A boldogító jó cselekedek hónapja az adventi várakozás jegyében telt. Újításként hozzánk is beköltözött egy néha csibészségeket elkövető, máskor meglepetést hozó manó. Kori 2.0. névre keresztelt osztálytársunk minden reggel újabb és újabb ötletekkel várta az elsőnek érkezőket. A manónk jó vagy rossz cselekedetei mellett adventi naptár is várta a gyerekeket. Mindenki érdemei szerint húzhatott egy-egy kis kirakót rejtő dobozkát valamint játszhatott egy-egy játékot A tanítási napok végét szintén adventi házba rejtett szívhez szóló kisfilmekkel zártuk. A meglepetés dobozokban rejlő puzzle képekből, az összetartozás jegyében, egy nagy méretű kirakó állt össze a hónap végére. A meglepetés mellett mindenki apró jó cselekedet kártyákat is húzott, melyeket igyekeztünk teljesíteni.
Egymásnak nyújtott jó cselekedeteink után tágabb környezetünknek is kedveskedtünk. Idén is részt vettünk a cipősdoboz akcióban, szerepeltünk adventi műsorunkkal iskolánk diákjainak. Luca műsorunkkal több idősek otthonában, városunk könyvtárában és a városház téren is. Utazás a világ körül jelenetünkkel pedig iskolánk karácsonyi műsorán léptünk fel.
Kulturális élményeket nemcsak adtunk, de kaptunk is. Osztályunk ugyanis azon szerencsés osztályok közé került, akik részt vehettek az idei adventi Erzsébet táborban. A december 8-10 közötti néhány nap feledhetetlen élményt nyújtott valamennyiinknek. Ugyancsak óriási élményt kaptunk a Duna Művészegyüttes Műsorán, akik színházunkba látogattak el. Hatalmasakat kacagtunk a Mandula Színház Mikulás napi ajándék fellépésén is.
A jeles napok sorát már Mikulás napja előtt megkezdtük. A vadon élő állatok napján, általunk készített madáretetőket helyeztünk ki udvarunkra. Mikulás napján ajándék készítéssel és egy mikulás szabadulószobával ünnepeltük. Majd a jeles napok folytatódtak a mézeskalácsház napjával, melyen finomabbnál finomabb mézeskalácsokat készítése mellett társainknak jó tulajdonság mézeskalácsházat készítettünk..
Másnap újra a sütésé volt a főszerep. Lucapogácsát készítettünk, s ezekbe rejtettük el a karácsonyi húzásban szereplők neveit. Az alufóliából kiszedett neveket igyekeztünk titokban tartani, s csak az utolsó napon elárulni, hogy kinek készítettünk meglepetés csomagot. Luca napja nem múlhatott el búza ültetés nélkül.
15-én megünnepeltük a tea világnapját. Ügyes kezű lányaink teadélelőttre hívták a többieket. Az általuk összeállított teafüvekből igazán finom ital kerekedett.
A ronda pulcsinapi iskola divatbemutató már teljesen a karácsony jegyében telt. E napon iskola zsibvásáron csereberéltük el megunt, de még használható játékainkat remélve, hogy akad ezek között is olyan, mely annyira a szívünkhöz nő, hogy segítő tárgyként használjuk majd.
A sűrű ünneplések, előadások, kirándulások közben sem feledkeztünk el a termünk és lelkünk feldíszítéséról sem. Elkészítettük a mi fánkat. Jótékonysági rajzversenyre neveztünk. Karácsonyi szimbólumok megrajzolásával kétféle memóriajátékot is terveztünk. Az év utolsó boldogságóráját pedig érzelem játékokkal és karácsonyi beszélgetéssel fejeztük be. Utolsó napunkon ajándékoztunk.
Boldogító jó cselekedetek
„Jó cselekedetek!”
A december, az adventi időszak mindannyiunk szívéhez közel áll, ám sajnos gyakran kell akár önmagunkat is figyelmeztetni arra, hogy kicsit lelassuljunk, jobban figyeljünk egymásra, hiszen erre volna mindenkinek igazán nagy szüksége.
Ebben a hónapban igyekeztem a gyerekeknek is erre irányítani a figyelmét.
Óvodánkban hagyományosan minden évben készítünk-sütünk közösen mézeskalácsot, vetünk Luca-napi búzát, és természetesen beszélünk a hagyományokról, az ezekhez fűződő szokásokról, babonákról.
Luca napján nem csak búzát vetettünk, de az Így Tedd rá programra alapozva, Boszorkányfogóztunk is, ami nagyon jól sikerült, még napokkal utána is előkerültek a kellékek, a kendő és a kisszék, amivel önállóan is eljátszották a gyerekek.
A „Jószívű” cím elnyerése:
A napi beszélgetőkörök alkalmával, kiosztottam a gyerekeknek a kivágott szívecskéket, amire azoknak a jele került, akik az elkövetkező időszakban valami jót cselekedtek a társaikkal. Minden nap, ebéd előtt megbeszéljük a délelőtti eseményeket, ki-mit látott, ki-mit érzett, és közösen visszaemlékezünk a kedvességekre, a jó cselekedetekre.
Ez a játék annyira motiválta őket, hogy észrevehetően változott a csoport légköre, még a kissé dacosabb, mogorvább, általában nem túl barátságos gyerekek is jobban odafigyeltek arra, hogy vigyenek zsebkendőt a rászoruló társuknak, vagy hogy ők pakolják el a legyorsabban a kallódó játékokat, vagy segítsenek a kicsiknek öltözködni…
Természetesen a hónap végén mindenki megkapta jutalmul a szívecskéjét és az „Erősség jutalmak – Szeretet” – medálját.
A nagyobb, érdeklődő gyerekekkel kipróbáltuk a „Halló” játékot is, az előző „Jószívű” játékhoz kapcsolódva. Körben ültük a szőnyegen, egy kiválasztott gyerek kezében egy játék telefon és ő mondta, hogy „Halló! Keresem azt a gyereket, aki ….. pld: (ma segített nekem a helyére rakni a kockákat.) Aki magára ismert, felvette a másik telefont és beleszólt: „Itt vagyok!”
Ezzel a játékkal ismét feleleveníthettünk egy-egy sikeres jó cselekedetet, ami ismét csak megerősítette a jóleső érzését annak is aki adta, és annak is, aki kapta.
Rózsai Tivadar Református Általános Iskola és Óvoda
December hónapban a Boldogságóra Alapprogram témáját a jó cselekedetek adták. Erre az adventi időszakban több lehetőségünk is volt azáltal, hogy jótékonysági akciókat támogattunk. Osztályunk csokoládét gyűjtött mikulásra az onko-haematológián kezelt gyermekeknek, kézműves tárgyak készítésével segítette az iskolai adventi vásárt és tartós élelmiszereket gyűjtött a rászoruló idősek és nagycsaládosok számára.
Az első decemberi boldogságórán beszélgettünk arról, hogy miért jó másokkal jót tenni, másoknak örömöt szerezni. Ezután csomagolópapírra egy nagy fenyőfát festettünk, amit a táblára tettünk fel. A fán olyan karácsonyfadíszek pompáztak, amelyeken a gyerekek egyéni jótettei voltak lerajzolva. A fa alá ajándékdobozok kerültek, amelyeken a fent említett jótékonysági tevékenységeket illusztráltuk. Munkálkodás közben Bagdi Bella dalokat hallgattunk, kedvencünket (Ha boldog vagy…) többször is.
Második óránkon a Csúnya karácsonyi pulcsik világnapját ünnepeltük meg. A gyerekekkel színes, csillogós, kötött pulóverekben vidám téli dalokat énekeltünk és vicces karácsonyi történeteket meséltünk. A foglalkozást közös öleléssel zártuk.
A December hónap tele volt idén is rengeteg izgalmas feladattal. Mikulásvárás alkalmával mi is megleptük énekkel és furulyaszóval, valamint szép fohásszal a nagyszakállú Mikulást. Lemondtunk egy édességről a rászoruló gyerekek javára.
Legnagyobb örömünkre ismét sikerült meglepnünk a szeretteinket Karácsonyváró előadással. Nagyon sokrétűen állítottuk össze. Az első részben hangszerek szólaltak meg. Önálló előadásban furulya, hegedű, majd többszólamban karácsonyi furulya dallamok. A legnagyobb kihívás az volt, hogy zongorát is kísértünk furulyával.
A nyárádmenti néptáncfordulatokat a Nox- A tél dala-dallamára- varázsoltuk át , a nézők ámulatára. Lelkileg sikerült magaslatokba repíteni a kedveseinket, szebbé, értékesebbé téve ezeket a pillanatokat!
A Betlehemesünk által felelevenedett a Karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások sorozata, hogy mit miért készítünk el és hogyan, hogy egészségesek, vidámak legyünk az új esztendőben. Még az állatainkra is gondolunk, hogy nekik is jó évük legyen.
Az iskolánk tanári kara is részesülhetett az örömben, hiszen pénteken, búcsúzásképpen, az igazgatónőnk kérésére, nekik is bemutattunk egy részt az egy órás műsorunkból.
Elkészítettük a csupa jócselekedetekből álló karácsonyfánkat.
Meglátogattuk a Gondozóközpontban élő bentlakókat, megajándékozva furulya- és énekszóval valamint ízletes házi sütivel. Azt mondták az ápolók, hogy tele voltak örömmel a fogyatékkal élők és sokáig emlegették még a hallottakat és a finomságokat.
Több alkalommal is megörvendeztettek osztálytársaink az otthon elkészített karácsonyi mézeskalácsokkal. Hálás köszönet érte!
Madáretetőt is készítettünk a madarak táplálására, gondolván a környezetünkben lévő állatvilágra is!
Örülünk nagyon, hogy ilyen változatos és tartalmas évet zárhatunk. Köszönjük a szellemi és lelki táplálékot, melyet a Boldogságóra nyújtott nekünk. Kívánjuk, hogy áldásokban gazdag új esztendőt tudhasson magáénak minden kedves boldogságórás közösség!
Boldogító jó cselekedetek
Órakezdő relaxációként a „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok” gyakorlatot választottam, majd meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát.
A téma bevezetését a Mutasd meg, mit jelent a jó cselekedet! feladattal kezdtük, rövid jelenetet mutattunk be a jó cselekedetekről.
A téma feldolgozásaként elemeztük a munkafüzetben található képet, majd megismerkedtünk a Paralimpia történetével. Kérdések segítségével beszélgettünk róla és arról is, hogy Mi számít jócselekedetnek? Mit jelent ez nekem?
Elkészítettük a Szivecskés pálcikákat „Jobb Veled a Világ” felirattal. Készítettünk karácsonyi ajándékot és „Pozitív üzenetkártyákat,” mellyel az óra lezárásaként jókívánság kíséretében megajándékoztuk egymást. Végül együtt énekeltük a hónap dalát.
Az óra végén sikerült mindenkit meglepi a pozitív üzenetkártyákkal és mindenki örömmel fogadta a karácsonyi ajándékot.
„Jónak lenni jó!”
Ebben a hónapban nemcsak egy tanóra szólt az osztályunk életében a jó cselekedetekről. Minden évben hagyomány, hogy adakozunk a helyi lakosoknak. A derecskei művelődési ház felhívására tartós élelmiszereket és játékokat gyűjtöttünk, melyet egy dal kíséretében adtunk át a művelődési házban.
Sajnos iskolánk egyik 7. osztályos tanulója súlyos betegségben szenved, édesanyja egyedül neveli. Az iskola adománygyűjtést szervezett a család számára, ehhez a nemes kezdeményezéshez is csatlakoztunk.
Boldogságóránkon az Angyal a cipősdobozban című mesét hallgattuk meg, dolgoztuk fel. Mindenki elmondhatta, hogy mit kívánna az angyalkától. Legtöbben tárgyi ajándékokat soroltak fel: társasjáték, foci, telefon, stb.. Néhányan azért elvontabb dolgokat is megfogalmaztak: ne legyenek irigyek az emberek, legyen mindenki egészséges. Bagdi Bella e havi dalát hallgatva elkészítettük dekorgumiból a mi angyalkánkat. Az elkészült alkotásokat mindenki hazavihette és a fenyőfára akaszthatta.
A Decemberi hónapunk a jó cselekedetekkel és a Karácsony várásával telt az 1. osztályban, értelmileg akadályozott gyermekek körében. Itt minden sokkal bensőségesebb és sokkal varázslatosabb, mint egy normál osztályban. Először is szebbnél szebb karácsonyi dalok hallgatása közben ráhangolódásként meghallgattuk a hónap dalát. Majd megismertük Zelk Zoltán : Mikulásbácsi csizmája című mesét, amit nagy figyelemmel néztek, és a végén a kérdésekre próbáltak kisebb nagyobb sikerrel válaszolni. A mellékletből a keresgélős feladatot többnyire élvezték, igaz nem lett meg mind a 12 különbség, de azért szépen kezdték kiszínezni a képeket és erre felbuzdulva a mézeskalács házikót is elkezdték színezni, aminek a hiányzó részeit szépen a helyére illesztették. Nagy siker volt hogy jól csinálták, a dicséretnek örültek a legjobban. Majd jóízűen elfogyasztották a finom mézeskalácsokat, amit sütöttünk. Így telt hát nálunk a mi kis osztályunkban a Karácsony várása, nagy szeretettel.
Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd, Széchenyi út 14/d
A másik télapó mesét feldolgoztuk. A mesét eleinte nehezen értelmezték a gyerekek, de a végére már mindenki értette.
Készítettünk angyalkákat, amit otthon használtak a gyerekek. Amikor valamit megcsináltak szüleik helyett, az angyalkát ott hagyták az elvégzett munka helyén. Kértem a szülőket, ha megtalálják az angyalokat, akkor adják vissza a gyerekeknek, hogy újra szárnyra kelhessenek.
Néhány szülőtől kaptam visszajelzést, hogy megtalálta a jócselekedet angyalkáját.
A decemberi Boldogságóra foglalkozásaink témája a „Boldogító jócselekedetek“ elnevezést kapta. Ez a hónap az advent, a várakozás időszaka, amelynek legfőbb üzenete: az együttlét, a szeretet és az egymásra való odafigyelés.
A másodikosokkal mi is aktívan kerestük az alkalmakat, hogy egymást segítsük, és örömet szerezzünk szeretteinknek, ismerőseinknek és barátainknak. Számos felejthetetlen élményben volt részünk. Csatlakoztunk a „Mennyi szeretet fér el egy cipősdobozban?” elnevezésű jótékonysági akcióhoz, amellyel az időseknek segítettünk. Játékokat gyűjtöttünk a helyi óvodáknak a „Ajándékozz örömet Karácsonyra!” programban. December elején nagy izgalommal vártuk a Mikulást. Erre az alkalomra a gyerekek verssel, dallal és gyönyörű rajzokkal készültek. Szívesen emlékezünk vissza a közös színházlátogatásra, a karácsonyi vásárra, de a legmeghatóbb és legcsodálatosabb élményünk az volt, amikor a másodikosok karácsonyi kultúrműsorral lepték meg szüleiket és nagyszüleiket.
Az utolsó tanítási napon saját készítésű képeslapokkal, és kedves ajándékokkal lepték meg egymást a gyerekek. Az együtt átélt pillanatok mutatták meg igazán, hogy milyen jó érzés adni és együtt átélni a szeretet, a figyelmesség és a kedvesség pillanatait.
Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új évet kívánunk MINDENKINEK!
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
A decemberi időszakban nemcsak az ünnepre vártunk, hanem megtanultuk, hogy a kedvesség és az odafigyelés olyan, mint a morzsa: ha elszórjuk, másokat is jóllakatunk vele. Az adventi gyertyagyújtások meghittségét a „Szeretet mondókával” tettük még mélyebbé. A mécses körbeadása során a gyermekek megtapasztalhatták a pozitív megerősítés erejét, amikor megálltak egy társuk előtt, és kimondták: „Azért szeretlek, mert…”, nemcsak a kapó, de az adó gyermek szíve is megtelt melegséggel, és átélhették, hogy a kimondott jó szó a legszebb ajándék. Megismertük Szent Miklós püspök történetét, aki megtanított minket az önzetlen adakozásra. Szeretettel készítettünk rajzokat a Mikulásnak, hogy mi is megajándékozzuk őt. A Mikulással való találkozás megható pillanat volt, ahol a gyerekek érezhették, hogy a jó cselekedeteknek és a türelmes várakozásnak mindig megvan a jutalma. Ismerkedtünk Jézus születésének történetével is, amely a szeretet, a remény és az emberiségnek szánt legnagyobb ajándék üzenetét hordozza. Ez a történet segített megérteni, hogy a karácsony nem csupán a tárgyakról, hanem a szívbéli odafordulásról szól. A „Három fenyőfa” meséje az önzetlenségről és a szeretet erejéről közvetített fontos üzenetet, mély nyomot hagyva a kicsikben a jó cselekedetek szempontjából. Luca-búza ültetése során a hagyományőrzés mellett, a gondoskodást is gyakoroltuk. Különösen szép pillanat volt, amikor a gyerekek a hiányzó, beteg társaik számára is ültettek búzát, kifejezve ezzel, hogy a közösségünk minden tagja fontos, akkor is, ha épp nincs jelen. Az ünnepi készülődés legaktívabb része az alkotás volt. A gyerekek nagy lelkesedéssel és szorgalommal készítettek ajándékokat társaiknak és szüleiknek. Megtanulták, hogy az az idő és energia, amit egy másik ember örömére fordítunk, az egyik legértékesebb jó cselekedet, és átélhették, hogy adni ugyanolyan jó mint kapni.
Ez a hónap megtanította nekünk, hogy jó embernek lenni boldogító állapot. Akár egy mondókával, akár egy saját készítésű ajándékkal, vagy egy tálka zöldellő búzával kedveskedünk, a szeretetünkkel szebbé tesszük a világot!