A december hagyományosan a jó cselekedetek hónapja. A Boldogságóra keretében felelevenítettük az elmúlt évek tapasztalatait, és közösen felidéztük, milyen jó cselekedeteket valósítottunk meg korábban. Eddig elsősorban a kisebbek, a felnőttek és barátaink segítése állt a középpontban, ám idén egy új nézőponttal gazdagítottuk a témát: ráirányítottuk a figyelmet arra, hogy jót cselekedni nemcsak az emberekkel lehet.
Bevezetésként meghallgattuk Bagdi Bella Gyújts egy gyertyát a Földért című dalát, amely segített ráhangolódni a környezetvédelem és a felelősségvállalás gondolatára. Ezt követően közösen beszélgettünk arról, hogy milyen módon tehetünk jót a Földért és az itt élő élőlényekért. A gyerekek rendkívül fogékonyak voltak a témára, és hamar felismerték, hogy sok olyan mindennapi cselekedetük van, amelyről eddig nem is gondolták, hogy jó cselekedetnek számít.
Sorban érkeztek a környezetvédelemmel kapcsolatos ötletek: szemétszedés, növények gondozása, faültetés, az állatok védelme. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyekkel közvetlenül a Földünkért teszünk. A közös gondolkodás eredményeként úgy döntöttünk, hogy ebben a hónapban jó cselekedetként az itt telelő madarak etetését választjuk.
Megbeszéltük, miért fontos a madarak téli etetése: a hideg hónapokban kevesebb táplálékhoz jutnak, ezért az etetéssel segítjük a túlélésüket. A madarak „hálája” sem marad el: jelenlétükkel, vidám csicsergésükkel, valamint a kártevők gyérítésével is hozzájárulnak környezetünk egyensúlyához, miközben közvetlen kapcsolatot teremtenek a gyerekek és a természet között.
A jó cselekedet megvalósítása során több madáretetőt is kihelyeztünk. Készítettünk lopótökből és makettből etetőket, amelyeket a gyerekek saját kezűleg festettek, díszítettek és állítottak össze. A legnagyobb élményt azonban a karácsonyi madárkalács készítése jelentette: kókuszzsírból, dióból és napraforgómagból alkottuk meg, majd az ablak előtt álló kis fára helyeztük ki.
Perceken belül megérkeztek az első cinegék, és jóízű lakmározásba kezdtek. Ez óriási boldogságot okozott a gyerekeknek: egész nap izgatottan figyelték az ablakból, hány madár érkezik az etetőkhöz. A megfigyelés, az öröm és a közös élmény mély nyomot hagyott bennük.
Ez a jó cselekedet nemcsak a madarak számára jelentett segítséget, hanem mindannyiunkat gazdagított. Megerősítette a gyerekekben az empátiát, a felelősségérzetet és azt a felismerést, hogy a legkisebb tettek is számítanak – különösen akkor, ha a természet és az élőlények védelméről van szó.
Boldogító jó cselekedetek
A jónak lenni jó kifejezés minden cselekedetünkben többször is megnyilvánulhat, csökkenti az elszigeteltség érzését, segít abban, hogy hasznosnak és értékesnek érezzük magunkat valami miatt, amivel valamelyik másik embernek a környezetünkben egy apró örömet okoztunk.
A másokon való segítés nemcsak a befogadónak, hanem az adományozónak is bizonyítottan növeli a boldogságszintjét, ezért a gyerekekkel Jócselekedet-kártyákat gyártottunk, amelyekre rárajzolták, mit tettek másokért aznap, vagy az elmúlt napokban.
A ráhangoló zene, mely a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal volt, ami megható dallamával elrepített minket egy olyan világba, ahol mindeni segít másokon, és sose bántjuk egymást. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ezután a mi óvodánk is ilyen hely lesz, ahol csak jó dolgok történnek.
Minden gyerek odaadott egy szívecskét annak, aki a legközelebb áll a szívéhez.
Boldogító, jó cselekedetek
Decemberben a Boldogságóránk témája a jó cselekedetek volt.
Az alkalmat mozgásos, lazító gyakorlattal kezdtük, melynek neve: „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” és a „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”.
Aztán meghallgattuk és igyekeztünk megtanulni Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát. Körben állva, egymás kezét megfogva énekeltünk.
A téma kibontásaként beszélgettünk arról, milyen jó segíteni, odafigyelni másokra. Milyen örömet okoz adni. Ha kedvesek vagyunk, már azzal is jót cselekedtünk. Mindenki tud tenni valami jót ott, ahol éppen van, és neki nem kerül semmibe sem. Utána pedig ő is jobban fogja érezni magát, és hálás lesz azért, amije van.
Egyenként is meséltek a gyerekek arról, milyen jót cselekedtek mostanában, ötleteket adva ez által egymásnak is.
A gyerekek meghallgatták Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét, majd válaszoltak pár kérdésre a mesével kapcsolatosan.
A munkafüzetből feladatokat oldottunk meg, majd jóság szívecskét színeztünk és megajándékozták egymást vele a gyerekek.
Végezetül Bagdi Bella: „Boldog vagyok” című dalát énekelve vidáman táncoltunk.
A december hónap a Boldogító jó cselekedetekről szólt. Ilyenkor, az ünnepek közeledtével mindig sokat beszélgetünk a családról, szeretetről, ajándékozásról.
Novemberben, Márton-napkor is hasonló dolgokról beszélgettünk.
A foglalkozás elején néhány mozgásos relaxációs gyakorlatot választottam a könyvből (36-39. oldal)
Ezeket nagyon szeretik, mindig örömmel végzik a gyerekek.
Ezt követően asztalhoz ültünk, mindenki kapott egy előre kivágott papír szivecskét, amelyet pirosra színeztek. Később elmondták, hogy kinek, és miért adják oda a szivecskéjüket.
A téli időszakban, a tematikus tervünkben is szerepel a madarakról való gondoskodás fontossága. Ez is jó cselekedetnek számít.
Az ablakból szoktuk figyelni a közelben elhelyezett madáretetőt, és az oda érkező éhes kismadárkákat.
Életkoruknak megfelelő szinten, kicsit lerövidítve és leegyszerüsítve elmeséltem nekik a Szívem kertje című mesét. Irányított kérdéseket tettem fel, így megbeszéltük a mese tartalmát és mondanivalóját.
Zárásként többszőr is meghallgattuk Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát.
December az adventi várakozásról, az ünnepre való hangolódásról szól. A mi osztályunkban sem volt ez másképp. Boldogságóránkon apró ajándékot készítettek a gyerekek, ráírva nevüket, majd egy kalapból húzott mindenki egyet az elkészült csekély, de szeretettel készült fenyődíszből. A gyerekek munka közben adventi kérdezz-feleleket játszottak, osztályfőnökük irányításával. Szép gondolatok hangzottak el arra a kérdésre, hogy mi tesz igazán boldoggá, miért vagy hálás, ajándékot kapni vagy adni jobb, mitől lenne jobb a világ? Az elkészült, kihúzott ajándéknak örültek a gyerekek, megbeszéltük, hogy mindenki felteszi az otthoni karácsonyfájára.
Boldogító jó cselekedetek
1. „Adok nektek valamit” játékkal indítottuk az órát. Kissé döcőgősre sikeredett, több tanulónak is problámát okozott a tárgy és a mozdulat kitalálása.
———————————————————————————————————-
2. A kőleves című magyar népmesét felolvastam a gyerekeknek, majd meg is néztük. Beszélgettünk róla, hogy mit jelent az önzetlen segítség, mit jelent a jócselekedet? Miért volt furfangos a katona?
_________________________________________________________________
3. Mire van szükség egy jó cselekedethez?
Miért kellhet okos fej, figyelő szem, kérést meghalló fül, széles mosoly, segítő kéz, gyors láb?
Miért a szeretetteli szív a legfontosabb?
Nagyon sok választ mondtak a gyerekek!
———————————————————————————————————-
4. Megrajzolták a gyerekek , hogy mire van szüksége egy jótevőnek.
—————————————————————————————————————
5. Adventi kihívás- a család bevonásával
December- Boldogító jó cselekedetek
Az ünnepekre készülve kiváló alkalom adódott, hogy beszélgessünk arról, miért jó magunknak is és másoknak is, ha kedvesek, nagylelkűek vagyunk.
Ellátogattunk az Erdős Otthonba, ahol az idősekkel együtt kézműveskedtünk. Az ott együtt készült munkákkal díszítettük a falu karácsonyfáját.
Az utolsó héten kihúztuk egymás nevét, és négy napon át kis ajándékokkal, figyelmességgel leptük meg egymást.
A boldogságóra program decemberi témája a jó cselekedetek, ahol könnyen meg tudjuk mutatni tanulóinknak, milyen egyszerű és örömteli dolog jót tenni a mindennapokban. Fontosnak tartjuk megmutatni a tanulóknak, hogy jót tenni nem bonyolult, nem igényel különleges tehetséget, sok időt vagy pénzt. Ahogy a program is megfogalmazta:
„A jó cselekedet gyakorlásához nem kell semmilyen különleges tehetség, idő vagy pénz. A jó cselekedeteknek nem kell nagyszabásúnak vagy bonyolultnak lennie. Sőt! Érdemes a figyelmünket az otthonunkra, a munkahelyünkre, vagy arra a közösségre fókuszálni, ahová tartozunk. Ott tegyünk jót, ahol éppen vagyunk!”
Mi pedig pontosan ezt tettük. Napokon át készültünk közösen arra, hogy egy apró, szívből jövő ajándékkal lepjük meg az iskola dolgozóit – azokat, akik nap mint nap segítik, tanítják, támogatják tanulóinkat. Lépésről lépésre, sok türelemmel és szeretettel állítottuk össze az ajándékokat, amelyek az utolsó tanítási héten találnak majd gazdára.
A jó cselekedetek azonban nem állnak meg az iskola falainál: a családok is fontos részesei ennek a hónapnak. December 13-án közösen tartottuk meg családi adventi napunkat, ahol a tanulók, a szülők, a pedagógusok és a gyógypedagógiai asszisztensek együtt tölthettek egy kötetlen, alkotói, vidám napot. Ez a nap arról szól, hogy együtt, egymásra figyelve teremtsünk értékes pillanatokat – mert a jó cselekedetek ott kezdődnek, ahol együtt vagyunk. Ennek a napnak az volt a másik célja, hogy a szülők betekintést nyerjenek a mindennapjainkba, és egy még szorosabb, bizalmasabb kapcsolat alakulhasson ki közöttünk. Hisszük, hogy ez a közös élmény hozzájárul ahhoz, hogy még hatékonyabban tudjunk együttműködni a tanulók érdekében.
A program nagyon jól sikerült: sok mosoly, nevetés és meghitt pillanat kísérte az együtt töltött időt, miközben gyönyörű alkotások születtek. Külön öröm volt számunkra, hogy ezen a napon három szakiskolás tanuló is a segítségünkre volt. Számukra is tartalmas, pozitív élmény volt a részvétel, láthatóan nagyon jól érezték magukat, ahogyan mi is.
Ez a nap megerősített bennünket abban, hogy a jó cselekedetek, az odafigyelés és az együtt töltött idő valódi értéket teremtenek közösségünkben.
A Boldogságóra 4. alkalma a boldogító jó cselekedetek témáján belül a pozitív üzenetek kérdéskártyák alkalmazására épült. A foglalkozás során a tanulók a kártyák kérdései segítségével végiggondolták, hogyan tudnak kedves szavakkal, bátorító üzenetekkel örömet szerezni másoknak. Megosztották saját élményeiket, felismerve, hogy egy apró jó cselekedet vagy pozitív üzenet is jelentősen javíthatja mások hangulatát és a sajátjukat is. Az óra célja az empátia, az odafigyelés és a pozitív kommunikáció erősítése volt, miközben a gyerekek megtapasztalták az önzetlen cselekedetek boldogságnövelő hatását.
Ráhangolódás:
Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal meghallgatása
(ringatózás, mozgás, tapsolás, figyelés – egyéni módon)
Mozgásos játék:
Egyszerű átmozgatás (karok, lábak), majd lelassulás, megnyugvás
Közös tevékenység:
A jóság búzájának elültetése
– búzaszemek megfigyelése
– ültetés, locsolás
– jóság és kedvesség jelképes megjelenítése
Kiegészítő tevékenység:
Kavics vagy fakorong elhelyezése a cserép mellé
(minden jó cselekedet számít)
Lezárás:
A dal újbóli meghallgatása, nyugodt, pozitív hangulatú befejezés
Eszközök
CD-lejátszó / hangszóró / projektor
Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal
Meseszőnyeg
Búzaszemek
Virágföld
Cserép / ültetőedény
Kiskanna vagy permetező a locsoláshoz
Kavicsok vagy kis fakorongok
Papírtörlő / kendő (kéztörléshez)
A foglalkozást Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalával kezdtük. A gyerekek a meseszőnyeg környékén helyezkedtek el, ki ülve, ki állva, ki mozgással kapcsolódott be. A zene hallgatása közben volt lehetőségük ringatózni, táncolni, tapsolni vagy csak figyelni, mindenki a saját módján vett részt. A zene után egy rövid mozgásos játék következett. Megmozgattuk a karunkat, lábunkat, „felébresztettük” a testünket, majd lelassultunk, megnyugodtunk. Ez segített abban, hogy a gyerekek ellazuljanak és ráhangolódjanak a közös tevékenységre. A játék után közösen elültettük a jóság búzát. Megnéztük a búzaszemeket, megfogtuk a földet, majd a magokat elültettük és meglocsoltuk. Elmondtam a gyerekeknek, hogy a búza akkor nő szépen, ha vigyázunk rá – ahogy a jóság is akkor erősödik, ha kedvesek vagyunk egymáshoz. Az ültetéshez kapcsolódva egy nagyon egyszerű kiegészítő tevékenységet végeztünk: minden gyermek egy kavicsot vagy kis fakorongot tehetett a cserép mellé. Amikor letették, egy mosolyt vagy simítást kaptak. Ezek a kövek azt jelképezik, hogy minden jó cselekedet számít, és segíti a „jóság búzájának” növekedését.
A foglalkozás végén még egyszer meghallgattuk a dalt. A gyerekek nyugodtan, jó hangulatban zárták a közös élményt.