A december, ahogy mindig, most is a szeretet, a várakozás, az ünneplés hónapja volt. Nagyon sok dolgunk volt, hiszen iskolánk Jótékonysági karácsonyi estre készült. A gyerekek rengeteget gyakoroltak, próbáltak, hogy szüleiknek, vendégeiknek kedveskedjenek egy meghatóan szép, karácsonyi műsorral. A próbák között kerítettünk időt beszélgetésre is. Arról beszélgettünk, hogyan tudunk olyat tenni, amivel másnak jót teszünk, és magunk is örömünket leljük ebben. A boldogító jó cselekedetek, amelyeket egymás irányába nyújtunk, minket is fejlesztenek, általuk jobb emberré válhatunk. Kis csapatom elkészítette a Jócselekedet-pörgettyűt, és a hónap hátralévő napjait ennek tükrében éltük.
Boldogságóra Alapprogram
November hónapban járunk. A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása. Több alkalommal is foglalkoztunk ezzel a témával. Egyik alkalommal készítettünk emberrajzot, a téma „kik az én legjobb barátaim”. Az elkészült rajzok elárulták, hogy ki kinek a barátja. A rajzokat csak a nagycsoportosok készítették, de választottak a kicsik közül is barátokat, őket is lerajzolták maguk mellé. Tanulságos volt, sok mindent elárult a baráti kapcsolatokról. Rajzkészségük viszont fejlesztésre szorul. Egyik alkalommal táncversenyt rendeztem a gyerekeknek, ahol a gyerekek párt választottak maguk mellé. Meglepődtem, amikor az egyik kisfiú egy olyan kislányt választott táncpartnerének, aki keveset jár oviba, de ennek ellenére nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. Egyik napon beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel a témája: kik a barátaink, mit is jelent az, hogy barát, milyen is egy igazi barát? A beszélgetés során sok minden elhangzott. A jó barátok megosztják egymással a játékaikat, nem irigyek egymásra, ha bajba kerülnek, segítik egymást. Mikor összevesznek kibékülnek és tudnak bocsánatot kérni. A beszélgetést egy bábjátékkal folytattam, melyet a boldogságóra könyvben találtam. A mese címe: Süni irigy lesz. Megbeszéltük a történetet, majd a gyerekek is eljátszották a mesét. Segítettem őket a mesemondás közben. Megbeszéltük, hogy a macinak mély hangja van, a nyuszinak pedig vékony. Ősszel nagyon sok falevél lehullott a fáról, ezért több alkalommal is összeszedtük az óvoda játszó udvaráról és komposztáló edénybe gyüjtöttük. A munkatevékenység alatt is látszott, hogy milyen jól együtt dolgoznak a barátok. November hónapban már le esett az első hó, ami remek alkalom volt arra, hogy hóembert készítsünk, ez nagyon jó csapat építő program volt.Az igaz barátok sokat játszanak együtt és jól érzik magukat egymás társaságában. Fa építőből hatalmas tornyokat is építettek több napon keresztül.
A hónapban több alkalommal is meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek a Világomban minden rendben van című cd- ről A gyerekek számára kedvelt volt a zene és a szöveg a gyerekek boldogan ugráltak, tapsoltak rá, felszabadultan énekelték, és követék a koreográfiát. A gyerekek a barátság szimbólumát kiszínezték és hazavitték.
A téma számomra nagyon tanulságos volt. Sok mindent megtudtam a baráti kapcsolatokról. Milyen együtt érzőek a gyerekek, mennyire ki tudják mutatni a szeretetüket, aggódásukat hiányzó, bajba jutott társuk iránt. A barátság az fontos dolog, a gyerekek most már érdeklődnek hiányzó társuk iránt és tudják, hogyha beteg, majd felgyógyul, és akkor majd újra játszhatnak együtt. A mese is tanulságul szolgált arra, hogy az igaz barát az nem irigy, a játékát megosztja a másikkal. A barátok üdvözlik egymást, egy kézfogás. egy ölelés, egy köszönés, egy baráti gesztus elég, hogy kimutasd érzelmeid a barátod iránt.
December érzelmekkel és jó cselekedetekkel teli hónap volt. Fontos volt számomra, hogy a gyerekeket ráhangoljam az ünnepekre. Különösen ügyeltem arra, hogy ne vesszen el ennek az időszaknak a varázsa. Megbeszéltük, hogy nem a drága ajándékok teszik szebbé a karácsonyt, hanem a szeretet, a hála, a béke és az egészség.
Megbeszéltük azt is, hogy mi énekekkel, versekkel és szorgos kezeinkkel tudunk jót cselekedni, szeretetet adni a Mikulásnak, a Jézuskának és a Családunknak. Feldíszítettük csoportszobánkat, téli tájat festettünk csoportunk ablakaira, a faliújságra is csodaszép alkotások kerültek, óvodánk udvarát is ünnepi díszbe öltöztettük. Hagyományos karácsonyi műsorral készültünk a szülőknek, nagyszülőknek, mely nagyon meghatóra sikeredett. Büszke voltam ovisaimra. Éreztem, hogy átélik az ünnep lényegét! A műsor végén minden gyermek kezében tartott egy papírból kivágott szívecskét, melyre különböző érzelmeket írtunk. Ezeket az érzéseket előtte megbeszéltük és egy zenei aláfestés kíséretében csoportunk karácsonyfájára akasztottuk. A hatás nem maradt el, szinte mindenki a szemeit törölgette a meghatottságtól. Boldog voltam, hogy megélhettem ezt a pillanatot.
Természetesen a Boldogságórára kitűzött feladatainkat is megvalósítottuk. Gyakran szóltak Bagdi Bella dalai, elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét is.
December hónap bővelkedett jó cselekedetekben, jó élményekben. Szeretnék erre néhány példát felsorolni:
- rengeteg szülői segítséget kaptunk a projektjeink megvalósulásához, melyet tiszta szívből megköszöntem a karácsonyi ünnepélyen
- egy csodás séta keretében kolléganőimmel megtekintettük a Komarnoban található fényudvart, így zártuk az évet
- óvodásaimmal képeslapokat készítettünk a magányosan élő idős embereknek
- egyik délután adventi készülődésre vártuk a családokat
– Vöröskereszt bázisóvodaként intézményünkbe vártuk a helyi Nyugdíjas Klub tagjait egy kreatív délelőttre
- részt vettünk a város által szervezett „Élő adventi naptár” elnevezésű rendezvényén, ahol az esti órákban vendégül láttuk az arra látogató ablakvadászokat
- kolléganőimmel közösen feldíszítettük csoportunk fáját és egy kis ajándék kíséretében megköszöntük egymás munkáját, odafigyelését, türelmét
- a hétköznapokon szívesen adományoztam és szívesen tettem olyan dolgokat, aminek mások örülnek (lépcsőházunk feldíszítése)
A fent leírt élmények feltöltöttek, energiát adtak, boldoggá tettek!
Köszönöm!
A Társas kapcsolatok ápolása témakörét relaxálással („Tüdőtakarítás”) és beszélgetéssel kezdtük. Elsőként én meséltem az ovisaimnak a barátságaimról. Életem különböző szakaszaiban mindig mással hozott össze a sors. Más valaki volt a barátom az óvodában, az általános iskolában, a főiskolán és az ezt követő időszakban. Néhányan rövidebb, néhányan pedig hosszabb ideig voltak részei az életemnek. Hálás vagyok azért, hogy ezek mindig oda-vissza működő kapcsolatok voltak. Büszkén meséltem a gyerekeknek egy 37 éves barátságomról, ami még a mai napig is tart. Ez egy hatalmas kincs számomra! Továbbá hálás vagyok a családomnak is, mert mindent megoszthatok velük, bennük maximálisan megbízom. Jelen pillanatban a munkahelyemen is létezik olyan ember, akire mindig számíthatok.
Ezután arra kértem a gyerekeket, fogalmazzák meg ők, mit jelent számukra a barátság, meséljenek barátjukról.
„Szeretjük egymást.”
„Sokat játszunk együtt.”
„Nekem a tesóm a barátom. Mindig segítek neki.”
„Sokszor megölelem a barátomat.”
Örömmel tapasztaltam, hogy mindenki megemlített valakit. Szót ejtettünk arról is, hogy a barátok néha összevesznek, ha nem értenek egyet valamiben. Előjöttek különböző érzelmek: harag, szomorúság, vitatkozás. A gyerekeknek elmondtam, hogy ezek természetes velejárói a barátságnak és a megbeszélés segít abban, hogy újra békesség legyen köztük.
A beszélgetőkörben eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot, majd egy ölelést adtunk a mellettünk ülőnek. A gyerekek barátság szívecskét rajzoltak egymás kezére. Ovisaim meghallgatták Bezzeg Andrea meséjét, Bagdi Bella dalait és megoldottuk a munkafüzet feladatait is. Kolléganőim segítségével eljátszottuk a „Süni irigy lesz” című bábjátékot.
Fő célom, hogy csoportunkban nyugodt légkört alakítsak ki. Nagyon fontos számomra, hogy ovisaim jó kapcsolatot ápoljanak egymással. Úgy gondolom, mindez sikerült. Külön köszönettel tartozom kolléganőimnek, akikkel nagyon harmonikus a kapcsolatunk és természetesen az évek óta megtartott Boldogságóráknak. Megemlítenék néhány példát, amin keresztül tapasztalható, hogy a gyerekek empatikusabbak, kedvesebbek, megértőbbek, barátságosabbak egymással:
– a testnevelés foglalkozáson a nagycsoportosok segítik a kisebbeket
– fotózás alkalmával a gyerekek külön kérik, hogy barátjukkal együtt is készüljön felvétel
– ajándékokat hoznak egymásnak: egyik alkalommal az egyik kislány a barátnőjének hozott egy diafilmet, melyet közösen megnéztünk
– megünnepeljük a születésnapokat, öröm látni, ahogy az ünnepeltet szívből megölelik csoporttársai
– egy rajzpályázaton különdíjat nyertünk, az alkotókat nagyon összekovácsolta ez az esemény
Fontos számomra, hogy a csoportba járó gyerekek szüleivel is jó kapcsolatot ápoljak, hiszen rám bízták gyermekeiket. Ennek kialakítása érdekében gyakran szervezek közös programokat a családoknak (őszi családi délután, adventi készülődés, lámpás felvonulás, tojáskereső túra). Úgy tapasztaltam, hogy a szülőknek is szükségük van ilyen jellegű programokra. Büszke vagyok arra, hogy ezek a rendezvények teltházasak. Hiszek abban, ha nyitottan fordulunk a családok felé, kialakul egy bizalmi viszony.
Összegezve: Fontos a barátság, az emberi kapcsolatok! Jóban és rosszban! Köszönöm, hogy vannak barátaim!
A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása fontos feladatunk egész évben, de most különösen nagy hangsúlyt fektettük rá. Mostanában elég sok a veszekedés, a nézetelérés a csoportban, ez részben azért lehet, mert nehezen értik meg egymás kéréseit vagy mert nincs elég türelmük. Jól jött hát a barátság szó közös elemezgetése, megbeszéltük, hogy a barátságaik alakítói és felelősei bizony ők maguk, ezért érdemes mindenkinek dolgozni azon, hogy barátságos katica csoport legyünk. Rátértünk arra is, hogy kedvességgel és közös akarattal sok konfliktus megszűnhet.
Az ajánlott játékok közül a „Barátság sál”és „Barátságfüzér” játékokat is kipróbáltuk, melyek segítettek a meglévő barátságok megerősítését, valamint új barátságok alakulását is segítette.
Az Önbizalom Program témája által ajánlott kiteljesítő erősségek feladatához is szívesen csatlakoztunk és készítettünk egy „Erősség-fát”, melyhez együtt gyűjtöttük a a gyermekek jó tulajdonságait. Az Erősség Program feladatai közül a Pacsizást és a „Közös bennünk” játékokat játszottuk el. A nagy katicás plédünket használtuk a játékhoz, ami alá kacagva szaladtak a gyerekek. A Hócsatára is sor került, aminek a végén a fehér és piros csapat kézfogással, öleléssel köszönte meg a játékot egymásnak. A heti mozgás feladatok közé is becsempésztük az összedolgozást, a csapatjátékokat és a „Kicsi Kígyó” játékot. Nagyon kedvelik az akadálypályát, de most különös érzés volt megtapasztalni, hogy amit egyedül könnyebb gyorsabb, azt együtt lassabb és nehezebb, viszont a végén az öröm is dupla öröm!
Új barátunk is lett, – a társas kapcsolatok erősítése, és a nyugodtabb hangulat érdekében – Sün Balázs plüssünket minden hét végén egy kiválasztott gyermek, aki megérdemli hazaviheti. Sün Balázsnak füzete is van, amiben pozitív jellemzést ír a kiválasztottról titkosan, amit a többiek megpróbálhatnak megtippelni. Ezen kívül kéri, hogy a szülők is írjanak a füzetébe, mi mindennel telt a közös idő. Hétfőn elolvassuk és új lehetőség nyílik hazavinni. Nagyon jól motiválja a gyerekeket, igyekeznek szófogadóbbak, kedvesebbek lenni.
A hónap ajánlott zenéjével – „Ha boldog vagy!” – zártuk a boldogságóra foglalkozást és a hetet.
December hónap igazán mozgalmasan telt a Katica csoportban és az óvodánkban. Sorra érték egymást a programok az adventi időszakban, a gyerekek nagy örömére.
Hirtelen olyan gyorsan teltek a napok, hogy észre sem vettük és eljött a karácsony, vele együtt pedig egy megható esemény is: a dajka nénink, Kati néni 40 dolgos éve után nyugdíjba vonult. Éppen úgy alakult, hogy az utolsó munkanapja az óvodai fenyőünnep napjára esett. Már napokkal korábban izgatottan készültek a gyerekek, a munkatársak és a szülők, hogy szép emlékekkel, sok szeretettel búcsúzhasson kedves munkahelyétől a dadusunk. Katika az évek során nagyon megkedvelte a boldogságóra foglalkozásokat, és ezeken a napokon különösen jó kedvvel csatlakozott a kezdeményezett játékokhoz. Fájó szívvel, de boldogan ölelve engedtük útjára a hónap jelmondatával: „Jobb veled a világ!”
A hónap ajánlott meséjét részben már ismerték a gyerekek, mivel pont a ‘Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán?’ című mesével ismerkedtünk az adventi utolsó napokban. Könnyen megértették így a lényeget és a mesébe szövött játékok, válaszok is kifejezték a gyerekek együttérzését mind a kiscsillag, mind Ábel és családja felé. Megbeszéltük, hogy készíthetnénk mi is kis csillagokat, amiket elajándékozhatnánk. Nagyon tetszett az ötlet a gyerekeknek, és már siettek is az asztalokhoz, hogy minél egyedibb, kedvesebb, aranyosabb csillagok készülhessenek. Néhányan a nagycsoportosok közül, már nevet is írtak a csillagra, a legtöbben pedig mosolygó arcot varázsoltak rá. Miután elkészültek a csillagok, átlopakodtunk a szomszédos Gomba csoportba, hogy meglepetésként a gyerekek átadhassák a csillagjukat valamely kisbarátjuknak, egy öleléssel a ‘Jobb veled a világ!’ jelmondattal. Természetesen a felnőtteknek is jutott bőven ölelés, de még kiscsillag is. Mindenki vihetett haza is családtagjainak. Bella dalát- „Jó emberré csak a szívemmel válhatok’- a hónapban többször is hallgattuk, egyfajta elcsendesülésre is használtuk, mikor például az adventi gyertyákat gyújtottuk vagy a délutáni pihenőre készültünk. A gyerekek elérzékenyülve, megnyugodva hallgatták és énekelték.
Az önbizalom program témájáként a pozitív énkép került sorra, aminek kapcsán mi a „Milyen karácsonyfadísz lennél?” kezdeményezést valósítottuk meg. A barkácsos asztalnál mindenféle kimaradt anyagból, papírból, dekorgumiból, csomagolópapírból bátran alkothattak a gyerekek különböző karácsonyfa díszeket. Gabi óvó néni megmutatta hogyan kell csíkokból egymásba fűződő karikákat készíteni, ami ékesítheti a karácsonyfát. Talán nem is gondolnánk, hogy ez a mai gyerekeknek tetszene, hiszen már kevésbé divat, de nagyon jó elfoglaltságnak találták, sőt azon versengtek ki tud hosszabb láncot készíteni. Elég hosszú időre lekötötte ez a feladat a gyerekek figyelmét, amit persze a bemutatás követett. Mindenkitől megkérdeztük: -„Elégedett vagy a munkáddal?” – mosollyal és tapssal jutalmaztuk mindannyiukat.
Az erősségprogram ajánlott témája a szeretet volt. Ezek közül a Fuss!Ölelj! játékot, még a mesefeldolgozás közé beiktattuk, nagyon jól sikerült. Igazi szeretet áradat keringett körülöttünk. Ugyan ezt tapasztalhattuk a „Szeretetfolyosó” játék során is, ahol olyan érett gondolatokat fogalmaztak meg egymásnak a gyerekek, amit nagyon jó volt hallani: – „Olyan jó, hogy mindig játszol velem!” -„Szeretem amikor segítesz nekem felöltözni!” – „Szeretem benned, hogy mindig mosolyogsz!” , nekem pedig azt mondta az egyik nagycsoportos kisfiú: -„Köszönöm, hogy ilyen szép és okos dolgokra tanítasz minket.” Az új dajka nénit, Aranka nénit is hívtuk, jöjjön és próbálja ki a szeretet alagutat, ami nagyon tetszett neki. A gyerekek nagy szeretettel és sok öleléssel fogadták. Utolsó játékként a „Tükör a dobozban” című játékot játszottuk el, ami számomra az egyik legklasszabb feladat volt és biztosan fogom még alkalmazni, valamint arra biztatok mindenkit, hogy próbálja ki akár otthon is a gyermekével. Egy cipősdobozba egy tükröt rejtettünk a kolleganőmmel, majd a doboz tetejét visszatettük. A körben ülő, kíváncsi gyerekeknek ezt mondtam: „Itt látható a világ legszeretetreméltóbb gyerekének a fényképe. Mindenki megnézheti.” Körbeadták a dobozt, amibe egyesével belekukucskáltak. Én mindenkinél újra elmondtam ezt a varázslatos, pozitív mondatot és megkértem őket, ha megtalálták őrizzék a titkot. Többen felismerték a helyzetet, hogy saját maguk, tehát „Én vagyok a legszeretetreméltóbb gyerek”, amit nagy mosoly követett. Voltak azonban olyan gyerkőcök is, akik a tükör mögé néztek és valóban egy fényképet kerestek. Őket egy kis iránymutatással vezettük el a megoldásig. Végül egy közös hatalmas öleléssel és csillagszórózással zártuk a boldogságóra hetet.
Az utolsó napon a ‘Hálás vagyok neked’ és a ‘Jobb veled a világ!’ képeslapokkal foglalkoztunk szabadidőben szívesen színezték, díszítették a gyerekek. Kitaláltam, hogy meglephetnénk a szomszédainkat, egy-egy ilyen levéllel hiszen év eleje óta felújítás miatt, a helyi vendégházban kaptunk helyet, s bizony előfordul, hogy nem vagyunk épp a leghalkabb szomszédok. 🙂 Az egyik szomszédunk nem volt otthon, nekik az ablakhoz rejtettük az üzenetet, a másik szomszédunk egy idősebb házaspár viszont igen. Talán hallhatta Feri bácsi az érkező gyerekeket, mert már nyitott kapu fogadott bennünket. Elmeséltük mi járatban vagyunk és átadtuk a képeslapjainkat. A hónap jelmondatát hangosan együtt mondtuk, s Feri bácsi erre könnyekig hatódott. Nagyon köszönte és elmesélte, hogy mennyire örül annak, hogy mi itt vagyunk, és hogy a kertben a gyermeki kacaj mennyire feltölti. Öt perc se telt el, az oviba visszaérve már szaladt is vissza Feri bácsi, s hálájuk jeleként frissen sült sajtos stanglit hozott nekünk, amit a felesége küldött. Szívesen beinvitáltuk, nézzen csak szét minálunk, s újra könnyek szöktek a szemébe, amíg a gyerekekben gyönyörködött. Megígérte, hogy tavasszal átfogja hozni a nyuszit, hogy megsimogathassuk. Igazi adventi csodaérzés volt ez a néhány perc. Az utcában lakik Éva, aki ismét kidíszített háza elé várt minket Mikulás alkalmából, így hozzá is eljuttattunk egy „Hálás vagyok” levelet, amit meghatódva talált meg a postaládájában, facebook posztjában utal erre. Köszönjük, hogy mosolyt varázsolsz az emberek arcára. Ezekkel az élményekkel, emlékekkel és szeretettel indult mindenki haza a tél szünetre.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
Jó cselekedeteink, amit adtunk és amit kaptunk cserébe…..
Szüleinknek köszönhetően megajándékoztuk egymást mindennap a cipős doboz adventi kalendáriumból. Így minden nap volt nagy öröm.
A Szúrós szőrű bárányok mesejátékunkkal JÓ CSELEKEDETként megajándékoztuk önmagunkat a közös játék és munka örömével, élményével.
Megörvendeztettük műsorunkkal az alsó tagozatos társainkat az iskolai karácsonyi ünnepségen.
Ellátogattunk a szomszédos óvodába, ahol találkozhattunk a volt óvó nénikkel és az új óvodásokkal. Nagyon örültek nekünk, mi is nekik és nagyon tetszett mindenkinek a mesejátékunk is.
Hálánk jeléül szüleinket is megörvendeztettük a kis műsorunkkal egy késő délutánon iskolánk aulájában.
Jómagam kedves kolléganőmmel a hajléktalanokat kerestük fel: egy kis koncerttel és kézműves foglalkozással szerettük volna szebbé tenni nehéz napjaikat.
Számomra megrázó volt, de reméljük sikerült, hogy az ő napjuk szebb lehetett.
Decemberünk a készülődés jegyében telt. Minden nap húzhatott valaki egy-egy meglepetés adventi házikót, melyben apró ajándékokon kívül kuponlapok is lapultak. Ezek mindegyikén egy olyan kedvesség lapult, melyet a kihúzottnak kellett teljesíteni és egy olyan, amit ő kap az osztálytól. Az adventi házikós naptár átadása közben gyakoroltuk az erősségfókuszú dicséretet. Vagyis egész nap figyeltük egymást, és elmondtuk, hogy a mai nap miért jár az illetőnek dicséret, miért ő az aznapi kiválasztott. Utolsó nap az ajándékok átadása mellett mindenki elmesélte, hogy milyen pozitív élményeket szerzett „kiválasztottként”.
A kiválasztottak játékokat és karácsonyi kisfilmeket is kaptak „jutalmul”. Ezeket természetesen mindenki megnézhette. Ezek kapcsán beszélgettünk a jó cselekedetek fontosságáról. A mellékletben megtalálható mesék is inspirálták osztályunkat. A fenyő és kis csillag történetét megfestettük, míg a hógömb mese meghallgatása után hógömböket készítettünk. De még matek órán is megjelenítettünk képeket a két meséből.
A szünet utolsó napjáig még számos boldogító jó cselekedetet hajtottunk végre. Megépítettük jócselekedet-pörgettyűünket is. Boldogságóráinkat mindig ennek megforgatásával és a feladat véghezvitelével kezdtük. Gyufásskatulyába is rejtettünk jó cselekedeteket. A dobozkák a jó cselekedetek mellett annak az osztálytársunknak a nevét is rejtette, kinek az utolsó napra ajándékot készítettünk. A véletlenszerű kihúzásra az előző hónapban elkészített barátság sorsológépünket használtuk.
A jó cselekedeteket nemcsak egymás között gyakoroltuk. Gyűjtöttünk cipósdobozban ajándékcsomagokat rászoruló gyerekeknek, melyeket a Német Kisebbségi Önkormányzat továbbított. Részt vettünk az iskolai csere-bere akcióban is. A megunt, de még jó állapotban levő játékainkat cseréltük el egymás között mi, alsósok.
Jó cselekedet fokozóként az ölelést, a puszit, a kézfogást és a szív küldést láncban is gyakoroltuk. Körben állva adtuk tovább egymásnak.
A decembert mindenki szereti, nemcsak a karácsony, nemcsak az arra való adventi készülődés, hanem a közben zajló egyéb jeles napok miatt. Természetesen nálunk is járt a Mikulás, akit mindenféle általunk készített finomsággal leptünk meg. Készítettünk neki mikulásfejes mini tortát, mikulást formázó szendvicset, villám reggelit, apró sütiket. Valamennyi alsós egy Mikulás előadáson is részt vehetett. Megünnepeltük Luca napját, teadélutánnal a tizenötödikei Tea napot. Adventi műsorunkkal szerepeltünk Idősek Otthonában, az óvodásoknál és az iskolában. Egy kisebb lány csapat a kántálás szokását is felelevenítette, és meglepte a családokat karácsonyi dalok éneklésével. Részt vettünk az iskolai Ronda pulcsi eseményen, és végül az iskolai közös karácsonyozáson Bölcsőcske műsorunkkal leptük meg a többieket. Ezt a műsorunkat a város összes érdeklődőjének Városház téren felállított sátorban is előadtuk.
Boldogságóra vázlat
Korcsoport: Kiscsoport
A foglalkozás témája: Boldogító jó cselekedetek
A foglalkozás ideje: December hónap
Tevékenység kidolgozása
1.Szervezési feladatok: Eszközök bekészítése, szellőztettetés, megfelelő hely biztosítása.
2. Motiváció: (Játék)
Boldog mondóka: Miközben mondogatjuk a mondókát szívecskét mutatunk és párt keresünk magunknak, akit a barátunknak szeretnénk.
3.A foglalkozás kezdő relaxáció: Dagasztás
Miközben mondogatjuk, hogy „Dagasztjuk a lisztet, sütünk, sütünk kalácsot, majd a végén lerázzuk” leutánozzuk a mondottakat. A végén pedig kilazítjuk a kezünket.
4. A foglalkozás kezdő ének: Bagdy Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok
Az ének alatt táncolunk, majd szívecskéket mutatunk kicsiket, nagyokat és párt keresve táncolunk tovább.
5. A téma bevezetése: Miért jó, ha segíthetünk másoknak?
a) Beszélgetés képek alapján arról, hogy hogyan tudunk segíteni másoknak akár a barátainknak, anyukánknak vagy akár az állatokról, hogyan tudunk gondoskodni.
b) Most nemsokára Karácsony lesz: Miért jó ez? —mert ajándékot kapunk.
Adjunk mi is egymásnak ajándékot: nevezzük meg, hogy kinek adnánk.
6. A téma feldolgozása: Boldog Dóra báb megjelenése és a” Kerekerdő kalandra hív…” mondókával a mese előkészítése
Mentovics Éva Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán
Beszélgetés a meséről kérdés- felelet formájában. Mi történt a csillaggal, hogyan érezte magát a földön, miért akart visszamenni, és végül mi lett vele?
Karácsonyi mondóka mondogatása: Karácsonyi csengő vagyok….
8. A foglalkozás lezárása: a boldogító jó cselekedetek jelének kiszínezése, majd felragasztása a Boldogság várának negyedik lépcsőfokára.
9. A foglalkozás záró ének: Bagdy Bella Boldog vagyok
Táncolunk, ugrálunk és nagyon jól érezzük magunkat, a végén megtapsoljuk magunkat.
„A szeretet a legnagyobb csoda!” – ez volt a decemberi Boldogságóránk mottója, melyben kiemelt szerepet kapott a jó cselekedetek gyakorlása.
Meghallgattuk Bagdi Bella – Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát, melynek hatására kellő inspirációt kaptak a gyerekek, hogy beszélgessünk az érzelmekről.
A Szívmanó kártyajátékkal való ismerkedés kiváló lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek gyakorolják és megtanulják, hogyan fejezzék ki és kezeljék saját érzelmeiket és tartsák tiszteletben mások érzéseit is.
A Télapóvárás izgatott pillanataiban sem feledkeztek meg arról, hogy ők is kedveskedjenek
a Télapónak és segítő Manójának rajzzal, egy-egy szaloncukorral, csekély ajándékkal.
A „Karácsonyi csillagokról, az öreg fenyőkről és a hógömbökről” szóló mesét interaktívan mutattam be a gyerekeknek. Beszélgettünk a segítségnyújtásról, a jó cselekedetekről és arról, hogy nemcsak kapni, de adni is nagy öröm. A mese értelmezése segítette kis közösségünket
a szülőknek szóló, „Nagykarácsonyi műsorunk” átélését és érzelmekkel telített bemutatását. Az előadást megelőzően egy nagy szeretetöleléssel oldottuk izgalmunkat.
„A szeretet a legnagyobb csoda!” ami Karácsony ünnepén még jobban kiteljesedik. Nem azt jelenti, hogy egy évben van néhány nap, amikor szeretjük egymást, hanem azt, hogy van néhány kivételes nap, amikor semmi más dolgunk nincs, csak szeretni egymást. Amikor csak egymásra figyelünk, amikor egy kicsit elhisszük, hogy a csodák valóban léteznek. A gyerekek „Karácsonyi angyalonként” ajándékul ezt a csodát varázsolták szüleik elé, fűszerezve sok-sok szeretettel, hálával.
