Minden gyermek napi szinten vesz részt a boldogító jó cselekedetek gyakorlásában. Segítenek a felnőtteknek összetakarítani, megteríteni, kisebbeket felöltöztetni-levetköztetni, óvónénik keze alá dolgozni, társaikat vígasztalni, egymásnak összerakodni. Azonban közülük is a decemberi hónapban megválasztottuk a csoport képviselőjét, aki a legkiemelkedőbben, önzetlenül vett részt minden területen. A gyermekek gratulációjuk jeleként csoportosan körbeölelték őt.

A boldogító jó cselekedetek témája átszőtte mindennapjainkat decemberben. A gyerekekkel minden nap beszélgetőkör keretében gyertyát gyújtottunk, s beszélgettünk arról, mik azok a jó cselekedetek, amelyek láttán az Angyalok mosolyognak. Napról napra figyeltük és felsoroltuk a körben ülő gyerekek aznapi vagy előző napi jó cselekedeteit, s azokat is felsorolták, melyekkel otthon a szüleiket, testvéreiket, családtagjaikat, ismerőseiket örvendeztették meg.
A boldogságórán feldolgozott témánk Vitéz Anna „A piros varázssál” című meséje volt, mely a kedves erdei állatok történetén keresztül tanította a gyermekeket a figyelmességre, a mások iránt tanúsított szeretetteljes megnyilvánulásokra, mások segítésére és a szívből jövő ajándékok értékességére.
Karácsony közeledtével sokat mondókáztunk, énekeltünk, s a megismert népi mondókákkal, népdalokkal megörvendeztettük településünk lakóit is a Falukarácsony ünnepén.
Hálás vagyok a kollégáknak, a gyermekeknek és a szülőknek, hozzátartozóknak a sok-sok jóért, amivel megörvendeztettek bennünket és egymást ebben a hónapban is.

(A mesékhez és a relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), Budapest, 2017., Vitéz Anna: Karácsony üzenete, Hungaropharma Zrt. Budapest, 2008.)

A boldogító jó cselekedetek gyerekekkel való megélésénél arra fókuszáltam,hogy az adventi,várakozási időszakot tegyük örömtelivé.Bagdi Bella : ,,Jó emberré csak szívemmel vállhatok”című kedves dala támogatta koncentrációjukat. A relaxációs gyakorlat a ,,dagasztás” megnyugtatta ,zongorázó mozdulatok ellazították a kezüket. A szívem kertje mese után,volt olyan gyermek aki azt mondta,hogy ,,én már nem hisztizek,tudom mi a dolgom…”Beszélgettünk arról,hogy mi a jó cselekedet,amikor önzetlenül, viszonzás nélkül teszünk valamit. Ezt követően összeállíttuk a mézeskalács tésztát,melybe szívünk melegét is belegyurtuk.Sütés,díszítés után meghívtunk más csoportokat egy teára ,mézes sütire.Angyalkás tánccal köszöntöttük a vendégeket.Így szépítette meg az adventi időszak a boldogságóránkat.Inspiráló összekovácsoló elfoglaltság volt,melyben nem türelmetlen feszültség uralkodott hanem örömteli készülődés.Lelassultunk,szüleiknek fenyő díszt festettek, öröm emléket adták át.Mindenki szívében boldogság volt ,hiszen nemcsak kapni ,hanem adni is jó.

December 10.-én a kis-középső csoportos gyerekekkel a „Jó cselekedetek, az Adventi időszakban is” témakörről beszélgettünk.
A délelőtt folyamán a mesére hívó dalunkkal a csoportszoba szőnyegére invitáltam a gyerekeket és a mese gyertya meggyújtása után elmeséltem nekik A boldog család c. magyar népmesét. A történet arról szólt, hogy élt egyszer egy boldog házaspár, akik sohasem veszekedtek, és ezért a gonoszok (ördög/boszorkány) mindenféle fondorlatos cselekedettel, megpróbálták szétválasztani őket, hogy próbára tegyék a bizalmukat. Ami aztán sikerült is nekik, de aztán hamar rájöttek, hogy félrevezették őket és végül még összetartóbbak lettek, mint előtte. Majd együtt meggyújtottuk az adventi koszorún a következő gyertyát és megbeszéltük a mesével kapcsolatos kérdéseket. Többek között szó esett arról is, hogy: mi számít jó cselekedetnek? Mit jelent a bizalom vagy éppen a megbocsátás. Luca-nap alkalmából már a hét elején témába vettük a boszorkányokat, -mint a gonosz megtestesítőjét- és beszéltünk a jó/rossz ellentétéről is.
Ezután egy körjáték következett, aminél az volt a gyerekek feladata, hogy körben ülve mindenkinek mondania kellett egy jó cselekedetet a mellette ülőnek, amit a hét során fog megtenni érte.
A hét elején készítettünk Luca-napi jóságbúzát. Meséltem nekik a Luca-napi népszokásokról és hagyományokról, majd két asztalt összetolva elkezdtük a búza ültetést. Elsőként mindenkinek kiosztottam egy-egy palántázós pohárkát, amit a feléig megtöltöttünk földdel. Ezután minden kisgyerek csippentett egy kis búzát az asztal közepén lévő tálkából és jó sűrűn belenyomkodták a földbe -minél mélyebben-. Aztán szórtunk a tetejébe még egy kis földet, majd mindegyiket megöntöztük egyenként és beletűztük a jelüket is, hogy meg lehessen különböztetni. A tevékenység lezárásaként minden kisgyerek megsúgta a Luca-búzájának, hogy milyen jó cselekedetet fog véghez vinni otthon a szeretteivel.
A nap további részében Luca-napi kotyolásra táncoltunk és énekeltünk, verseltünk a gyerekekkel, valamint közösen meghallgattuk a Jó emberré csak szívemmel válhatok… című Bagdi Bella dalt.

Az e hónapi témát igyekeztem a Karácsonyi készülődésbe, ráhangolódásba ágyazni. A foglalkozást a már jól ismert mondókánkkal kezdtük. Ezt követően relaxációs gyakorlatokat végeztünk és megbeszéltük ki mivel szokott kedveskedni vagy miben szokott segíteni otthon a családjának a Karácsonyra készülve. Ezt követően mézeskalács sütésre és díszítésre invitáltam a gyerekeket, melynek célja nem csak az volt, hogy ők maguk egyenek a finomságból, hanem mindenki vihetett haza a családjának, ezzel is „jót cselekedve” kedveskedjenek nekik.
A mézeskalácsok nagyon finomat és szépek lettek, mindenki nagyon örült neki.