Ez már a boldogító jócselekedetek második órája volt, amikor elkészült a jócselekedetek karácsonyfája is. Előző órán már mesét is hallgattunk, ezen az órán pedig egy kis színes kartonra mindenki felírt egy jótettet, amit a múlt hét óta ő hajtott végre. Ezt tűztük fel a falvédőnkön levő fenyőfára.

A december hónap a jó cselekedetekről szólt, kis kártyákat húztak, amelyen volt egy számára jó dolog, amit kapott pl. ma a tanári asztalnál ülhetsz vagy valamelyik órán kérhetsz öt perc pihenőt stb. és volt egy dolog, amit neki kellett adnia úgy, hogy nem árulhatta el mi volt az pl. készíts egy osztálytársadnak, rajzot és add át neki vagy pakolj ki a padtársadnak stb.
A jó cselekedet szívecskéket tovább gyűjtötték és írhatták a táblázatba. Nagyon szép és meghitt hónap volt, nagyon figyeltek és segítették egymást.

Beszámoló- Boldogító jó cselekedetek
Ebben a hónapban Boldogságórás foglalkozásaink középpontjában a Boldogító jó cselekedetek álltak. A gyerekekkel közösen azt kerestük, hogyan tudnak ők maguk is örömet adni másoknak – nemcsak tárgyakkal, hanem kedvességgel, figyelemmel, szeretettel.
A foglalkozásaink egyik meghatározó pillanata a „Meglátni a jót magamban” című meditáció meghallgatása volt. A gyerekek mindig nagy lelkesedéssel és nyitottsággal fogadják ezt az élményt. A relaxáció során megtanulják felismerni és értékelni saját erősségeiket, és elfogadással fordulni önmaguk felé. Ez a gyakorlat különösen fejlesztette bennük az önbizalmat, önszeretetet és belső nyugalmat.
A hónap kedvenc dalai a „Szeretet erősségdala” és „A szeretet erősségdala” voltak, amelyeket a gyerekek örömmel és nagy átéléssel énekeltek. A közös éneklés nemcsak vidámságot hozott, hanem segített megélni az összetartozás, egymásra figyelés és közös öröm élményét is.
A „Számolj és színezz” feladatlapot nagy lelkesedéssel töltötték ki a gyerekek. A tevékenység során nemcsak a koncentrációjuk fejlődött, hanem a kitartás, kreativitás és belső motiváció is erősödött bennük.
A hónap meséje Lázár Ervin: A másik télapó volt, amely nagy hatással volt a gyerekekre. A történetet közösen dolgoztuk fel kérdésekkel, így segítve őket abban, hogy elmélyüljenek a mesében rejlő üzenetekben. Különösen emlékezetes pillanat volt, amikor a gyerekeknek azt a feladatot adtam, hogy képzeljék el magukat „másik Télapóként”: Mit adnának másoknak, ha nem tárgyakat, hanem érzéseket ajándékozhatnának? Miben mások, mint mások? És miben jók?
A válaszok rendkívül meghatóak voltak. A gyerekek bátran beszéltek arról, hogy szeretetet, megértést, barátságot, vidámságot vagy éppen bátorítást adnának másoknak. Ezekkel a gondolatokkal nemcsak az empátiájuk és együttérzésük fejlődött, hanem az is, hogy felismerjék: ők maguk is képesek mások életét szebbé tenni.
A közelgő karácsony hangulata végig átszőtte a foglalkozásainkat. A gyerekekben erősödött a család szeretetének fontossága, a közös együttlét melege és az egymás felé forduló figyelem jelentősége. Megértették, hogy az ünnep legnagyobb ajándéka nem a fa alá kerül, hanem a szívünkben születik meg — a szeretetben, a jóságban és az egymás iránti törődésben.
Úgy érzem, ezek a foglalkozások nemcsak az ünnepre való hangolódást teszik meghittebbé, hanem hosszú távon is segítik a gyerekeket abban, hogy nyitott, szeretetteljes és elfogadó felnőttekké váljanak.

Összefoglaló a Boldogságóra –
„Boldogító jócselekedetek” témájú tanóráról
Jócselekedetek kártyákat készítettünk az első osztályos gyerekekkel. Lerajzolták a vállalásaikat. A hét leteltével megnéztük, sikerült-e a teljesítés. Elhelyeztük őket az osztály fenyőfáján. A tanulók aktívan, örömmel dolgoztak a rajzórán.

Összefoglaló a Boldogságóra – „Boldogító jó cselekedetek” témájú tanóráról
Második osztályban a Boldogságóra keretében a boldogító jó cselekedetek témájával foglalkoztunk. A célunk az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: apró figyelmességekkel, kedves gesztusokkal milyen könnyen örömet szerezhetnek másoknak.
A foglalkozás során a tanulók rajzórán kavicsfestéssel foglalkoztak. Minden gyermek kapott néhány sima kavicsot, amelyekre kedves, pozitív üzeneteket és mosolyt hozó rajzokat készítettek – szívecskét, virágot, mosolygó arcot, kis állatokat vagy bátorító szavakat. A kreatív munka közben beszélgettünk arról is, hogy egy-egy jó cselekedet milyen hatással lehet másokra, és hogyan járul hozzá a saját boldogságunkhoz is.
Miután elkészültek a kavicsok, közösen kimentünk a folyosóra, az iskola udvarára, ahol a gyerekek titokban elhelyezték az általuk festett köveket különböző pontokon: padokon, virágágyások mellett, fák tövében vagy a járdák szélén. A küldetés lényege az volt, hogy aki rátalál a kavicsokra, annak mosolyt csaljanak az arcára, és érezze a gyerekek szeretetteljes üzenetét.
A tanulók lelkesen dolgoztak, örömmel vállaltak felelősséget a „boldogságküldetésért”, és büszkék voltak arra, hogy ők maguk tehetnek valami apró, mégis jelentős jót másokért. A foglalkozás így nemcsak kreatív élményt nyújtott, hanem valódi, gyakorlati tapasztalatot is adott a boldogító jó cselekedetek fontosságáról.
Készítettünk egy kedvességláncot is, aminek az volt a lényege, hogy minden gyerek 2-3 színes papírcsíkra ráír egy jó cselekedetet, amit vállal. Össze fűzik lánccá, ez lesz az osztály kedvességlánca. Minden teljesített jótett után rárakhattak új szemeket, amit az iskola folyosóján lévő táblára elhelyeztünk.

Jót tenni jó. Nem csak azért, mert másoknak jót teszünk vele, hanem azért, mert mi is boldogabbak leszünk tőle. Az adventi időszakban ez felerősödik, gyakrabban hangoztatjuk. Az osztály tanulóit igyekszünk a kollégákkal arra nevelni, hogy az önzetlen segítség a valamennyi napon fontos.