Sziasztok!
A héten tartottam a Boldogságórát, amin a gyerekek nagy örömmel vettek részt. Beszélgettünk a témáról, így sok új információval bővült a tudásuk. Kitartóan, ötletesen alkottak, s közben hallgattuk a csodás zenét.
Az optimizmus gyakorlása
A gyerekekkel meghallgattuk Bagdy Bella Pozitív gyerek vagyok…., Jól érzem magam…., Ügyes vagyok, okos vagyok ……dalait és ezekre sokat mozogtunk, táncoltunk. Majd pihenésképpen lefeküdtünk a szőnyegre és a gyerekek meghallgatták Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét. Utána beszélgettünk az optimizmusról, vagyis a jó dolgok történésének reményéről. Miért jó, ha arra gondolunk, hogy a legjobb fog történni, illetve, ha mindig megtaláljuk mindenben a jót, a szépet, még egymásban is, és arra koncentrálunk. Egyenként elmondtuk, hogy ki miben jó, és például miért jó, ha tél van, ha ősz, ha esik, ha fúj……stb., miket csinálhatunk, ha rossz az idő, vagy rossz a kedvünk. A végén, akinek volt kedve lerajzolta a varázsszemüveget vagy Tódi törpét, és még egy zokni báb Tódi törpe is készült.
A boldogságórát egy légzőgyakorlattal kezdtük, majd elvarázsoltam őket a mese szigetére. Elmeséltem nekik egy történetet, a címe: Tóbiás, aki állatorvos szeretett volna lenni.
Tóbiás félelmei miatt nem tudott közeledni az állatokhoz, de nagyon szeretett volna állatorvos lenni. Édesapja elvitte egy farmara, ahol egy barátságos kisfiú segített neki a bátorságát összeszedni, és megsimogatni majd megetetni az állatokat.
A tükörjáték segített a gyerekeknek felismerni a jó tulajdonságaikat.
A tevékenység végén elsétáltunk Blanka és Zalán nagypapájához, ahol a barikat megsimogathatták a gyerekek.
„Az Optimizmus gyakorlása” című foglalkozás fókuszába azt állítottam,hogy a gyerekek felismerjék, tudatosan figyelni kezdjék, mennyi jó dolog veszi őket körül a mindennapi életben még akkor is, ha úgy érzik, sok rossz dolog történik velük.
Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalának meghallgatásával kezdtük a foglalkozást.
Beszélgetéssel folytattuk, felidéztünk olyan helyzeteket, amelyek rosszul éltek meg, majd elkészítették az optimista szemüveget. A kész szemüvegeket felvéve az előzőleg említett negatív eseményeket megpróbáltuk „szebbnek” látni, átfordítani úgy, hogy jobb érzéseket keltsen bennük az a bizonyos történés. Amennyire lehetséges volt, igyekeztünk a dolgok jó oldalát is megkeresni. Megbeszéltük, hogy nehéz helyzetekben, ha egy problémával találkoznak, képzeletben is felvehetik ezt a „varázsszemüveget” , melyen keresztül mindent szebbnek és jobbnak fognak látni.
Október: Az optimizmus gyakorlása
A hónap tevékenységei:
1. „Svéd bölcsesség”: A Boldogságóra munkafüzet (28. oldal) rejtvényes feladatának megoldása
A rejtvényt csoportmunkában fejtették meg a gyerekek, a megfejtésül kapott bölcsességeket közösen értelmeztük.
KÉPEK
2. „Optimista fogadalmak”: 8.-os diákjaimmal kissé „elszaladt a ló”, a változás érdekében önvizsgálatot tartottunk: mindnyájan átgondoltuk és leírtuk azokat a dolgokat a viselkedésünkben, amelyeket helytelennek tartunk, amelyeken változtatunk.
A fogadalmakat név nélkül felolvastam, a gyerekek szinte minden esetben ráismertek a szerzőre. Ez azt bizonyítja, hogy nemcsak önmagukat, egymást is jól ismerik.
KÉP
3. Csoportunk őszi terménygyűjtő túrájával bekapcsolódott az idei „Világ Gyalogló (HÓ)Nap” programjába a Boldog Óvodák és Iskolák közösségének tagjaként. 2025. október 10-én több mint hét km-es távot tettünk meg Iskolánk városrészében, a nevezetes csácsbozsoki Mária-kút érintésével. Közben megcsodáltuk a szép természetet, élveztük a friss levegőt, a mozgást, a vidám együttlétet.
KÉPEK
4. Sikertörténetek: A gyerekek olyan történeteket meséltek egymásnak, amikor valami nagyon jól sikerült az életükben, amitől nagyon boldogok voltak. Sikereink felidézése ráirányítja a figyelmet erősségeinkre, pozitív hangulatba hoz, erősíti az optimista szemléletet bennünk.
„Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
/Wass Albert/
Izsákos8.a és Mariann néni
Mivel már negyedik osztályosok a tanulóim, így nagy hangsúlyt fektetek a beszélgetésekre. Legjobban így tudják kiadni az érzéseiket, ha kibeszélhetik magukból. Megnyílnak egymás előtt, elmondják a gondolataikat és egymás véleményét is meghallgatják. Készítettem egy Szerencsekereket, amikre kérdéseket írtam. Mi volt a legjobb a mai napban? Mondj 3 jó tulajdonságodat? Hol élnél legszívesebben felnőtt korodban?… Egymásnak tették fel a kérdéseket, majd a többiek is válaszolhattak rá. Nagyon szeretem, hogy nyitottak, megosztják a gondolataikat és vállalják egymás előtt a véleményüket.
Elkészítettük a boldoggá tevő varázstükrünket. Az egyik kislány megjegyezte az óra végén, hogy otthon ki fogja tenni a szobája falára a saját tükrét és ha szomorú lesz, akkor mindig belenéz. 😊
A foglalkozás jó hangulatban telt. A gyerekek szívesen énekelték a kiválasztott dalokat. Nevetésversenyt is rendeztünk az óra bevezető részében. A témát az adott mesével dolgoztuk fel. Fejtettünk keresztrejtvényt, és készítettünk egy csodatükröt, melybe ha belenézünk akkor mindenkire a mosolygós arcképe tekint vissza.
Októberben az Optimizmus a témánk. Mivel sok rossz dolog is történik velünk nap mint nap, ezért meg kell keresni minden rosszban a jót, vagy annak lehetőségét. Meglepő módon a gyerekek ezt könnyen meg is találják, sokszor mi, felnőttek nehezebben.
Egy páros relaxációs gyakorlat után már várják a zenét, a dalt. Ez mindig jókedvre deríti a csoportot, megalapozza a hangulatot. A tanórát az előző napok kellemetlen történéseinek megbeszélésével folytattuk, amikor közösen találtuk meg a jó dolgokat is. Közösen elolvastuk a „A lakatlan sziget” olvasmányt, ügyesen rájöttek a tanulságra. Ezután a munkafüzeti megkezdett mondatokat fejezték be pesszimista, ill. optimista módon. Megbeszéltük, hogy mit jelent az átkeretezés, majd az általuk legkevésbé kedvelt cselekvésekben kellett megkeresni a jót. Sokaknál elhangzott, hogy nem szeretnek iskolába jönni, korán felkelni, de érzik, tanulni jönnek ide, nem unatkoznak, barátokkal lehetnek, szeretjük őket.
Október hónapban csatlakoztunk a Világ Gyalogló Nap programhoz, közel 5 kilométert sétáltunk gyönyörű környezetben a faddi Holt-Duna partján. A kellemes séta során volt időnk kötetlenül beszélgetni, amire sajnos a hétköznapokon kevés lehetőség van.