Az időjárás és a hangulat közti párhuzam érzékeltetése segítségével mutattam be a gyerekek számára az optimista és a pesszimista szemléleteket. Ezt követően arról beszélgettünk, ki mit lát szépnek a világban, a mindennapokban; kinek mitől lesz jobb kedve amikor szomorú. Végül elkészítettük az optimista esernyőt.
Az optimizmus gyakorlása
A gyermekek tényleg bármikor, bármire képesek! A havi témánkat boncolgatva nagyon ügyesen meg tudták fogalmazni a gyerekek, hogy ha pozitívan állnak a dolgokhoz, mennyivel könnyebb minden…akár az iskolában, akár otthon!
Smile-val fejeztük ki érzéseinket, hogy mennyire: „Pozitív, pozitív gyerek vagyok, bármikor bármire képes vagyok!” Nagyon hamar megtanulták ezt a szlogent, és szívesen is alkalmazzák a hétköznapok nehézségei során! 🙂
Van, aki pluszban még papírra vetette, hogy mennyire optimista! 🙂
Taszári Körzeti Általános Iskola
Ezt a nagyon hálás témát évről évre egyre jobban körül tudjuk járni, nagyon sok gyakorlatot el tudunk végezni. A segédanyagban volt az „Optimista köpeny” ötlet, amit az óra előtt pár nappal meséltem el a gyerekeknek, és nagyon tetszett nekik, aktívan vettek részt a megvalósításban. Az „Optimizmus várának” elkészítésére is nagyon készültek – látható, hogy a dobozokból építőkockát készítettünk-, de mi inkább az „Optimizmus nagy falát” tudtuk összerakni, mint várat. Nem szomorkodunk, nekünk így is tetszik! A mese ezen az órán Fésűs Éva: Szélfiúcska a Balatonon című meséje volt.
A munka elkezdése előtt az optimizmusról és pesszimizmusról beszélgettünk. Hamar ráéreztek az optimizmus fogalmára, sok jó ötlet került az esernyőkre.
Egyes kép: Nagyapám így közlekedett.
Kettes kép: Apukám így.
Hármas kép: Én pedig így – és hiszem, hogy ez csak a kezdet.
„Ha élet zengi be az iskolát
Az élet is derűs iskola lesz.”
És ez fordítva is igaz.
Az optimizmus témakörének feldolgozását a Pozitív mondóka többszöri ismétlésével kezdtük. A mondóka végén a gyerekek átölelték társaikat. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy figyeltek arra, senki ne maradjon ki az ölelésből. Ezután következett a relaxáció: “Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”. Majd meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt, melyet a második meghallgatás után már énekeltek és vidám táncba kezdtek, a dalt a gyerekek kérésére többször is meghallgattuk. Beszélgetőkörrel folytattuk a foglalkozást, megbeszéltük mit jelent az optimizmus. Körbe adtunk egy tükröt és mindenki elmondta, hogy miért boldog a mai napon. Szinte mindenkinek volt ötlete, ő miért optimista, elmondták azt is, hogy milyen negatív élmény érte őket életük során. Ezt követően Tódi Törpe meséjét, hallgatták meg figyelmesen, a mese lezárásaként kiszínezhették Tódi Törpe házikóját és tükröt is készíthettek, amibe belerajzolták aktuális érzéseiket. Mialatt a gyerekek színeztek én elővarázsoltam Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát. A csoport egyik fele kapta a szomorú, a másik fele a boldog arcot. Nagyon ügyesen próbálták utánozni a szomorú és a boldog arcokat, a játék nagyon jó hangulatban telt. A mozgás után leültünk „varázsszemüvegeket” készíteni. Miután mindenki elkészült a szemüvegekkel, feltettük azokat és a gyerekek elmondhatták, hogy mit látnak másképp a szemüvegen keresztül: „szebb lett a napom, jobb kedvem lett…” A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a „Jól érzem magam boogiet.” A gyerekek a foglalkozás alatt végig motiváltak és jókedvűek voltak.
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Idén kevesebb a torzsalkodás az Osztályban, de akik összevesztek, bizony élesebb az ellentét.
Arra gondoltam, önbizalomerősítésként, s felkészülve „citromot kaptam ajándékba-esős napra virradtunk-kutyagumiba lépésre” is, lepjék meg egymást bátorító mondattal.
Bármit is hozzon a hétköznap vagy hétvége, mi örülünk, hogy 1 csapatként dolgozunk napról napra.
Mindenki írt Minden Gyereknek: Olyan jó, hogy … kezdetű mondatot kellett befejezni, aláírás nélkül.
Majd a Szerencsés Tanuló külön főhelyen várta a bátorító mondatokat.
A borítékokat lezártuk mindaddig, míg Mindenki nem került sorra.
Otthon lehetett csak kibontani a „vidám gondolatokat”.
Ez bizalom-játék is, hiszen nem ellenőrzöm a mondatot. Ha Valaki később rádöbbent, hogy még jobbat tudna írni, más napon lehet még csiszolni.
Az átadás is ünnepélyes volt, Napközis Nevelőnkkel együtt mi is elmondtuk, miért szeretjük, hogy a Csapatunk tagja azon Gyermek, aki sorra került.
Sajnos fotót nem készítettem, a feladat „vitt minket”, de érkeztek Szülőktől is optimista visszajelzések. 🙂
Az optimizmus gyakorlása hónap összefoglalásaként készültek el a varázstükrök. A hónap során színeztünk, rejtvényt fejtettünk és persze a dalt is kívülről fújjuk.Úgy érzem, önmagáért beszél a kép, hiszen a gyerekek nem csak a varázstükörben mosolyognak.
A boldogság fokozó optimizmus érzékeltetése kisgyermekeknél sok nehézségbe ütközik. Hiszen a gyermek alapvetően bízik a környezetében lévő felnőttekben és társaiban. Teljesen természetes, hogy optimista, életigenlő. Azért előfordul, hogy találkozik egy kisgyermek számára rossz dologgal, mely szorongást ébreszthet benne. Például amikor az elmúlással találkozik, hogy valami véges. Legyen az egy kedvelt foglalatosság, egy háziállat elvesztése, netán egy rokoné. Ennek tudatában kell, hogy előremutató, a folytonosságot, a megnyugtató jövőt tudjuk előre vetíteni a számára.
Ezért a boldogságóra egy mesével indult a Marék Veronika: Kipkopp és Tiptopp történetével, melyben optimistán tekintenek a nehézségek ellenére a jövőbe a mese szereplői. Miután ezt megbeszéltük, az előzőleg gyűjtött gyönyörű őszi levelekből készítettünk kompozíciót, illetve a szülők bevonásával őszi termésekből játékokat, kedves tárgyakat, díszeket. A motivációt az ” Átváltozás” játékötlete adta. Majd a tornaszobában a ” Trópusi eső” játékot játszottuk, amikor is az eső hangját imitáltuk és adtuk át egymásnak. A végén bebújtunk egy nagy takaró alá, mintha az egy nagy esernyő lenne, ami megvéd minket minden bajtól. Végül esőbottal hallgattuk az eső hangját és esődalokat énekeltünk.