A siklósi gyerekek adventet várva arról beszélgettek, miért fontos együtt lenni szeretteinkkel az ünnepi várakozásban. Eljátszottunk néhány ünnepi jelenetet, és megbeszéltük, hogyan fejezhetjük ki a szeretetünk, törődésünk. Szóba került az ajándékozás is, és készült is néhány meglepetés. A napot adventi mesével fejeztük be, ahol a mesélő fotelt az egyik kisfiú foglalta el.
Boldogságóra Alapprogram
Az osztály fájára faleveleket tettünk, melyekre optimista gondolatok sokaságát írták az osztály tanulói.
Miért érezzük jól magunkat ebben az őszi hónapban?
A közösségépítés minden gondolat alapja.
Ebben a hónapban a társas kapcsolatok ápolása volt a témánk. Mesékkel, közös népi játékokkal igyekeztünk erősíteni a csoportunkban a baráti kapcsolatokat. Czeglédy Gabriella: A gesztenyeünnep című meséjét plüss állatokkal eljátszottuk. Készítettünk barátság-karkötőket, ezáltal megtudhattuk, hogy több gyermeknek is 4-5 barátja van!
A felmerülő problémákat (mint pl: „ma nem játszik velem senki!”), próbáltuk a gyerekekkel közösen megoldani.
A közös éneklés, mozgásos játékok, relaxációs gyakorlatok minden esetben jó hatásúnak bizonyultak.
Az első hó pedig segített abban, hogy az erősségprogram 2. téma javaslatához csatlakozzunk: építettünk közösen egy nagy hóembert. Minden gyermek segítségére, erejére szükség volt ehhez 🙂
Együtt egymásért
November hónapban a társas kapcsolatok témakörében gyógytestnevelés órámra egy DFHT-KIP-es órával (Differenciált Fejlesztés Heterogén Tanulócsoportokban, Komplex Instrukciós Program) készültem. Jelenleg a Komplex Alapprogramot végzem, a 4 modulból a 3.-at az Eszterházy Károly Egyetem szervezésében, amelynek célja a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek iskolai lemorzsolódásának csökkentése.
Itt találkoztam ismét (2020-ban végeztem el a Boldogságóra oktatói képzést) a jó tanítási gyakorlatok között a Boldogságórával. Ez adta az ötletet, hogy Boldogságóra oktatóként a Református Egységes Gyógypedagógiai Intézmény dolgozójaként a Boldogságóra programhoz csatlakozott általam ellátott intézmény, a Diószegi Kis István Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és AMI gyógytestnevelőjeként a programot beépítsem gyógytestnevelés óráimba.
A megtartott órám vázlatát levélben csatolmányban elküldtem. Itt most az órán szerzett tapasztalataimról írok; hogyan látom a testi és lelki egészség összefüggéseit, a gyógytestnevelés és a Boldogságóra kapcsolódását.
Gyógytestnevelőként azzal szembesülök, hogy sok a mozgásszervi és belgyógyászati diszfunkcióval kiszűrt gyermek. Feladatunk, hogy a prevenciót biztosítsuk, megállítsuk, korrigáljuk az elváltozásokat. A gyógytestnevelés bevált tartásjavító gyakorlatai mellett meg kell tanítani a gyerekeket a lazító-relaxációs technikákra, amelyekkel hatékonyabb a tartáskorrekció. Nem elég felhívni a gyermekek figyelmét arra, hogy húzzák ki magukat!
Ez az instrukció újabb feszülést eredményez az izomzatukban. A célom az, hogy oldjam a feszültséget, ne fokozzam.
Tevékenységem itt kapcsolódik a Boldogságóra programhoz, melynek módszertana, gyakorlatai segítik a gyermekeket abban, hogy megtanuljanak lazító, relaxációs technikákat, ezáltal tudatosan ellazítsák a nyak- és hátizmaikat, oldják ezen izmok feszülését, ami segíthet a helyes testtartás kivitelezésében.
A fejlesztést zömmel játékos formában tartom, figyelembe véve gyerekek (alsós korosztály) életkori sajátosságait.
Ez a cél vezérelt, amikor elkészítettem egy tanmenetet, melybe beépítettem a népi játékokat.
A Komplex Alapprogramhoz igazodva a komplex óravezetést részesítem előnyben. 36. éve vagyok a pedagógus pályán. Magyar-történelem szakon végeztem, majd etnográfusként, testépítés-fitness, aerobik edzőként, majd gyógytestnevelőként szakvizsgáztam. Igyekszem hasznosítani óráim során azokat a tapasztalatokat, amiket tanulmányaim során szereztem, s közben folyamatosan képzem magam, immár a gyógytestnevelés területén. A Pannon Akadémián egy kontakt képzésen vettem részt a gerincbetegségek kezelési lehetőségeiről, jelenleg a Bene Gerincakadémián Humánkineziológiát tanulok. Fogékony vagyok az új ismeretekre, szeretem a kihívásokat. Célom, hogy élményt nyújtsak a gyógytestnevelés óráimmal a gyerekeknek. Nagy örömömre szívesen járnak hozzám. Arra törekszem, hogy megszerettessem velük a mozgást, hogy ezáltal életük részévé váljon, segítse őket egy minőségi testi-lelki egészséges élet megalapozásában.
Bízom benne, hogy a feltöltött videón és képeken keresztül átmegy, hogy az óra eredményes és örömteli volt. A gyerekek tudatosan figyelnek a helyes testtartásra, egymásra.
A csoportmunkával átadott tanári szerepem átadása kihozta belőlük az önálló szerepvállalás, döntés, mérlegelés képességét, a kooperatív együttgondolkodást. Azok a gyerekek is szóhoz jutottak, akik eddig nem, vagy keveset beszéltek, a csoportban a periférián voltak. Korábban volt olyan gyerek, akivel nem álltak párba, nem fogták meg a kezét. Most ezeket a gyerekeket is integrálta, bevonta a feladatokba a közösség.
„Kívülállóként” jó volt látni, hogy a „nagy kérdés”, „probléma” köré csoportosulva mindenki aktívan tevékenykedett.
Az óra egy-egy részletét felsőbb évfolyamon is kipróbáltam, akik szintén nagyon élvezték.
Már várom a december hónapot.
A Tavaszi ébresztő című mesén keresztül megismerkedtek a gyermekek a társas kapcsolatok ápolása témával. Játékos keretek között elmondhatták egymásnak a gyerekek, hogy mit szeretnek egymásban vagy közösen csinálni. A munkafüzetből is került néhány feladat a gyermekek saját boldogság füzetébe, amit folyamatosan készítettünk. A gyermekek megrajzolhatták a családjukat és kiállítottuk a többi család számára, hogy ők is megtekinthessék.
Novemberben a társas kapcsolatok ápolása volt boldogságóránk témája. Az órát beszélgetéssel kezdtük. Arról kérdeztem a gyerekeket, hogy szerintük, mitől működik jól egy barátság. Sok fogalmat gyűjtöttünk össze, majd megbeszéltük, hogy melyik mit jelent és miért fontos. Ezután körberajzolták saját kezüket és az ujjakba írták be, hogy számukra melyek a legfontosabbak.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
November hónapban sem maradhatott el a Boldogságóra!
November 13.-án volt a „Kedvesség világnapja”, mely nap alkalmából a gyermekekkel közösen olyan kavicsokat kerestünk, melyeket le tudunk festeni, fel tudunk díszíteni. Közösen elkészítettük őket és közben megbeszéltük, hogy mit is jelent kedvesnek lenni! Illetve azt is megpróbáltuk megfogalmazni, hogy hogyan érezzük magunkat, ha velünk kedvesek! Kiemeltük, hogy mennyire is fontos az, hogy jól bánjunk egymással! Eme jelentős nap alkalmából a kis kavicsokkal megajándékoztunk néhány tanító nénit és tanító bácsit!
Azonban nem csak a kedvességgel, hanem a társas kapcsolatokkal és azok ápolásával is foglalkoztunk. Elkészítettük a saját barátság füzérünket, mely jól tükrözte, hogy mennyire mások vagyunk, de mégis egyek.
Ebben a hónapban új osztálytársunk érkezett, akinek a beilleszkedését próbáltuk meg elősegíteni különböző játékokkal, melyek csoportban való együttműködést igényelnek. Ismerkedő játékokat játszottunk, mely során jobban megismerhettük egymást.
A Havi boldogságóránk november 21-ére esett, ami a Hello-nap. Így az osztállyal a köszönés témáját dolgoztuk fel. Bevezetésként beszélgettünk a köszöntés különböző módjairól, a nyelvi és nemnyelvi jelekről, majd csoportokban beszélgettek a gyerekek tovább. Az egyik csoport összegyűjtötte köszönés mindenféle nyelven, amit tudtak, ismertek. A másik csoport keresztrejtvényt oldott, a harmadik a kézfogás típusaival ismerkedett és a negyedik csoport érdekességeket és illemszabályokat olvasott a köszönésről. Majd elmesélték egymásnak a csoportok, hogy ki mivel foglalkozott. Végül tabló is készült a munkájukból.
One Human Family, Food for All című animációs kisfilm:
• Mi a probléma a történetben? A feladatot egyedül nem tudják megoldani (túl hosszú a fakanál nyele, nem ér el a szájukig).
• Mi váltotta ki a konfliktust a mesében? Nemcsak hogy nem tudták egyedül megoldani a feladatot, de még egymást is akadályozták.
• Hogyan oldották meg a problémát a szereplők? Rájöttek, hogy nem a saját szükségleteiket kell kielégíteni, hanem mindenki a másikon segít, így előbb-utóbb mindenkién segít valaki.
• Hányan vettek részt a megoldásban? Mindenki részese volt a megoldásnak, a csoport minden tagja együttműködött.
• Mi a történet üzenete? Keressük meg erősségeinket és gyengeségeinket. Az erősségeket osszuk meg másokkal, a gyengeségeinkre keressünk másnál megoldást, illetve figyeljük más gyengeségeit, hátha a mi erősségünk megoldás lesz rá.
• Vajon miért lehet fontos egy családnak, csoportnak, csapatnak, hogy együtt oldja meg a nehéz helyzeteket? Mert egységben az erő 😊
Bárczi Gusztáv Ált. Isk., Szakiskola , Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Az első osztályosok új barátságokat kötnek, ehhez először meg kell ismerniük egymást.