Jó cselekedetek gyakorlása témára a hála zenéjével hangolódtunk. A Szívem kertje című mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy kivel mit tettek jót az óvodában és otthon is. Mit éreztek olyankor? Tudatosodott bennük, hogy jót tenni jó érzés, boldogító. Minden gyermek egy kis papírra lerajzolta a jelét, összehajtottuk és egymás jelét kihúztuk egy kosárból. Akinek a jelét húzták, annak lettek a „Jóságos manóik”, azzal kellett titokban jót tenni, kedveskedni, örömet okozni. A gyerekeknek volt idejük a figyelmességekre, majd elmondhatták, hogy kit húztak és milyen jót cselekedtek azzal a gyermekkel. Mindenkinek volt sikerélménye, az adás- és a kapás örömét meg tudták tapasztalni. Minden „Jóságos kismanó” kapott egy elismerő szívecskét ajándékba. A gyerekek egész héten nagy örömmel kedveskedtek egymásnak, igyekeztek jót cselekedni. Szituációs játékokat játszottunk, ami közben megtapasztalhatták az adás és a figyelmesség boldogító hatását. Ösztönöztem őket, hogy otthon is folytassák a jó cselekedeteket a családtagjaikkal, ismerőseikkel.

A hónap kiemelt témája a boldogító jó cselekedetek volt. A foglalkozást relaxációval indítottuk, amely során a megszokott módon két relaxációs gyakorlatot kapcsoltam össze. Ennek célja a gyermekek érzelmi ráhangolása, ellazítása, valamint annak elősegítése volt, hogy felismerjék a következő tevékenység jellegét és hangulatát.
A ráhangolódást közös éneklés követte, a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal (Bagdi Bella) segítségével, amely támogatta az érzelmi nevelést és a közösségi élmény erősítését.
A témát mesével vezettem be, majd a feldolgozás színező tevékenységgel folytatódott. A csoport életkori sajátosságait és érdeklődését figyelembe véve a színezést választottam, mivel a gyermekek ezt a tevékenységformát kifejezetten kedvelik, és jól szolgálja a figyelem, a finommotorika, valamint az érzelmi feldolgozás fejlesztését.
A foglalkozás során szituációs játékot is beiktattam, amelyet a gyermekek nagy lelkesedéssel fogadtak, különösen a nagyobbak, azon belül is a kislányok. A játék során megjelentek a gondoskodást, segítségnyújtást és együttműködést mintázó tevékenységek, például a babakonyhában végzett közös munka és a takarítás, amelyek a proszociális viselkedés erősítését szolgálták.
A „gyógyító szívek” elkészítését a foglalkozás lezárásával kapcsoltam össze. A gyermekek örömmel készítették és díszítették a szívecskéket, amelyek a téma szimbolikus megjelenítését szolgálták, és lehetőséget adtak az alkotó tevékenységen keresztüli érzelmi kifejezésre.
A foglalkozás lezárásaként a „Mit tettem jól?” elnevezésű játékra került sor, amely során a gyermekek megoszthatták egymással jó cselekedeteiket. Elhangzottak például olyan visszajelzések, mint a naposi feladatok elvégzése, egy társ ruhájának felcipzározása, vagy a rendszeres segítségnyújtás az ágyazásnál a dajka néninek.
A foglalkozás összességében pozitív, elfogadó légkörben zajlott. Úgy érzem, sikerült a téma üzenetét a gyermekek számára élményszerűen közvetíteni, és egy újabb lépéssel közelebb kerültünk a „Boldogság vára” kapujához, a gyermekek érzelmi és erkölcsi fejlődését támogatva.

Boldogító jó cselekedetek a Maci csoportban

A decemberi hónap boldogságórájának témája a boldogító jó cselekedetek. Ez az időszak különösen meghitt számunkra, hiszen az advent, a Mikulásvárás és a karácsonyi készülődés mind-mind olyan alkalmak, amelyekben a szeretet, az egymásra figyelés és a kedvesség erősebben jelenik meg.
A csoportban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek felismerjék és megértsék, hogy mi számít jó cselekedetnek. Amikor kedvesek, segítőkészek egymással,–például amikor valaki zsebkendőt visz a síró társának vagy odanyújtja a gyümölcsöstálat annak, aki nem éri el vagy segít egy elveszett játékot megkeresni, akkor megfogalmazzuk nekik, hogy ez bizony egy jó cselekedet volt és nagyon megdicsérjük őket. Így a gyerekek tudatosan átélik, milyen érzés jót tenni és megértik, hogy ezek a tettek másoknak örömet szereznek. Amikor egy ilyen kedves gesztust kiemelünk, akkor a többi gyerek is követni szokta ezt a példát, hogy ők is dicséretet kapjanak. Ezek a pozitív visszajelzések (dicséretek), számukra nemcsak a jó viselkedést rögzítik, hanem az önbizalmukat is növeli.
Beszélgettünk arról a gyerekekkel, hogy a jó tetteikről a Mikulás is tud. Elmeséltük, hogy az Északi-sarkról egy hosszú távcsővel figyeli őket. A Mikulás barátai, a kórházkertben lakó mókusok és kismadarak, amikor benéznek hozzánk az ablakon, rögtön viszik a hírt neki és elmesélik, amikor kedvesek és segítőkészek voltak egymással. A Mikulás ilyenkor beírja a „Jó gyerekek nagy könyvébe” a nevüket és a jó cselekedeteiket. Amikor mesélünk a gyerekeknek a Mikulásról és az erdei kis állatokról látjuk, hogy a fantáziájuk beindul és tudatosan törekszenek a helyes viselkedésre.
Hagyomány nálunk, hogy a Mikulásnak saját készítésű meglepetéssel kedveskedünk. A gyerekek idén is nagy örömmel készítették az egészséges almás, zabpelyhes kókuszgolyót. Közben Bagdi Bella dalait hallgattuk a CD-ről. Majd amikor elkészültek vele, megkértem őket, hogy válasszanak ki egyet, amit oda szeretnének ajándékozni. Ezeket a kókuszgolyókat egy díszes celofánba tettünk a Mikulásnak. A Mikulás nagyon örült a kedves meglepetésnek. A kókuszgolyó készítés által az ajándékozás örömét is megtapasztalták a gyerekek.
Elmeséltem a gyerekeknek, hogy a téli hidegben a kismadarak nem találnak maguknak ennivalót, és nagyon örülnének, ha mi tudnánk segíteni nekik. Éppen ezért a gyerekekkel közösen „madárbüfét” nyitottunk az óvoda udvarán. A papírgurigákat zsírral bekentük, majd különböző magokba hempergettük őket. Majd felöltöztünk, kimentünk az udvarra, és a csoportszobánk ablaka előtti bokorra helyeztük ki az elkészült finomságokat. Ezután mindig figyeltük, ahogy a kismadarak felfedezik a madárbüfét.
Egyik nap, egy dramatikus foglalkozás keretén belül ellátogatott hozzánk Csipcsirip, a kismadár (madárbáb), aki elmesélte, hogy észrevette az óvoda udvarán a madárbüfét, és szeretett volna személyesen is találkozni azokkal a gyerekekkel, akik ilyen jót tettek vele. Majd a madárbábbal együtt játszottunk, mondókáztunk, tornáztunk.
Egy másik alkalommal Csipcsirip ismét ellátogatott hozzánk, hogy megköszönje a gondoskodást, és minden kisgyereknek egy színes karácsonyi csengőt ajándékozott. Csengőszóval közösen elénekeltük a „Kiskarácsony, nagykarácsony” című dalt és elbúcsúztunk a kismadártól. A gyerekek még megígérték neki, hogy továbbra is fognak gondoskodni a madarakról és máskor is szívesen játszanának vele.
Ezekkel az élményekkel a gyerekek megtapasztalhatták, hogy egy apró jó cselekedet is milyen sok örömet és boldogságot adhat.

A Katica csoport karácsonyi készülődése a Boldogító jó cselekedetek témaköréhez kapcsolódva valósult meg. A közös dalos–verses tevékenységek és a szülőkkel együtt szervezett karácsonyi kézműves délután során a gyermekek megtapasztalhatták az adás, az együttműködés és az egymásra figyelés örömét. A közös alkotás erősítette a közösséghez tartozás érzését, fejlesztette empátiájukat és pozitív érzelmeiket. A program hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek átéljék: a jó cselekedetek boldoggá tesznek bennünket és másokat is.

A boldogító jó cselekedetek téma feldolgozását, a témához illő mesével indítottam. A mesével kapcsolatos kérdéseket ügyesen megválaszolták, viszont amikor megkértem őket, hogy mondjanak olyan helyzeteket, amikor valakivel jót cselekedtek, csak egy-két gyermek tudott a kérdésre válaszolni. Ezután színes képeket mutattam nekik és megbeszéltük, hogy milyen szituációt ábrázol az adott kép. A legtöbben egész mondatokban meg tudták fogalmazni a jó cselekedetet ábrázoló képről mondandójukat.
A tevékenység zárásaként, a meséhez kapcsolódóan mindenki festett magának egy varázskövet, amely csak akkor fog világítani, ha a gazdája valami jót cselekszik.