Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KÖZÉPSŐ CSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 2.
AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA
A középső csoportosokkal már az előző nevelési évben is találkoztam, hiszen kiscsoportban is tartottam nekik Boldogságórákat. Mosolyogva és izgatottan várnak minden alkalommal. Segítenek a laptopot és a hangszórókat áthozni a csoportjukba.
Először tornásztunk, majd a zenét meghallgatva arra is mozogtunk. Megmutattam a középsősöknek, hogy a kicsikkel hogyan táncoltunk, milyen mozdulatokat végeztünk. Nagyon ügyesek voltak, amikor Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című zenére táncoltak. Beszélgettünk az optimizmusról. A gyermekek megfogalmazták, hogy az a gyerek boldog, jól viselkedik, játszik a barátjával, megosztoznak a játékokon, kedves, szót fogad. Megfigyeltük az ablakon beáramló napsütést, ennek nagyon örültek a gyerekek. Észre vettük a falon és az ablakban az őszi díszeket. Felsoroltuk, hogy a levelek milyen gyönyörű őszi színekben pompáznak. Megnéztük, hogy a gyermekek közül kinek a ruhája hasonlít az ősz színeire. Több gyermeken is volt barna, citromsárga, narancssárga, zöldnek az árnyalatai, bordó színű ruhadarab. Csoportosítottuk, hogy melyik színből van több és melyikből kevesebb, vagy ugyanannyi. Jó kis játék volt. A végén meghallgatták figyelmesen a Tódi törpe varázsszemüvegéről szóló mesét. A szemüveg és a mosolygós arc színezőt pedig a középsősök is kiszínezhették. Jól éreztem magam, mert sokat nevettünk, beszélgettünk, játszottunk.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
Az optimizmus gyakorlása
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 2.
AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA
A kiscsoportosaimnak második alkalommal tartom a Boldogságórát. A zene meghallgatásával kezdtük. Ahogy megszólalt a zene, máris elkezdtek táncolni. Van a csoportunkban két autista gyermek is. Ők segítséggel, de jókedvvel végezték a zenére mozgást. Amikor vége lett a Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című dalnak, akkor kérték, hogy: „– Még egyszer!”
Örömmel játszottam le újra a dalt, amire a mozgásos koreográfiát már több gyermek is ismételte. Nagyon szeretnek táncolni. Még nagyon kicsik és mozgékonyak, szeleburdi kiscsillagok a kiscsoportosaink. Egy kicsit kimelegedtünk és hogy pihenjünk, leültünk a szőnyegre. Ekkor próbáltam a gyermekeket rávezetni arra, hogy milyen is az optimista gyermek. Kinéztünk az ablakon, szépen sütött a nap, a madarakat hallottuk a fákon csicseregni. Ahogy ezt hallgattuk, egyszer csak kopogtak a csoportszoba ajtaján és hoztak be az iskolások két kis állatot, amelyeket csodálattal és örömmel fogadtunk. Nagyon tetszett a gyermekeknek a papagáj és a mókus. Az előző héten az állatokról beszélgettünk. Boldogok voltak a gyerekek, hogy ilyen közelről láthatják és megsimogathatták a kismadarat és a mókust. Nagyon jó volt az idő, ezért ki tudtunk menni az udvari játékokhoz játszani. Szuperül éreztük magunkat! Az ebéd is finom volt és pihenőidőben meséltem el a gyerekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. Kiszíneztük a varázsszemüveget és az optimizmus jelét is. Egész héten végig vittük a Boldogságórát, így jutott idő másik mesére is. A varázsbonbon mese azért volt érdekes, mert a gyermekeket arra ösztönözte, hogy megkóstolhassák az általam hozott varázsbonbonokat. Tényleg jókedvre derítette a gyermekek többségét és motiválta őket abban, hogy ügyesen összepakoljanak, figyeljenek. A játék, a tánc, a zene, a mozgásos játékok örömforrás számukra.
.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
„Az én Varázsszemüvegem!”
A csodás október, a gyönyörű ősz színei reménnyel töltötte el a mi kis csoportunknak is, hogy szebbnek lássuk a világot, és higgyünk abban, hogy boldogabbak lehetünk, ha optimistán szemléljük, és meg tudjuk látni a szép dolgokat benne.
Az októberi foglalkozást a „Fújj-fújj” című relaxációs játékkal készítettem elő, melyben azt játszottuk, hogy mi vagyunk az őszi szél, és mozgatjuk az őszi fákat. Ezt mozgással, és ki-be fújással gyakoroltuk, mely segítette testben és lélekben is ráhangolni a gyerekeket a témára. A gyerekek kreatívan választottak hangokat, aszerint, hogy gyenge szellő, vagy erős szél hangját utánozták. Miután lecsendesedett a „szél”, meghallgattuk Bagdi Bella- Pozitív gyerek vagyok c. dalt, amely alatt körbe sétáltunk a csoportban. Majd Szomorú Szilárd, és Boldog Blanka Játékkal vezettem be a témát. A gyerekek húztak egy szomorú, vagy vidám arcot ábrázoló kártyát, majd elmutogatták, vagy eljátszották, a többiek pedig kitalálták, hogy ők most éppen milyen, (boldog, vagy szomorú) állapotban vannak a kártya szerint. Nagy örömömre, a gyerekek miután ráéreztek a játék ízére, nagy lelkesedéssel, és kreatívan fejezték ki érzelmeiket. Volt, aki csak lebiggyesztett szájjal jelezte, hogy ő most szomorú, és volt, aki boldogan megölelte a társát.
A téma feldolgozását a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesével folytattam. Vendégségbe jött hozzánk Tódi törpe, és Süni Artúr, (bábok), akik segítettek megismerni a varázsszemüveg titkát. A mese végén megtanultuk Tódi törpe szebben látó mondókáját, melyet mozgással kísérve el is játszottunk. A gyerekek szerették volna felpróbálni Tódi varázsszemüvegét, így körbe adtuk, és mindenki kipróbálhatta. Közben beszélgettünk arról, milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ, mit látunk szépnek a világban, és mi az, amin változtatnánk, ha megtehetnénk? Beszélgettünk arról is, hogyha levesszük a szemüveget, hogyan lehetünk képesek szebbnek, jobbnak látni a világot. Tódi törpe hozott ajándékba a gyerekeknek szebben látó varázsszemüvegeket, amiket bármikor felvehettek, amikor szomorúnak, rosszkedvűnek érezték magukat. Ezeket egész hónapban használhatták a gyerekek, egy kosárban helyeztük el a csoportban. Egyszer elvittük magunkkal az élményszerző sétára, amikor a varázsszemüvegünkkel is megcsodálhattuk, milyen gyönyörű az őszi természet. A foglalkozás lezárásaként mindenki elkészíthette a saját szemüvegét, melyet haza vihettek, és apa, anya is felpróbálhatták a szebben látó szemüveget.
A foglalkozást a Bagdi Bella- Boldog vagyok c. dalával zártuk, mely alatt szabadon táncolhattak a gyerekek az optimista szemüvegükben.
Így nyújtott segítséget nekünk a szebben látó varázsszemüveg, mely nem csak az októberi foglalkozáson, hanem egész hónapban végig kísérte a csoport mindennapjait. Ha szomorúak, rosszkedvűek voltunk, vagy nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettük volna, csak felkaptuk- mert mindig kéznél volt-és megpróbáltunk változtatni, és optimistán látni a világot!
1.Bevezetés: mozgás alapú relaxáció
Fúj, fúj, égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok.
Bemutatkozik boldog Blanka és szomorú Szilárd.
2.Téma feldolgozása:
Mese: Tódi törpe varázsszemüvege.
Mese előadása, megbeszélése. Varázsszemüveg felvétele után elmondja mindenki miben ügyes, miben szeret ügyes lenni.
Optimista fa elkészítése minden ág más-más ( ügyesen rajzol, számol…)
Falevelek vágása, ragasztásra a jelére. Mindenki megnézte a másik gyerek levelét. Levezetés: Bagdi Bella : Pozitív vagyok c. dalát többször meghallgattuk , mozgás a zenére.
Tevékenység továbbvitele: a gyerekek felragasztják más színű levélből , hogy mit szeretnének elérni, miben szeretnének fejlődni, lehet egy színes levelű fája is a csoportnak
Egymás felvidítása szuperül sikerült grimaszokkal, sok nevetéssel. A szebben látó mondókát gyorsan megtanultuk és máris szebben láttuk a világot. A varázsszemüvegek igazán egyedire sikerültek, kitartóan színesítették őket.
Optimista vagyok, ha a projektoktatásról van szó. Hiszen ez egy olyan lehetőség a pedagógusok számára, mellyel a mai kor gyerekei számára is érdekessé, izgalmassá teszi az oktatást. A tanév során több projektet is megvalósítunk, most már nem csak a saját osztályommal, hanem az egész alsó tagozattal. S hogy mások is megtapasztalják ennek izgalmát, megmutathassuk a projektek során elkészült fejlesztő játékokat, ötleteket, folytatjuk az előző években nagy sikert aratott „Folyosóprojekteket”, ami: tematikus program az alsó tagozaton. A tanév során négy alkalommal (ősszel, télen, tavasszal, nyáron) bemutatót tartunk az alsós osztályokban folyó aktuális projekt megvalósulásáról (folyosó berendezése, megnyitó, fejlesztő játékok bemutatása, eszközök kipróbálása, kincskeresés, beszámoló tematikus napok…) A programban az egész alsó tagozat részt vesz, a négy évszakot felosztjuk az osztályok közt. A Boldogságóra pedig egy egész évet átfogó projektünk, ami szintén helyet kap a bemutatókon, hiszen már régóta arra törekszem, hogy beillesszem a gyerekek mindennapjaiba. Az optimizmust összekapcsoltuk az őszi bemutatóval. Könnyű optimistának lenni a gyönyörű, színes erdőben, kapcsolódni a természethez. Az első projektünk: „Hallgatag erdő” elnevezésű. (Gryllus Vilmos Dala után). Az osztálykiránduláson gyűjtött kincseket felhasználva folyt a „munka” minden tanórán. Különleges élmény volt látni a gyerekek arcát, ahogy megérintették a szarvas agancsát, vagy belenézhettek a távcsőbe. Kitűnően használtuk még mozgásfejlesztésen is.
Szerettük az októbert!
Orosháza Városi Önkormányzat Napközi Otthonos Óvodája, Uzsoki utcai telephely
A gyerekekkel megismerkedtünk az optimizmus gyakorlásával.
Megbeszéltük, beszélgettünk róla, mi is az optimizmus. Miért fontos.
Elkészítette mindenki a Varázsgömbjét. Mindenki elmondta mire vágyik a legjobban. És ezeket bele is rajzolták a gömbbe.
Októberben az optimizmus gyakorlásával foglalkoztunk. A hónapban több alkalommal is tettünk sétákat városunkban, sikerült olyan helyet is felfedeznünk, melyet a gyermekek nem ismertek. A park szomorú különlegessége a múltja: gyermekkoromban rendszeresen nagy élet jellemezte, gyermekek játékától, nevetésétől volt hangos. Mára sajnos egy csendes, magányos park lett. Örülök, hogy a gyermekek megismerték, hátha újra felfedezik a családjukkal, barátaikkal. A „Még nem” kövek feladat megvalósítása során nemcsak kövekre bukkantunk, hanem sok más érdekes dologra. Összegyűjtöttük, ki mivel nem tud még egyedül megbirkózni. Beszélgettünk a „Nem szeretem” feladatokról és a kérdéskártyák segítségével tisztáztuk a remény, kitartás, optimizmus, szorgalom fogalmát. Nagyon különlegesként hatott Úgysemegy és Debizony manók története is. A Hegylégzést leginkább testnevelés órák végén levezetésként alkalmaztuk. Építettünk akadálypályát, amin gyengénlátókként/vakokként haladtunk át, de mindig velünk volt egy segítő társ. Érdekes volt megtapasztalni a gyermekek közti bizalmat. Az Állatok Világnapja alkalmából nemcsak a kisfilmet tekintettük meg, hanem vetélkedőt is rendeztünk. A legkedvesebb az Origami Világnapja alkalmából készített ölelős figurák elkészítése volt. Bízom benne, hogy idén is sikerült közelebb hoznom a gyermekeket az optimista gondolkodásmódhoz.
Katalin Andrea dr. Balogné Dévai
Az október havi boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt.
A téma feldolgozását egy rövid sétával és beszélgetéssel kezdtük. Iskolánk udvarán, az óvodások egy szép „őszi termés-asztal kiállítást” készítettek, amelyet meglátogattunk, megfogtuk, megnéztük, és megillatoltuk a gyümölcsöket, lekvárokat és megbeszéltük mennyi munka, fáradozás eredménye ez a sok szép termés, a vetőmag elvetésétől, a kévébe kötött gabonáig, az üvegekben látható lekvárok, vagy az illatos gyümölcsök látványáig. Megbeszéltük, hogy mekkora bizakodás, milyen nagy optimizmus kell ahhoz, hogy a magot vető ember, sok és fáradságos munkát fordítson bele, annak a kicsiny magnak az elvetésébe és gondozásába.
A megbeszéltek elmélyítésére, a foglalkozás folytatásaként, mi is a magvető ember optimizmusával, kooperatív csoportfeladatban, a téli tankonyhai alkalmakra, mini fűszerkertet készítettünk. Újrahasznosított műanyag cserepekbe vetettek a tanulók petrezselymet, kaprot, metélőhagymát, majoránnát, és lestyánt. Ültettek a csoportok citromfüvet és mentát is. A fűszerkertre, egyedi cimkéket is készítettek a tanulók, hogy könnyebben tudjuk figyelni, melyik fűszernövény kel ki legelőször.
A foglalkozás végén a tanulók kérésére többször meghallgattuk az „optimista gyerek vagyok” kezdetű dalt, amire vidáman énekeltek és táncoltak a gyerekek.
Az optimizmus gyakorlását október 15.-én az ölelés világnapján tartottuk az 1. osztályban. Aki jól érzi magát annak ez a gesztus természetes. Így az osztálytársak reggel örömmel ölelték meg egymást a napot pedig egy nagy csoportos öleléssel zártuk.