Boldogságóra keretein belül a hála témakörével is foglalkoztunk, ahol megbeszéltük hogy mit is jelent hálásnak lenni. A heti témához kapcsolódóan említést tettünk arról hogy milyen hálásak vagyunk azért hogy egészségesek vagyunk, ezért is fontos a megfelelő és egészséges táplálkozás. A gyermekek az óvodába szerzett barátaikért is nagyon hálásak így lerajzolhatták azoknak a a jelét akik közel kerültek hozzájuk és hálásak azért hogy barátjuknak nevezhetik őket.
Boldogságóra Alapprogram
Reflexió az októberi Boldogságórás foglalkozásról
A foglalkozás témája : Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás vezetője: Gyenge-Kovács Judit
Ideje: 2024.10.25.
Helyszín: Városközponti Óvoda, 7624. Pécs, Budai Nagy Antal u. 5.
A csoport gyermekei nagyon nyitottak a Boldogságórás foglalkozás témái iránt. Így volt ez ma is, amikor előkészültem a mai délelőtt tevékenységeihez, már izgatottan figyeltek, hogy mi fog történni.
A csoport Katica bábjával , Boldog Dórával hívtam játékba a gyerekeket, mégpedig úgy, hogy meg kellett keresniük, egy szemmel kereső játékkal, hogy hova bújt el Boldog Dóra! Majd néhány relaxációs gyakorlattal igyekeztem a foglalkozásra hangolni a gyerekeket. Emlékeztek Boldog Dórára, így örömmel jöttek hívására, és aktívan vettek részt a bevezető játékban. Egy kellemes lágy zenére, sétáltunk, és amikor a Boldog Dóra magasba emelkedett, minden kisgyermeknek meg kellett ölelnie valakit , aki éppen szembe sétált vele az „Őszi erdőben”. A játék után elmeséltem nekik saját történetemet, hogy amikor egy bánat ért, hogy próbáltam másként gondolkodni, szemlélni a történteket, és mi segített át azon, hogy újra boldog és kiegyensúlyozott legyek. Plüss katicánkat segítségül hívva, súgós játékot játszva, beszélgetni kezdtünk, hogy ki miért, miben kérne segítséget, hogy pozitívabban lássa, ha valami rossz történt vele. Egyéni gondolatok megfogalmazása után, általam a katica báb a fülükbe súgta, hogy lássák pozitívan a történteket.
Nagyon jó kis beszélgetés kerekedet. Majd ezután elmeséltem nekik Tódi törpe varázsszemüvegének történetét, majd mi is elkészítettük a saját varázsszemüvegünket.
A szemüvegek elkészítése után, mindenki kiszínezte saját Boldogság smile-ját, és sorban felragasztottuk a Boldogság várához vezető lépcső második fokára.
Ezután egy Boldog és egy Szomorú smile segítségével, két csoportra osztva, egymással szembe állítottam a gyermekeket és mindig más-és más kisgyermek mutathatta fel utánam, a két figurát társaiknak. Akik a Boldog smilet látták, nekik meg kellett nevettetni a szemben álló szomorú társaikat, hogy mosolyt csaljanak az arcukra. Nagyon élvezték, párszor terveztem csak eljátszani, de addig kellett játszanunk, míg mindenki sorra nem került.
Levezető játékként még relaxáltunk és az őszi erdőben sétálva, táncoltunk, és öleléssel kifejezhették érzéseiket, miután mindenkit Boldoggá varázsoltunk.
A program lezárásaként megkértem őket, hogy az általam elkészített táblára tegyék fel a jelüket a tábla széléről, ahhoz az érzelmet kifejező archoz, ahogyan érezték magukat a tevékenység alatt.
Minden jel a Boldog, Mosolygós archoz került, ami újra pozitív megerősítésként szolgált, hogy ma is minden kisgyermek jól érezte magát.
Elkészítettük a barátságfűzért, amit szívesen színeztek ki a gyerekek és mindegyik egy egyéniség lett. Ők szeretetláncnak hívják. Közben megbeszéltük, hogy mi köt össze bennünket. (pl. az, hogy gyerekek vagyunk; a Tulipán csoportba járunk; szeretünk oviba járni és játszani; iskolába készülünk…)
A színezés és nyírás közben a beszélgetés témája volt, hogy honnan tudod, hogy a társad szeret téged, és hogyan tudod kifejezni mások felé a kedvességedet, szeretetedet?
– együtt játszunk
– megöleljük egymást
– rá mosolygok
– rajzolok neki
– bocsánatot kérek
– segítek a legóját újra építeni
– megpuszilom
– virágot adok neki
– megköszönöm, ha kapok valamit
Ezen a napon új kisfiú érkezett csoportunkba, egyelőre még az anyukájával. Szeretettel fogadtuk – szerencsére a csoportunk gyermekei nagyon nyitottak és barátkozó kedvűek. Bence visszahúzódó, de szereti és igényli az ölelést. Az egyik kislány pártfogásába vette őt és beszélgetni kezdtek. Az új gyermek rajzolt a csoportunknak egy képet, amit feltettünk a faliújságunkra.
A kisfiú azt mondta az anyukájának hazafelé menet, hogy: „Anya! Én szeretek ebbe az oviba járni.” Nem is kell ennél több!
Pénteken,2024.11.22-én az osztályfőnöki óra keretén belül a köszönés alapszabályairól beszéltünk az V.B osztályban.
Először megbeszéltük a köszönések illemszabályait,majd kis csoportokban olyan feladatot kaptak a gyerekek, hogy különböző üdvözlési formákat mutassanak be.
László Boglárka
A játéknál a gyerekek megfogalmazták, hogy miért is jó ha vannak barátaink, kik a legjobb barátaik az óvodában. A sál-lánccal az összetartozást jelképeztük, hogy mindig-mindenben számíthatunk egymásra, figyeljünk oda a társainkra.
Novemberi Boldogságóránk a társas kapcsolatok ápolásáról szólt.
A foglalkozást egy beszélgetőkörrel indítottuk, ahol mindenki elmondta, hogy szerinte milyen egy jó barát és miért fontosak számunkra a társas kapcsolatok. Egy keresztrejtvény segítségével összegyűjtöttük azokat a fontos szavakat, amelyek kimondása „megnyitja a szíveket”. Ezeket lapocskákra írták a gyerekek és temperával elkészítették a saját kézlenyomatukat. Az így elkészített munkákból raktuk össze a faliújságunkat. Ezután egy állatmese következett, melynek segítségével megfogalmazhatták a levont tanulságot. A „Távíróoszlop” játékkal folytattuk, ahol egymás mögé állva az előttük álló hátára az ujjukkal egy kedves ábrát rajzoltak. Örültek, amikor a végén célba is ért az eredeti rajz. Kipróbáltuk a páros szoborpark játékot, ahol egy barátság jellemzőit igyekeztek szoborként megjeleníteni. Élvezték a „Sziámi” játékot is, ahol „összenőve”, ikerpárként kellett nekik együttműködni. Barátságról szóló közmondásokat is gyűjtöttünk és értelmeztünk, saját példákkal is szemléltetve. Az óra végén a táblán közösen gyűjtötték össze azokat az értékes tulajdonságokat, amelyek egy komoly barátság alappillérei. Zárásként a programhoz készült kártyajátékot használtuk.
A papírra rajzolt alakokat mindenki másképpen „ruházta fel”. Fontos volt, hogy az alakoknak vidám kisugárzása legyen. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért fontosak a társas kapcsolatok, hogy együtt minden könnyebb. A produktum elkészítése után, a tanulók is kézen fogva sort alkottak.
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 3.
A társas kapcsolatok, baráti kapcsolatok ápolása
A Boldogságórák kapcsán elmondhatom, hogy amikor találkozom a kiscsoportosokkal a folyosón, a mosdóban, akkor odajönnek hozzám és megölelnek. Van egy kisfiú közöttük, aki mindig odaáll mellém és azt várja, hogy a kis haját megsimítsam, összeborzoljam. A többiek is szívesen beszélgetnek velem, elmondják, hogy éppen mit játszanak, vagy kivel játszanak. A kiscsoportosok örültek nekem, amikor bementem hozzájuk a csoportba, immár harmadik alkalommal. Amikor körben ültünk a szőnyegen, akkor elmondtam nekik, hogy hoztam egy mesét, amelyben három barát van. (Ferenczei Éva: Süni irigy lesz) Egy irigy süni és két barátja nyuszi és maci. Bábokkal játszottam el a mesét a dajka néni segítségével. Végig figyeltek és érdeklődéssel hallgatták. A mese végén megkérdeztem, hogy kivel szeretnek játszani itt a csoportban és aranyosan a mellettük ülő gyermekre néztek, amiből rájöttem, hogy a kis játszótársak egymás mellett voltak. az egyik kisfiú, akinek van otthon nagyobb, óvodás, vagy iskolás testvére megnevezte őt és elmondta nekem, hogy odaadja neki a játékot otthon és együtt játszanak.
A beszélgetés után bekapcsoltam a hónap dalát, (Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg…) akkor már el is kezdtek rá mozogni. Utánozták azt, amit mutattam nekik és a végén megöleltük a mellettünk álló társunkat, mert közben párban is táncoltunk, mozogtunk.
A zene végén kértem egy nagy ölelést, ekkor odajöttek hozzám és megöleltük egymást. Amikor elköszöntem a gyerekektől, akkor többen is odajöttek, hogy segítsenek visszavinni a laptopot és a hangszórót (amit a zenehallgatáshoz áthoztam) a nagycsoportba. Már ismerősként hozták az eszközöket és jöttek velem a csoportomba, majd visszaszaladtak a saját csoportjukba az óvónénihez és a dajkanénihez. Egyre jobb a kapcsolatom a kicsikkel, nagyon barátságosak velem is.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
NAGYCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 3.
A TÁRSAS KAPCSOLATOK,
BARÁTI KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
A nagycsoportosoknak a Boldogságóra kedvelt tevékenység. A héten a társas kapcsolatok ápolása volt a fő témánk a Boldogságóra témaköreiből. Az egészség és betegség témakört is köré csoportosítottuk. Sokat beszélgettünk arról, hogy kinek, ki a barátja a csoportban. Ebből kirajzolódott egy szociometria, miszerint a gyermekek többsége szívesen játszik bármelyik társával, de vannak kedvelt játszótársaik is. Azoknak a gyermekeknek is vannak játszótársaik, akik egyébként romboló játékot is játszanak időnként, bár nekik kevesebb gyermek mondta, hogy a barátja. Elkészítettük a barátságláncot, barátságfüzért. Minden gyermek saját maga képére rajzolta, színezte az általa kiválasztott sablont, majd egyedül vágták ki körbe a lapról az emberfigurát. Volt egy kislány, aki aznap, mikor ezt készítettük hiányzott, de észrevette a falra felragasztott barátságláncot, barátságfüzért és kérte, hogy ő is elkészíthesse az övét, hogy felkerülhessen közénk. Nagyon örültem ennek, mert a csoport tagja és szeret mindenkivel játszani. Sőt, a legjobb barátja az a kislány, aki sokszor hisztis, de olyankor megvigasztalja és átöleli. Mondhatni, hogy építi a társas kapcsolatokat. Sőt, a fiúk közül is van egy gyermek, aki szintén ilyen viselkedésű, de ennek ellenére őt is nagyon szereti ez a kislány, meg akarja „javítani” a kisfiú viselkedését. Odamegy hozzá, átöleli, hívja játszani. Sajnos nem mindig jár sikerrel, (mindkét gyermek hiperaktív, ADHD tüneteivel) de ő nem adja fel. Nagyon jólelkű és kitartó gyermek! Büszke vagyok rá és az édesanyjára, mert ő is ezt tanítja neki, hogy mindenkit szeretni kell.
Több mesénk is volt a héten: Bartos Erika: Bogyó és Babóca/Barátság, Lukács Elvira: Barátságmese/Baráti segítség, Mese a vízilóról, aki félt az oltástól, valamint Ferenczei Éva: Süni irigy lesz című bábjátékát, amit a kolléganőmmel játszottunk el a gyermekeknek. Nagyon jól megértették a mese mondanivalóját. Szabad játékidőben folytatták a mesét, elkérték a bábokat és újra játszották, sőt, tovább gondolták és még fűztek hozzá tartalmat, a saját játékukat.
Bagdi Bella dalára nagyon jót mozogtunk! Az egészséges életmód része a mindennapi mozgás, amit a gyerekek minden nap reggelente végeznek velem együtt. A héten volt egy elsőéves óvodapedagógus hallgató a csoportban, akit nagyon megkedveltek a gyerekek. Reggelente mindig várták, hogy mikor jön már „V” néni! A gyakorlatát töltötte, akit mentoráltam és számára is feltűnt, hogy mennyire barátságosak és kedvesek a gyerekek. Elmondtam, hogy a Boldogságórák hatása szerintem ez is, hogy bátrabbak, az önbizalmukban nincs hiány! Mindenkivel barátságosak és egy-két gyermek kivételével tisztelettudóak és többnyire szófogadóak. Már iskolába készülünk, ezért a szabályokat, amik az óvodában vannak be kell tartani és be kell tartatni! Jó kis hetünk volt. A jövőhéten folytatjuk az egészséges életmód témát az érzékszerveinkkel, az orvos gyógyító munkájával, mert ellátogatunk az orvosi rendelőbe, ahol a fogainkat is megnézi a fogorvos bácsi.
A Boldogságórával pedig „Jobb Velünk a Világ!” és mi is egyre jobbak leszünk!
Sokat játszottunk olyan közös tevékenységeket végeztünk, amelyek segítik a gyermekek együttműködési készségét, fejlesztő hatással bírnak a különböző részképességekre.
A mosoly legtöbbször ott volt az arcunkon és közben mindig egy nappal közelebb kerülünk az iskolához!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
November hónapban sok lehetőséget találtunk a társas kapcsolatok ápolására, melynek köszönhetően kis közösségünk tagjai még közelebb kerültek egymáshoz és a környezetükben élőkhöz.
A Márton-napi hagyományok felidézéseként gyakran játszottuk a „Hatan vannak a mi ludaink,..” párválasztó játékunkat, s az ének végén a kiválasztott párunkat mindig meg is öleltük.
Szent Márton legendájának megismerésével a jó cselekedetek fontossága mellett az egymásra odafigyelés, az embertársainkhoz való szeretetteljes kapcsolódás fontosságát is megláthattuk, erről is tudtunk beszélgetni a gyerekekkel a történet végén.
A nézsai iskolának köszönhetően részt vettünk az általuk szervezett Márton-napi lámpás felvonuláson, ahol a gyerekek szüleikkel együtt a tágabb lakóközösségünk tagjaival találkozhattak. Köszönjük az iskolások színvonalas bemutatóját és a vendégváró finomságokat. Sötétedés után a családok együtt vonultak hazáig lámpásaikkal.
A Boldogságóránk témájának feldolgozásához Fésűs Éva: A bukfencező mókus című meséjét választottam. A kezdő relaxációt (Lufifújó légzőgyakorlatot) követően a gyerekek meghallgatták a mesét, melyet rajzokkal illusztráltam. A történeten keresztül átérezhették a gyerekek, milyen fontos dolgot tehetünk azzal, ha észrevesszük a másik szomorúságát, egyedüllétét és milyen örömet okozhatunk azzal, ha játszunk vele, megvigasztaljuk, megnevettetjük őt. A mese zárásaként mindenki megosztotta a többiekkel, hogy ki a barátja, majd a játszótakarónkra színes papírszíveket helyeztem. A gyerekek egyesével sorban haladva a szívek közül megkeresték az azonos színű szívpárokat, melyekből az egyiket a saját nyakukba akasztották, a másikat pedig egy általuk választott gyermek/felnőtt nyakába. A választást öleléssel pecsételtük meg. A játék végén élő barátságláncot alkottunk és „repültünk” körbe-körbe Bagdi Bella: Repülj velem! című dalára. Örömteli tapasztalat volt számomra, hogy a „repülés” közben mindenki bátran, jókedvűen fogta meg a mellette álló társa kezét.
A barátság témájára többször visszatértünk a beszélgetőkörökben, újra elmeséltük egymásnak, hogy ki a barátunk és azt is, hogy mit szeretünk benne, miért ő a barátunk. A gyerekek nagyon értékes gondolatokat osztottak meg, megtapasztalhattam, hogy egyre bátrabban nyilvánulnak meg és fogalmazzák meg érzéseiket. A legtöbb gyermek azért szereti a barátját, mert sokat játszik vele, szeret vele játszani. Akadt olyan gyermek is, akinek a testvére, anyukája vagy apukája a legjobb barátja. Az egyik kislány kis barátjáról „csak” ennyit mondott: „… azért a barátom, mert szeret engem.”
Amellett, hogy a gyermekeken keresztül sok bizonyosságot szereztem a társas kapcsolatok boldogságfokozó erejéről, személyesen is megtapasztalhattam, mennyire fontosak a pozitív emberi kapcsolatok a nehézségeink leküzdésében.