Decemberben nagy izgalommal készültünk karácsonyra. Akinek a nevét kihúzták annak készültek apró figyelmességgel. Kedves üzenetekkel lepték meg egymást naponta úgy, hogy a másik nem is sejtette kitől kapja azt. Előzőleg megbeszéltük, hogy mivel lehet kedveskedni egymásnak, mivel szerezhetnek a másiknak örömöt, boldogságot. A gyerekek izgatottan készültek a meglepetésekkel, öröm volt látni így őket.
Kis darabokból közösen elkészítettük az osztály karácsonyfáját is. Mindenki egy kis részt színezett. Együtt illesztettük, összeraktuk a kis mozaikdarabokat, így állt össze az osztály fája.
Karácsonyi műsorral is készültünk a szülőknek és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a rendezvényről is.
A programsorozat befejezéseként az osztály karácsonyi délutánján ajándékot adtak egymásnak. Meglepett és boldog arcok mosolyogtak vissza rám.

Izgalommal készültünk az ünnepekre, ajándékokat készítettünk szeretteinknek. Mikulás és karácsonyi műsort adtunk elő az óvodásoknak, nyugdíjasoknak. Karácsonyi képeslapokat rajzoltunk a városi rajzpályázatra.
Megbeszéltük azt, hogy milyen jó cselekedetekkel tudnak örömet, boldogságot szerezni másoknak. Plüssöket, csokoládét, rajzeszközöket gyűjtöttünk a kórházban lévő gyerekeknek, melyeket közösen csomagoltunk be számukra.

Boldogságóra Reflexió: Boldogító jó cselekedetek (3.b osztály)
A foglalkozás menete és tevékenységei:
• Fogalomtár a táblán: Az óra elején tisztáztuk a témához kapcsolódó kulcsszavak jelentését (önzetlenség, jótett, adakozás, köszönet, figyelmesség, segítőkészség, adomány). Megbeszéltük, hogy a jó cselekedet ránk is jó hatással van, mi is boldogabbak leszünk tőle.
• Mesehallgatás és szövegfeldolgozás: Elolvastam Móra Ferenc Szánkó című művét. A gyerekeknek figyelniük kellett, hogy a táblán lévő tulajdonságok melyik szereplőre igazak. A mese után megbeszéltük a történetet, és hiányos mondatokat fejeztünk be a szöveg alapján.
• Közmondás és beszélgetés: Értelmeztük a „Jó ott adni, ahol senki se kér” közmondást. A tanulók elmesélték saját élményeiket, hogy kerültek-e már hasonló helyzetbe, majd megvitattuk, hogy mindenki képes-e jó cselekedetet végezni.
• Páros szituációs játék: Szavak nélkül, csupán mozdulatokkal kellett eljátszaniuk 1-1 jó cselekedetet (pl. szomorú osztálytárs megvigasztalása, elesett társ felsegítése).
• Kreatív feladat (Emberalak színezése): Minden diák kapott egy papír emberalakot. Ahogy haladtunk előre a beszélgetésben, úgy színezhették ki a gyerekek a megfelelő testrészeket. Megbeszéltük, mit csinál a jótevőnél az okos fej, a figyelő szem, a kérést meghalló fül, a biztató mosoly, a segítő kéz és a szeretetteljes szív.
• Óra lezárása: A „Hogy érezted magad az órán?” kérdéssel zártunk, ahol a gyerekek kifejezhették az órával kapcsolatos pozitív érzéseiket.
Pedagógiai tanulság és reflexió:
A harmadikosok rendkívül aktívak és empatikusak voltak. Az emberalak szakaszos színezése nagyszerűen fenntartotta a figyelmüket, és vizuálisan is tudatosította bennük, hogy a jó cselekedetekhez nem kell nagy dolgokra gondolni: elég egy figyelő szem, egy jó szó vagy egy segítő kéz a mindennapokban. A gyerekek saját élményeken keresztül értették meg, hogy a környezetük támogatásával a saját boldogságérzetüket és az osztályközösség összetartozását is növelik.

A „Boldogító jó cselekedetek” témájú boldogságórán a tanulók életkoruknak megfelelő példákon keresztül ismerkedtek meg az önzetlen segítségnyújtás és a kedvesség fontosságával. A beszélgetések során örömmel osztották meg saját tapasztalataikat arról, hogyan segítettek társaiknak, családtagjaiknak vagy hogyan tettek valami jót másokért. A közös feladatok és játékok segítették a pozitív érzelmek megélését, valamint az empátia és a közösségi érzés fejlődését. A foglalkozás végére a gyermekek felismerték, hogy a jó cselekedetek nemcsak másoknak okoznak örömet, hanem saját boldogságérzetüket is növelik.