A 2025/2026-os nevelési évben az óvodánkban idén is folyamatosan és nagy örömmel tartottuk meg a Boldogságóra foglalkozásokat. A program célja nem változott: szerettük volna a gyerekek lelki egészségét megőrizni, segíteni nekik abban, hogy vidámabban, pozitívabban lássák a világot, és megtanuljanak jobban figyelni egymásra, megérteni és kezelni a saját érzéseiket. A foglalkozások felépítése jól strukturált, az életkornak teljesen megfelelő, biztonságos és érzelmileg támogató keretet nyújtott a gyerekeknek. A bevezető beszélgetések és a játékos, mesés relaxációk nagyon sokat segítettek a ráhangolódásban, és előkészítették a terepet ahhoz, hogy a gyerekek felismerjék és ki tudják fejezni az érzéseiket. A vidám dalok, a kedves mesék és a különböző szituációs játékok segítettek fenntartani a gyerekek figyelmét, így mindenki aktívan, szívesen vett részt a csoportos feladatokban. A foglalkozások különösen nagy erőssége volt az, hogy a közösen átélt élményeket mindig valamilyen kreatív zárótevékenység követte, a „továbbadás” elemei pedig segítettek abban, hogy a megszerzett kedvességet és figyelmességet a gyerekek kivigyék a mindennapi óvodai életbe és a családi környezetbe is.
A nevelési év kezdetén a közös munka megalapozásán és az egymásra figyelésen volt a főszerep. Az első időszakban természetes módon megjelentek még apróbb bizonytalanságok, különösen a csoporthoz újonnan csatlakozó vagy visszahúzódóbb gyerekeknél. Nagyon szép pedagógiai élmény volt látni, hogy a gyerekek milyen szeretettel fordultak egymás felé: amikor például az egyik első alkalommal a tornaterembe indultunk, S.B. nagyon meg volt szeppenve, de társa, R.M. azonnal melléállt és szeretetteljesen támogatta. S.B. egyébként a későbbiekben már óriási örömmel jött a Boldogságórákra. A csoport alacsony létszáma nagyban segítette a munkát, különösen B.A. esetében, akinek a figyelme néha csapongó volt, de ebben a kis létszámú környezetben sokkal jobban tudott fókuszálni. Egy másik kisgyerek, Sz.d.G. az elején nagyon hallgatag volt, mert új volt még neki a helyzet, miközben F.L. az első perctől kezdve rendkívül lelkesen és aktívan vetette bele magát a feladatokba. Később, az év folyamán, januárban egy újabb kisgyerek is csatlakozott hozzánk, akit a csapat nagyon hamar és zökkenőmentesen befogadott.
A foglalkozások hangulata végig belsőséges, kellemes és kifejezetten vidám volt. A gyerekek nagyon szerették az olyan jól eltalált meséket és karaktereket, mint például Tódi törpe története vagy a Boldogvár meséje. Az ismert rajzfilmzenékre való közös táncolás, a ritmikus mozgások és a közös éneklések, mint Bagdi Bella Jobb veled a világ című dala, mindig nagyszerű, felszabadult alaphangulatot teremtettek. A gyerekeket az év során folyamatosan rá kellett vezetni az optimista szemléletre, mert kezdetben nehezen vették észre az élet apró szépségeit. Nagyon sokat segítettek a játékos eszközök: F.L. például, amikor először vette fel a saját maga által készített „varázsszemüveget”, még egykedvűen azt mondta, hogy semmi sem változott. Amikor azonban egy kis fantáziát szőttünk a játékba, és újra belenézett, egy téli képen megakadva már boldogan jelentette ki, milyen szép dolgot vett észre. Erre B.A. भी fellelkesedett, és vidáman újságolta, hogy ő a szemüvegen át sokkal színesebbnek látja a világot. A gyerekek a foglalkozások során megtanulták jobban észrevenni a mindennapi örömöket, szívesen osztották meg a személyes élményeiket a beszélgetőkörökben, és egymás meghallgatásában is sokkal türelmesebbé váltak.
Az elköteleződés és a kitartás témakörében a célbadobás és a malomkörzés játékok segítettek levezetni a belső feszültségeket és összpontosítani a figyelmet. Nagyon értékes tapasztalat volt, hogy a színezős, alkotós feladatok során a gyerekek már képesek voltak saját kis céljaikat önállóan megfogalmazni és lerajzolni. A megküzdési stratégiák terén a gyerekek nagyon élvezték a teremben felépített akadálypályákat. Az egyensúlyozó és ügyességi feladatok nemcsak a mozgásbiztonságukat, hanem a kitartásukat is fejlesztették. A „megküzdési jelmezbálon” rendkívül kreatívan és felszabadultan fejezték ki magukat, és igazi sikerélményként élték meg a kihívások teljesítését. Amikor a megnyugvás és az önszabályozás volt a téma, a mese és a „Ny.U.G.I.” gyakorlatok segítettek nekik lecsendesedni és befelé figyelni. A záró beszélgetéseknél már ügyesen meg tudták nevezni, hogy nekik személy szerint mi segít, ha meg kell nyugodniuk.
A barátság és az empátia fejlesztése végigkísérte az évet. A jó cselekedetek gyakorlásakor a gyerekek nagyon nyitottan és egymásra figyelve működtek együtt. A „Szívem kertje” mese és a „Jóságos manók” játék során sokat fejlődött az együttérzésük, a „Segíts a kisebbeknek!” feladat pedig segített abban, hogy ezek a jó cselekedetek a hétköznapi óvodai életben is megmaradjanak. Az örömkártyák készítésekor látszott rajtuk a valódi, tiszta szándék, hogy örömet akarnak szerezni valakinek, és nagyon büszkén mesélték, kinek fogják odaadni az ajándékot. A megbocsátás témaköre komolyabb érzelmi érettséget kívánt a csapattól. A szerepjátékok során átbeszéltük, hogy a viták, konfliktusok a mindennapi élet természetes részei. A „Bocsánatsoroló” játékban a gyerekek bátran próbálgathatták a bocsánatkérés különféle szavait, gesztusait, és egyre empatikusabban reagáltak a társaik megbántottságára. „A megbocsátás tánca” és a páros feladatok segítettek az érzéseik testi megélésében és az egymásra hangolódásban. Nagyon pozitív volt, hogy a gyerekek az év végére sokkal tudatosabban nevezték meg az érzéseiket, és örömmel készítettek bocsánatkérő szívecskéket is a társaiknak.
A tavaszi időszakban a mozgás öröme kapott nagyobb hangsúlyt. A „Bátorság Nyila” és a tükörjátékok nagyszerűen fejlesztették a gyerekek önbizalmát, koordinációját és azt, hogy elfogadóan, biztatóan forduljanak a társaik felé. A segítségnyújtással kapcsolatos akadálypályákon nagy lelkesedéssel és együttérzéssel bújtak a „mentő” szerepébe, miközben sokat beszélgettünk arról, hogyan vigyázhatunk egymásra, az egészségünkre vagy akár az állatokra. Az egészséges életmóddal kapcsolatos beszélgetések során a gyerekek egyre több tapasztalatot osztottak meg a pihenésről és a jó szokásokról, miközben a feladatok során egymást is kitartóan biztatták.
Az év utolsó szakaszában a fenntartható boldogsággal foglalkoztunk, azzal, hogy a boldogság valójában sok apró, hétköznapi pillanatból áll össze. A gyerekek elkészítették a saját „boldogságnyomaikat”, amikből kiraktuk a csoport közös „boldogságösvényét”. A „Mosolylánc” játék során a gyerekek egymás felé fordulva adtak és kaptak kedvességet, mosolyt, jó szót, vicces grimaszt, és maguk is megfogalmazták, milyen jó érzés örömet szerezni másoknak. Végül a természet és a jóllét kapcsolatát is megtapasztaltuk: a szabadban tartott relaxáció alatt a szélzúgásra, madárcsicsergésre figyeltünk, ami nagyon jó megnyugvást adott a gyerekeknek. Az udvaron gyűjtött kincsekből közösen egy gyönyörű természetes mandalát építettünk a fűben. A záró beszélgetésen a gyerekek maguktól megfogalmazták, hogy a természetre vigyáznunk kell, mert a szép és tiszta környezet minket is boldoggá tesz.
A Boldogságóra program ebben a nevelési évben is hozta a várt sikereket, és egyértelműen látszik a gyerekeken a fejlődés. A bizonytalanabb, csendesebb gyerekek szépen feloldódtak és beilleszkedtek a közösségbe. A gyerekek sokkal türelmesebbek lettek egymással, megtanulták végighallgatni a társaikat. Bátrabban, pontosabban tudják megfogalmazni az érzéseiket, és a hétköznapi konfliktusokat is ügyesebben, békésebb gesztusokkal kezelik.
Módszertani tanulságként elmondható, hogy a decemberi időszakban a sok óvodai ünnepség és egyéb program miatt végül csak egy foglalkozásra maradt időnk. Bár ez az egy alkalom rendkívül tartalmas és mély volt, a jövőben az ünnepi hónapokban még tudatosabban kell tervezni az időt, hogy több alkalom beleférjen. Emellett az olyan összetettebb, maszatolós feladatoknál, mint amilyen a szeptemberi festés is volt, egyedül nehézkes a megvalósítás, ha közben a mosdóba is kísérni kell a gyerekeket. Hogy a csoport egysége és figyelme ne bomoljon meg, a jövőben az ilyen eszközigényesebb órákra érdemes lesz plusz segítséget, dadus nénit vagy társpedagógust kérni. A program idén is tökéletesen beépült az óvodai mindennapjainkba, a gyerekek imádták a foglalkozásokat, így a következő nevelési évben is mindenképpen folytatni fogjuk a munkáit.