azért szeretlek, mert…
Másnap reggeli körben a „kis barátom hogy vagy?” játékot játszottunk. Aztán arról beszélgettünk, miért jó, ha van barátunk. Jó érzéssel töltött el, hogy milyen tiszta érzéseik vannak, milyen egyszerűen tudják megfogalmazni, amin nekünk felnőtteknek gondolkoznunk kell.
Szerdán arról beszélgettünk, hányféle módon tudjuk kimutatni a szeretetünket a pajtásaink felé. A segítségtől az ölelésig nagyon sok dolgot gyűjtöttünk össze. A székfoglalót úgy játszottuk, hogy akinek nem jutott szék, az beülhetett valaki ölébe, akinek volt helye. Nagyon élvezték az új szabályt, lelkesen hívták pajtásaikat, hogy megmentsék a kieséstől.
Csütörtökön barátság-képeket készítettünk. A nagyok lerajzolták magukat a barátjukkal,a kisebbek tenyérnyomattal készítették el maguk és barátjuk testét, csak a fejeket kellett megrajzolniuk. Így a szülők is láthatták, kinek ki a legjobb barátja.
Pénteken barátságkört készítettünk a kézfejünkre rajzolt fejekkel és a tenyerünkbe rajzolt szívekkel. Jó hét volt, mindenki nagyon jól érezte magát!

A novemberi boldogságóra keretén belül a társas kapcsolatok témakört dolgoztuk fel a gyermekekkel. Azon belül is leginkább a baráti kapcsolatkora fókuszáltunk.
A gyermekekkel a mese végeztével körbe ültünk a szőnyegen, majd én a tőlem jobbra ülőtől megkérdeztem: ,,Kis barátom, hogy vagy?”. Így mentünk körbe, míg minden gyermek sorra nem került.
Miután körbeértünk, a már reggel kiszínezett kislány és kisfiú figurákat közösen egy nagy kartonpapírra ragasztottuk, ezzel egy barátságláncot kialakítva. Az elkészült munkát az öltözőben található faliújságra raktuk ki.
Tevékenységem célja volt, hogy a játékokon és az alkotó tevékenységeken keresztül a gyermekek felismerjék, hogy a boldog élethez szükségünk van egymásra, továbbá, hogy felfedezzék a társas kapcsolatokban rejlő boldogító erő felszabadításának módjait.
Szerencsére a Katica csoportban egyetlen gyermek sincs peremhelyzeten. Így 2,5 hónap elteltével a baráti kapcsolatok már-már kialakultak, viszont vannak gyermekek akik szívesen játszanak mindig másokkal, nincs kialakult szoros kapcsolatuk senkivel. De ezzel sincsen semmi probléma.

Hagyományápoló Márton napi rendezvényünket az udvarra szerveztük, melyen kihírdettük és libasütis ajándékkal díjaztuk a tökfaragó versenyen résztvevő gyermekeinket-családokat. Több napon át készültünk változatos tevékenységekkel, melyeknek egyik fő mozgatórugója volt a társas kapcsolatok ápolása, bővítése. Az asztaloknál együtt ülhettek, táncolás-énekes játék során együtt mozoghattak-énekelhettek-mondókázhattak, alvásnál egymás melletti ágyakon aludhattak, ügyességi feladatoknál egymás mellett versenyezhettek a barátok, kedvenc társak. Mindenki készített újrahasznosított anyagból barátság karkötőt, amelyre felragaszthatták a barátságot jelképező szimbólumot. A Lecke barátságból című mese meghallgatása után átadhatták kiválasztott társaiknak a meglepetés „köleseket”, ami 2 db embléma volt.