A boldogító jó cselekedetek hava

A december hónap mindig valami varázslatot hoz magával. Ezt a különös hangulatot igyekeztem megragadni a boldogságórákon. Diákjaimat arra sarkalltam, hogy igyekezzenek minden nap megélni azt a kellemes és egyben felemelő érzést, melyet a mások figyelemmel vagy jócselekedettel való megajándékozásakor tapasztalnak.
Készítettem egy nem szokványos adventi naptárat nekik, melyen a napok mellett egy-egy teendő szerepelt. Még véletlenül sem azon volt a hangsúly, hogy mit kapnak, hanem, hogy mit adnak. Például aznap türelmesen hallgassák végig nagyszüleik mondandóját, vagy kérés nélkül terítsék meg az asztalt a közös vacsorához. Ezt persze senkinek nem tettem kötelezővé. Úgy gondolom megértették, hogy ha csinálják a feladatokat, akkor azt a saját maguk lelki boldogságáért teszik. Ezt nem lehet erőltetni.
Ugyanakkor ezen túl az egyik foglalkozáson közösen egy ötletbörze keretében összeszedtünk néhány könnyen teljesíthető hétköznapi jócselekedetet. Egy-egy lapra felírtam ezeket a mondatokat, s a gyerekek húztak egyet. Egy hét alatt kellett a feladatot teljesíteni. Egy hét után lerajzolták a megvalósult eseményt, majd mindenki elmesélte, hogy mit érzett ő és az interakcióban szereplő másik személy. Mindezeket annak a reményében tettem, hogy hátha beépülnek ezek a cselekedetek a gyerekek mindennapjaiba is.
Ugyanakkor kézműveskedtünk is. A gyerekek ezáltal szintén megtapasztalták az ajándék készítés örömét és az ajándékozás örömét is egyben. A kész manókat és angyalokat a gyerekek hazavihették a családjukba, de szívmelengető volt az az eset is, amikor a 14 éves kamasz fiú osztályfőnökét lepte meg a saját kézzel készített angyalkájával.
A hónap utolsó foglalkozásán pedig felfedték magukat a titkos angyalok. Egy hónapja húztuk ki egymás nevét a gyerekekkel. A titkos angyaloknak az volt a feladata, hogy titokban picivel több figyelmet szenteljenek a kihúzott társuknak. Apró figyelmességekkel, gesztusokkal érdeklődő kérdésekkel forduljanak a társuk felé úgy, hogy az ne vegye észre. Utolsó nap pedig felfedtük magunkat. Nagyon jó volt a történeteket hallgatni. Azokét is, akik nem jöttek rá, hogy ki kedveskedett nekik, és azokét is, akik figyelmesebbek voltak és rájöttek az angyalkájuk kilétére. Csupa-csupa boldogság sugárzott az élménybeszámolókból is.
Imádtuk ezt a hónapot is.

A boldogító jó cselekedetek hava

A december hónap mindig valami varázslatot hoz magával. Ezt a különös hangulatot igyekeztem megragadni a boldogságórákon. Diákjaimat arra sarkalltam, hogy igyekezzenek minden nap megélni azt a kellemes és egyben felemelő érzést, melyet a mások figyelemmel vagy jócselekedettel való megajándékozásakor tapasztalnak.
Készítettem egy nem szokványos adventi naptárat nekik, melyen a napok mellett egy-egy teendő szerepelt. Még véletlenül sem azon volt a hangsúly, hogy mit kapnak, hanem, hogy mit adnak. Például aznap türelmesen hallgassák végig nagyszüleik mondandóját, vagy kérés nélkül terítsék meg az asztalt a közös vacsorához. Ezt persze senkinek nem tettem kötelezővé. Úgy gondolom megértették, hogy ha csinálják a feladatokat, akkor azt a saját maguk lelki boldogságáért teszik. Ezt nem lehet erőltetni.
Ugyanakkor ezen túl az egyik foglalkozáson közösen egy ötletbörze keretében összeszedtünk néhány könnyen teljesíthető hétköznapi jócselekedetet. Egy-egy lapra felírtam ezeket a mondatokat, s a gyerekek húztak egyet. Egy hét alatt kellett a feladatot teljesíteni. Egy hét után lerajzolták a megvalósult eseményt, majd mindenki elmesélte, hogy mit érzett ő és az interakcióban szereplő másik személy. Mindezeket annak a reményében tettem, hogy hátha beépülnek ezek a cselekedetek a gyerekek mindennapjaiba is.
Ugyanakkor kézműveskedtünk is. A gyerekek ezáltal szintén megtapasztalták az ajándék készítés örömét és az ajándékozás örömét is egyben. A kész manókat és angyalokat a gyerekek hazavihették a családjukba, de szívmelengető volt az az eset is, amikor a 14 éves kamasz fiú osztályfőnökét lepte meg a saját kézzel készített angyalkájával.
A hónap utolsó foglalkozásán pedig felfedték magukat a titkos angyalok. Egy hónapja húztuk ki egymás nevét a gyerekekkel. A titkos angyaloknak az volt a feladata, hogy titokban picivel több figyelmet szenteljenek a kihúzott társuknak. Apró figyelmességekkel, gesztusokkal érdeklődő kérdésekkel forduljanak a társuk felé úgy, hogy az ne vegye észre. Utolsó nap pedig felfedtük magunkat. Nagyon jó volt a történeteket hallgatni. Azokét is, akik nem jöttek rá, hogy ki kedveskedett nekik, és azokét is, akik figyelmesebbek voltak és rájöttek az angyalkájuk kilétére. Csupa-csupa boldogság sugárzott az élménybeszámolókból is.
Imádtuk ezt a hónapot is.