A boldogságóra program 2. hónapjának témája: az optimizmus gyakorlása.
Cél, feladatrendszer: A gyermekek- felnőtt segítségével- legyenek kitartóak a kihívások során, győzzék le az akadályokat! Mindig mindenben találjanak valami jót!
Kiemelt fejlesztési terület, differenciált fejlesztést igénylők: az optimizmus gyakorlása, pozitív énkép formálása, siker-, kudarc esetén mutatkozó érzelmi megnyilvánulások, érzelmi képesség-érzelmek keltése, felidézése.
Ez a hónap arra ösztönzött, hogy a gyerekekben tudatosan erősítsük a pozitív gondolkodást, bízva abban, hogy a jókedv és a remény erőt adnak a nehézségek leküzdésében. Színes, játékos és szeretetteljes megközelítéssel tehettük különlegessé a boldogságórát. Elhelyeztük a nagy mosolygós, optimista hőlégballonunkat! A gyerekek szeretnek körülötte játszani! A kezdő relaxáció, Bagdi Bella: Optimista gyerek vagyok ének, tánc után Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvegét meséltem el. Utána beszélgettünk a meséről. pl: „Mikor szomorúak vagytok, ki segít nektek megnyugodni, és hogyan? Mit láttok szépnek a világban?” A gyermekek válaszaihoz igazítva beszélgetést kezdeményeztem az optimizmus körülírásával, megbeszéltük, hogy hogyan gondolkodik az optimista, mit is jelent számukra. Elkészítette mindenki a saját varázsszemüvegét, és a varázs mondókával együtt mindenki átélhette a csodát! Ez a szemüveg, igazi csoda volt az egyik erősen csökkent látó kisfiúnknak. Pontosan ettől a naptól kellett először leragasztani az egyik szemét. Édesanyjával előzőleg megbeszélve, olyan matricás tapaszt hozott, amelyiken mosolygós smilek voltak. Minden gyermek csodálattal nézte, hogy neki dupla varázsszemüvege lett. Ha levette a varázsszemüveget, helyette ott volt számára egész nap a matricás szemüveg. Ez pozitívan hatott az elfogadásra is mind a csökkentlátó kisfiúnak, mind a többi gyermek számára. Az elkészült szemüvegeket hazavitték a családtagoknak is.
Tükörjáték: Megbeszéltük ki miben ügyes, azt, hogy mindenki értékes! Nehezen kezdtek hozzá, majd egyre bátrabban fogalmazták meg a tükörben látottakat. Először többnyire külső jegyeket fogalmaztak meg, majd fokozatosan tértek át a gyermekek a belső tulajdonságokra, bár ez még nagyon nehezen ment koruknál fogva. Eljátszottuk Szomorú szilárd és Boldog Blanka játékot. Ez a játék tökéletes volt arra, hogy segítsük a társas kapcsolatok erősítését és a jókedv növelését. Játszottunk felhős, napocskás játékot. Sokszor rajzoltak napsugarakat, amelyek a fényt és a jókedvet szimbolizálták.
A boldogságóránk eredményei: A gyerekek megtanulják felismerni saját és mások boldogságforrásait. Növekszik az önbizalmuk és a pozitív gondolkodásuk. Erősödik a csoportkohézió és a barátságok. Ezek a foglalkozások segítenek abban, hogy a gyerekek már kora gyermekkorban megtapasztalják a boldogság érzését, és megtanulják, hogyan lehet pozitívan hozzáállni a világ dolgaihoz. A Boldogságvár második lépcsőfokára felragasztottuk az optimizmus jelét!
Az optimizmus gyakorlása
Októberben az 1.b osztályban az optimizmus témájával foglalkoztunk. A hónap folyamán arra törekedtünk, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen sokat számít a pozitív gondolkodás, a jókedv, az egymásra figyelés és a derűs hozzáállás a mindennapokban.
A beszélgetések, játékok a közös élmények segítségével mindenki egy kicsit „optimistább szemüveget” vett fel magára.
Mosolyséta: A hónapot jókedvűen, mosollyal az arcunkon kezdtük. Az október első péntekjén tartott mosolysétán az osztály közösen indult útnak az iskola környékén. A gyerekek mosolyokat vittek a kezükben és arcukon, és útközben figyeltük, hány embernek tudunk mi is mosolyt csalni az arcára. Mosolykártyákat is osztogattunk a piacon, a városházán, a könyvtárban a Bögre kávézóban. Volt aki integetett, más kedvesen visszaköszönt- igazi pozitív energia lengte körül az egész sétát. A gyerekek megtapasztalták, hogy egy apró gesztus is képes jobbá tenni valaki napját.
Állatok világnapja: Október 4-én megünnepeltük az állatok világnapját is. Az iskola udvarán állatsimogató volt az udvaron. Kreatív foglalkozásként kisállatokat készítettünk wc –papír gurigából- volt köztük kutya, cápa, cica, róka és nyuszi is. A gyerekek nagy lelkesedéssel díszítették a figurákat, és mindegyik alkotás egyedi lett, pont mint a gyerekek maguk.
A gyaloglás világnapja: október 6. A mozgás és természet szeretete is fontos része az optimista életnek, ezért a gyaloglás világnapját egy sétával ünnepeltük meg. Az osztállyal ellátogattunk a kiserdőbe, ahol friss levegőt szívtunk, faleveleket és terméseket gyűjtöttünk, és közben arról beszélgettünk, milyen jó érzés, ha nem sietünk, hanem tudatosan figyelünk a körülöttünk lévő világra. A séta végén közösen megfogalmaztuk: „ A természetben minden nap találunk valami szépet, csak észre kell venni!”
Az ölelés világnapja: Október 15. Az ölelés világnapján megtapasztaltuk, milyen sokat jelent egy ölelés. Beszélgettünk arról, hogy az ölelés nemcsak szeretet, hanem biztonságot és bátorítást ad. A gyerekek ölelés-kátyákat húztak egymásnak, és igyekeztek egész nap minél több „ szívből jövő ölelést” gyűjteni. Az osztályban melegség, barátság és sok nevetés töltötte be napot.
Erősség jutalma- Méhecskék a példaképek. Az osztályunk jelképének a méhecskéket választottuk már az év elején. Az optimizmushoz önbizalom is kell, ezért a hónap során az egyéni erősségekre is figyeltünk. Mindenki „méhecskét” kapott ha valamilyen jó cselekedetet tett, ha kedves volt, segített másokon, vagy bátran próbálkozott meg egy új feladattal. A gyerekek méhecskéi lassan megtöltötték az osztály méhkaptárát, ez lett a „példakép falunk”, amely a hónap végén tele lett szorgalmas, pozitív kis méhecskékkel.
Pozitív árulkodás: Bevezettük a pozitív árulkodás szokását is. A gyerekek nem panaszkodni jöttek hozzánk, hanem elmondhatták ha valaki valami jót tett. Nagyon jó érzés volt hallani
„ Boti kölcsönadta a ceruzáját. Niko megkínált az édességével” ..stb. Ezek a kedves gesztusok megerősítették a gyerekeket abban, hogy érdemes jónak lenni.
Optimista szemüveg és varázsgömb
Felvettük az optimista szemüveget, amivel mindenki megmutathatta, hogyan látja a világot, ha csak a jót és a szépet veszi észre benne. A színes szemüvegek mellett kreatív tevékenységként elkészítettük a varázsgömböt, amiben mindenki belerajzolta mitől lesz számára derűsebb egy nap. A gyerekek megtanulták, hogy az optimizmus nem varázslat- de ha hiszünk benne, valóban csodák történnek.
„Úgyse megy….de bizony!- mese és tanulság : Ez a kis mese, remekül példázza, hogy a hit és a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét. A mese tanulságait megbeszélve a gyerekek rájöttek: ha valamit elhiszünk magunkról, akkor sokkal nagyobb eséllyel sikerül is. Közösen megfogalmaztuk: „ Az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden könnyű, hanem azt, hogy mindenben meglátjuk a jót!”
Október során az 1.b osztályban rengeteg élményen és közös tevékenységen keresztül tanultuk meg, mit jelenet optimistának lenni. A gyerekek egyre bátrabban, vidámabban és segítőkészebben fordultak egymáshoz. Megtanultuk hogy a mosoly ragályos, az ölelés gyógyít, a természet megnyugtat és a pozitív gondolatok szebbé teszik a mindennapokat. Az optimizmus hónapja nemcsak egy téma volt számunkra, hanem egy élmény, amit magunkkal viszünk az év hátralévő részére is.
AZ ÉGIG ÉRŐ PASZULY
Török Enikő Andrea
Mindenkiben ott lapul az optimizmus. Van, akiben kevesebb, másokban nagyobb mértékben. Aki optimista, bízik abban, hogy sikerülni fog az, amit eltervezett.
A Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata miután megismerkedett AZ ÉGIG ÉRŐ PASZULY mesével, úgy döntött, hogy mindenkinek szüksége van egy ,,égig érő paszulyra”.
El is ültették és várták a csodát. Bár még nem ér az égig, de a többségnek csodálatos zöld fényt lopott az életébe.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
Az Állatok világnapjához kapcsolódva a Süni csoporttal ellátogattunk egy közeli tanyára, ahol a gazda bemutatta, hogyan gondozza az állatokat, miért tartja őket.
A csoportban „állathang maratont” rendeztünk a havi ötletekből választva, és állathang lánc játékot játszottunk.
Óvodánk, így a mi csoportunk is csatlakozott a „Világgyalogló nap” programhoz. Gyaloglás után a gyerekeket almával láttuk vendégül.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
A relaxációs gyakorlat (Almát szedj, ügyesedj …) után nagymozgásos játékot játszottunk, amit a gyerekek az előző hónapban is nagyon kedveltek. A terem bejárása közben utasításokat adtam: alma – gömbölyödj össze, ott, ahol vagy, szőlő – kapaszkodjatok össze, mint a szőlőszemek, dió – ugorj páros lábbal a földre helyezett dió képre.
Ezután azokról a dolgokról beszélgettünk, amik először nehéznek, vagy lehetetlennek tűntek, de gyakorlás után könnyűvé váltak. „A még nem tudok …. játék után a gyerekek elmondhatták, mit tettek/mit tehetünk azért, hogy sikerüljön megtanulni, végig csinálni valamit. Megbeszéltük a még szócska jelentését.
Elkészítettük az optimista esernyőnket, amely megvéd a csüggedéstől, a nehéz gondolatoktól. A szokásos „kiállítás”, után a munkákat a faliújságra helyeztem el.
Bagdi Bella: Ugrálj, ugrálj, fel, fel c. dalára mozogtunk vidáman, majd a zárókörben elmondhatták, mi tetszett legjobban ezen a foglalkozáson.
Zakladna Skola s VJM Alapiskola Fülekpüspöki
Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget, egy optimista minden nehézségben meglátja s lehetőséget.
Elérkezett az október, az optimizmus hónapja. A nagycsoportos gyermekeinkkel újra megtapasztalhattuk a boldogság foglalkozás pozitív hatásait.
Ráhangolódás képen közösen hálát adtunk a napsütésért. Körbeálltunk a szőnyegen és a Napimádás ráhangoló játékot eljátszottuk.
A gyakorlat után körben állva mozogtunk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára. A mostani nagycsoportos gyerekeim szeretnek táncolni, és/vagy mozogni egy-egy dalra, így ez a feladat nagyon tetszett nekik.
A témát Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékkal vezettem be. Csináltam egy forgatható táblát hozzá. 2 csapatban álltak a gyerekek, én pedig középen, játékirányítóként. A feladat az volt, hogy az egyik csapatnak szomorú arcot kell mutatni, amikor a Szomorú Szilárd oldalát mutattam a táblámnak, a másik csapatnak pedig vidám arcot, amikor Boldog Blankát mutatom. A tábla mutatta, mikor melyik csapatnak kell vidámnak és szomorúnak lennie. A vidám arcot mutató gyerekeknek fel kellett vidítani a másik csoportban lévő szomorúakat. A gyerekek nagyon szívesen grimaszoltak ebben a játékban. Nagyon jókat nevettünk azokon a mókás arcokon, amiket vágtak.
Ez után elmeséltem bábokkal, Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. A mese közben elővettem a saját szebben látó szemüvegemet. A gyerekeknek ez nagyon tetszett, mindenki fel akarta próbálni a szemüveget. Az optimista ember hisz abban, hogy minden jó lesz és jól fognak a dolgok végződni, sikerülni. Ezt a meghatározást mondtam a gyerekeknek az optimizmus megfogalmazásakor.
A mese után minden gyerek kapott egy tiszta, szemüveg formára vágott rajzlapot és megalkotta a saját szebben látó szemüvegét. Van, aki többet is készített. Rajzolgatás alatt még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
Mindenki nagy örömmel rajzolgatta, színezte a szemüvegét és bízom abban, hogy a foglalkozás végén sokan el is hitték, hogy szebben fogják majd a saját szemüvegükkel látni a világot.
Csak pozitívan!
Izgatottan vártam a gyerekekkel együtt az októberi Boldogságórát. Már a hónap első napjától készültünk erre az alkalomra. Minden nap meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát. Ismerkedtünk a szövegével, próbáltuk mozgással kísérni.
Erre az alkalomra a tanteremben a székeket kör alakban helyeztük el. Az órát a Napimádás nevű relaxációs gyakorlattal kezdtük. Számomra is meglepő volt, hogy mennyi „terhet” engedtek ki magukból a gyerekek. Az osztályban van néhány tanuló, akik nehezebben kezelik az indulataikat, remélem alkalmazni fogják szükség esetén ezt a technikát. Ezután elénekeltük a hónap dalát.
A téma bevezetéseként megkérdeztem, milyen napjuk van, és annak megfelelő arcjátékkal jelezzék ezt vigyori, vagy fancsali képpel. Akik vigyori arcot mutattak, elmondhatták, mi tette mosolygóssá a napjukat, mit láttak benne pozitívnak. Itt emeltem ki, hogy ők az optimisták. Majd az optimista szó jelentését tisztáztuk. Ezután megnéztük a Coca-cola reklámot. Mondanom sem kell, mindenki boldog nevetésben tört ki. Beszélgettünk, hogy milyennek látták a nevető embereket. Megállapítottuk a nevetés ragadós! Aki akarta, elmondhatta, mi tölti el jó érzéssel. Megoldottuk páros munkában a munkafüzetben található rejtvényt, és feldolgoztuk A szomorú királykisasszony című mesét. Majd mindenki lerajzolhatta saját magát, amikor sugárzik róla az optimizmus. Az óra lezárása előtt a dagasztó kacagást próbáltuk ki. Most is ragadós volt a nevetés.
Végül mindenki írhatott magának kis cetlire (név nélkül) egy pozitív üzenetet a „nehezebb” napok túlélésére. Az üzeneteket felolvastam. Érdeklődve hallgatták az írásokat. Majd egy, az osztálynak szóló mindenkire vonatkozó pozitív üzenetet találtunk ki, amit kiraktunk az előzőleg gyűjtött gesztenyéből. Hiszem, hogy ez az üzenet mindenkiben azt erősíti, hogy mindenki jó valamiben, és a nehézségek ellenére is lehet jó megoldást találni minden problémára. Vezérelje ez az üzenet a mindennapjainkat!
A gyerekek óvodába érkezése után a reggeli körben beszélgetést folytattunk érzéseikről, hogyan ébredtek,milyen kedvel indultak az óvodába. Minden gyereknek lehetősége volt elmondani és a tükörbe tekintve meg is mutatni .Ez a „tükrös játék „ nagy örömükre szolgált és élvezték minden percét. Ezt követte még egy játék ,amellyel a szomorú gyerekeket igyekeztünk felvidítani „Add tovább a grimaszt“. A játék folyamán a jókedv a tetőfokára hágott.
A tevékenység kezdetén megbeszéltük, hogy mit jelent az optimizmus szó, miért fontos mindenben keresni a szépet a jót. Majd a gyerekek elkészítették a varázsszemüveget, amelyre olyan dolgokat rajzoltak, amik boldoggá teszik őket.
A tevékenység végén eljátszottuk, elénekeltük „Ha jó a kedved tapsolj nagyokat“ c. dalocskát.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda, Közművelődési Intézmény és Könyvtár
Célom volt az érzelmi nevelés a pozitív hozzáállás, derű, remény és kitartás megerősítése. Pozitív minták nyújtása. Ehhez kapcsolódtak a játékok a megoldandó feladatok. Eljátszottuk a szomorú és a vidám arc játékot, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Úgy kellett a témát feldolgozni, hogy a legkisebbek is élvezzék. Elkészítette mindenki az optimista szemüvegét korcsoportjának megfelelően.
Feszítő, lazító technikákat ismerhettek meg.
Úgysemegy és Debizony című mesét meséltem el. A nagyobbak jól értették a mese mondani valóját, a kisebbek ismerkedtek a szöveggel.
Erősség jutalmakat osztottam ki a foglalkozás végén. Ezen kívül mindenki kapott egy szmájli matricát is.
Meghallgattuk a hónap dalát.