„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” Márai Sándor szavai vezérelte kis Bagolyváramat ebben a hónapban is. December… Várakozás… Hit… Szeretet… Remény… Csodák… Számunkra ez az év legkedvesebb hónapja, hiszen újra gyermekké válhatunk és rácsodálkozhatunk a világ apró csodájára, örülhetünk, szerethetünk. Nem egyedül, hanem közösen, együtt. S ez a legfontosabb! Nehéz napok, hónapok, s egész év áll mögöttünk! Igaz néha kevesen voltunk, de lelkünkben mindig együtt volt az osztályunk, és készültünk a csodára. Hittük, hogy a világ jobbá lesz, megújul, újból megtisztul, meggyógyul. Ez vezérelt bennünket! Hiszen van egy csoda. A karácsony csodája. Amire várunk, és ami teljesedik. De ez a csoda nem színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találjuk. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő jókívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A karácsony csodája a szeretet ünnepe.
Minden napunk egy közös, reményteli várakozás volt. Közösen levelet írtunk a Mikulásnak, amelyet elküldve egy csoda várt bennünket december 6-án! Gyönyörű kandallóban „ropogott” a tűz, s apró ajándékok bújtak meg a csomagokban. A társasozás végtelen örömét kissé beárnyékolta a világot sújtó betegség, de mi nem adtuk fel így sem! Igyekeztünk jobbá lenni, s ezzel a világot is jobbá tenni. December elsején kicsiny falunkban megnyíltak az adventi ablakok, amelyeket izgatott és kíváncsi nyomozók kutattak fel kicsik-nagyok óriási örömére. Egyként mozdult kéttornyos falunk. Egy maroknyi csapat hite, kitartása, szeretete, szeretetadása elindított egy közös, csodálatos várakozást az adventi időszakban. Csapattá alakultunk! Egész hónapban izgatottan, lelkesen készültünk a rádiós karácsonyi műsorunkra is. S a legszebb az egészben, hogy mindenki közösen együtt szerepelt benne! Így próbáltunk üzenni és ajándékunkat átadni az embereknek, az iskolánknak, a szeretteinknek, a falunkbelieknek és az egész világnak. A boldogságnapunkon közösen táncoltunk, nevettünk, örültünk, öleltünk, játszottunk, vizsgálódtunk mikroszkóppal, hősökké váltunk, rajzoltunk! A boldogító erősségek kártyák segítségével szeretet zuhany játékot játszottunk! Közösen megfejtettük a nagy titkot: ÖNZETLEN! Mesebeli hősöket jelenítettünk meg, cipővel játszottunk és képregényt írtunk arról, hogy miért jó adni! Úgy érzem, ekkor voltunk igazán hálásak egymásnak egymásért! S még a hó is leesett nagy örömünkre! Kell ennél több? Jöhetett a hóangyalka, hóember építés… S mi sem zárhatná kellő méltósággal ezt a hónapunkat, mint a Bagolyvári jóságmanóim karácsonyi csodaváró műsora! Jobb velük a világ! Igazán büszke vagyok rájuk!
…és elcsendesül bennem minden újra és újra.
A zsivajt felváltja a csend, a csapongást a gondolat.
A tépett érzéseket a békés hangulat, ha magamba nézek némán és
Várok, mert az advent közel van. …várok, mert advent közeledik
és magamba nézek némán, mert halk sóhajjal szárnyat bont imám, míg érkezik.
Szívemben új öröm fakad, Lelkem is készül rá nagyon,
Minden azt súgja halkan: Higgyek, hisz csodát várok!
Áldott, Békés Ünnepeket kívánunk világ!
Boldogító jó cselekedetek
“Adni jó!” szlogennel gyűjtöttünk aprópénzt egy általunk kreált perselybe. Ezt a feladatot a 3. osztályosokkal karöltve valósítottunk meg. Iskolánk hátrányos helyzetű településen van, így az intézményünkbe járó gyermekek nagy része is hátrányos helyzetű. Az összegyűjtött adományt az iskolai gyermek szervezetnek ajánlottuk fel, akik rengeteg színes programot szoktak szervezni az iskola tanulóinak a tanév során.
December – Karácsony hava, az Advent, a várakozás hónapja – idén is számtalan lehetőséget kínált a „Jó cselekedetek gyakorlására”.
A hónap a Mikulásvárással indult. Megismerkedtünk szent Miklós legendájával, kiemelve emberszeretetét, segítőkészségét. A gyerekek boldogan „írtak” rajzoltak a Mikulásnak. Rajzaikban megjelentek boldog életeseményeik pillanatai csakúgy, mint vágyaik, kívánságaik. Idén se jöhetett el személyesen a Mikulás, de azért mindenki fényesre tisztította cipőjét, csizmáját, abba rakta rajzát, melyeket aztán az óvoda ablakaiba helyeztünk. A csoportszobában énekeltünk, verseltünk, majd miután meghallottuk szánjának csengőjét, izgatottan indultunk el „lábainak nyomait” követve. A gyerekek boldogan mesélték, hogy már otthon is járt náluk a Mikulás, akit süteménnyel, tejjel vártak, s ajándékot hozott nekik.
A hónap elején közösen elkészítettük „Jó cselekedet karácsonyfánkat”, megbeszéltük, milyen cselekedetekkel szerezhetnek kis jégvirágokat a karácsonyfára tűzött, jellel ellátott szalagocskáikra. Minden nap leültünk, megbeszéltük ki, miért ragaszthat egy-egy kis csillogó jégvirágot a szalagocskájára
Ajándékok készítésével teltek mindennapjaink: az újrahasznosítás jegyében műanyagkupakokból készítettünk a családtagok számára. Mézeskalácsot sütöttünk, melyet a karácsonyi ünnepség után nap, mint nap közösen fogyasztottunk; megajándékoztuk velük az óvoda dolgozóit, az óvodánkba járó logopédust és fejlesztőpedagógusokat.
Hétről hétre énekelve álltuk körbe az adventi koszorút, melyen egy-egy gyertya meggyújtásával érzékeltettük az idő előrehaladását, az ünnep közeledését. Karácsonyi műsorunkat a szülők online ajándékként kapták meg: a nagyok meghitt gyertyafényes tánca után közös versmondással, majd a kicsik önfeledt manótáncával hangolódtunk az ünnepre.
Jó cselekedetek gyakorlására biztattuk a szülőket is, akik felajánlásaikkal csatlakozhattak a városunkban idén is meghirdetett “Egy doboznyi szeretet” jótékonysági akcióhoz. Így szeretet-dobozaikkal a rászoruló gyermek karácsonyát tehették szebbé.
Eljátszottuk az „Almát szedj, ügyesedj…!”játékot, elmondtuk a mondókát, eljátszottuk a figyelem-fejlesztő futójátékot. Többször is elmeséltem Az alma és a kerti manó meséjét, mely után mindenki boldogan készítette el a kerti manó festékét. A játékidőben almákból karácsonyfa díszeket készítettünk, melyekkel az óvodai karácsonyfát is díszítettük, és mindenki készíthetett a családi karácsonyfára is.
Remélem, hogy a hónap során végzett sok-sok tevékenység által sikerült gyakoroltatni a proszociális viselkedést, és bízom benne, hogy hatása nem csak karácsonyig tartott, hanem sikerül átmentenünk az újévre is!
Boldogságóra
Dátum: 2021.12.30.
A Pillangó kiscsoporttal a szönyegen körben ülve egyszerüen beszélgettünk arról, hogy mi is számít igazán jó cselekedetnek, hogyan tudunk segíteni szüleinknek, családunknak, ovis társainknak és ezáltal a jó cselekedetektől hogyan érezzük magunkat. Például otthon segítünk a rendrakásban, az oviban egymásnak odaadjuk a játékokat, segítünk felvenni, ha valami leesett, megvigasztaljuk, aki szomorú. Mindenki készített egy kis karácsonyfát és megbeszéltük azt is, hogy nem csak ezen az ünnepen kell szeretnünk, odafigyelnünk egymásra, hanem mindenkor. A kis karácsonyfákat az öltözőben kitettük a faliújságra is, hogy a szülők megnézhessék azokat. A relaxációs gyakorlataink a “Fújj-fújj”, “Napimádás” voltak. Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalát a vizuális tevékenység közben hallgattuk meg többször is, majd a Szívem kertje címü mesével zártuk a boldogságórát.
A decemberi hónapot az óvodában is a készülődés, az adventi hangulat szőtte át. Igyekszünk ilyenkor a csoportszobákat, az ablakokat, az udvart is alkalomhoz illően kidíszíteni, ezzel is mélyítve a gyerekek vágyakozását. Már a Mikulás bácsi eljövetelére is lelkesen barkácsoltuk az ablakdíszeket, az óvodások kiscsizmákat, télapókat készítettek a faliújságra és szorgalmasan tanulták a verseket, énekeket. Nem hiába, hiszen eljött hozzánk is, jól megrakott pottonnyal és dicséretekkel a sok kedves készülődésért. A Katica csoport idén a szokásos csoki adventi naptár mellett egy „élményes adventi naptárt” is nyitogathatott, amiben apró kis meglepetések lapultak, amiket az oviban lehetett megvalósítani. Az volt a célunk, hogy a gyerekek megtapasztalják, nem csak ajándéknak lehet örülni, hanem például egy irodalátogatás, egy tea készítés a többieknek, egy akadálypálya építés is rejtegethet izgalmakat.Nagy tetszést aratott a gyerekek körében és mivel karantén miatt kevesen jártak oviba, megbeszéltük, hogy januárban maradhat ez a motiváció és tovább folytatjuk.
A szülők egyetértésével közösen készítettünk egy fordított adventi naptárat is, ami azt jelentette, hogy két hátrányos helyzetű gyermeknek játékokat, kis apróságokat gyűjtöttünk a gyerekek segítségével, amit otthonról hoztak. Ezeket két feldíszített cipős dobozba tettük és eljuttattuk a családokhoz. Mi így próbáltuk szebbé tenni a karácsonyukat. Ezúton is gyakoroltuk a jó cselekedeteket.
Az óvoda szülői szervezete is minden évben készül óvodánk alapítványának támogatására. Ebben az időszakban, adventi vásárt rendeznek, általuk készült díszekkel. Sok szülő segít az elkészítésben, az árulásban és természetesen lelkesen vásárolnak is, a jó ügy érdekében. Igazi jó cselekedet hajtanak vége, amiért igazán hálásak vagyunk.
A gyerekek mindezek által, érzelmileg már fel voltak készülve a következő boldogságóra foglalkozásra. Mivel több csoport is karanténba került, sokan megbetegedtek így az utolsó héten egy közös foglalkozást szerveztünk a Kisvirág és a Katica csoportosok részére. Az ajánlott mesét a gyerekek ismerték, mindkét csoport ősszel hallgatta. Szívesen játszották el a kerti manó szerepét: a képzeletbeli éretlen almát gyorsan pirosra festették. Nagyon tetszett nekik, egymás arcára piros pozsgát festeni, mindenki egyből felvidult. Meg is hallgattuk a Jól csak a szívemmel láthatok dalt Bellától, volt aki csukott szemmel átszellemülve hallgatta. „Arra gondoltam, hogy a családommal állok a karácsonyfa körül…”…”Arra gondoltam, hogy anyát mennyire szeretem…”….”Arra gondoltam, hogy milyen kedves a Jézuska, hogy elhozta nekünk a vonatot…biztos látta, hogy mi is jól viselkedtünk”…- a gyerekek így fogalmazták meg gondolataikat. Elővettünk egy fa karácsonyfa díszt, és vágott papírcsíkokkal jeleztük a jó cselekedeteket. Aki a nap folyamán bármi kedvességet tett, figyelmet fordított, annak felkerült a szalagja a karácsonyfára. A Kisvirágos fiúk igazán udvariasan viselkedtek, kedvesen kérdeztek, a játékokat elpakolták. A közös játékban is nagyon figyelve, szorgalmasan vettek részt. A Katicák igyekeztek a többieknek megmutatni minek hol a helye, szívesen terítettek, dajka nénik munkáját igyekeztek könnyíteni. Akinek volt kedve húzhatott kis kártyát, és teljesíthette a rá írt kis feladatot: pl.: játszom olyan valakivel akivel nem szoktam, megvigasztalom aki szomorú, segítek elpakolni. Cserébe kis jutalom matricát kapták, amin dicsérő szavak voltak kis képpel: Szuper vagy! Így tovább! Szép munka! Szabadidőben almás színezőt vettünk elő, és almafüzért készítettünk a karácsonyfára. A nagycsoportos gyerekek önállóan vágták ki az almaformát és ragasztó segítségével, az általuk választott helyre ragasztották a füzéren. Közösen a karácsonyfára helyeztük és még egyszer meghallgattuk a dalt, körbeállva a karácsonyfát. Összegeztük az együtt töltött napot, és sokan megfogalmazták milyen jó volt együtt játszani a másik csoporttal, a Kisvirágosok szerint: „egész jól megszoktuk már ezt az új helyet”. Örültünk ennek a szeretetteljes légkörnek, otthonra is békés boldog ünnepeket kívántunk egymásnak ölelés kíséretében. Mindannyian ezzel a jelmondattal mentünk el a téli szünetre: „jó emberré csak a szívemmel válhatok”. Kívánunk mindenkinek egészséget, szeretet, békét a jövő évre!
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
December, mi más is lehetne, mint a Jócselekedetek hónapja, az advent időszaka akaratlanul is mindig egy kicsit jobbá teszi az embereket.
A hónap dalának meghallgatása után beszélgettünk. Beszélgettünk A kishercegről, ami nekem különösön kedves nekem. Bár a gyerekeknek csak 4. osztályban szoktam felolvasni belőle, de most a dal kapcsán eszembe jutott szintén kedvenc idézetem: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.”
Így dióhéjban meséltem nekik a kishercegről, a róka megszelídítéséről és a féltve őrzött rózsáról.
Majd megtekintettük a youtube-n a https://www.youtube.com/watch?v=wYtnbpSC9vQ kisfilmet.
„Ha a cipőm mesélni tudna ! „ jeleneteket csoportmunkában dogozták fel a gyerekek. az egyik csoport munkáját ez a kisfilm ihlette meg. Cipőcskéikkel a filmben játszódó történetet játszották el.
Sokatmondó kulcsmondatuk volt: „…..volt egy ember, aki mindenben meglátta a jót………..”
A 2. csoport Befogadás címmel adta elő jelenetét. Ahol a jó öreg maszkunk, már agytakaróként funkcionált és a csodasajt nélkül is megoldották a problémákat a cipők.
https:// www.youtube.com/watch?v=ogOvDPV08Ko
A 3. jelenetben A szülinapi torta című jelenetben szintén tapasztalhatjuk, hogy milyen jó érzés , ha valaki önzetlenül segít a másik embertársán: — „ Jó tett helyébe jót várj!
„……………és ha „szorít a cipő” mindig van rá megoldás segítséggel, szeretettel, mert csakis így lehet.
Osztálykarácsonyunkon egymást saját készítésű ajándékokkal leptük meg.
A hónap ajándéka volt, hogy 2 előadáson is részt vehettünk a Müpában. A Kristály című előadás minket is elvarázsolt.
Boldogság kuckónkat pedig 1ólomkatonánk őrzi, hogy boldogságunk el ne illanjon, hanem örökre megmaradjon.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
Boldogító jócselekedetek
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
Boldogító jócselekedetek
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
Boldogító jócselekedetek