A hónap dala, a „Jó emberré csak a szívemmel válthatok” című, a csoportunk nagy kedvence lett! A hónap témája nyitott szívekre talált nálunk, a gyerekek őszinte lelkesedéssel igyekeztek minél több kedves és figyelmes jócselekedetet véghezvinni; szorgosan gyűjtögették „szívecskéjükön” a társaiktól a jótettek elismerését. A beteg, otthon pihenő társaiknak mindig készítettek rajzot, a nagycsoportosok pedig igazán felkarolták a kicsiket, segítettek az öltözésben, az udvari játék során.
A jócselekedetek témájának feldolgozása során Fésűs Éva A kismókus féldiója című meséjét ismertettem meg a gyerekekkel.

Meghallgattuk a kicsikkel Bagdi Bella:”Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalát, majd elmeséltem a „Szívem kertje” című mesét. Beszélgettünk arról, hogy ők milyen jócselekedeteket tettek akár otthon, vagy az óvodába. Kinek szoktak otthon segíteni. Készítettünk karácsonyfa díszeket, amivel majd a közös fát fogjuk feldíszíteni, és sütöttünk együtt karácsonyi süteményt amivel megvendégeljük a nagycsoportosokat.

Megtanultuk Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel vállhatok című dalát, és beszélgettünk arrról, mik számítannak jócselekedetnek. Megbeszéltük, hogy ők kikkel tehetnek jót. milyen érzést vált ki az, ha valakivel jót teszünk? (öröm) Eljátszottuk, hogyan tehetnek otthon jót, (pl. anyának) illetve az óvodába társaiknak. Mindenki készített egy különleges egyedi szívet, rárajzolta a jelét, és eljuttatuk a súlyosan beteg társuknak, aki már hossszú ideje kórházban van.

Kapni jó, de adni még jobb!

Beszélgetőkör: A gyerekekkel sokat beszélgettünk arról, milyen jó érzés az, ha segítünk másoknak, bármilyen élőlénynek.
Madárkalács készítése: A téli időszakban mindig odafigyelünk arra, hogy az itt maradó kismadaraknak készítsünk a madáretetőbe magvakat, ebben az évben tobozokat hempergettünk meg zsiradékba, majd magvakba, így készítettünk kis ajándékot a madaraknak. A gyerekekkel beszélgettünk arról, milyen jó érzés úgy is segíteni, hogy nem várunk érte viszonzást – önzetlenül segítünk. „Jó tett helyébe jót várj!” Megbeszéltük mit jelenthet ez mondás.
A gyerekeknek elolvastam a „Visszajött a répa” című mesét, amiben a kisállatok is önzetlenül segítettek egymásnak.
Mi is játszottunk egy olyat, hogy a csoportunk kedvenc plüssét elindítottuk körbe, meg lehetett ölelgetni, szeretgetni, cirógatni, majd tovább adtuk, míg körbe nem ért.
Beszélgettünk arról, ki mit szokott segíteni otthon, hogyan tudunk könnyíteni anyukánkon, vagy apukánkon.
Készítettünk aranyos kis angyalkákat is megleptük vele az óvoda dolgozóit és csoportjait: „Jobb veled a világ” üzenettel, mindenki meghatódva fogadta ezt a kis ajándékot.

Jó tett helyébe jót várj!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Leesett az első hó, nagyon hideg volt. Morgós Mackó a barlangjában kiugrott az ágyából a gyomra korgására. Ki is ment a konyhába mézet nyalni. De nem volt méz a csuporban! Nem volt mit tennie, elindult a havas erdőbe mézet keresni.
Ment, mendegélt, fázott, de mézet nem talált. Morgós Mackó nagyon elszomorodott, sírni kezdett egy bokor mellett. A bokorban aludta téli álmát az avarban Sün Zsófi. A süni felébredt a keserves sírásra.
-Mi a baj medve koma?-kérdezte tőle. A medve elmesélte mi történt vele.
-Egyet se félj, segítek én rajtad!
Sün Zsófi hozott ki mézet az éléskamrájából és odaadta a medvének. Morgós Mackó nagyon hálás volt és boldogan haza ment. A süni éppen vissza akart bújni a kuckójába, amikor arra szaladt a nyuszi, akit a félelmetes farkas kergetett!
-Segíts süni, ments meg! Meg akar enni a farkas!- Ezt kiabálta a nyuszi.
Egyet se félj! Majd én megszurkálom a tüskéimmel!- mondta süni. Így is lett. Ez után a nyuszi épségben haza ment. Sün Zsófi pedig visszabújt az avarba.
Elérkezett Karácsony napja Sün Zsófi magányos volt. Szomorúan díszítette a fenyőjét.
Egyszer csak kopogást hallott. Amikor kinyitott az ajtót meglepődve látta a mackót és a nyuszit.
-Süni szeretnénk veled együtt ünnepelni a Karácsonyt, hogy ne legyél egyedül. Hoztunk neked mézeskalácsot is!-szólt a nyuszi.
-Mert amikor mi bajban voltunk te segítettél rajtunk. Tudod süni jó tett helyébe jót várj!-mondta a mackó.

Írta: Kf. 11. (Pöntöl Iboyla, Bagó Krisztián, Serbán Renáta, Manczal Nikolett, Balázsné Ábrahám Annamária, Csupor-Kalmár Krisztina)