A Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dallal kezdeményeztem a foglalkozást. A gyermekek hamar leültek a szőnyegre, érdeklődve hallgatták a dalt. Majd a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlat következett, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Majd megérkezett a csoportba Boldog Dóra. A szokásos köszöntés és ölelőkör után beszélgetett a gyerekekkel. Mit jelent az, hogy cél? Mi jut eszetekbe erről a szóról? Többen mondták, hogy „verseny”, „futóverseny”, „autóverseny”, stb. Majd pedig megbeszéltük, hogy miért gondolták ezt. Többen meg is fogalmazták: „Mert van egy cél”, „A célig el kell érni”, „A cél lehet egy dolog is, amit megkapunk, ha ügyesek vagyunk”. Ezt követően kis képeket készítettem elő nekik, amelyekről beszélgettünk, mit ábrázol, milyen célok lehetnek rajtuk (megtanulni számolni, úszni, biciklizni, többet segíteni anyának, több vizet inni, stb.). A gyermekek megmutatták, hogy ők mit szeretnének, és sok gyermekkel meg is beszéltük, hogy mit kell tenni azért, hogy elérjük a célunkat. Örömmel láttam, hogy néhányan több célt is kitűztek maguk elé. Még az is szóba került, hogy vannak olyan célok, amiért közösen kell tennünk, például a csoportban is lehetnek ilyenek (közös játékelrakás). Célbadobás játék következett (felfordított zsámolyba hat babzsákból mennyit sikerül beledobni), a gyerekek fogalmazták meg, hogy „az a cél, hogy mind a hatot beledobjuk, ugye?” A játékban nagyon jól érezték magukat, egymásnak szurkoltak, segítettek számolni. Majd leültünk a szőnyegre, és Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét meséltem el nekik, amit érdeklődve hallgattak. A mese után sokat beszélgettünk a történetről. A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy otthon is sokat beszélgessenek a céljaikról, készítsenek rajzot a szüleikkel ezzel kapcsolatban. A foglalkozás végén pedig boldogan ragasztották fel a Boldogságvár ötödik lépcsőfokára a jeleket.

Január- célok kitűzése, elérése

Bagdi Bella: Van nekem egy álmom, amit valóra váltok!

A gyermekek körbe ülve, egymás kezét megfogva hallgatták a dalt, ezzel ráhangolódva a tevékenységre.

A célkitűzés jelentését kiscsoportban -tettek- segítségével igyekeztem bemutatni, míg a nagyobbakkal mar mélyebb szinten tudtunk a témával foglalkozni.

Beszélgettünk, az iskolába készülő gyermekekkel, hogy mik a céljaik (“jól tanulni”, “sok piros pontot gyűjteni”).

A kisebbekkel a nap, mint nap előkerülő babzsákokkal mutattam be, hogy – a célom elérése- mit jelenthet. Így a célba dobás, mint mozgásos játéktevékenység került terítékre.

A gyermekek elveztek, és volt aki meg is jegyezte, miszerint “Elértem a célom, és sikerült bedobni a babzsákot a karikába”

Vizualizálva a “cél”-t egy várat készítettem, melyhez egy lépcső vezetett. Minden bedobott babzsáknál léphettek egyet a lépcsőn, míg a célba nem értek.

A tevékenység lezárásaként relaxációs zenét hallgattunk, amelyet fekve, becsukott szemmel elvezhettek.

A célok kitűzése témát Dóra és Vili vezette be, mint minden alkalommal. A két báb közötti dialógus segíti a gyerekeknek megérteni a lényeget, és gyermeki közelségbe hozni. A „Mi leszek, ha nagy leszek?” kérdés többször elhangzik, többféle összefüggésben. Most a nagycsoportos gyermekek voltak elsősorban megszólítva, nekik már elérhető közelségben van az iskola. Érdekes válaszok érkeztek a kérdésre, a reális foglalkozásokon kívül: Pókember, Elza is.
A gyerekek segítségével készítettem el a Meseszövő manók szigetét, kicsi emberkékkel játszottam el a mesét, megszólítva a gyerekeket is. Nagyon tetszettek a „Miért szeretjük a meséket?” kérdésre adott válaszok: „valamelyik nagyon vicces… érdekesek… minden jót megtanulunk… hogy magyar népmeséket hallgatunk…”
A mozgásos feladatok közül a szobor játékot illesztettem bele a testnevelés foglalkozásba, így kétféle szabállyal is játszottuk, az egyik, hogy jelre indul a futás, majd jelre szoborrá merevednek, a másik változata, hogy két fogó fogja meg a gyerekekket, és így lesznek szobrok, majd amég futó gyerekek feloldják őket. Itt is megfigyelhető, hogy ki és kit old fel hamarabb, illetve, hogy mely gyerekek maradnak tovább szoborként.