Az optimizmus és pesszimizmus témakörét beszéltük át. Mindenki választott egy-egy szomorú dolgot az életében, ami vele megtörtént. Ezt rajzolták az egyik oldalra.
A lap másik felére pedig lerajzolták, hogy ki és hogyan segített nekik ebben a helyzetben.
A végén hosszasan mesélték egymásnak a szebbnél szebb történeteket.
Lehet, hogy nehéz időszak vár rád, de tudnod kell, hogy rám számíthatsz.
Nem kell aggódnod, mert nem kapsz az élettől olyan nehézséget melyet ne tudnál megoldani.
Tudom, hogy nagy nap előtt állsz. Vegyél nagy levegőt és fuss neki! Ne aggódj minden jól fog elsülni!
Bízz magadban! Melletted vagyok és tudom, hogy képes vagy elérni a célodat! Büszke vagyok rád!
Boldog vagyok, rajzkészítés magunkról. Biztató mondatok buborékban, azok amivel erősítjük, motíváljuk magunkat.
HA ÉN LENNÉK A JÓ TÜNDÉR…
A mindennapos beszélgető körben próbáltam nagycsoportosainknak elmagyarázni az optimizmus és pesszimizmus szavak jelentését. Öt-hat éveseknek még nehéz megérteni ezeket a fogalmakat, így segítségképpen gyerekrajzokat néztünk meg közösen. Közben elmondták, hogy egy–egy rajz látványa örömet vagy szomorúságot okozott nekik.
A „varázstükör”kiválóan alkalmas volt arra, hogy bátran elmondják pozitív tulajdonságaikat. Csoportunkban reálisan látják magukat a gyerekek, tudják miben jók, vagy miben kellene még ügyesedniük.
„Ha én lennék a jó tündér”(fiúknál varázsló) játékban bizony sok mindenkin segítenének, változtatnák a világon gyermekeink. Csoportunkba jól szituált szülők gyermekei járnak:
„Ha mindenki szeretné egymást, akkor szép lenne a világ”
”Én a szegényeknek szép házat vennék!”
” Vásárolnék egy kerekes szemetes kukát, ami összeszedné és elnyelné az összes szemetet.”
”Kicserélném a rozsdás kapukat.”
”Mindenki boldog legyen!”
”A beteg embereknek virágot vennék!”
” Nadapon nagyon sok fát kivágtak, helyettük sok fát ültetnék.”
”A szegényeknek új ruhát vennék.”
”A szegényeknek pénzt adnék”
”Apának vennék egy dzsondért.”
”Minden beteget meggyógyítanék.”
”Elvinném a szegény gyerekeket a tengerre fürödni.”
”Az afrikai gyerekeknek adnék sok ételt.”
Mozgalmas, élménnyel teli hónap van mögöttünk. Közös olvasmányunk, a Varázsfelhő tanulságos üzenetei és Mirella tündér jótanácsai segítettek bennünket abban, hogy a velünk történt kevésbé jó dolgokban nagyítónk segítségével felfedezzük azt a jót, amire építhetünk a továbbiakban. A témazáró boldogságórán párokban rajzoltunk, 10 pár, 10 betű keresése a kész rajzokon…OPTIMIZMUS. A betűk megtalálása után a rajzokat sorrendbe raktuk… és akkor láttuk, hogy az esőtől eljutottunk a napsütésig. Igazi varázslatban volt részünk…alig hittünk a szemünknek. Aztán felejthetetlen élmény volt az is, amikor a szülőket közös meseolvasásra kértük. A mese a kőről, aki mindig elégedett volt…c. történet és főleg az összebújós meseolvasás szintén varázslatokkal volt teli…
A hónap dalát hallgatva színeztük a témához tartozó színezőt. Átismételtük az optimizmusról tavaly tanult ismereteket. A tanteremben elhelyeztük a faliújságra a lemásolt idézeteket.
Az optimizmus téma feldolgozását több napra terveztem. Az előkészítő relaxációs játékok után bevezetésként, pozitív megerősítő drámajátékokat játszottunk a gyerekekkel. Több elgondolkoztató motívumot tartalmazott Tódi törpe meséje, – „a süni szúr tüskéivel, de megtudja védeni magát”, meglehetett értetni, ha máshogy nézem milyen különleges ez a tulajdonság, észre vettük a jót. – de a gyerekek kitértek az állatvédelemre is a mesén keresztül megérezték milyen rosszul esik a süninek, ha bántják, rúgják. A napok lezárásaként a beszélgető körben, egymás jó tulajdonságait emeltük ki ezzel is pozitív megerősítést adva. Az elkészült egyéni varázsszemüvegeket felvéve, érdekes volt a hatás: mindenki boldog volt és vidám. Váltott mikrocsoportos játékban a szemüveget használva azon átnézve, egymásra figyelve, jó tulajdonságokat mondtunk egymásnak.
Örömömmel töltött el, hogy a gyerekek maguktól többször is elbábozták újra a mesét, és hogy napjainkat átszőtték a spontán beszélgetések, egymás ügyességének észrevételéről, valamint törekedtek jóságra, a sikerre. Érdekes volt látni, ki hogy értékeli magát az „Erre is képes vagyok” színezőn és ki – mit tud magáról, hogy mire képes pl.: Jól gondolkodni.
Kitöltöttük az optimizmus tesztet. Már látjuk, hogy e témában miben kell fejlődnünk.
Ha azon gondolkodunk, hogy mi is az optimizmus akkor egy olyan életszemléletre gondolunk ami jó és pozitív szemszögből mutatja meg a világot. Az optimista gyermek vidám, hamar túllép az akadályokon és szereti a vidám közösségeket, amilyen az óvoda is. Nekünk óvodapedagógusoknak fő feladatunk, hogy akár egy szomorúbb, nehezebb nap után is vidáman és kiegyensúlyozottan távozzon a gyermek az óvodából.
Minden nap arra törekszünk kicsi léptekkel, hogy optimista gyermekből egy optimista emberré váljanak.
Ebből a meggondolásból kiindulva beszélgettünk a gyermekekkel arról, hogy mi is okoz nekik boldogságot, akár pillanatnyit is, és mi az, amitől szomorúak lesznek.
A gyermekek nagyon kreatívan sorolták fel a nekik boldogságot okozó dolgokat, mint pl. a színes levelek (mivel őszi témát dolgoztunk fel), a levélszőnyeg, amit elkészíthettek az általuk összegyűjtött, megfigyelt és megtapogatott levelekből, az általuk sütött sütőtök elfogyasztása, a gyurmázás, rajzolás….
Mi az, ami szomorúságot okoz? Hát a szemét, az eső, ami miatt kevesebb időt tölthettünk az udvaron, a fekete, felhős ég, hogy nem süt a nap…..
Végül elkészítették az általuk megtervezett képet, amelyre felragasztották a rajzaikat, középen egy fotóval, ami az egyik kedvenc tevékenységükön készült. A rajzaik rendetlen, “csúnya” dolgokat ábrázolnak (felhős ég, szemetes, romos környezet, szomorú arcok…), de mindezek közül kitűnik az, ami gyönyörű és nekik örömet okoz: az együttlét, a biztonság, a közös tevékenység. ŐK MAGUK!