Az órát beszélgetéssel kezdtük, hogy megtudjuk, milyen az optimista ember. Sok szinonímát találtunk, melyet felírtunk a táblára. Örömmel színeztünk várakat, megoldottuk a munkafüzetből a rejtvényt, majd felépítettük az bizalom várát, ragasztásos technikával, amelyet elneveztünk a táblára írtakból. Lett szeretett folyónk és derű tornyunk, stb… A gyerekek élvezték az órát!
Az optimizmus gyakorlása
Székesfehérvári Kossuth lajos Általános Iskola
Vándormedál készítése szabadon választott technikával az osztály legpozitívabb szemléletű tanulójának.
Csurgói Eötvös József Általános Iskola Arany János Általános Iskolája
A hónap folyamán nagyon sok dalt meghallgattunk. Testhezálló feladat volt az osztály számára, mert nagyon szeretnek táncolni, vidám kis csapat. Kiválasztottuk a Top 5 dalt, amelyek számunkra leginkább a pozitív életérzést sugározzák.
Kis gyerek általában optimistábbak. Minden pozitív gondolatot felírtak ez esernyőikre, hiszen mindet átélik. Foglalkozásink után sokkal pozitívabban állnak minden tevékenységükhöz.
A hónap témája az optimizmus gyakorlása, így az elmúlt hétben ezt a témát jártuk körbe. Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalára körbejártam a csoportban, mellyel célom a figyelemfelhívás volt. Kezemben fejjel ellátott két hurkapálcika volt, melyeket motivációs elemként használtam. A dal végére a csoport fele odajött hozzám és kíváncsian lesték, hogy mire jók a pálcák. Először közösen megbeszéltük, hogy mit látunk a képen (egy mosolygós és egy szomorú fejú smileyt). Ezután megkérdeztem a gyerekeket, hogy kik érzik magukat vidámnak és szomorúnak. Ebből kiindulva két csoportot alakítottunk ki és megkértem a „vidám csoportba tartozó” gyerekeket, hogy gondolkozzunk el azon, hogyan tudnánk felvidítani a szomorú társainkat. Erre különböző válaszok születtek: valaki viccelődni próbált, valaki megsimogatta a társát, más a rajzát adta oda a pajtársának, volt olyan, aki pedig csiklandozni kezdte a barátját. A játék során célom volt fejleszteni a gyermekek segítőkészségét. Ezt követően azt játszottuk, hogyha felmutattam a szomorú fejet, akkor a csoportnak az egész testével kellett megjeleníteni a szomorúságot, ha pedig a vidám fejet mutattam fel, akkor pedig a boldogságot próbálták megformázni.
A bemelegítő játékot követően a gyerekeknek megmutattam egy csupasz fát, amelynek ágain írások voltak láthatók. Elmeséltem nekik, hogy ez az Értékeink fája és az ágakon különböző jó cselekedetek, készségek találhatók (pl: Segítőkész vagyok, ügyes vagyok pakolásban, vicces vagyok stb). Mindenkinek van valami jó tulajdonsága, így a héten ezeket felfedeztük fel magunkban. A cél az volt, hogy a hét végére minél több levél kerüljön a fára, ezt pedig úgy tudjuk elérni, ha megfigyeltük, hogy melyik gyermek miben ügyes és megbeszélést követően rárajzoltuk a gyermek jelét az egyik levélre, amelyet aztán ő ragaszthatott fel az adott ágra.
Emellett fontosnak találtam, hogy a szülőket is bevonjuk ebbe a feladatba. Szerettem volna, ha megpróbálnák ők is kiemelni a gyeremekükben, hogy miben ügyesek. Így reggelente, amikor jöttek a családok, kértem őket, hogy a gyermekkel közösen rakjanak fel egy levelet a fára, hisz fontos a gyerkőcnek is a visszajelzés.
A fára több féle színű levél került: a zöldeket rakták a szülők, a sárgákat, pirosakat pedig a csoport. Boldogsággal töltött el, hogy a szülők aktívak voltak a feladatvégzés során, számos levéllel gazdagították a fát. Bízunk benne, hogy ez a feladat nem ért véget a hét végével és sikerült a gyermekekben elültetni az optimizmus csíráját.
A hónap témája az optimizmus. A gyermekekkel a foglalkozás elején „Trópusi esőjátékot” játszottunk, melyet nagyon élveztek. A téma bevezetéseként közösen elmondtuk a Szebben látó mondókát, amit játékos mozdulatokkal kísértünk.
Ezt követően minden gyermek elkészíthette az optimista esernyőjét színezéssel, nyomdázással és hajtogatással.
Az esernyők elkészítése után „esernyős célbadobó” játékot játszottunk együtt.
A foglalkozás lezárásaként a „vigyázz a tócsára” című bátorságot próbáló játékot játszottuk.