Barátaink egy életen át

A napközis gyerekekkel ebben a hónapban pontosan 192db virágocskát készítettünk el azzal a felirattal, hogy ‘Jobb veled a világ!’. Minden gyermek kapott egy virágot a nyakába, és vittek haza is a családnak. A virágokat az iskolában meglepetésként osztottuk szét az igazgatóbácsinak, tanító néniknek és bácsiknak, az iskolában dolgozóknak, valamint a diákoknak egyaránt. Akivel a nap folyamán találkoztunk, mindenkinek adtunk virágot a kezébe, hogy tudja, igenis jobb vele a világ!

Egy másik foglalkozás keretein belül mindenki elkészítette saját maga papírfiguráját, amit egy közös nagy szivecskére ragasztottunk fel, így is mutatva, hogy egy csapat vagyunk és összetartozunk. Megbeszéltük milyen fontosak vagyunk egymásnak, kire miért van szükségünk az iskolában és otthon is. Valamint azt is elmondtuk, hogy hogyan tudunk jót tenni ezeknek az embereknek, hogyan tudunk nekik segíteni. Véleményem szerint ez volt az egyik kedvenc foglalkozásuk a gyerekeknek, mert minden nap láthatják saját magukat egy csoport részeként, amiben jó lenni.

A munkafüzetekbe mindenki lerajzolhatta saját magát és a legjobb barátját, elmondták és ábrázolták azt is, mi az, ami összeköti őket, ami közös bennük, vagy amit nagyon szeretnek együtt csinálni.

A hálapillangónkat sem hagytuk ki, vele úgy játszottunk most, hogy mindenki elmondhatta, kire miért van szüksége és kinek hogyan tud segíteni, hogyan tudja a másiknak megköszönni mindazt, amit érte tesz.

A ‘Jobb veled a világ’ című dal pedig már a csoportunk ‘boldogsághimnusza’ lett.

A társas kapcsolatok ápolása. Ősz kincsei.
Az ősz talán a legszebb évszak, ezért elsétáltunk a Ligetbe, ahol megcsodáltuk a természetet, a gyönyörű őszi faleveleket. Sok csodálatos élménnyel gazdagodtunk, hisz az ősz kincseit kerestük. Ezeket az élményeket átélve minden érzékszervünkre szükségünk volt. Faleveleket gyűjtöttünk, csendben lopakodva madárhangokat hallgattunk, végig húztuk a kezünket egy fa kérgén, gyönyörködtünk az ősz színeiben, hallgattuk a talpunk alatt az avar hangját. Közben alkalmazkodtunk, segítettük egymásnak és kipróbáltuk, hogy milyen érzés átölelni egy fát. Miután elmondtam, hogy a fa energiája jótékonyan hat ránk, erővel és pozitív energiával tölt fel mindenkit, a barátok együtt is kipróbálták, hogy tényleg különleges, és megnyugtató érzés átölelni egy fát.
Visszaérve a tanterembe meghallgattuk Aranyosi Ervin: Ölelj át egy fát! című versét.
Az empátia is fontos ahhoz, hogy jól működjenek a társas kapcsolataink. Az osztályba jár egy kis „HŐS” aki a cukorbetegséget nagyon ügyesen, kitartással, felelősséggel viseli. Megkértem meséljen a többieknek mi az, amit nehezen él meg a mindennapokban. Sok mindent megtudhattak tőle az osztálytársai, így jobban átérzik egy-egy szituációban mi okoz neki nagy próbatételt. November 14-én a Diabétesz világnapján történt mindez, szerettem volna, ha a többiek megismerik a nehézségeit, ő maga pedig élvezte, hogy középpontba, fókuszba került ezen a napon.
Beszélgettünk a barátságról, hogy a barátok nem csak akkor tartanak össze, ha mindenki vidám, és minden rendben van. hanem a nehéz pillanatokban is támaszt, segítséget nyújtanak egymásnak. Szituációk megbeszélése vezette rá a gyerekeket arra, hogy a megértés együttműködés, türelem, segítőkészség és odafigyelés nélkül nem működik hosszú távon a barátság.
Ezután barátságfüzért készítettünk, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát, amely örömteli, vidám perceket szerzett mindenki számára.