A decemberi boldogságóra témája a jó cselekedetek voltak. A gyerekekkel arról beszélgettünk, miért fontos jó cselekedeteket végrehajtani, és mit jelent a szeretet. A beszélgetés közben közösen feldíszítettük az osztály karácsonyfáját.
Boldogságóra Alapprogram
Decemberi hónap témája: A jó cselekedetek voltak.
Ebben a hónapban napjainkat és minden tevékenységünket áthatotta a segítőkészség és az együttérzés. Volt, adventi manó, aki mindennap meglepett valakit az osztályból. Egymásnak voltunk „jóság manói”, így mindennap mindenki segített valakin. Nagy segítségünkre volt ebben a Jócselekedet-pörgettyű. Szülőkkel összefogva karácsonyi ajándék dobozokat készítettünk a rászoruló gyerekeknek. Ruhát gyűjtöttünk nekik. A télapót megleptük köszönő levelünkkel és közös ajándékunkkal. Közben szorgosan írtuk a Jótett-naplót. Az apró élmények során a jó cselekedetek egyre jobban összekötöttek minket.
Az élet boldogsága nemcsak abban rejlik, hogy mit kapunk, hanem abban is, hogy mit adunk, Csupaszíveinket megleptük egy esti közös fényjáték nézéssel. A boldogító jó cselekedetek, az egymás segítése és a figyelmesség olyan értékek, amelyek gazdagítják mindennapjainkat. Az igazi boldogság akkor születik, amikor képesek vagyunk odafigyelni másokra, és segíteni abban, hogy a világ egy jobb hellyé váljon, akár a legapróbb tetteink által is.
A decemberi hónapunk témája: A boldogító jó cselekedetek.
A foglalkozásunkat a Boldogságminyonunk megölelgetésével kezdtük.
Majd szelekké változtunk és mozgással,hangadással jeleztük a szélerősséget.
Ezután a hónap dalára”Jó emberré csak a szívemmel válhatok” ra táncoltunk vidáman.
Felidéztük a hónap meséjét, Amália történetét,amivel a témabevezetés is történt.
Majd Jóságos tündérekké váltunk,és megtanultuk,hogyan kezdődik a Tündérnap, milyen szertartás szükséges ahhoz, hogy induljon a Jótét Napunk.
Beszélgettünk arról, hogy milyen jóságos cselekedettel segíthetjük társainkat.
Sok nyílt szívű, segítőkész kis pillangós van az ovinkban.
A Vidám Ovis Tündérek interaktív mese közben újra éltük a mesét, a történetet. Nagy örömmel tértünk „haza”az oviba, és szeretettel megépítettük Tündérfalvát is.
Kis elsőseimmel sokat beszélgettünk a karácsonyi ünnep jelentőségéről, a karácsony jeleiről!
Boldogság óra alatt üvegkannára festettünk karácsonyt és telet! Elképzeltük és megvalósítottuk, a mi karácsonyfa díszünk képét az üvegkannán! Nagy lelkesedéssel dolgoztunk, karácsonyi énekekkel fűszerezve hangolódtunk az ünnepre!
„ Hogy vagy kis barátom?”
Tanulóink 7 különböző óvódából kerültek hozzánk. Az év eleji elsődleges célom az volt, hogy egy jó kis összetartó csapatot építsek belőlük. Mindig is szerettem a tanulókat egymás elfogadására nevelni. A ráhangolódást a ,, Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dallal kezdtük, melynek dallama és szövege elég fülbemászó, tánc és együtt éneklés lett a vége. Komolyabbra fordítva a szót egy mélyreható beszélgetést folytattunk arról, hogy mit is jelent a barátság, mit kell megtenned egy jó barátság ápolásáért.
Gyerekszáj:
– szeretni
– megvédeni egymást
– együtt játszani
– nem veszünk össze
– ölelgetni egymást, amikor baj van, szomorkodnak, sírnak, és amikor ajándékot adunk neki…
Nagyon élvezetes volt ezeket a szavakat ilyen pici gyerkőcöktől hallani.
Majd körbe állva megfogtuk egymás kezét, és a „ Kis barátom, hogy vagy” nevű játékot játszottuk. Néhány tanuló egészen megnyílt, de a legtöbbjük a „jó köszönöm”-mel lerendezte.
Alkotómunkának a virágot választottam, melynek szirmaiba bele kellett rajzolniuk a barátaik óvódás jelét.
Alkotás közben beszélgettünk, mivel intézményünkben gyógypedagógiai tagozat is működik, megkértem a gyerekeket, hogy egy-egy szünetben próbálják meg játékra invitálni őket, mert ezzel nagy örömet okoznak nekik. Elmagyaráztam, hogy ők kicsit „másak”, mint ti, de nagyon aranyosak és kedvesek.
A Rókusis 1.c osztály októberben az optimizmust gyakorolta. A tanító néni folyamatosan igyekszik kialakítani a gyerekekben a pozitív hozzáállást a dolgokhoz.
Ebben a hónapban több tanórába is becsempészett olyan játékokat, gyakorlatokat, ami segít a gyerekek optimista szemléletét.
Dolgozat vagy nehezebb feladat előtt „optimista visszhang” játékot játszanak. Egy kicsit a tanító visszhangjaivá válnak és a következőket ismétlik:
– Hiszek magamban, meg tudom csinálni!
– Ügyes vagyok és a legjobb tudásom szerint fogok dolgozni!
– Ha elsőre nem sikerül, akkor sem adom fel!
– Büszke vagyok magamra, hiszen már nagyon sokat fejlődtem!
– Nincs lehetetlen, csak türelmesnek kell lennem!
A játék végén átölelik magukat. 🙂
Ezt a témát először a karácsonyi népszokások, illetve a karácsonyi otthoni egyéni szokások megbeszélésével vezettük fel. Az ünnep kapcsán megbeszéltük az ajándékozás fontossággát a gyerekekkel, majd kitértünk rá, hogy adni vagy kapni szeretnek jobban. Valamint szót ejtettük arról, hogy csak tárgyat lehet e ajándékozni egymásnak, vagy esetleg valami kézzel megfoghatatlant is. Ezután megnéztük a csatolt videót és közösen feldolgoztuk a látottakat. Majd kitűztük az osztály decemberi célját. Kiből válik majd a kedvesség embere, ehhez mihez lesz szüksége a tanulóknak. Azóta a gyerekek lelkesen gyűjtik a kedvesség szivecskéket és igyekeznek még jobban odafigyelni a társaikra és a szüleikre, nevelőikre is egyaránt.
Boldog Dóra érkezett a gyerekekhez, leültünk a szőnyegre. „Beszélgetett” Boldog Dóra a gyermekekkel. Ki hogyan készül a Karácsonyra, ki szokott otthon segíteni anyáéknak, mamáéknak, stb. Sok gyermek megfogalmazta, hogy gyakran segít otthon, például „ebédhez megteríteni”, „bevásárolni”, „takarítani, rendetrakni”. „Én szoktam anyával főzni.”, „Én pedig mamával süteményt készíteni.” – mondták. Ezután meghallgattuk a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című Bagdi Bella zenét. Majd az „Almát szedj, ügyesedj…” relaxációs játékot játszottuk el. Ezt követően a Holle anyó mesét báboztam el nekik. A mese befejeztével beszélgettünk még egy kicsit a történetről, a szereplőkről, kihangsúlyozva a jó cselekedetek fontosságát. A gyermekek által ismert és kedvelt dalosjátékot is eljátszottuk közösen többször is (Mély kútba tekintek című dalosjátékot). A játék után mézeskalácsot díszítettünk, amiből nem csak nagy örömmel fogyasztottak a gyerekek, de egymásnak is készítettek díszített mézeskalácsot, amit haza is vihettek. Legvégül a Jó cselekedetek téma jelét is felragasztották a következő lépcsőfokra.
A jót cselekedni nem csak ünnepnapokon szükséges, hanem naponta, amikor bárki a környezetünkben segítségre szorul, akár felnőttekről, akár gyerekekről van szó. Ezt próbáltam szemléltetni a gyerekek számára a szituációs játékok alkalmával, amikor az egyik gyerek szomorú volt, a másik gyerek pedig próbálta megvigasztalni, megölelni és segíteni neki a dolgok rendbe hozatalával.
Az ének és a mese segített bennünket beleélni a képzelet világába, megbeszéltük, miért boldog mindenki, ha jót cselekszik. Jobb adni, mint kapni!
