Beszèlgetô kôrben közösen össteszedtük milyen jó dolgokat tudunk tenni, tàrsainkkal, szüleinkkel, csaladtagjainkkal, baràtainkkal. Ezek a jó cselekedetek milyen hatàst vàlthatnak ki, s ezt mennyire jó làtni milyen örömet okozhatunk egy aprósàggal is. Relaxàciós gyakorlattal kezdtünk mint mindig. Ènekeltünk, tancoktunk Bagdi Bella: Jó emberrè csak a szívemmel vàlhatok címû dalàra. Munkafüzetünkben a tèmàhoz kapcsolódó madàretetôs vonalvezetôs labirintusokban vègigrepültünk. Szívem kertje mesèt elmesèlve , erkölcsi èrzèkük fejlôdött. Szíveket a jó cselekedetek jelèt, egyènileg kiszíneztèk, s a hèt folyamàn kiosztottàk a jó cselekedetek fügvènyèben. Szituàciós jàtèkkokkal a tèmàt àthatóbban feldolgoztuk. Zàràskèpp Bagdi Bella: Boldog vagyok címû dalàra ènekeltünk, tàncoltunk.

Sajnos valamiért nem töltötte fel a decemberi posztom de most újra feltöltöm.

A gyermekekkel egèsz hónapban nagy hangsúlyt fektettünk az egymás szeretetére, az egymás megajandékozásàra, az egymás megbecsülésére, tàmogatásàra.
Megértettük a gyermekekkel hogy jobb adni mint kapni milyen fontos értèket kell kèpvislenünk az èletben. A tèli szünet előtt megvàlasztottuk a jó cselekedetek àltali eredmènyükért a Jósàgos cìmet. A gyermekekkel minden nap kihúztuk a kallendàriumból az aznapi jócselekedetet. A jutalom egy szivecske volt amit az általuk kèszìtett Mikulàs csizmàn gyűjtöttek. A végeredmèny egy nagyon kedves és jósàgos kislàny győzött.
Karâcsonykor megajàndèkoztàk egymást. Mézeskalácsot sütöttünk megajàndèkoztuk a többi csoportot.
Nagyon boldogan telt a decemberi hónapunk.

A Jócselekedetek gyakorlásának hónapjában a Csicsergő csoport minden gyermeke egy fenyőfára ragaszthatta a jócselekedért kapott csillagait. Főként a nagycsoportosok értették és fogalmazták meg gondolataikat:
„Segítettem feltenni a kiscsoportosnak a játékot a polcra”;
„Megvigasztaltam a társamat, mert megütötte a lábát”;
„A mosdóban segítettem egy kicsinek kinyitni a csapot”; „Segítettem a csoportunk díszítésében!”

December hónap az adventi készülődés jegyében zajlott csoportunkban. Ebbe az érzelmi hangolódásba könnyen sikerült beleilleszteni a 4. hónap témáját, a boldogító jócselekedeteket.
Gyermekeinkre jellemző az egymás iránti figyelmesség, kedvesség, segítőkészség.
A mindennapokban a csoportba integrált SNI-s gyerekek felé, akik közül az egyik mozgáskorlátozott, a másik kislány pedig megkésett mozgásfejlődésű, napi szinten élik meg ezeket a „jócselekedeteket”. Vegyes csoport lévén a nagyok gyakran segítenek a kisebbeknek, odafigyelnek rájuk a nap folyamán.
A témát felvezető dal nagyon tetszett a gyerekeknek, szívesen hallgatták többször a hét folyamán.
A Szívem kertje mese jó kezdést biztosított a beszélgetéshez, a gyerekek sok jócselekedetet tudtak felsorolni a mese szereplőitől és a saját kis életükből. Szívesen idézték fel az otthoni mindennapokat, amikor szüleiknek, nagyszüleiknek segítenek, okoznak örömet, vagy a testvéreikkel közös élményeiket.
A szituációs játékok segítségével belebújtak a szereplők bőrébe, próbálták eljátszani, hogy az adott helyzetben mit tennének, mit mondanának.
A munkafüzet feladatai sok lehetőséget adtak arra, hogy feladatokkal is gyakorolják ezt a készséget.
Az ünnepek közeledtével a mindennapjainkba is be tudtuk építeni a jó cselekedeteket, naponta emeltük ki azokat a gyerekeket, akik a legtöbbet tettek társaikért, a közösségért. Aznap délben ők fújhatták el a gyertyát az adventi koszorúnkon.
A jócselekedet jelét a szívecskét elkészítettük közösen papírból, krepp papír gombócokkal díszítve, amiket a gyerekek hazavittek, és a családjukban annak adták oda, akinek a legtöbb jót tették, segítették.
A hónap ünnepei nagy segítségemre voltak a téma elmélyítésében, megélésében, kijátszásában.

A gyerekekkel megbeszéltük, hogy bizony a mesében hallottak velük is előfordulnak: nem fogadnak szót, ha anya hívja őket segíteni nem mennek esetleg rugdossák a játékokat. Így karácsony táján azt beszéltük meg, hogy mindenki segít a fenyőnket felöltöztetni. Olyan jó volt látni, hogy milyen gondossággal bántak a díszekkel, szépítették a fát.

A gyerekekkel megbeszéltük, hogy bizony a mesében hallottak velük is előfordulnak: nem fogadnak szót, ha anya hívja őket segíteni nem mennek esetleg rugdossák a játékokat. Így karácsony táján azt beszéltük meg, hogy mindenki segít a fenyőnket felöltöztetni. Olyan jó volt látni, hogy milyen gondossággal bántak a díszekkel, szépítették a fát.