Társas kapcsolatok ápolása – foglalkozások összefoglalója

Az első foglalkozás a „Ha boldog vagy…” kezdetű dallal indult, ami nagy sikert aratott a gyerekek körében. Ezt követően elolvastuk a Társas intelligencia erősségmondókát, majd a hozzá kapcsolódó rajzot színeztük ki. Ezután kipróbáltuk a „Ki enged ki?” játékot. Bár kezdetben nehézséget okozott a tekintetekből való olvasás, a gyerekek mégis nagyon élvezték. A következő lépésben megismertük a Társas intelligencia virágát az Erősségek kertjében, végül az óra eleji dal közös meghallgatásával zártuk a foglalkozást – a gyerekek kérésére.

A második foglalkozást a népszerű széktámogató játék indította, amelyet mindannyian nagyon élveztünk. Ezt követte a Csapatmunka erősségmondóka felolvasása és a hozzá kapcsolódó színezés. A színezés közben ismét a „Ha boldog vagy…” dalt hallgattuk. A foglalkozás zárásaként egy „Erősség cunami” következett: a gyerekek körben álltak, egy társuk pedig középre lépett, és mindenki megosztotta vele, milyen erősségeket lát benne. Csodálatos, támogató gondolatok hangzottak el, például:
– „A te erősséged, hogy ha rád nézek, boldog leszek!”
– „A te erősséged a kreativitásod!”
– „A te erősséged, hogy jó barátom vagy!”
– „A te erősséged, hogy szeretetteljes vagy!”

A gyerekek kimondottan élvezték ezt a feladatot, és öröm volt látni, hogy mennyire megnyíltak egymás felé.
A foglalkozások során a gyerekek nemcsak a társas kapcsolatok erősítésében fejlődtek, hanem önbizalmuk és egymás iránti empátiájuk is erősödött. A játékos feladatok és közös tevékenységek segítettek abban, hogy a csoporton belüli kapcsolatok szorosabbá váljanak, miközben észrevétlenül tanulták meg a társas intelligencia alapjait. A pozitív visszajelzések és az örömteli pillanatok egyértelműen megmutatták, hogy a gyerekek élvezték és értékelték ezeket a foglalkozásokat.

Ezen a boldogságórán nem a meglévő szoros társas kapcsolataikat erősítettük a gyerkeknek, hanem a véletlenre bíztuk, hogy kivel kell közösen feladatot megoldani.
Véletlenszerű csoportalakítással (színek húzása) jöttek létre a csapatok. Nyilván nem a legjobb barátok és barátnők kerültek egy csoportba. A feladathoz sztorikockákat használtunk. 4 csapat, 4 féle kocka. Mindenkinek a saját dobásához kellett egy közösen létrehozott történetet leírnia, majd meghallgatták egymásét. Nagyon jó lehetőség volt ez arra, hogy akik egyébként nem végeznek közös tevékenységet, itt együtt gondolkoztak, terveztek egy közös témában.
Nagy sikere volt a feladatnak a gyerekeknél. Akik kevésbé figyelnek egymásra, most ők is „komoly” közös „munkában” voltak.

Kis csapatunk számára nagyon fontosak a társas kapcsolatok. Úgy tűnik, fontosabb számukra az élő kapcsolat, mint az egyébként oly divatos virtuális. Nagyon helyesen ki tudják fejezni kötődésüket társaikhoz, oda tudnak egymásra figyelni, személyre szabottan jót tudnak kívánni egymásnak. A fonal adogatásával tovább erősítettük összetartozásunkat. A boldogságról szóló dalt pedig egyenesen imádtuk!

A foglalkozás elején iskolánkról, az osztályokról beszélgettünk. Megfogalmazták miért jó az iskolában, kinek hány barátja van. Beszéltünk az osztályközösségről, az osztályon belüli kapcsolatokról, barátságokról. Zárásként a saját magukra megformált, színes emberalakot kapcsolták össze társaik munkáival, s alakították ki a barátságfüzért.