A decemberi hónap témája a jó cselekedetek gyakorlása volt, tehát ebben a hónapban a jó cselekedetek boldogító erejére figyeltünk. Nemcsak arra, hogy boldoggá tesszük azt, akivel jót teszünk, hanem arra is, ránk milyen jó hatással van, ha segíthetünk valakinek, ha adunk vagy adakozunk. Arról beszélgettünk, hogy a jó cselekedetekhez nem szükséges különleges tehetség, idő vagy túl sok pénz. Nem kell nagyszabásúnak vagy bonyolultnak lennie. Megállapodtunk abban, hogy igaz Teréz anya híres mondása, mely szerint nagy dolgokat nem tehetünk, csak kicsiket nagy szeretettel.
A tanulságos történetek közül annak a paralimpiai játékok történésével ismertettem meg diákjaimat, ahol kilenc atléta- akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek voltak- álltak a futás startvonalához. A nagy igyekezetben az egyik elesett, bukfencezett, sírni kezdett. Társai felsegítették, aztán mind együtt sétáltak be a célvonalon. Óriási az üzenete: segíts ott ahol tudsz! Önzetlenül!
Mindenki elkészítette a jó cselekedetek virágát, de úgy, hogy mindenki magára gondolt: a virág szirmaiban kellett röviden megfogalmazni, mivel tudnál a legjobbat tenni magadnak.
Sajnos az ölelés, mint jó cselekedet távol áll a gyerekektől, sokat elárul ez is: sajnos kimarad az életükből a testi érintés, szeretgetés. Akik nincsenek ehhez hozzászokva, nagyon nehéz ebben a korszakban belopni az életükbe.
Mindenki megkapta azt a listát, amely a 31 napos kihívást tartalmazza: vagyis minden napra kell egy apró bevállalást teljesíteni. Együtt kezdtük el azzal, hogy az iskola előkertjében álló madárvendéglő odalátogató madarainak eleséget vittünk. Néhányan délután rendszeresen segítenek társaiknak a tanulásban.
Pozitív üzenetkártyákat- szíveket- készítettünk jobb veled a világ felirattal. A tanulók elsősorban családtagoknak adták oda, remélhetőleg nagy örömöt okozva ezzel, de a tantestület tagjai közül is kaptak. Kolléganőm a facebook közösségi oldalra fel is rakta ezzel a szöveggel: Kitüntetést kaptam! Mai napig a tanterme ajtaján díszeleg a „kitüntetése”.

Az adventi időszak egy nagyon különleges és kedves időszak számomra. December hónapban nagyon sokat beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mit is jelent igazából az Advent, az “eljövetel”. Az odafigyelésről, a gondoskodásról, a törődésről, az adakozásról, a szeretetről is szót ejtettünk. A jó cselekedetek olyan tettek, amelyek által szebbé tehetjük a világot. Segíthetünk embertársainknak, kedveskedhetünk nekik. Olykor egy finom ölelés, egy kedves szó is elég, hogy valaki boldogabbá váljon. A figyelmesség mindenkinek jólesik. A jó cselekedetekre, apróbb szívességek megtételére már gyermekeinket is korán rászoktathatjuk. Megtaníthatjuk nekik mennyire felemelő érzés jót cselekedni másokkal. Mert adni jó! Karácsony közeledtével adományokat gyűjtöttünk a Mándoki Gyermekotthon lakóinak, adakoztunk mely nemes feladat. Ajándékoztunk, fát díszítettünk közösen! Ez a hónap lehetőséget adott arra, hogy “Jó emberré csak a szívemmel válhatok”. Dobozokba tettük a jókívánságokkal ellátott csokikat és becsomagoltuk. Mindenki részese akart lenni, ezért felváltva végezték a csomagolást kisebb csoportokban, míg a többiek társasjátékokkal játszottak.
A csoportban a gyerekek nagy összhangban, együttműködve tudtak végig dolgozni. Jó volt látni a lelkesedésüket, kitartásukat, a pozitív hozzáállásukat.