A foglalkozást két vidám relaxációs gyakorlattal kezdtük, amelyeket a gyerekek nagyon élvezték — a nevetés és kacagás hamar betöltötte a termet, megteremtve ezzel a jó hangulatot. Ezt követően a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt énekeltük el, amelyhez egy egyszerű, játékos táncot is kitaláltam. A gyerekek örömmel csatlakoztak, és nagy lelkesedéssel vettek részt az énekes-táncos megnyitóban.
A bemelegítés után a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játék következett, amely segített a gyerekeknek érzelmeik felismerésében és kifejezésében. Ezt követően a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét olvastam fel, amelyet egy szemüveg viselésével tettem még érdekesebbé és szemléletesebbé. A gyerekek figyelmesen hallgatták a történetet, és a mese végén izgalmas beszélgetés alakult ki a feltett kérdések nyomán. A válaszokból sokat megtudtam a gyerekek gondolkodásáról és érzéseiről, így még jobban megismerhettem őket.
A mese hatására többen kedvet kaptak arra, hogy saját varázsszemüveget készítsenek, ezért igény szerint erre is lehetőséget biztosítottam. A foglalkozás zárásaként, a nagy lelkesedésre való tekintettel, ismét elénekeltük és eltáncoltuk a „Pozitív gyerek vagyok” dalt.
Végül a „Boldogság vára” második lépcsőfokára felragasztottuk a pozitivitás jelét, ezzel is szimbolizálva a közösen megélt örömteli és pozitív élményeket.

A gyerekeket két csoportra osztottam. Az egyik csapat felé a szomorú arcú táblát mutatta fel az egyik kisfiú, a másik csapatnak pedig a vidám-boldog arcot egy kislány. Az arcukkal és a testükkel fejezték ki a táblán felmutatott érzelmet. Akik a szomorú arcú táblát utánozták, meglátva a másik csapat nevetését és vidámságát ők is elkezdtek nevetni közben. Sikerült őket is felvidítani, majd cseréltünk táblát.

Csoportunk már izgatottan várta a következő Boldogóra-foglalkozást, amelynek témája az optimizmus gyakorlása és a pozitív gondolkodás volt.
Bevezetésként egy rávezető játékkal, a Tüdőtakarítással kezdtünk. A gyerekek elképzelték, hogy kilégzéskor minden rossz érzést – fáradtságot, feszültséget, izgalmat vagy bánatot – kiengednek magukból. A gyakorlatot legalább ötször megismételtük, lassan, figyelve arra, hogy a kifújás hangja jól hallható legyen. Ezután Pillanatkapitány kalandjai következtek. A mese remekül kapcsolódott a testünk témakörhöz és az érzékszervek gyakorlásához. Pillanatkapitány megmutatja, hogyan lehet „megállítani az időt”, amikor mindenki rohan, és felfedezni a pillanat csodáit – egy madárdalban, egy mosolyban vagy egy mély levegővételben. A történethez csákót is készítettünk, majd kényelmesen elhelyezkedtünk és meghallgattuk a mesét. A gyerekek figyelmesen hallgattak, majd megbeszéltük, hogy ha kellemetlen dolgok történnek velünk, az néha nehéz, de ha optimisták maradunk, minden jóra fordul. A szép időt kihasználva optimista sétára indultunk. Bár ekkor még nem készültek el az „optimizmus szemüvegek”, a gyerekek jókedvűen csodálták a természet szépségeit. Másnapra elkészültek a szemüvegek is, minden gyermek sajátot kapott. Közös képet is készítettünk bennük, hogy megörökítsük: „Mi optimisták vagyunk!” A „Szuper erős” színezőből a remény és optimizmus témájú képet választottuk, amit a gyerekek nagy lelkesedéssel színeztek ki. Megtanultuk a mellékelt kis mondókát is, majd a lapokat hazavihették, hogy otthon a szülőkkel együtt gyakorolják. Végül a második lépcsőfokra felragasztottuk a mosolygó fejet, ezzel lezárva a Boldogóra-foglalkozást. Az élmények azonban tovább éltek: a gyerekek más élethelyzetekben, még az udvaron is emlegették, hogy „mi optimisták vagyunk!”. Több szülő is visszajelzett, hogy otthon is hallották a gyerekektől, mennyire tetszett nekik a foglalkozás. A szülők támogatása is nagyon biztató: örömmel olvassák a BOLDOG faliújságot, sőt, van, aki le is fotózza a havonta megújuló pozitív üzeneteket, hogy otthon is inspirálódhassanak belőlük.