A gyerekekkel a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot játszottuk, ami nagyon tetszett nekik.
Beszélgető körben beszélgettünk, tapasztalatokat osztottunk meg.
A Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét meghallgatták, mesegyertyával, énekkel teremtettem szeretetteljes hangulatot.
A mesét, foglalkozást közös éneklés zárta.
Papi Kölcsey Ferenc Általános Iskola Aranyosapáti Tagiskola
Az októberi téma az optimizmus gyakorlása volt. A felnőttek felelőssége, hogy a gyerekek találkozzanak az
optimizmus lényegével és a cselekvőképesség érzésével.Megtaníthatjuk gyermekeinknek a rugalmas és valóságon alapuló optimizmus készségét.Ebben a hónapban arra buzdítjuk a tanulókat, hogy tegyenek az életükben előforduló rossz dolgok ellen és ne kudarcként éljék meg azokat, hanem formálják át pozitívvá, amikor problémáikat megosztják a társaikkal.
Szikszai György Református Általános Iskola
Az optimizmussal már kellően tisztában vannak a Szikszais 7. osztályosok, de ennek gyakorlása még nem mindig megy gördülékenyen. Önmaguk bíztatására kis cédulácskákat gyártottak, melyeken számukra fontos optimista gondolatok vannak. Ezt az íróasztalukon, tolltartóban elhelyezve, emlékeztethetik magukat a rossznak induló pillanatokban.
A gyermekkel nagyon kellemes hangulatú óra volt. A fő fogalmak megbeszélése után, a jelen boldog pillanatairól beszélgettünk, majd a jövőről, milyen lesznek optimista felnőttekként.
Az optimista hónapunkban a tanulókkal az alapvető fogalmakkal, a jelen pozitívumai mellett a jövővel is foglalkoztunk.
Önmagukat rajzolták a jósgömbökbe, felnőttként, ahogyan boldogan valósítják meg a céljaikat.
Mindenki nagyon mosolygós volt az óra közben.
Az optimista hónapunkban a tanulókkal az alapvető fogalmakkal, a jelen pozitívumai mellett a jövővel is foglalkoztunk.
Önmagukat rajzolták a jósgömbökbe, felnőttként, ahogyan boldogan valósítják meg a céljaikat.
Mindenki nagyon mosolygós volt az óra közben.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Még a tanév elején tanítványaimmal közösen készítettünk egy „BOLDOGSÁGFAL” elnevezésű osztályrészt, amely egy tablóból és papírvirágokból áll. Azt találtuk ki, hogy minden hónap első osztályfőnöki óráján megbeszéljük, ki volt az előző hónap legjobb, legszorgalmasabb, legtisztességesebb, legsegítőkészebb, legjobb magatartású tanulója. Ezt időközben kiegészítettük még két kategóriával, a legjobb sportoló és a legkreatívabb diák felirattal. A kategóriagyőztes tanulók fotója felkerül a falra, és a következő hónap végéig ott is marad. Észrevettem, hogy ez hatalmas motiváló és önbizalomnövelő tényező, hiszen minden tanulóm arra törekszik, hogy a következő hónapban az ő fényképe díszítse az osztály falát. Diákjaim motivációja napról – napra nőtt, szinte versengenek egymással, hogy egy-egy kategóriában „győztesek” lehessenek. A kategóriákat igyekeztem úgy összeállítani, hogy olyan tanuló is részese lehessen a dicséretnek, aki nem a legjobb képességekkel rendelkezik. Hiszen attól még lehet a legsegítőkészebb vagy épp a legjobb magatartású. A BOLDOGSÁGFAL-at büszkén ajánlom más kollégámnak is, bár elkészítése (papírvirágok ezrének megrajzolása, kivágása, feltűzése) és fenntartása (fotók készítése, előhívása) eléggé időigényes, de osztálydekorációként is fantasztikusan működik, és garantáltan a MIÉNK!
„Mindenki dönthet úgy, hogy kedvezőbb színben látja saját sorsát. Csak akarnia kell, hogy megpróbálkozzék vele.”
Jármi- Papos-őr Általános Iskola
A gyerekek először nagyon nehezen tudták megfogalmazni érzéseiket azzal kapcsolatban, hogy milyen pozitív tulajdonságaik vannak, és ezeket hogyan tudnák hasznosítani a mindennapokban. Fontosnak tartottam a személyes példamutatást, az ösztönző beszélgetéseket, az önfeledt játékokat a hónap folyamán ebben a témában. Napról napra egyre többször dicsérték meg egymás tetteit, munkáit, ezzel is ösztönözve társaik jó cselekedeteit.A közös munkánk elkészítése ezután már gyorsan ment. A gyerekek szinte segítség nélkül fogalmazták meg és írták le pozitív tulajdonságaikat, és újak kialakítására is törekedtek.
Úgy gondolom nagyon értékes hónapot tudhatunk magunk mögött.
Boldogságóra Program: OKTÓBER– Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmust, mint kifejezés megközelítését egy rendszeresen ismétlődő, játékos feladathelyzetbe építettük be a mindennapjainkba, így téve azt érthetővé a gyermekek számára. A jól bevált „varázs-szemüveget”(melyet a gyermekek hajtogattak maguknak) vetettük be, mégpedig úgy, hogy körbeültük a szőnyeget ahol egy kisgyermek középen ült. A feladat az volt, hogy elmondjuk a varázs-szemüvegen át nézve, milyen JÓ tulajdonságai vannak az adott gyermeknek. Mit szeretünk benne, mi az erőssége, mit tud nagyon jól csinálni, miért és mit játszunk vele szívesen. Vagyis csupa olyan pozitív jellemzővel „bombáztuk” meg ahol a kívánt viselkedésre helyeztük a hangsúlyt, a nem kívánt teljes elhagyásával, meg nem nevesítésével. Azáltal, hogy a csoport tagjai kimondták, megnevezték ezeket a jellemzőket hozzásegítettük a középen ülő gyermeket ahhoz, hogy maga is elhiggye, hogy valóban jó mindabban, amit a többiek elmondtak róla. Visszacsatolásként ez a gyermek elmondta, hogy érezte magát ez idő alatt, majd visszaismételte a hallottakat. A végén pedig – hálája jeléül – megölelte a pajtásait mintegy megköszönve nekik azt, amit róla mondtak. Így érvényesült a látom (az arckifejezések), a hallom (a pozitív tulajdonságok) és a tapintom (az ölelés) összefonódása. Zenei aláfestésként pedig Bagdi Bellától hallgattuk a „De szép az élet” és a ”Mai napon” című dalokat.