Az optimizmus gyakorlása
A gyerekekkel meggyújtottuk a mesegyertyát. Egy közös kis relaxációval kezdtük meg a foglalkozást:
Körben ülve a tenyerünket összedörzsölve átadtuk egymásnak a gyertya melegét. Egy gyermek lett a Napocska, aki az aranyujjacskájával megérintette mindenki homlokát.
A gyerekek meghallgatták „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét. Majd beszélgettünk a meséről és játszottunk: „Mutasd a kedved!” című játékot. Különböző érzelmeket mondtam és mutattam a gyerekeknek, amiket ők utánoztak.
Megbeszéltük mennyivel könnyebb, ha mindennek a pozitív oldalát próbáljuk meglátni. Megtanultuk a mondókát a meséből és mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét. Közben többször is meghallgattuk a gyerekekkel Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
– Beszélgetés, optimizmus fogalma. Vegyük észre a szépet, jót, pozitívumot magunk körül. „Minden rosszban, van valami jó.”
– „Nagyító” játék: egy romos képen nagyítóval keressük meg mi az, ami szép.
– „Hogy vidítanád fel?” : szituációs játék.
– Bezsélgetés: „Voltatok már szomorúak? Ki segített megnyugodni? Mit láttok szépnek a környezetetekben? Mi az, amitől mindig jobb kedvetek lesz? – rajzoljuk is le.
– Saját magunkban, illetve társunkban mi az, ami szép és jó.
– Kartonpapírból szomorú felhőt készítek: napsugarakra ráírjuk mitől lesz jobb kedvünk, majd a felhő kőré ragasztjuk, a végén elkészül a Napocska és „kisüt”. „Mi az, amitől jőbb kedvetek lesz?”
– „Vidám virág”-optimizmus virága: a résztevevő gyerekeknek saját jellel ellátott viráguk van, minden sziromra ráírjuk mi az, amitől jó kedve lesz.
A téma bevezetéseként eljátszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot. Amikor már mindenkit sikerült felvidítani a gyerekek meghallgatták Tódi Törpe varázsszemüvegéről szóló történetet. Elkészítettük a saját szemüvegeinket, amelyek mindig az óvodában vannak és ha a gyerekeknek szükségük van rá, bármikor elővehetik. Megbeszéltük ki mit lát szépnek a világból a szemüvegen keresztül. Ezeknek a szemüvegeknek valódi ereje lett : Történt egyszer, hogy Márton napra készülve a gyerekek Szent Márton legendáját igyekeztek megörökíteni. Az egyik kisfiú, akinek nem megy túl könnyen a rajzolás, kuncogva ült a papír előtt és azt mondogatta magában: „Én ezt úgy sem tudom!”. Egyszer csak felugrott a székről, felkapta az asztalról a varázsszemüvegét, leült és megfigyelte hogyan rajzolnak az asztaltársai és ő is neki látott. Lerajzolta Mártont amint a lovon ül. Ez volt a legszebb rajza ami eddig készített. Minden gyerek megdicsérte érte.
Kipróbáltuk a tükör játékot is, ami nagyon nehezen ment. Egymásról sokkal könnyebben tudtak jót mondani mint saját magukról. Ezt még gyakorolni kell.
VARÁZSSZEMÜVEG KÉSZÍTÉSE . VARÁZSGÖMB KÍVÁNSÁGOKKAL.
Varázstükör
Ugyanolyan varázsszemüveget kaptak a gyerekek egy szülő közreműködésével, azonban más más szép dolgot vették észre vele : család, barátság, türelem, segítőkészség stb. 😊
