A tanórát relaxációval,dallal kezdtük.Utána arcjátékunkkal kifejeztük érzéseinket.Nevetésversenyt rendeztünk.Akik eddig szomorúak voltak felvidultak.Interjúban felidéztek a gyerekek egy olyan eseményt az életükből,amikor a legrosszabbra számítottak és aggodalmuk felesleges volt.Megértették:Mindenre van megoldás!Feldolgoztuk, A szomorú királykisasszony című mesét
Összefoglaltuk a gyerekekkel,miért érdemes az optimista szemléletet kialakítani,megerősíteni magukban.
Pozitív gyerek vagyok című dalhoz készítettünk koreográfiát.Meditációval zártuk le a foglalkozást.
Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás menete
1. Ráhangolódás – Napocska Bella baba bemutatása
Ma bemutattam a Napocska Bella babát a gyerekeknek.
„Képzeljétek, Napocska baba ma szomorúan ébredt, mert azt mondta neki valaki, hogy nem tud szépen rajzolni. Mit gondoltok, mit mondhatnánk neki, hogy jobb kedve legyen?” A gyerekek ötleteket mondanak: „Dehogyis, biztos ügyes!”, „Majd együtt rajzolunk!”, stb.
A pedagógus megerősíti: „Látjátok, ti már tudjátok, hogyan lehet valakit felvidítani. Ez az, amit optimizmusnak hívunk.”
2. Játék: „Napocska baba segítői”
Eszköz: baba, kis képkártyák élethelyzetekkel
(pl. elromlott a játék, elesett a barát, eleredt az eső, nem sikerült a rajz)
Kihúztam egy kártyát, eljátszottam a helyzetet a babával, a gyerekek pedig segítenek Napocska babának pozitív megoldást találni.
Pl.:
• Baba elesett → „Nem baj, felállunk, megpróbáljuk újra.”
• Elromlott a játék → „Megjavítjuk együtt!”
• Esik az eső → „De jó, legalább tudunk pocsolyázni!”
Célom: a gyerekek gyakorolják a pozitív szemléletet játékos formában.
3. Mese a babával – „A szomorú napocska”
A babával bábozva meséltem:
„Egy nap Napocska elbújt a felhők mögé, mert úgy érezte, semmi sem sikerül neki. A virágok és a madarak hiányolták. Ekkor jött a kis szellő, és megsúgta neki: ‘Ha mosolyogsz, mindenkinek jobb kedve lesz.’ Napocska kipróbálta – és lám, a világ újra ragyogni kezdett!”
Utóbeszélgetés:
• Mit tanult Napocska baba?
• Mit tehetünk, ha valaki szomorú körülöttünk?
• Miért jó, ha mosolygunk?
4. Záró tevékenység– „Vidám napocskák”
Eszközök: tükör
Nézd meg magad a tükörben!
Milyenek látod magad? Mit látsz magadon szépnek?
5. Mozgásos levezetés – „Napfény küldetés”
A gyerekek körben állnak.
„Napocska baba küldi nektek a napsugarát!”
Egy gyerek megérinti a másikat és mosolyog rá – így a „napfény” körbejár.
Vidám zene (pl. Bagdi bella: Képes vagyok rá…)kíséri a játékot.
Célom: a pozitív érzelmek átadása, közösségi élmény.
Lezárás – Öleléskör a babával
Napocska baba megköszöni a gyerekeknek, hogy segítettek neki újra vidámnak lenni.
Minden gyermek adhat neki egy „napsugaras ölelést”.
Zárómondat:
„Ha Napocska baba újra szomorú lesz, már tudja, hogy elég egy mosoly, egy jó szó, és minden szebb lesz. Ti is tudjátok ezt, ugye?”
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Október hónap boldogságórájának témája az optimizmus volt. A foglalkozással célom volt, hogy a gyerekek játékos, élményszerű tevékenységeken keresztül megtapasztalják, hogy nehézségek idején is lehet pozitívan gondolkodni, és megtanulják észrevenni a jó dolgokat maguk körül.
A tevékenységet a szokásos hívóképekkel és relaxációval kezdtük.
Beszélgettünk az érzelmekről, hogy milyen érzés, ha sikerül valami, vagy épp nem sikerül. Eljátszottuk az „Aki… játékot” ahol sok szorgalmas, segítő, szerető, próbálkozó gyermek ismert magára.
Az Úgysemegy és Debizony mesét interaktívan dolgoztuk fel. Képzeletben kirándulni indultunk és különböző nehézségek kerültek az utunkba. Pl: mocsár, kidőlt ág, hegy. A nehézségek láttán nem futamodtunk meg, hanem együtt küzdöttük le őket. A mese végén megöleltük magunkat – örömleléssel, mert jól kezeltük az adódó helyzeteket. Az egészséges önbecsülés is sokat segít az optimista gondolkodásban.
A foglalkozást színezéssel zártuk.
A mostani témát az elsőseinkkel elég nehezen tudtuk feldolgozni. Nagyon nagy magyarázatot igényelt, hogy mi is az az optimizmus- pesszimizmus. Több lehetőséget kerestünk és hozzájuk gyűjtöttünk pozitív és negatív gondolatokat. A végén a pozitívból mindenki választott egyet amit meg is próbáltunk lerajzolni.
Boldogságóra
Békéssámsoni Általános Iskola
8. osztály
Téma: Az optimizmus gyakorlása
Időpont: 2025. 10. 20.
Bevezetésként játszottunk a Boldogító Erősségek kártyákkal. A tanulók húztak egy-egy kártyát, majd elmondták, mennyire jellemző rájuk a kártyán olvasható tulajdonság. Ezután oda kellett adniuk a kártyát egyik osztálytársuknak, akire szerintük leginkább jellemző az adott tulajdonság.
Az órakövetkező részében megbeszéltük, mi az optimizmus, illetve a pesszimizmus. Ki érzi magát optimistának, illetve pesszimistának. Ezután következett az optimizmussal kapcsolatos idézetek magyarázata. Majd csoportokat alakítottak, és megoldották a svéd bölcsességekkel kapcsolatos feladatot, a megfejtést el is magyarázták. Ezután felolvastam nekik „A lakatlan sziget” című történetet, ügyesen megértették, mi a lényege. Az óra végén relaxációs zenére meditáltunk . A tanulók nagy része még sosem meditált. Többen azt mondták, élvezték, csináljunk ilyet máskor is.
Véleményem szerint jól sikerült az óra!
Tejsiné Gajdács Márta osztályfőnök
Az optimizmus témáját két tanítási órán dolgoztuk fel, de az ott készült kártyákat azóta is folyamatosan használjuk. Ráhangolódásként „Napimádás” és a „Hervad a virágom, éled a virágom” ralaxációs gyakorlattal kezdtünk. Aztán megbeszéltük az optimista szó jelentését, és hogy miért jó, ha optimista a gondolkodásunk, szemléletünk. Összegyűjtöttünk pozitív gondolatokat, mondatokat, amit majd a kártyákon fogunk felhasználni. Ezután következett a mesehallgatás (Eric Litwin: Peti, a macska és a hófehér cipő). Megbeszéltük a mese tanulságát. Mindenki kapott egy cipőt, amit kiszínezett kedve szerint. Közben többször meghallgattuk a hónap dalát. Az első órát meditációval zártuk.
A második órán átbeszéltük ismét a témát, átolvastuk az összegyűjtött mondatokat. Mindenki kiválasztott egyet, amit ráírt a kiszínezett cipőjére, a kártyájára. Közben meghallgattuk a hónap dalát, majd táncoltak is rá. Lelamináltuk a cipőket, elkészítettük a tablót. Kitettük az osztályba, megbeszéltük, hogy a kártyákat annak adhatják majd, akiről úgy gondolják, szüksége van egy kis pozitív támogatásra. Örültem neki, hogy emlékeztek, hogy a tavalyi tanévben a bocsánatkérő kártyákat is így használtuk fel. Az óra végén megbeszéltük, hogy milyen gondolatokkal lettek gazdagabbak. Ezt az órát is meditációval zártuk.
Egy-két nap múlva kiosztottam az év eleji felméréseket. Sajnos nem mindenkinek sikerült úgy, ahogy szerette volna. A gyerekek rögtön jelentkeztek, és egymás között megbeszélték, ki-kinek ad ösztönző kártyát. Ezt azóta minden felmérő kiosztásánál használják. Még aminek nagyon örültem, hogy a Boldogságórán felmerült gondolatokat, mondatokat alkalmazzák a mindennapokban is: egy kislány anyukája számítógépére kis papírlapokon pozitív gondolatokat tett ki.
Boldogságóra – Optimizmus
Évfolyam: 2. osztály
Időtartam: 45 perc
Téma: Lássuk meg a jót – az optimizmus gyakorlása
________________________________________
1. Ráhangolódás (5 perc)
• Körben ülve beszélgetésindító kérdés:
„Mi volt ma a legjobb dolog, ami eddig történt veled?”
• Cél: a figyelmet a pozitív dolgokra irányítani.
________________________________________
2. Bevezetés az optimizmus témájába (5 perc)
• Rövid tanítói magyarázat:
o Az optimizmus azt jelenti, hogy inkább a jó dolgokra figyelünk, és reméljük, hogy minden helyzetből a legjobbat tudjuk kihozni.
o Nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes, hanem hogy hiszünk abban: a nehézségeket is meg lehet oldani.
• Példák gyerekek számára érthetően:
o Ha elered az eső, lehet bosszankodni – vagy örülni, hogy ugrálhatunk a pocsolyákban.
________________________________________
3. Játékos tevékenység – „Felhőből napocska” (10 perc)
• A gyerekek kapnak papírfelhőt.
• Tanító mond helyzeteket, pl.:
o „Eltörött a ceruzád.”
o „Elmarad a szabadtéri játék, mert esik az eső.”
• A gyerekek kitalálnak egy „napos” gondolatot (mi lehet benne jó).
• A papírfelhő hátuljára leírják a pozitív gondolatot.
• Sárga kartonból napot készítünk, a nap sugarai a gyerekek tenyerei: körbe rajzolják, kivágják.
• A felhőket rákötjük a napra: „optimista gondolatok; naposabb lett a borús időből”
________________________________________
4. Kis történet / mese feldolgozása (10 perc)
• Rövid mese elmesélése egy optimista szereplőről: A kismadár és a törött szárny
• Megbeszélés kérdésekkel:
o Mit csinált volna a szereplő, ha szomorú marad?
o Mit nyert azzal, hogy derűlátó volt?
________________________________________
Eszközök
• Papírfelhők
• Kék, sárga és narancs színű lapok
• Színes ceruzák, filcek
• Rövid mese / történet az optimizmusról
Az optimizmus témájának megbeszélését az Állatok világnapjához kapcsoltam, mivel a tanulók számára szemléletes, könnyen megfoghatóvá válik a fogalom. Környezetismeret tanóra elején megnéztük a Piper című animációs kisfilmet, melyben egy vízparti kismadár félelmével való küzdelmét és győzelmét láthattuk. A kisfilm megbeszélése során más állatoknak az élethez való optimista hozzáállásáról is beszéltünk. Ezt követően kitöltöttek az állatokról egy kvíz totót. Az állatvédelmi témahét keretén belül örökbe fogadott állatkánkat Lurkót megetettük, beszéltünk a házi állatok hűségéről, akik mindig szolgálatra készek. Az óra végén felelevenítettük a témahéten átélt élményeinket,a segítő kutyusokkal való találkozást és a Madártani Intézet gyűrűzést bemutató foglalkozását. Mindkét alkalommal sokat tanultunk az állatok életvidám, optimista viselkedéséről.
Kicsi elsősöknek elég nehéz bevezetni az optimizmus fogalmát, hiszen egy ilyen pici gyerek legtöbbször optimistán áll a világhoz, vagy pedig nagyon énközpontúan reagál… mikor, hogy.
Először fontosnak éreztem az érzelmeinkről beszélni, és megismerni őket.
Mesével kezdtem, ahol egy kisgyerek félt egy hétköznapi teendőtől, és a félelme egyre csak nőtt.
Majd elbeszélgettünk arról, velük történt-e már ilyen, és ők hagyták-e a félelmüket nagyra nőni. Beszélgettünk az érzelmekről, hogy milyen érzéseket szeretünk, melyeket nem, de hogy azok is figyemeztetnek valamire, és bármit érezni nem döntés kérdése. Az érzések csak úgy jönnek.
Először le is rajzoltuk őket, megbeszéltük ha dühösek vagyunk, akkor álljunk meg, és beszéljünk róla, hogy valójában miért voltunk dühösek, hiszen a düh egy jogos érzés, de mindig elfed valamit, van mögötte egy másik érzés. Egy-egy esetpéldán keresztül megkerestük ezeket.
Így nem tűntek már olyan felelmetesnek a negatív érzések. Megbeszéltük, hogy mindig akadhat olyan, hogy nem jó nekünk, vagy felelmetesnek tartjuk, de mi most már tudjuk hogy ezeket az érzéseket picit „közel kell engedni magunkhoz”, lerajzolhatjuk, beszélgethetünk róla, felvehetünk egy „másik szemüveget”, és akkor már megoldást is kereshetünk.
Fontos volt még, hogy kiemeltük, nem kell egyedül megoldani semmit, beszéljünk az érzéseinkről, mikor, mi esett rosszul, miért szomorodtunk el stb.
Azóta ha van bármilyen kis vita köztük, aranyosan igyekeznek megfogalmazni, mi is epp a bajuk, és ha dühösek, odajonnek szólni, hogy melyik „szörnyike”is ütötte fel a fejét. 🙂
Persze ez nagyon hosszú út, nem is megy egyformán, de az már jó, hogy kezdenek magukra es az érzéseikre figyelni. Ez az első lépés ahhoz, hogy tudják a helyzeteket később optimistán kezelni.